Felszólalás adatai

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ha az embernek ilyen későn tréfálkozni való kedve lenne, akkor kezdhetném azzal, hogy ahhoz képest, hogy Nikolits képviselő úr alapjában véve egyetértett a törvény szellemiségével, és húsz percig elemezte, hogy mivel nem ért egyet, ha ezt összevetjük azzal, hogy az SZDSZ miben nem ért egyet ezzel a törvénytervezettel, akkor valószínűleg - ha részletesen fejteném ki a mondanivalónkat - én körülbelül reggelig sorolhatnám a problémákat. (Dr. Fazekas Sándor: Halljuk!) De megkímélem a jelenlévőket. Mindenesetre elöljáróban leszögezem, hogy szemben Nikolits képviselő úrral, az SZDSZ ennek a törvénymódosításnak a szellemiségével nem ért egyet, és a módosító javaslataink erre az álláspontra épülnek.

Először sorra veszem, hogy melyek azok az elvek, amelyek alapján a módosító indítványainkat benyújtottuk, majd utána röviden kitérek a módosító indítványainkra. Abból indultunk ki, hogy lenne jócskán teendő ebben a tárgykörben - most nem sorolom a törvény teljes címét -, az eredeti '94-es XXIII. törvény módosítása ügyében lenne jócskán teendő. A kormány által benyújtott javaslat azonban ennek a körnek, amit mi változtatni szeretnénk, csak töredékét érinti. Amit viszont alaposabban kidolgozott a kormány, azzal mi nem tudunk egyetérteni.

A mi kiindulásunk az, hogy az 1990 előtti nemzetbiztonságinak nevezett - jobban mondva, akkor politikai rendőrséginek nevezhető és részben nemzetbiztonsággal is foglalkozó - szervezeteknek nem lehet, hogy köze legyen a '90 utáni szervezetekhez a szónak abban az értelmében, hogy általában Magyarországon elfogadjuk azt, hogy jogfolytonosság van. Bizonyos intézményeknél azonban ezt az elvet nem fogadjuk el. Pártnak nevezték 1990 előtt is az úgynevezett állampártot, személyi kontinuitás természetesen van a jelenlegi pártok egy része és az akkori párt között, de mégsem tekintjük jogfolytonosnak a '90 előtti, illetve '90 utáni pártrendszert. Azt gondolom, hogy ezzel analóg a nemzetbiztonsági, illetve politikai rendőrségi intézmények viszonya. Természetes és semmi kivetnivaló nincs abban, hogy van személyi kontinuitás, de jogállami szempontból nincs kontinuitás a két intézményrendszer között.

Mi tehát abból indulunk ki, hogy a '90 előtti intézmények levéltári anyaga egészen más természetű, mint a '90 utáni nemzetbiztonsági intézmények levéltári anyaga. Mind a kutathatóság, mind a levéltári őrzés és mindenféle más szempontból is, ahogy ezt az általános vitában megfogalmaztuk, nem jogállami eszközökkel gyűjtött információkat jogállamban felhasználni szerintünk elfogadhatatlan, és ez az alapvető megközelítésünk.

Ennek következménye az, hogy mi azt az álláspontot képviseltük, hogy helytelen szaklevéltárat létrehozni, ha a szaklevéltáron azt értjük - és a törvényjavaslat azt érti -, hogy kerüljenek egy levéltárba a '90 előtti, történeti szempontból, az áldozatok szempontjából fontos iratok és majd valamikor a '90 utáni iratok. Úgy gondoljuk, hogy ma a nemzetbiztonsági szolgálat mindennel, a maga specialitásaival együtt is egy olyan államigazgatási ágazat, amelynek normális, szokványos levéltári anyagot kell termelnie, amely persze más módon, más időhatárokkal, de szokványos levéltárba kell hogy kerüljön, mármint az iratanyagnak. Tehát az egyik alapvető problémánk a törvényjavaslattal az, hogy mi nem helyeseljük a szaklevéltár létrehozását, abból kiindulva, hogy a '90-es országgyűlési választások után, a demokratikus korszak kezdetét mi éles cezúrának tekintjük ebben a tematikában.

A másik alapvető kérdés, és ezt természetesen csak az egyértelműség kedvéért mondom, ez nem pusztán ennek a módosításnak a hibája, ha tetszik, vagy problematikája, hanem az eredeti törvénynek, illetve a későbbi módosításnak is: az SZDSZ álláspontja szerint, mint az feltehetően a jelenlévők számára jól ismert, nincs különbség, mi nem fogadjuk el a különbséget az egykori III/I., II., III., IV. ügyosztályok között.

(23.40)

Mi mindig is azt az álláspontot képviseltük, hogy a feladatkörben voltak különbségek. A belső politikai rendőrségi tevékenység természetesen elsősorban a III/III-as ügyosztály feladata volt, de a külföldre irányuló tevékenység, a katonai titkosszolgálati tevékenység is összefonódott a politikai rendőrségi tevékenységgel. A mi álláspontunk szerint tehát - a speciális, valóban a szó mai értelmében is nemzetbiztonsági tevékenységeket nem számítva - a politikai rendőrségi tevékenység iratokban fellelhető nyomait a III-as főosztály különböző ügyosztályainál egyformán kellene elbírálni.

Mi tehát a mostani törvénymódosításnál is képviseljük a korábbi álláspontunkat, hogy ezek a különbségek szűnjenek meg az I., II., III., IV. ügyosztályok iratanyagának a kezelése között, és a törvénymódosítás egységesen kezelje ezeket az intézményeket, illetve iratanyagokat.

A következő probléma, amire a módosító indítványaink épülnek, hogy mi helyesnek tartjuk a törvénymódosításnak azt a szándékát, hogy bizonyos fogalommeghatározásra próbál egyértelmű helyzetet teremteni. Azt gondoljuk - ebben nem feltétlenül egyetértve Nikolits képviselő úrral, de abban egyetértve, hogy pontatlanságok találhatóak benne, amelyeknek következményei is lehetnek -, hogy a fogalmi rendszert nem érezzük elég kiforrottnak, félreérthetőnek tartjuk több helyen, ezért a fogalmi rendszert érintő módosító indítványokat is benyújtottunk.

Végül, de nem utolsósorban - és talán ez az egyik legátfogóbb szempont, amit képviseltünk a módosító indítványainkban -, abból indultunk ki, hogy az eddigi rendszerben sem volt jó - korábban is ezt az álláspontot képviseltük - az iratok hozzáférhetőségének a biztosítása, az áldozatok és a kutatók szempontjainak a kezelése. A mostani módosítással tervezett változtatások sem javítanák érdemben a helyzetet, bár bizonyos ügyekben a szakemberek tevékenységét valószínűleg egyszerűbbé tennék, mármint talán egyszerűsítenék a levéltárosok tevékenységét. Miután nem tudjuk elfogadni azt az aspektust, ahogy a törvény eddig is kezelte ezt a kérdést, ez ügyben is számos módosító indítványt nyújtottunk be.

Ebben a témakörben a legkirívóbb probléma ez a bizonyos 150 évre szóló titkosítás volt, amire én az általános vitában azt mondtam, hogy ez a mézesmadzag, amire rá lehet repülni; majd 90 évre módosítva ezt, mindenki elégedetten dörzsölheti a kezét, hogy milyen nagy eredményeket értünk el. Azt gondoljuk, bár ez kirívó ügy, de nem ez az alapvető probléma.

Áttérve most már a módosító indítványainkra: amikor többes szám első személyt használok, akkor Hack Péter, Mécs Imre nevével és a saját nevemmel jelzett módosító indítványokról van szó, amelyeket az SZDSZ képviselőcsoportja nevében nyújtottunk be; mindig mondom az ajánlás sorszámát is.

Az 1. számú sorszámmal jelezve azt a módosító indítványt találják az érdeklődők, hogy mi nemcsak személyekről, hanem szervezetekről is szeretnénk rendelkezni ebben a törvényjavaslatban, hiszen nemcsak személyeket, hanem szervezeteket is megfigyeltek ebben az időszakban. Ez a fogalmi rendszer kategóriájába tartozik.

Az általános vitában elmondtam, most csak röviden emelem ki - más aspektusból, mint amiről Nikolits képviselő úr beszélt -, hogy hálózati személy esetében a meghatározásnál mi fontosnak tartjuk azt is jelezni, hogy aki titkos tevékenységet végzett, azt nevezze a törvényjavaslat az első, nem körülíró jellegű meghatározásban, hanem tételes meghatározásban hálózati személynek. Hiszen ha nem tennénk meg ezt a megszorítást, bizonyos tevékenységekre nem állna, hogy a törvényjavaslat egyéb helyein alkalmazott megfogalmazás szerinti hálózati személyről lenne szó.

Elmondtam az általános vitában is, hogy bizonyos munkakörökben kötelezettség volt végül is titkosszolgálati jelentésbe valamilyen módon bekerülő jelentéseket adni. Feltehetőleg mindenki tudja, hogy miről van szó. Személyzetisek is készítettek jelentéseket; munkahelyi vezetőket belügyi összekötőnek nevezett tisztségviselők felkerestek. Ezekből az információkból is keletkezett valamilyen módon - végső soron akár egy hálózatban - jelentés, de ezek a személyek nem titkos tevékenységet végeztek, mármint a személyzetisek vagy a munkahelyi vezetők. Róluk a kollégáik tudták, hogy szoktak jelentéseket készíteni, amelyek a politikai rendőrséghez futhatnak be. Mint általában ennél a témakörnél, mi itt indokoltnak tartjuk, hogy legyen megkülönböztetve az, akiről a kollégák vagy általában a civil állampolgárok nem tudhatták, hogy politikai rendőrségi tevékenységet végez. Ők legyenek megkülönböztetve azoktól, akikről tudhatták ezt, és ha konspirálnivalójuk volt, előttük nyilván nem fedték fel a nézeteiket. Most ismertettem a hálózati személyt, aki titkos tevékenységet végzett - mondjuk mi -, ez a 3. sorszámú javaslatban szerepel.

Mi azt az álláspontot képviseljük - és ez fontos része a módosító indítványainknak, ez az 5. sorszám alatt található módosító indítványunk -, hogy a hálózati személyeket és a hivatásosokat, mármint akik hivatásos tevékenységként végezték, nevezzük az egyszerűség kedvéért így, a politikai rendőrségi munkát, a törvény ezentúl ugyanúgy kezelje, mint a közfeladatot ellátó személyeket. Tehát az ő nevük például ne legyen titkos, ne legyen kisatírozandó, illetve letakarandó akkor, amikor az áldozatok vagy a kutatók hozzájutnak a levéltárban a megfelelő irathoz, hiszen ők főhivatású személyként vagy hivatásos emberként közfeladatot láttak el. Ők maguk is tudták ezt; ugyanolyan tevékenységet végeztek egy speciális területen, mint egy bármelyik másik tisztségviselő, egy bármilyen másik minisztériumban, ahol mai szempontból esetleg ugyancsak kompromittáló tevékenységet végzett a rendszerváltás előtt.

A 7. pontban található módosító javaslatunk gyakorlatilag azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy a mostani Történeti Hivatal ne legyen szaklevéltár. Az ezzel kapcsolatos javaslatunkat nem kívánom részletezni.

A 8. és 10. pont ugyanezt a témakört érinti azzal a kiegészítéssel, hogy a 8. pont azzal foglalkozik, hogy a Történeti Hivatal milyen anyagot vegyen át és milyen módon. Mint ismert, a mi álláspontunk az, hogy gyakorlatilag minden politikai rendőri tevékenységet tükröző iratot át kellene vennie a Történeti Hivatalnak. Az nem a mai nemzetbiztonsági szolgálatok feladatköre, hogy ilyen típusú ügyekben, politikai rendőrségi tevékenységet tükröző ügyekben egyedi döntéssel bírálják el, hogy mi az úgynevezett élő anyag, és mi a nem élő anyag. Természetesen elkülönítendőek a külföldre irányuló titkosszolgálati tevékenységek, a hírszerző vagy az elhárító tevékenység - ezek más tekintetben vizsgálandó anyagok. De nem egyedi elbírálással döntendő el, hogy a politikai rendőrségi tevékenység, a III. főosztály akármelyik osztályán is végezték ezt, átadható-e a Történeti Hivatalnak vagy nem.

Végül a rövid összefoglalásban még azt szeretném mondani - csak a teljesség kedvéért felsorolva -, hogy a 13., a 15., a 16., a 17., a 18., a 25., a 26. és a 27. ajánlási pontokban azt a javaslatunkat részletezzük, miszerint nincs kivétel az elhelyezett iratok hozzáférhetősége tekintetében. Mi abból indulunk ki, hogy biztosítani kell a kutatók, illetve az egykori áldozatok számára, hogy a megfelelő anyagokat a teljességükben megismerjék. Javaslatunk sok eleme arra épül, hogy ne csak a levéltárosokra - akik elbírálják, hogy mi kutatható és mi nem - legyen bízva, hogy mi hozzáférhető, hanem ebben az ügyben a kutatónak is felelőssége van, és elsősorban a kutatók felelősségére kívánjuk építeni ezt a rendszert, az ő felelősségükre építve gondoljuk működtethetőnek a múlt feltárását.

(23.50)

Összefoglalva az elmondottakat: nincs illúziónk természetesen a bizottsági viták, de már az általános vita ismeretében sem, hogy mit fogad el a parlament a javaslatainkból és mit nem, amit sajnálunk. Szeretném hozzátenni azt - ezt csak a jegyzőkönyv kedvéért mondja az ember, mint ilyen késői órán általában és bármit is mond -, hogy az MSZP képviselőcsoportjában a Kiss Gábor és Donáth László nevével jelzett módosító indítványok eléggé más szellemiségűek - hogy ezt a kifejezést használjam -, mint Nikolits képviselő úré. Ők ugyanabból indulnak ki, mint mi, hogy szellemiségében nem megfelelő ez a törvényjavaslat. Ők nincsenek itt, nem bíztak meg, hogy képviseljem az álláspontjukat, de fölhívom a figyelmet, hogy más politikai párt más megközelítésben, de részben hasonló következtetésre jutott ebben az ügyben, mint mi, és nem pusztán ezen az egy hangon szól az a párt, mint ahogy Nikolits képviselő úr, de hát ez az ő ügyük. Engem az érdekel, hogy vannak olyanok, akik hasonló álláspontot képviselnek, mint mi.

Abban egyetértek Nikolits képviselő úrral - és feltehetően egyikünknek sincs illúziója -, hogy ez nem a magyar társadalmat ma megmozgató és különösebben foglalkoztató ügy, de a parlament elveket is képvisel, elvben, mondom én némileg furcsa fogalmazásban; szóval, a parlament elveket is kell hogy képviseljen, és a múlt megismerése, a múlt föltárása, a múlt ügyeiben egy modern demokrácia álláspontjának képviselete minden pillanatban előkerül ilyen-olyan formában a parlamentben. Minden héten, minden harmadik héten - hiszen akkor vannak plenáris ülések - előttünk van olyan törvényjavaslat vagy valamilyen javaslat, amelyik valamilyen megemlékezéssel kíván foglalkozni. Ma is tárgyalt ilyet a parlament - mindjárt tegnapot is mondhattam volna.

Ha a múlttal valóban komolyan akarnak foglalkozni a kormánypártok, és a magyar parlament valóban rendet szeretne tenni a közelmúlt ügyeiben, akkor azt gondolom, hogy a mi javaslataink szellemiségében kellene az egykori titkosszolgálatok iratait megközelíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)