Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha 2021 Magyarországán a kormánytagok nyilatkozatait teljesen komolyan vennénk, akkor az e törvényjavaslatot benyújtó Lantos Csaba energiaügyi minisztert azonnali hatállyal fel kellene menteni pozíciójából. Hétfőn ugyanis a NER vezetőivel szemben eddig kevéssé alkalmazott szigorú követelményt fogalmazott meg Csák János kulturális miniszter, nevezetesen azt, hogy „Alkalmatlan vezető, aki nem tudja betartani a törvényeket.”, majd ezzel az indoklással azonnali hatállyal ki is rúgta L. Simon Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját.

Ha végigolvassuk a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény szövegét, és összevetjük a mai valóssággal, akkor Lantos Csaba energiaügyi miniszter máris csomagolhatna, ha a Csák János által megfogalmazott követelményt Orbán Viktor minisztereire is alkalmaznák.

(15.50)

A víziközmű-szolgáltatásért felelős miniszter ugyanis immár egy évtizede nem hajtja végre a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény egyik legfontosabb rendelkezését, ezzel pedig a törvény lényegét veszi semmibe.

A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény lényege ugyanis egy olyan szabályozási keret megteremtése, amelyben hosszú távon fenntartható módon biztosítja az ivóvízellátást és a szennyvíztisztítási szolgáltatást. Ennek egyik legfontosabb pillére a törvény által részletesen szabályozott árrendszer, amelynek egyszerre kell biztosítania a tiszta, egészséges ivóvízhez való hozzáférést minden magyar polgár számára, ugyanakkor a vízkészletekkel való felelős gazdálkodásra ösztönöz. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy a törvény részletszabályai mennyire helyesek vagy sem, de a szabályozási koncepció és az abból származó követelmények egyértelműek.

Még egy, a kormánytól elvileg független szakmai szabályozó szervezetet, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt is létrehozták e követelmények napi politikától független érvényesítésének elősegítése érdekében. Ez a szervezet felelős a törvény követelményének megfelelő díjjavaslatok kidolgozásáért. Az Országgyűlésnek benyújtott beszámolók szerint a hivatal e kötelezettségének minden évben eleget is tesz. Aki viszont immár egy évtizede nem tartja be a törvényt, az a víziközmű-szolgáltatásért felelős miniszter. Az egymást váltó miniszterek törvényt sértő módon nem dolgozták ki a törvényben előírt közműdíjak szerkezetét meghatározó rendeletet. Emiatt a víziközmű-szolgáltatók 2013 óta változatlan árakon adják a vizet a nagyfogyasztóknak és minden fogyasztónak.

A folyamatos pénzromlás miatt a befagyasztott árak nem biztosítják az ivóvíz-szolgáltatás fenntartásához szükséges beruházások fedezetét. Az elmúlt években drámaian megemelkedett energiaárak miatt pedig a beszedett díjak nemhogy a szükséges felújítási és pótlási feladatokra nem elégségesek, de már a szolgáltatás napi szintű működésének finanszírozására is alig elegendők. Itt pedig ne érveljenek azzal, hogy mindez a rezsicsökkentés ára! Ez ugyanis nem igaz. A jelenlegi törvényi keretek között is lehetőség van, sőt kifejezetten szükséges lenne olyan árképzés alkalmazására, amely a jelenleginél jobban megkülönbözteti a lakossági és az ipari, valamint egyéb, nem lakossági fogyasztókat. Ekként pedig a lakossági rezsicsökkentés is fenntartható, sőt a közös vízkészleteinkhez olcsón hozzáférő és pazarló nagyfogyasztók által fizetendő magasabb díjak révén hosszú távon finanszírozhatóvá is válna.

Itt jegyezném meg, hogy a rezsicsökkentést igazán pedig akkor tenné fenntarthatóvá a kormány, ha a víziközműveknek is megfelelő kompenzációt biztosítana. Ma ugyanis a Tiborcz István és Mészáros Lőrinc luxus-wellness szállodái vagy éppen a milliárdos profitokat termelő gyógyszergyárak és más vegyipari cégek, sőt a vízzabáló akkumulátorgyárok ugyanúgy a tíz évvel ezelőtt befagyasztott árakon kapják a vizet, mint a minimálbérért dolgozó polgártársaink vagy éppen a kisnyugdíjasok. Ma a gazdaságban megtermelt, sajnos keveseket gazdagító extraprofitok egy részét a vízkészletekkel való pazarló gazdálkodással teremtik meg. Ez a helyzet! Elrettentő példája ennek a Debrecenben épülő akkumulátorgyár, amelynek ipari vízellátását Debrecen város ivóvízhálózatáról tervezik biztosítani, ha nem változik semmi, akkor ezt is a ’13-as díjakon.

A közműszolgáltatók egy évtizedes lemaradásban vannak a közműhálózat fenntartásához szükséges felújítási és pótlási feladatokkal, azaz nem cserélték ki a csöveket, nem újították fel a gépházakat. Ennek következményeivel pedig immár napi szinten szembesülnek a magyar lakosok, a magyar emberek. Rendszeresen visszatérő ellátási zavarok vannak: Budapest agglomerációjában sorozatban törő vezetékek a nyári forróságban, ihatatlan víz folyik a csapból több Békés megyei városban, a Baranya megyei Szigetváron pedig már tüntetésen követelte a helyi lakosság a vízellátás minőségnek helyreállítását.

E példák jól mutatják, hogy mekkora rombolást vittek végbe azzal, hogy a gazdasági szereplőknek is alacsony áron biztosítottak hozzáférést az ivóvízellátáshoz és azzal, hogy az illetékes miniszter nem hajlandó eleget tenni a rendeletalkotási kötelezettségének. Mindeközben az önkormányzati tulajdonban álló közműcégek erőn felül próbálják fenntartani a közszolgáltatást, de a törvényellenes állapotok fenntartása miatt mára már a fizetőképességük is veszélybe került.

Felvetődik a kérdés: a kormány tudatosan hagyjae lepusztulni a víziközmű-ágazatot. Az elmúlt hónapok eseményei és az előttünk álló törvényjavaslat inkább azt sugallja, hogy az önző hatalmi és gazdasági érdekek állhatnak a folyamatok mögött, és a még önkormányzati tulajdonban álló víziközműrendszerek tudatos lepusztítása zajlik. Ez a törvényjavaslat, csakúgy, mint az elmúlt két évben benyújtott víziközmű-törvénymódosító minden javaslat, arról szól, hogy kizsarolják az önkormányzatoktól a víziközművagyon önkéntes és ingyenes átadását. Mindezt teljesen nyíltan, a kormány nem működteti a törvényben előírt árrendszert, miközben az önkormányzatok kötelezettségei változatlanok. Az anyagilag lehetetlen helyzetbe hozott önkormányzatoknak egyetlen kiutat kínálnak, ahogy ezt képviselőtársam előttem elmondta: önként járuljanak hozzá víziközműrendszereik és -szolgáltató társaságaik államosításához.

Ezen a ponton tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi végre ez a nagy államosítási vágy! Gondolja itt ebben az országban komolyan bárki is, hogy ettől lesz jobb egy közszolgáltatás? Hiszen mindenki látja, hova jutott az önkormányzatoktól átvett egészségügy és oktatás. De a víziközmű-ágazatból is elrettentő példákkal szolgál. Az agglomerációban állami tulajdonú víziközmű-szolgáltatók ellátási területein vannak a legsúlyosabb visszatérő korlátozások. Békés megyében is az államosítást követően romlott látványosan a szolgáltatás színvonala. Ha e törvényjavaslat indítékára magyarázatot akarunk kapni, akkor azt érdemes végiggondolni, mi történt például a hulladékgazdálkodással vagy a hulladékágazattal, amit hasonlóképpen kivéreztettek, majd államosítottak, ma pedig koncesszió révén egy tőzsdén jegyzett részvénytársaság, a MOL Rt. monopóliuma, ami profitorientált módon végzi a tevékenységét.

Emellett indíték az is, hogy a kormány folyamatosan üresíti ki az önkormányzatokat, elvonva legfontosabb feladataikat és az ehhez kapcsolódó pénzforrásokat. Az állami feladatok profitorientált társaságok számára történő kiszervezésének közelmúltbeli legelrettentőbb példája az autópálya-hálózat üzemeltetésének átadása Mészáros Lőrinchez köthető cégnek. Félő, hogy a víziközmű-ágazat törvényjavaslatban is erőltetett államosítása pusztán csak előkészítése a Magyarország ivóvízvagyonához való hozzáférés privatizációjának. Ez pedig nem magasabb színvonalú szolgáltatást, hanem a vízkészletekkel való felelőtlen bánásmódot, a lakossági vízellátást veszélyezteti. Eredeti tőkefelhalmozást látunk, egy újburzsoáziának a kialakítását, amiből önök úgy érzik, hogy kimaradtak, amikor a Fidesz megalakult, és most ezt pótolni kell mindenáron.

Sosem értettem egyet azokkal, akik azt mondták, hogy önök olyanok, mint a… (A kezével int.) Nem is mondom. A lényeg az, hogy azért államosítanak, hogy aztán újra privatizáljanak. Elnök úr, tisztelt Ház, köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)