Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja egyetért ennek a törvényjavaslatnak a szellemiségével, és maga is szükségesnek tartaná a méltóságteljes megemlékezést azokról a magyar hősökről, akiknek az évszázadokon keresztül tanúsított hősi helytállása hozzájárult hazánk és népünk fennmaradásához. A MIÉP képviselőcsoportjának álláspontja szerint azonban elhibázott a hősök emlékünnepének a törvényjavaslatban előirányzott időpontja és módja.

Kisebb problémát jelentene a tervezett ünnep időpontja. Igaz, hogy a két háború között is ezen a napon ünnepelték, de akkor még nem volt gyermeknap. Ma - most ne vizsgáljuk, hogy milyen indíttatásra és kik által kezdeményezve - meghonosodott a gyermeknap május utolsó vasárnapján. Anakronisztikusnak tartom, hogy ugyanazon a napon ünnepeli az ország a jövő nemzedékét, ünnepelve vidáman, amelyen gyászolna, megemlékezve az ország védelme érdekében elesett hősökről. Erre szerintem lehetne alkalmasabb napot találni, például június 4-ét, amely nem ütközik más jellegű esemény időpontjával.

Mint jeleztem azonban, ez a kisebb probléma - a nagyobb gondot maga az előterjesztés üressége jelenti. Ezen azt értem, hogy megint lesz egy alkalom, amikor frázisokat lehet mondani a hősök áldozatvállalásáról, az elmúlt időszak hőseiről, ugyanakkor a még köztünk élő hősök, akár a második világháború még élő hősei, akár '56 hősei közül sokan még most is méltatlan körülmények között vegetálnak. Most majd lesz egy újabb alkalom az elismerések szóbeli kifejtésére, sokaknak a szereplésre, de mindez keveset ér a még élő hősök valóságos, méltó megbecsülése nélkül.

De továbbmegyek: tisztelettel fejet hajtunk a hősök előtt - ez rendben is lenne -, ugyanakkor most békés körülmények között zajlik az ország elfoglalása vagy a mi szemszögünkből nézve: elveszítése. Hőseink egy független Magyarországért, egy minden tekintetben, gazdaságilag is önálló haza védelmében áldozták életüket. Megvalósult-e mindaz, amiért ők a lehető legnagyobb áldozatot hozták? Ma idegen katonák állomásoznak az ország területén, ismét "ideiglenesen" - beláthatatlan ideig.

Ma az Európai Unió szabja a feltételeket, hogy milyen legyen a magyar sajtópolitika, pénzügyi politika, mezőgazdasági politika, jogalkotási politika, és sorolhatnám.

Ma a magyarországi földterületek jelentős hányada - részben törvényesen, de többnyire törvénytelenül - külföldi tulajdonban van. Pár nappal ezelőtti hír, hogy egy Somogy megyei falu lakói már a temetőjüket sem tudják megközelíteni, mert már az oda vezető út is külföldi tulajdonba került.

Ma a privilegizált helyzetet, adómentességet, adókedvezményt élvező külföldi cégek uralják a magyarországi gazdaságot. Ma a még magyarként is ismert cégek - MOL, BorsodChem és így tovább - jelentős hányada is nagyrészt külföldi kézben van.

Ma a nemzetközi pénzvilág irányítóinak, Világbanknak, Valutaalapnak álságos működése következményeként alig elviselhető adósságszolgálatban senyved az ország.

Ma az országban működő bankok között nagyítóval kell keresni a magyar érdekeltségűt.

Ma a magyar munkavállalók jelentős hányada munkájának az eredménye a multik zsebét dagasztja.

Soroljam-e hát tovább azokat a tényeket, amelyek alátámasztják, hogy hőseink vérrel hozott áldozatát, a kivívott eredményeket békében veszítjük el kormányaink közreműködésével? Van-e alapunk ezek után a hősök áldozatára hivatkozva ilyen pótcselekvéssel elvonni a valódi cselekvés iránti igényt?

Ha van ma Magyarországon párt, amelyik kiáll az elesett hőseink által védett értékek megmentéséért, a hőseink által kivívottak megtartásáért, akkor az a Magyar Igazság és Élet Pártja. Mi tartjuk a legnagyobb szabású megemlékezéseket március 15-én, június 4-én, augusztus 20-án és október 23-án egyaránt. Amikor tehát azt mondjuk, hogy nem tudjuk támogatni ezt az előterjesztést, az nem azért van, mert esetleg nem értenénk egyet a hőseink áldozatvállalásairól való megemlékezéssel, sőt, mi azt mondjuk, hogy nem elég a látványos, külsőleges megemlékezés - mint jeleztem, ezt mi külön törvény nélkül is évente többször megtesszük -, de elengedhetetlennek tartjuk, hogy ténylegesen is gondoskodjanak a még élő hősökről azok, akiknek erre lehetősége van.

(17.20)

Ha a MIÉP olyan helyzetbe kerül, nem ilyen féloldalas, pótcselekvés jellegű előterjesztést fog készíteni, hanem olyant, amely valódi megbecsülést jelent a hősöknek, még akkor is, ha az pénzbe kerül. Egyébként megjegyzem, az ünneplés is pénzbe kerül, nem is akármennyibe, csak az a pénz nem kerül oda, ahova kellene: a hősökhöz. Ha a kormányzat komolyan gondolná, hogy mindaz megvédendő, amiért elődeink a vérüket hullatták, netán urambocsá! visszaszerzendő célként jelölné meg mindazt, amit elődeink hősiességük ellenére vagy a belső árulók miatt elveszítettek, akkor nem egy ilyen "nesze semmi, fogd meg jól!" jellegű törvényjavaslatot terjesztettek volna elő, hanem egy tényleges, érdemi intézkedéseket is tartalmazó, magában foglaló anyagot.

Az államtitkár úr expozéjában említette, hogy ez az előterjesztés lényegében az 1920-as években meghonosodott emléknap felelevenítése. Ez így igaz. De akkor az a Magyarország egy mindenektől független ország volt, amelyben jogos volt a hősökről való megemlékezés, hiszen az akkori kormánynak célkitűzése volt a függetlenség megőrzése és az elvesztettek visszaszerzése, míg a második világháború utáni egyik kormányról sem mondható el ez; arról már nem is beszélve, hogy Magyarország függetlenségéről ma, amikor - mint korábban kitértem rá - ezer szálon rángatják, irányítják külföldről és idegenek belföldről is, függetlenségről tehát aligha beszélhetünk.

Összegezve a MIÉP állásfoglalását: a helyzet sajnos ma alapvetően más, mint 1924-ben volt, ennek ellenére, mint a bevezetőmben már jeleztem, a hősökre való emlékezéssel egyetértünk, azt rendszeresen gyakoroljuk is, törvényi felhatalmazás vagy törvényi kötelezés nélkül is, de a jelen előterjesztést a súlyos érdemi fogyatékosságai miatt a MIÉP-frakció nem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket.