A felszólalás szövege:

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési javaslat tervezési számaival kapcsolatban a benne rejlő kockázat miatt ellentmondó szakmai vélemények születtek, éppen emiatt annak megalapozottsága erősen megkérdőjelezhető. Míg a Pénzügyminisztérium 2,7 százalékos inflációval tervez, addig a Magyar Nemzeti Bank 3,1 százalékkal, ami önmagában 100 milliárdos kiigazítást követelne meg a kormányzattól. Ezzel szemben a gazdasági növekedést jóval alacsonyabb szintre várja a jegybank, ami újabb kiesést feltételez az elmaradó adóbevételek miatt.Feltűnő, hogy a növekedési előrejelzéssel kapcsolatban a Költségvetési Tanács is aggályokat fogalmazott meg. Fontos kiemelni, hogy a költségvetés 311 forintos euróval számol, ezzel szemben 328 forint környékén van az euró árfolyama jelenleg. A strukturális deficit 1,5 százalékos szintjét jövőre sem fogja teljesíteni a Pénzügyminisztérium, ami azt jelenti, hogy az évek óta figyelmen kívül hagyott közpénzügyi előírás ismételten sérülni fog pont akkor, amikor a kormány szerint újabb válságos időszakkal nézhetünk szembe.

Az is látszik, hogy már a formalitásokra sem sokat adnak: a hatályos, 2018-as költségvetés 69,5 százalékos GDP-arányos államadósságot hagyott jóvá, míg a 2019-es javaslat 70,3 százalékosat, vagyis a 0,8 százalékpontos emelkedés ellenére megállapítják, hogy az államadósság csökken, így az a jogszabályi előírásoknak sem tesz eleget.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a zárszámadás számainak ismerete nélkül a költségvetési javaslat számai még a Magyar Nemzeti Bank szerint is megalapozatlanok, a Költségvetési Tanács szerint is kockázatosak.

De nem csupán tervezési, hanem tartalmi szempontból sem elfogadható ez a javaslat. Ebben a formában ugyanis a 2019-es költségvetés jövőellenes, hiszen a jövőt jelentő oktatási főösszeg még az infláció mértékét sem elérő növekedést tartalmaz, az egészségügy rendszerszintű problémáit megoldani nem tudja, a jóléti kiadások aránya messze elmarad a 2010 előtti szinttől.

Budapesten egyéniben megválasztott képviselőként számomra különösen fontos, hogy a költségvetés a főváros számára milyen lehetőségeket biztosít. Fontos kiemelni, hogy a fővárosi fejlesztések területén a büdzsé csupán stadionfejlesztéseket tartalmaz, így a budapesti és az agglomerációs közösségi közlekedés továbbra is alulfinanszírozott marad, a működőképességük határán álló HÉV-vonalak, a fővárosi vasútállomások és pályaudvarok kritikán aluli állapotával semmit nem fognak kezdeni.

Az is jól látható, hogy a kialakult lakhatási válságot csak tovább súlyosbítja a Pénzügyminisztérium azzal, hogy csak lebegteti a kedvezményes áfakulcs megtartását, az elszabaduló albérleti árakon segítő bérlakásépítési programot továbbra sem indít a kormányzat. Éppen ezért a költségvetéshez többek között egy Budapestet érintő módosító csomagot nyújtott be frakciónk, amelyben a legégetőbb problémák megoldására teszünk javaslatokat.

Nézzük, hogy mik a legfontosabb feladatok. A Budapest jelképének számító Lánchíd és a hozzá kapcsolódó váralagút kritikus állapotban van, mindkettő egyidejű felújítására azonban a Fővárosi Önkormányzatnak nincs pénze. Kormányzati szerepvállalás nélkül a főváros a két beruházást csak egymás után tudja megvalósítani, ami azt jelenti, hogy a Lánchíd és környékének közlekedése, azaz Buda legbelső részének közlekedése legalább 4 évre ellehetetlenül. A híd és az alagút egyidejű felújítása azonban lényegesen lerövidítené a lezárások idejét. Hiszen mindenki tudja, hogy a hidat és az alagutat egyszerre kell felújítani, mert ez jár a lehető legkevesebb nehézséggel, lezárással, a közlekedés korlátozásával a környéken. A két beruházás egyidejű megvalósításához szükséges plusz 5 milliárd forint alig 2 százaléka annak az összegnek, amennyi a Miniszterelnökség Várba költözéséhez szükséges. Arról nem is beszélve, hogy 2010 óta, amióta a Fidesz kormányon van, Budapesten egyetlen hidat sem újítottak fel.

A 2010 óta eltelt időszakban szinte nem múlt el nyár a nagykörúti villamosvonal egyes szakaszainak lezárása nélkül. Valódi és teljes felújítás helyett évről évre tűzoltás zajlik, hogy a BKV biztosítani tudja a forgalmat Európa és a világ egyik legnagyobb forgalmú villamosvonalán, a közlekedés azonban így is csak folyamatos korlátozásokkal, a menetidő növelésével biztosítható. Az évről évre lezajló részleges felújítás nem elegendő, méltatlan Budapesthez és hosszabb távon pazarló is.

(10.40)

A vonal teljes, minden részletre kiterjedő felújításához mintegy 20 milliárd forintra van szükség, ami a budapestiek egynapi adóbefizetése. A teljes felújítás közép- és hosszú távon olcsóbb is, mint kétévente feltörni a nem sokkal korábban lefektetett vágányokat. Nem lehet kérdés, hogy a budapestieknek joguk van tízévente egyszer visszakapni egyetlen napi adóbefizetésüket, hogy normális körülmények között, biztonságosan utazhassanak a nagykörúti villamosokon.

Magyarországon lakhatási válság van, amely különösen súlyosan érinti Budapestet. A fővárosban nemcsak a hajléktalanság, hanem az elszabadult lakás- és albérletárak is kezelhetetlen problémát jelentenek. Egy átlagos család ma nem engedheti meg magának, hogy egyetemista gyermekének lakást vagy szobát béreljen. A lakhatási válságot Budapesten csak önkormányzati bérlakások építésével, az önkormányzatok tulajdonában még meglévő lakások felújításával, valamint egységes és átlátható lakbértámogatási rendszer kialakításával lehet kezelni. E folyamat elindításához 2019-ben 30 milliárd forintra van szükség, enélkül a kormány valóban legfeljebb betiltani tudja a hajléktalanságot, felszámolni azonban nem. Mindenkinek joga van a rendezett közterületekhez, de mindenkinek legyen joga ahhoz is, hogy legyen fedél a feje felett.

Manapság, ha valaki elveszíti az otthonát, annak szinte esélye sincs, hogy újra megteremtse lakhatásának feltételeit. A lakhatás válsága egyben a lakhatás minőségének válságát is jelenti a fővárosban. Hiába segített több százezer családnak a panelprogram 2010 előtt, a Fidesz leállította. Márpedig a panelprogramot újra kell indítani, hiszen még ma is nagyon sokan élnek olyan panelházakban, amelyeknek a minősége évről évre romlik. De igaz ez a hagyományos belvárosi bérházakra is. Ezek között bőven akad olyan, amelynek a homlokzatát még világháborús belövések csúfítják, de olyan is, amelyhez gyakorlatilag száz éve nem nyúltak hozzá. Ez tarthatatlan, ezért mind a hagyományos bérházakban, mind a panelekben élők számára pályázatokat kell indítani, hogy fel tudják újítani a gyakran kifejezetten egészségtelen lakásaikat.

Nagyon fontos hangsúlyozni: a lakhatás jogának biztosítása az állam feladata. Amikor az Alaptörvényt módosították, akkor ezt is figyelembe kellett volna venni. A feladat az államé, de a tudás az önkormányzatoké, hisz a helyi problémákat helyben látják, ismerik a legjobban. Ezért kell az államnak több forrást helyben hagynia, hogy az önkormányzatok kezelni tudják ezt a rég nem látott válságot. Nincs más lehetőség: sürgősen meg kell kezdeni az önkormányzati bérlakások építését, illetve az önkormányzatok tulajdonában lévő, de jelenleg lakhatatlan állapotban lévő lakások, ingatlanok felújítását. Ez az önkormányzatok feladata, de kormányzati, állami szerepvállalás nélkül a helyi közösségeknek erre esélyük sincsen.

Ha a kormány nem akarja, hogy tovább mélyüljön a lakhatási válság, akkor segíti azokat az önkormányzatokat, akár a fővárosit, akár a kerületieket, amelyek tudnak és akarnak is tenni az áldatlan állapotok ellen. Ha viszont a kormány nem segíti az önkormányzatokat, akkor valóban csak betiltani tudja a hajléktalanságot, felszámolni egészen biztosan nem.

Költségvetési módosítókat Budapest kiszolgáltatottsága miatt adtunk be. Hiába fizetnek be a budapestiek mindennap 20 milliárd forintot az államkasszába, hiába termelik meg a fővárosiak a magyar GDP 40 százalékát, jól látszik  és a kormány is láthatja -, hogy a főváros a kormány könyöradományai nélkül mozdulni sem tud. A budapestieknek azonban nem könyöradományokra van szüksége, hanem méltó, kiszámítható jövőre, fejlődésre. Módosító javaslatunk a kormány Budapest-ellenes, forráselvonó politikájával szemben biztosítja a szükséges fejlesztések fedezetét, a fővárosiak által évek óta hiába várt felújításokat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben ugrásszerűen megnőtt a le- és felszálló repülőgépek zajára panaszkodó zuglói lakosok száma. A kerület több pontján 400-500 méter magasan a lakóövezet felett elhúzó gépek megkeserítik az ott élő emberek életét. Sokan panaszkodnak arra, hogy regget hat óra előtt már a zajra ébrednek, és este 23 óra után sem tudnak még aludni miatta. Kaptam olyan levelet is, amelyben az ott lakó felháborodottan mesélte, hogy reggel 6 és déli 12 óra között 42 repülőgépet számolt meg, ami a lakása felett elrepült.

A HunagroControl Zrt. tájékoztatása szerint a törvényes és a biztonságos légi közlekedés biztosítása érdekében új műszeres szabványindulási eljárásokat dolgoztak ki, ezek léptek életbe augusztus 16-án. Az új navigációs követelményrendszer pontosabb nyomvonaltartást eredményez, ennek köszönhetően Budapesten és környékén összességében csökken a zajjal érintett területrészek nagysága.

Ezzel szemben az az igazság, hogy a kerület egyes részein sokkal nagyobb lett a zajterhelés. Az Agrárminisztérium honlapján található Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér stratégiai zajvédelmi intézkedési terve a 2013-2020 közötti időszakra az alábbi megállapításokat teszi: „Az utasforgalom 5 százalékos csökkenéssel a 2006-os, a repülőgépmozgások száma pedig 21 százalékos csökkenéssel a 2003-as szintre esett vissza.

(14.30)

A gépmozgások jelentős növekedésére az elkövetkezendő években sem számíthatunk. A jelenlegi előrejelzések alapján a Liszt Ferenc repülőtér légijármű-forgalma még évekig alatta marad a zajtérképezés során vizsgált 2011. év gépmozgásszámának, következésképpen az elkövetkezendő években a zajterhelés, ebből következően az érintettek száma is kisebb lesz, mint 2011-ben.”

A 2013-ban készült jelentés előrejelzéseiről mára kiderült, hogy tévesek. Ezt támasztja alá a HungaroControl Zrt. 2018. augusztus elején kiadott közleménye is. Ebből egyértelműen látszik, hogy kétszer akkora volt júliusban az átrepülő légi forgalom Magyarország fölött, mint az előre jelzett. A budapesti repülőtér forgalma hosszú idő után először haladta meg a 11 ezer gépmozgást, és a legfrissebb előrejelzések is azt mutatják, hogy ez év végéig minden hónapban kétszámjegyű növekedés várható az érkező és az induló gépek forgalmában. A repülőtéri fejlesztések és a járathálózat-sűrítések is ezt támasztják alá.

Budapest felett északnyugati az uralkodó széljárás, ezért a repülőtérről induló járatok 70 százaléka északnyugati irányba, azaz Pest felé, 30 százaléka pedig délkeleti irányba, Üllő és Vecsés felé száll fel. Az uralkodó széljárás és a repülőtér adottságai miatt a repülőgépek jelentős része így jelenleg nem tudja kikerülni Zuglót.

Fentiekre tekintettel kérdezem államtitkár urat, milyen intézkedéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy csökkenjen a légtérzaj Zuglóban, ami az itt élő emberek nyugalmát és egészségét veszélyezteti. Várom válaszát.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A tisztelt államtitkár úr válasza egyáltalán nem nyugtatja meg a légtérzajtól szenvedő zuglói embereket. De ugyanúgy nem nyugtatja meg a X., a XIII., a XVI., a XVII. vagy a XVIII. kerületben élő, a zajt elviselni kénytelen lakosokat sem.És még egy nagyon fontos szempontra szeretném a figyelmét felhívni. Az év elején jelent meg egy brit kutatás eredménye, amelyet a londoni Heathrow repülőtér környékén lakó emberek között végeztek. Megállapították, hogy a repülőgépek keltette zaj 10-20 százalékkal növeli az agyi érkatasztrófa és a szívbetegségek kockázatát. Az adatok szerint minden 10 decibeles zajszintemelkedés 3,5 százalékkal növeli a szív- és érrendszeri kórházi kezelések számát.

Miután semmilyen konkrét javaslatot nem hallottunk öntől, államtitkár úr, a probléma megoldásához, ezért a válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány egyik legnagyobb budapesti beruházása az „Egészséges Budapest” program, illetve az ennek keretében megvalósuló centrumkórházak építése. A projekt azonban különböző problémák miatt kifejezetten akadozva halad. (Dr. Rétvári Bence: Egyáltalán nem!) Fizikai munkavégzés egyik helyszínen sem folyik jelenleg. Ennek oka többek között műemlékvédelmi és az EU-s támogatások felhasználásával kapcsolatos viták. Arról nem is beszélve, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma az egészségügyi ellátórendszerrel fizetteti ki a programért felelős volt miniszteri biztos bérét az Állami Egészségügyi Ellátó Központon keresztül. Az EMMI ahelyett, hogy a választások óta kinevezte volna a miniszteri biztosokat, inkább azonos feladatkörrel az Állami Egészségügyi Ellátó Központ számlájára szakértőként névleg foglalkoztatja őket. Ez azonban pusztán egy adminisztratív megoldás, feladataik ugyanazok, mint miniszteri biztosként voltak.

Látható tehát, hogy az „Egészséges Budapest” program kifejezetten sok problémával küzd, megvalósítása akadozik. Aggodalomra ad okot, hogy a kivitelezés következtében jelentkező káosz a program végeztével is fennmarad. Ennek oka az orvosok és az ápolók országos hiánya. Maga Cserháti Péter, az „Egészséges Budapest” programért felelős volt miniszteri biztos, aki jelenleg maga is az Állami Egészségügyi Ellátó Központ szakértője, nyilatkozta, hogy több magasan képzett orvosra, ápolóra, asszisztensre lesz szükség, nem beszélve vezető orvosokról, akikből már most is nagyon kevés van. Látható tehát, hogy az új kórházak elkészülte után sem lesz feltétlenül biztosított a betegek ellátása, tekintettel arra, hogy sem orvosból, sem ápolóból, sem asszisztensből nem lesz elegendő.

Cserháti Péter egy másik problémára is felhívta a figyelmet, amikor erről a helyzetről kérdezték. Annak a félelmének adott hangot, hogy amennyiben a budapesti szuperkórházak humánerőforrás-fejlesztésbe kezdenek, akkor ez a fejlesztés a vidéki intézményekből vonná el a dolgozókat. Ez azt jelenti, hogy a budapesti kórházak személyzete a vidéki kórházak kiüresítésével lesz biztosított. Ez pedig feszültséget fog szítani a vidék és a főváros, orvos és orvos, ápoló és ápoló között.

Ezekre való tekintettel kérdezem államtitkár urat, hogyan biztosítják, hogy a budapesti emberek megfelelő egészségügyi ellátáshoz jussanak és legyen elég ápoló és orvos. Hogyan akadályozzák meg, hogy az orvosok ne meneküljenek el vidékről a fővárosba a jobb munkakörülmények reményében? Mikor lesz már végre nagymértékű és minden egészségügyben dolgozóra kiterjedő béremelés, hogy az orvosok, az ápolók és az egészségügyi szakdolgozók ne menjenek külföldre? Várom a válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Többet beszélt a múltról, mint a jelenről és a jövőről. (Dr. Rétvári Bence: Egyáltalán nem!) Aki önt hallgatta most, azt gondolhatná, hogy minden rendben van az egészségügy területén. Ezzel szemben az embereknek egészen más a tapasztalata, hisz ha valamilyen egészségügyi intézmény közelébe kerülnek, örülnek, ha nem nekik, saját maguknak kell vinniük a WC-papírt, a kötszert, a gyógyszert vagy akár valamilyen készülékbe elemet. Persze, aki mint ön, államtitkár úr, VIP-ellátásban részesülhet, ezzel nem szembesül (Dr. Rétvári Bence: Jaj istenem!), és ezt nem tudhatja. Az orvos- és az ápolólétszámok tekintetében pedig egyenesen tragikus a helyzet. Nap mint nap hallunk osztályok bezárásáról, tömeges felmondásokról és nemcsak vidéken, hanem Budapesten is. (Dr. Rétvári Bence: Hol? Saját képviselőtársad cáfol meg!) Hogy egy példát is mondjak önnek, választókerületemben, Zuglóban a kiemelt státuszú Uzsoki Kórházban jelenleg a szakápolóknak több mint 10 százaléka hiányzik, ez 60-70 ember jelent. És aki van, az is több helyen kénytelen dolgozni, hogy valamilyen módon megéljen. Rájuk való tekintettel is ezt a választ nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2011-ben egy fideszes képviselő önálló indítványa alapján a parlament elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek az volt a célja, hogy az egyes közlekedési közszolgáltatások mobilfizetési rendszeren keresztül történő értékesítését központosítsa és egy erre a célra létrehozott állami cég kezébe adja. Ezt követően alapították meg a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.-t. A mobileszközzel történő fizetés lehetősége azonban egy szolgáltatás, amely vonatkozásában az Európai Unió több követelményt is megfogalmaz. Ezek közül a legfontosabb a letelepedés szabadságának lehetőségét kimondó alapelv. Ennek alapján a valamely tagállamban jogszerűen tevékenységet folytató önálló vállalkozó és szakember gazdasági tevékenységet folytathat az Európai Unió bármelyik tagállamában. Ez volt az az alapelv, amit Magyarország megsértett a mobilfizetés monopolizálásával. Ennek az lett a következménye, hogy kötelezettségszegési eljárás indult a magyar állammal szemben, és a napokban az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy Magyarország megsértette a letelepedés szabadságának követelményét és ezzel megsértette az Európai Unió vonatkozó irányelvét. Maga a magyar állam is elismerte, hogy lehetősége lett volna olyan megoldást választani, amely kevésbé korlátozta volna a gazdasági versenyt, vagyis kevésbé korlátozta volna annak lehetőségét, hogy jobb, hatékonyabb és olcsóbb megoldás álljon rendelkezésre.

Az ítélet alapján Magyarországnak a lehető leghamarabb meg kell szüntetni a jogsértő állapotot és át kell alakítani a mobilfizetés jelenlegi rendszerét. Amennyiben ezt elmulasztja, pénzügyi szankciókkal is sújthatják hazánkat.

Ezekre tekintettel kérdezem tisztelt államtitkár urat: hogyan tervezik a mobilfizetési rendszer átalakítását? Milyen határidőt kapott a magyar állam a rendszer átalakítására? Végül: mikorra teljesíti Magyarország az ítéletben foglaltakat? Várom válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Amikor éjszaka felébredek az elviselhetetlen zajra, attól félek, hogy az alacsonyan szálló repülő leviszi a tetőmet”  ilyen és ehhez hasonló panaszok hangzottak el tavaly decemberben egy zuglói lakossági fórumon, amelynek témája a légtérzaj volt.A zajterhelés problémáját már korábban is szóvá tettem itt a parlamentben, de megnyugtató megoldás a mai napig nem született, pedig az otthon nyugalma, illetve az egészséges környezethez való jog olyan alapvető emberi jog, amelyet mindenki számára biztosítani kell. Önök, a kormánypártok képviselői voltak azok, akik az otthon nyugalmáért elsősorban a tüntetések ellen oly módon álltak ki, hogy azt az Alaptörvénybe emelték. Azonban most a sokkal rendszeresebb, sokkal nagyobb terhet jelentő légtérzaj kérdésében nem tesznek semmit az otthonok nyugalmának védelmében.

Tavaly decemberben egy országgyűlési határozati javaslatot nyújtottam be, amely javaslat aláírására nemcsak az ellenzéki, de Budapest kormánypárti képviselőit is felkértem. A kormánypárti képviselők közül azonban nem volt senki, aki a légtérzaj elleni fellépést támogatta volna, akinek fontos lett volna a budapesti polgárok éjszakai nyugalma. A probléma azonban a kormány mulasztása miatt továbbra sem szűnt meg, sőt egyre többen figyelnek fel rá.

Bándi Gyula, az alapvető jogok biztosának helyettese, a jövő nemzedék szószólója a napokban hívta fel a jogalkotókat arra, hogy dolgozzanak ki egy olyan rendszert, amely a polgárok éjszakai nyugalmát garantálja. Tette ezt nemcsak a jelenleg már amúgy is elviselhetetlen zajterhelés miatt, hanem azért is, mert a légi forgalom a jövőben növekedni fog, és ez a problémát a jövőben csak súlyosbítani fogja. Kifejtette, hogy a hivatalában a zajpanaszok kiemelkedő számban jelennek meg, és rámutatott, hogy ezek a panaszok megalapozottak, hiszen a polgárok egészséges környezethez, éjszakai pihenéshez való jogát sérti a repülőgépek által okozott zaj.

Felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy „egészségügyi kutatások szerint az emberi szervezet nem képes megszokni a zaj zavaró mértékű hatását, az egészségkárosodáshoz vezet”. Ezek alapján is látható, hogy az általam kezdeményezett határozati javaslat indokolt, időszerű, és a budapesti lakosok számára a problémák egy részének azonnali megoldását jelenti.

Elsőként említeném azt a rendelkezést, amely az éjfél és reggel öt óra, vagyis a mélyalvás időszakában történő teljes légtérzárról szól. Ezt a rendelkezést nemzetközi példák is alátámasztják. Több olyan nagy nemzetközi forgalmat bonyolító repülőtér van Európában és Európán kívül is, amely ilyen tiltásokkal dolgozik. Példaként lehet említeni a frankfurti vagy a New York-i repülőteret. Az éjszakai forgalom betiltásának ötletével a kormánypárti képviselők ugyan még nem értenek egyet, azonban Budapest főpolgármestere támogatja és szorgalmazza. Tarlós István főpolgármester úr ugyanis a napokban jelentette ki, hogy szükséges a Liszt Ferenc Repülőtér légi forgalmának éjszakai tiltása. Tarlós István pontosan azt az időszakot jelölte meg a tiltás idejének, amely az én decemberi határozati javaslatomban is szerepel.

Másodszor a határozati javaslat azon rendelkezését említeném meg, amely szankciókat rendel arra az esetre, ha a légi társaságok ezt a tiltást indokolatlanul megszegik. Ezekre a szankciókra azért van szükség, mert a légi társaságoknál megszokottá vált az a gyakorlat, hogy egyértelműen tarthatatlan repülési tervet adnak meg. Teszik ezt azért, hogy úgy tűnjön, mint ha hamarabb Budapestre érkeznének a repülőgépek, mint ahogy az valójában történik, ezzel kijátszva az egyes korlátozó intézkedéseket.

Az alapvető jogok biztosának helyettese a szankciók szükségessége kapcsán több dologra is felhívta a figyelmet. Egyrészt arra, hogy az államnak szankciókat kell alkalmaznia, amelyek a légi társaságokat érdekeltté teszik a légi forgalom reális tervezésében, másrészt arra, hogy ha a sorozatos késéses következmények nélkül maradnak, a légi társaságok nem is érdekeltek abban, hogy betartsák az előírásokat. Egyértelműen szükséges tehát az, hogy a szabályokat megszegő légi társaságokat szankcionálni lehessen, ráadásul olyan szankciókat kell alkalmazni, amely kellő gazdasági hátrányt jelent számukra, és amely kellő elrettentő erővel bír. Természetesen előfordulhatnak olyan esetek, amikor szükség van arra, hogy a repülő tiltás idején is landoljon, például ha kényszerleszállást kell végrehajtania.

Az Országgyűlésnek most megvan a lehetősége arra, hogy az éjszakai repüléssel kapcsolatos légtérzaj problémáját megoldja és az egészséges környezet és az otthon nyugalmát megvédje. Ehhez csupán annyit kell tenni, hogy a kormánypárti képviselők is támogatják az általam benyújtott határozati javaslatot, amellyel Budapest főpolgármestere is egyetért. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

(12.00)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt hónapban írásbeli kérdést nyújtottam be dr. Kásler Miklós miniszter úrhoz. Azt szerettem volna megtudni, hogy mit kívánnak tenni a zuglói Móra Ferenc Általános Iskola körül kialakult helyzet megoldása érdekében. Miniszter úr nevében államtitkár úr válaszolt, de a válasza a vonatkozó jogszabályok ismertetésén túl más érdemi információt nem tartalmazott. Ebből számomra az következik, hogy a minisztérium nem kíván a problémával foglalkozni érdemben. A probléma pedig az, hogy két és fél éve nincs kinevezett igazgatója a zuglói Móra Ferenc Általános Iskolának, annak ellenére, hogy öt pályázati ciklust bonyolítottak azóta le. A pályázók között volt az iskolát korábban 15 évig vezető tanár is, akit minden véleményező fórum elsöprő többséggel támogatott, és akinek a támogatásáról biztosította a Közép-Pesti Tankerületi Központ vezetője is. (Sic!) Ennek ellenére minden pályázati kör eredménytelen lett.

Az utolsó pályázati körben az iskola korábbi igazgatója úgy döntött, hogy már nem indul, ha az ő személye az akadálya esetleg a sikeres pályázat lebonyolításának, akkor lehetőséget biztosít azzal, hogy félreáll és talán akkor eredményes lesz. Ez a pályázati kör is eredmény nélkül zajlott le természetesen. Maradt a helyzet változatlan, illetve maradt az a helyzet, az a bizonytalanság az iskolában, amit korábban tapasztalni lehetett, hogy a szülők a gyerekeket elviszik az iskolából, és a pedagógusok is lassan, apránként távoznak.

Ezekre való tekintettel kérdezem államtitkár urat: mi az oka annak, hogy a zuglói Móra Ferenc Általános Iskolában öt egymást követő kiírás eredménytelen volt? Mi volt az oktatásért felelős államtitkárság kifogása a pályázókkal szemben?

Végül: mit kíván tenni a minisztérium annak érdekében, hogy az általuk okozott bizonytalanság ne eredményezze az intézmény minőségének és megítélésének romlását, ne eredményezze további diákok és tanárok távozását? Várom válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által a 2020. évre benyújtott adócsomagot sem a szakértők, sem a piac nem tartja olyan jelentősnek, mint ahogy azt Varga pénzügyminiszter úr a gazdaságvédelmi akcióterv bemutatásakor előadta. A nagyarányú adócsökkentésként hirdetett adócsomag valójában alig csökkent adót. A szociális hozzájárulási adó 2 százalékpontos csökkentése elviszi a kiengedés szinte egészét, ezt a munkáltatók és különösen a multik tudják kihasználni, míg a munkavállalók 99 százalékának terhei semmit nem mérséklődnek. Viszont a helyes lépések között szerepel a kisvállalati adó kismértékű módosítása, 13-ról 12 százalékra. Az idei évben a költségvetés 50 milliárd forint bevételt vár ebből az adóból, így annak 1 százalékpontos mérséklése néhány milliárd forint kiengedést jelent csupán.

A négygyermekes anyák szja-mentessége nagyjából 50 ezer fős kört érint. A nyilvánvalóan támogatható lépéssel csak az a probléma, hogy a háromgyermekes anyák ezt a mentességet az előzetes ígéretek, sőt a nemzeti konzultációra adott válaszok eredménye szerinti egyértelmű támogatás ellenére sem kapják meg. Ennek okával adós maradt a kormányzat.

A szálláshely-szolgáltatások, vagyis a szállodák áfacsökkentése ugyan jelentősnek tűnik első látásra, azonban ezzel egy időben erre a szektorra is bevezetik a turizmusfejlesztési hozzájárulás 4 százalékos terhét. Így valójában az áfakulcs 9 százalékra módosul a hangoztatott 5 százalék helyett. Bár a kormány azt várja, hogy az adócsökkentést a piaci verseny miatt a szállodák majd átadják a vendégeknek, ez azonban korántsem tűnik valószínűnek. Éppen elég, ha a vendéglátás áfacsökkentésére gondolunk. Ott a teljes adócsökkentést lenyelte a szektor, de még az árak emelkedését sem sikerült ezzel megelőzni. Csak remélni lehet, hogy a szállodák, ha nem is csökkentik az áraikat, legalább a bérek emelésére fogják fordítani az így megtakarított összeget.

Igazán érdekes lépés a reklámadó kulcsának nulla százalékra csökkentése. Mint azt jól tudjuk, ez volt az az adó, amit a kormány nyíltan és célzottan a médiapiac átrendezése céljából vezetett be. Így nem véletlen, hogy az első évben egyetlen adózó fizette be az összes bevétel 80 százalékát. Az Európai Bizottság ennek a tehernek már több alkalommal is megálljt parancsolt. Minderre való tekintettel frakciónk támogatja ennek a piactorzító adónak a felfüggesztését.

Az adócsökkentések mellett azonban láthatunk néhány adóemelést is. Az egészségügyi szolgáltatási járulék havi és napi összege is emelkedni fog jövőre. Ami valószínűleg sokakat érint, az a dohánytermékek jövedéki adójának jelentős emelkedése. Az idei növeléssel egy doboz cigaretta ára már az 1500 forintot is meghaladta. A kormány tervei szerint a következő években fokozatosan tovább drágul, szép lassan közeledve a 2000 forintos dobozárhoz. Bár a dohányzás visszaszorítása ugyan támogatható irány, azonban helyes lenne, ha nem csupán adóemelésekkel próbálnának a fogyasztásnak gátat szabni, mert ebben a formában csupán büntetőadóként jelentkezik.

Összefoglalva, az MSZP képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat adócsökkentést jelentő lépéseit, a reklámadó alkalmazásának felfüggesztését, a kisvállalkozások adójának mérséklését. Emellett ugyanakkor helyes lett volna, ha a munkáltatók mellett a munkavállalók terhei is csökkennének, mert így 2020-ban is a magyar dolgozók maradnak az Európai Unióban az egyik leginkább adóztatott csoport. Köszönöm a figyelmüket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiból.)

TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a nemdohányzók védelmével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvény a címében foglaltakkal ellentétben egyáltalán nem a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról szól. Ugyanis az egyetlen, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítására valóban alkalmas pontja a javaslatnak a bírság kiszabására vonatkozó szabályokban jelenik meg. A javaslat értelmében ugyanis mostantól nemcsak lehetősége lesz a hatóságnak arra, hogy bírságot szabjon ki a dohánytermék árusítójára, ha kiskorúnak árul dohányterméket, hanem a bírság kiszabása a hatóságnak kötelező lesz. Természetesen ez a rendszert nem fogja nagymértékben javítani, az kijátszható marad, hiszen a fiatalok a mai napig hozzá tudnak jutni dohánytermékekhez, ha akarnak. A trafikok oldaláról a lebukás esélye pedig nem nevezhető túlzottan magasnak, ennek ellenére a kötelező bírságolás bevezetése mindenképpen pozitívan értékelendő.

A javaslat azonban továbbra is fenntartja a trafikokra vonatkozó szabályozás egy rossznak mondható elemét. Ez alapján a sok rablást megkönnyítő sötétítő fóliának továbbra is fenn kell maradnia az üzletek ablakain, hiába is kérték azok levételét a biztonságukat féltő eladók.

A javaslat valódi célja azonban nem a fiatalkorúak és nemdohányzók dohányzással szembeni védelme, hanem egy másik, sokkal kevésbé támogatható cél. Ez a cél pedig nem más, mint hogy a trafiktulajdonosokat az eddigiekhez képest még jobb helyzetbe hozzák, hogy ők még több bevételt realizálhassanak. Azokat a trafiktulajdonosokat akarják még jobb helyzetbe hozni, akik nyertesei voltak a 700 milliárd forintot jelentő dohánypiac kiskereskedelmi újraelosztásának, és akik sok esetben semmilyen dohányforgalmazási tapasztalattal azt megelőzően nem rendelkeztek.

A javaslat legjelentősebb változása az lenne, hogy gyakorlatilag minden, a dohányzással kapcsolatos terméket csak trafikban lehetne vásárolni. Ebbe a körbe tartozik az e-cigaretta, illetve annak kiegészítő termékei is, amelyeknek kizárólag a trafikokban kapható dohánytermékek közé sorolásával egy alapvetően koncepcionális hibát követ el a módosítás. Ahogyan azt már egy korábbi törvényjavaslat vitájában is elmondtuk, az elektronikus cigaretta hozzájárul a dohányzók számának csökkenéséhez úgy, hogy az e-cigaretta egyébként 95 százalékban kevésbé ártalmas az egészségre, mint egy átlagos cigaretta. Sőt, az e-cigit kifejezetten sikeresen alkalmazták arra, hogy segítséget nyújtson a dohányosoknak a leszokásban. Ezeket a korábban elmondott érveket jelen esetben is csak ismételni tudom, ugyanis a jelen javaslat kapcsán nincs másról szó, mint hogy az elektronikus cigarettákat, illetve annak kiegészítő termékeit is csak trafikokban engedik majd árulni ezt követően. Ezzel jelentősen korlátozzák annak a terméknek a forgalmazását, amely a dohányzáshoz képest egy egészségesebb alternatívát jelenthet.

Az e-cigaretta trafikokban történő árusítása nem szolgálja a közegészségügyi célokat, hiszen egy olyan közegbe kényszerítjük be a fogyasztót, ha bármiféle kiegészítőt akar vásárolni, ahol rengeteg, az egészségre sokkal károsabb termék található. Így az e-cigarettában rejlő azon lehetőség, hogy a rendes cigarettáról való leszokást elősegítse, elvész, hiszen egy leszokóban lévő dohányost nem lehet egy dohányboltba kényszeríteni, majd reménykedni, hogy nem fog a függőségét jelentő dohánytermékekből vásárolni.

A jelenlegi trafiktulajdonosokat további előnyökhöz juttató pontokat is találunk a törvényjavaslatban. Először is, jelentősen csökkenne a trafikok száma, a jelenlegi 3 ezer lakos/trafik számarány 4 ezer lakosra emelésével. Ez egy átlagos fővárosi kerületben például azt jelenti, hogy 40 helyett csak 30 ilyen bolt működhetne, ha 120 ezer lakossal számolunk. Ez persze a jelenlegi koncessziókat nem érinti, azok ugyanis 20 évre lettek kiosztva, viszont gyakorlatilag megakadályozza új szereplő piacra lépését, tehát azt, hogy a jelenlegi tulajdonosoknak új vetélytársai jelenhessenek meg.

Ezt a javaslatban több, a fiatalkorúak védelméhez egyébként semmilyen formában nem kapcsolódó szabály is alátámasztja, mint például a koncesszió meghosszabbítására nyitva álló határidők változása az eddigi jogosult halála esetén. Másodszor, az elektronikus cigaretta töltőfolyadékának jövedékiadó-mértéke csökken, milliliterenként 55 forintról 20 forintra, vagyis az ezeken lévő adóteher majd’ harmadára csökken. Amikor a dohánypiacot évekkel ezelőtt újraosztották, már felmerült problémaként, hogy olyan személyek nyertek jogot a trafikok üzemeltetésére, akik semmiféle, a dohánytermékek forgalmazására vonatkozó tapasztalattal nem rendelkeztek. A tapasztalatlanságuk jelen esetben is adott, hiszen az elektronikus cigaretta nem egyszerűen egy újabb dohánytermék, hanem egy olyan eszköz, amelyre specializált üzletek jöttek létre, a termékárusítás és a szervizelés körében egyaránt.

Végezetül pedig felmerül a kérdés, hogy miként is szolgálja a fiatalkorúak dohányzás elleni védelmét a dohánytermékek egy részére vonatkozó adócsökkentés. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az EKLT vegyes bizottság 1/2019. határozatának törvényben történő kihirdetését az MSZP-frakció támogatja. Köszönöm szépen, elnök úr.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tavaly nyáron a MÁV sajtóközleményben tudatta, hogy az „50 megújuló állomás” elnevezésű komplex karbantartási program keretében megszépül a zuglói megállóhely is, és az év végéig befejeződő felújításnak köszönhetően érezhetően javulni fog a hely színvonala. A MÁV-csoport a szolidaritás letéteményesévé kíván válni  írja magáról a MÁV az üzletpolitikájában, mondván, hogy a cég célkitűzései között kiemelkedő helyen szerepel az esélyegyenlőség. Ennek ellenére a zuglói lakosok meglepődve tapasztalták, hogy a 293 millió forintból felújított zuglói vasútállomás nem lett akadálymentesített, lift továbbra sem áll az utasok rendelkezésére. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Szégyen!) Így az állomást nem tudják használni a mozgáskorlátozott emberek, a babakocsis kismamák, a nehezen közlekedő szépkorúak, mert az csak lépcsőn közelíthető meg. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Felháborító!) A közelben vannak kórházak, egészségügyi intézmények, mozgásjavító iskola és a Vakok Állami Intézete is. A megálló akadálymentesítésének elmaradása azt mutatja, hogy az esélyegyenlőség a MÁV számára nem volt szempont a felújítás során. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!)

Az elvégzett munkálatok minősége sem megfelelő. Továbbra is szűk, több helyen balesetveszélyes, hepehupás peron fogadja az utasokat. A vakokat és gyengénlátókat segítő taktilis jelek pedig nem futnak végig a vágányok mellett. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Elképesztő!) A felújítás ráadásul nemcsak az akadálymentesítést nem oldotta meg, hanem a korábbi problémákat sem orvosolta. Így például a peronon megmaradt a lényegi funkció nélküli épület, mindössze körülbelül 2 méter marad a fal és a peron széle között, ami a vonatok érkezésekor zsúfoltságot és balesetveszélyt okoz.

Az akadálymentesítés elmaradását és a felújítás jelenlegi helyzetét a MÁV azzal magyarázta, hogy most csak komfortjavító karbantartást végeztek, és a jövőben még további felújítások várhatók, aminek következtében azonban elbontják vagy átalakítják a most felépített elemeket, így például a lefestett peronépületet és a lerakott peronburkolatot is.

Így azonban a jelenlegi felújításnak semmi értelme nem volt. Ezek alapján érthetetlen, hogy miért nem akadálymentesítették a zuglói vasútállomást, amely Budapest egyik legforgalmasabb vasúti megállóhelye, ami évente másfél milliónál is több utast szolgál ki, és naponta 200-250 személyszállító vonatot fogad.

(15.40)

Ezekre való tekintettel kérdezem tisztelt államtitkár urat: mi az akadálya a zuglói vasútállomás akadálymentesítésének? Mikorra várható az akadálymentesítés, és milyen segítséget kívánnak nyújtani azok számára, akik az akadálymentesítés elmaradása miatt nem tudják megközelíteni a zuglói vasútállomásra érkező vonatokat? Várom válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt reméltem, hogy valami reménykeltő biztatót is fog mondani, de ha önnek kellene mindennap használni ezt a vasútállomást, akkor valószínűleg ön sem fogadta volna el ezt a választ. Ez a válasz nem nyugtatja meg a nehezen mozgó idős embereket, a mozgáskorlátozott embereket, de még a babakocsis kismamákat sem. Egy biztos abban, amit elmondott, hogy belátható időn belül ez az akadálymentesítés nem fog megtörténni, hiszen konkrét időpontot nem tudott és nem is akart mondani. És amiért ezt a választ biztos, hogy nem fogom elfogadni, az az, hogy a vakok és gyengénlátók részére lerakott taktilis burkolatjelek, amik arra szolgálnak, hogy kivezessék ezeket az embereket, nem a kijárathoz vezetik  figyeljen, államtitkár úr, nem a kijárathoz vezetik  az embereket, hanem vissza a vágányokhoz. Csoda, hogy eddig valami tragédia nem történt ezen az állomáson, úgyhogy nagyon remélem, hogy ezzel önök sem értenek egyet, és nem fogadják el a választ.

Köszönöm szépen. Én biztos, hogy nem fogadom el. (Taps az ellenzék soraiból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának 3. cikke szerint a helyi önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, hogy  jogszabályi keretek között  a közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében. Ez alapján mi is abban hiszünk, hogy a helyi önkormányzatok feladata a helyi közügy védelme és a helyi lakosság igényeinek kiszolgálása. Azonban az elmúlt tíz év komplex mutatók alapján mért legnagyobb vesztesei a helyi társadalmakat képviselő önkormányzatok voltak. A hatáskörök elvonása, a feladatellátási költségek alulfinanszírozása, a normatív szabályozással szemben egyedi döntéseken alapuló támogatási rendszer, a saját bevételek elvonása összességében azt eredményezte, hogy a GDP arányában mért önkormányzati kiadások a 2010. évi 11,6 százalékról a 2019. évre 6,9 százalékra mérséklődtek.

A 2021. évi törvényjavaslatban szereplő önkormányzati kiadási előirányzat és a GDP értéke alapján ez a részarány 5,9 százalékra fog mérséklődni.

(9.00)

A 2021. évi költségvetés rendkívül nehéz helyzetbe hozza az önkormányzatokat. Bár az önkormányzati feladatok száma nő, az ehhez tartozó finanszírozás csökken. Ennek következménye, hogy a jövő évi költségvetés nagymértékben szűkíti a helyi önkormányzatok mozgásterét. Elsőre úgy tűnhet, hogy az önkormányzatok több pénzből gazdálkodhatnak jövőre, mint idén, mert a 2021. évi előirányzat 198,1 milliárd forinttal magasabb, mint az idei. Ez azonban csak látszat, mivel figyelmen kívül hagyják, hogy a nominálértéket egyfelől gyengíti a 2021. évi infláció, másfelől kényszerpályát jelentenek az önkormányzatokra hárított többletkötelezettségek, valamint az emelkedő közfoglalkoztatás technikai feltételeinek a biztosítása. Fontos megemlíteni, hogy a szociális ellátásra, illetve segélyezésre szorulók számának meredek emelkedésére számíthatunk a jövő évben, illetve a 2020. évi finanszírozási nehézségek miatt átütemezett feladatok 2021. évi pótlásigényét is a jövő évi költségvetésnek kell majd megoldania.

A helyzet súlyosbodását jelentik továbbá a 2021re ütemezett újabb forráselvonások, a kormány ugyanis a különleges gazdasági övezeteken keresztül a helyi adók egy jelentős részét megyei szintre kívánja emelni. Itt kell említést tenni a válságkezelés ürügyén meghozott olyan központi forráselvonásokat hordozó döntésekről is, mint a szolidaritási hozzájárulás mértékének növelése, a kötelezetti kör kiterjesztése, valamint a gépjárműadó önkormányzatokat illető részének elvonása.

Az egyik legsúlyosabb hibája a 2021. évi költségvetés tervezetének, hogy nem számol az önkormányzati kötelezettségállomány drasztikus felfutásával. Ennek a 2019. évi záróértéke az MNB kimutatásában 1268,5 milliárd forint, és ez 2020-ban is várhatóan tovább fog emelkedni. Az önkormányzati bevételek csökkenése, illetve az adósságtörlesztő képesség gyengülése, valamint a lánctartozások terjedése következtében 2021-ben elérheti a pótlólagos hitelek nélkül számolt önkormányzati kiadások 55-60 százalékát is.

Az önkormányzatok saját bevételeit meghatározó adókból a 2020-ra előirányzott 1030 milliárd forint bruttó bevétellel szemben maximum 810 milliárd forint bevétellel számolhatnak, ami az adóbevételek 20 százalékos csökkenését jelentheti. Az önkormányzatoknak azonban nemcsak a koronavírus-járvány miatti gazdasági válság következtében kell a bevételeik csökkenésével számolni. Az önkormányzatok által az állam számára fizetett szolidaritási hozzájárulás ugyanis több változáson is keresztülmegy a 2021. évi költségvetésben. Egyrészt a jövő évi költségvetés kibővíti azon települések körét, amelyeknek szolidaritási hozzájárulást kell fizetniük. A kötelezettség alsó határa a 34 ezer forint/fő iparűzésiadóerő-képességről 22 ezer forint/főre csökken, ami azzal jár, hogy a szegényebb településeknek is jelentős összeget kell befizetniük a központi költségvetésbe. Ezek alapján a területért felelős államtitkár napokban kifejtett azon véleménye, mely szerint a szolidaritási hozzájárulás továbbra is azt szolgálja, hogy a gazdagabb települések fizessenek a szegényebb településeknek, erősen megkérdőjelezhető.

Másrészt változik a szolidaritási hozzájárulás alapját képező bevétel is. Eddig a hozzájárulás alapját a támogatáscsökkentés beszámítás alapját meghaladó része képezte, a jövőben azonban az iparűzésiadóerő-képességet meghatározó adóalap egésze fogja képezni. Ennek a két változtatásnak köszönhetően négyszeresére emelkedik a szolidaritási hozzájárulásból származó központi bevétel.

Ezeket az elvonásokat növeli még az önkormányzatokat eddig megillető gépjárműadó 40 százalékának az elvétele is. Ez a választókerületem, Zugló számára idén és jövőre is 400 millió forint kiesést jelent, ráadásul úgy, hogy az adó beszedésével kapcsolatos kötelezettségek önkormányzati feladatok maradnak. A kormány ráadásul felkészülési időt sem adott az önkormányzatoknak arra, hogy erre a bevételkiesésre felkészüljenek, hiszen a gépjárműadót az idei évben rendkívüli hirtelenséggel vonták el a települési költségvetések megalkotására nyitva álló határidő letelte után, ráadásul ezzel egy olyan rendszert alakítottak át, amely 2013 óta működött, és biztosított bevételeket az önkormányzatok számára. A gépjárműadónak a központi költségvetés és a helyi önkormányzat közötti 60-40 százalékos megosztását először Magyarország 2013. évi költségvetése vezette ugyanis be, de azt is érdemes megemlíteni, hogy ezt megelőzően a gépjárműadó száz százaléka a helyi önkormányzatot illette meg. A kormány tehát egy nyolc éve változatlanul fennálló megosztási szisztémát változtatott meg úgy, hogy arról előre nem tájékoztatta az önkormányzatokat, és nem adott számukra lehetőséget arra, hogy a forráscsökkenésre felkészüljenek.

Sajnálatos továbbá az is, hogy bár a kormány az elvonások okának a koronavírus-járvány miatti kialakult helyzet kezelését jelölte meg, azonban ezen indokot erőteljesen megkérdőjelezi, hogy a nyilvánosságra került tervei szerint a gépjárműadó elvonása és a szolidaritási hozzájárulás mértékének a növelése 2024-ig fennmarad. Ebből arra lehet következtetni, hogy az önkormányzatok tartós és maradandó elvonásával számol a kormány, amely fontos önkormányzati intézményrendszerek alól vonja ki azok költségvetési lábát, bizonytalan helyzetbe hozva azok működőképességét.

A főváros több tíz milliárd forinttal kevesebb forrásból gazdálkodhat jövőre, amelynek a főpolgármester szerint az lesz a következménye, hogy a Fővárosi Önkormányzat a költségvetés nettó befizetőjévé válik, vagyis többet kell befizetnie a központi költségvetésbe, mint amennyit abból visszakap. De nemcsak a fővárost, hanem a kerületi önkormányzatokat is jelentősen megterhelik ezek az elvonások. Érdemes egy pillantást vetni Zugló példáján keresztül arra, hogy pontosan milyen önkormányzati kiadások mögül vonja el a fedezetet a kormány. Az említett intézkedések és a helyi adók várható csökkenése közel 5 milliárd forintos kiesést jelenthet Zugló számára, amely a korábban említett költségnövekedésekkel együtt azt fogja eredményezni, hogy a kerület jövőre 15 százalékkal kevesebb forrásból gazdálkodhat. Ez a várhatóan 5 milliárd forintos kiesés megvonja a fedezetet a zuglói szociális ellátórendszertől, amelyre az előirányzat 2020-ban 3,2 milliárd forint, és a zuglói bölcsődék fenntartásától is, amely 1,9 milliárd forintba kerülne. Ezen két intézményrendszer fenntartása összesen kerül annyiba, mint amekkora kieséssel 2021-ben a zuglói önkormányzatnak számolnia kell. Mindez ráadásul úgy, hogy a kormány által a szolidaritási hozzájárulás emelésén keresztül várhatóan elvont összeg szinte teljes egészében megegyezik a zuglói óvodák fenntartásának költségével.

Ezek az elvonások más összetételben is értelmezhetők. Zugló a szociális ellátórendszerhez hasonló összeget, 3,2 milliárd forintot költ az egészségügyre, a Zuglói Egészségügyi Szolgálatra, az önkormányzati rendészetre 430 millió forintot fordít, a család- és gyermekjóléti központra pedig 420 millió forintot. Látható tehát, hogy a kerület közel 5 milliárd forintos bevételkiesése a teljes kerületi bölcsődei rendszer és a kerületi egészségügyi ellátás alól rántja ki annak költségvetési lábát, a gépjárműadó kormányzati elvonása pedig a család- és gyermekjóléti központ finanszírozását veszi el.

Nézzük, hogy a tervezett központi költségvetés hogy érinti a zuglói önkormányzat által fenntartott óvodai intézményrendszert! Erre Zugló összesen 4 milliárd forintot költött volna, azonban a közel 5 milliárd forintos kiesés következtében az óvodák fenntartása is veszélybe kerül. Ráadásul a kormányzati elvonások közvetlenül is érinthetnek egy-egy óvodát. A gépjárműadó elvétele például három óvoda teljes költségvetésével egyenlő, a szolidaritási hozzájárulás pedig még több intézményt érinthet. A várható 1,7 milliárd forintos többletelvonás kilenc óvoda éves fenntartásának felel meg. A két kormányzati forráselvonásból, vagyis a gépjárműadó elvételéből és a szolidaritási hozzájárulás növeléséből az következik, hogy Zugló elveszítheti a 24 óvodájának fenntartásához szükséges összeg felét.

Az egészségügyi ellátórendszer, a szociális ellátórendszer, az óvodák és a bölcsődék azok a területek, amelyek a forráselvonások és a bevételcsökkenések miatt veszélybe kerülhetnek. Ezért volna fontos, hogy a kormány ne elvonja a forrásokat a helyi önkormányzatoktól, hanem éppen ellenkezőleg, növelje az önkormányzatok támogatását és pótolja az iparűzési adó 2021-ben várható kieső részét. Ennek elmaradása számtalan, a települések, a kerület lakosságának ellátására szolgáló intézményrendszer működését veszélyeztetheti.

Ezek az elvonások azon túl, hogy csődközeli helyzetet eredményeznek számos magyar önkormányzat számára, szembemennek az önkormányzatiság európai követelményeivel. A helyi önkormányzatok európai chartája ugyanis számtalan követelményt megfogalmaz, amelyeket az önkormányzatok irányában az államnak teljesítenie kell. Ezt a chartát pedig 1997-ben kihirdették Magyarországon, azóta kötelező eleme a magyar jogrendszernek. A charta alapján először is biztosítani kell a helyi önkormányzatok számára azokat a költségvetési forrásokat, amelyek a kötelező feladatok ellátásához elengedhetetlenek.

(9.10)

Másodszor, a helyi önkormányzatok számára olyan és annyi forrást kell biztosítani, ami nemcsak a kötelező feladatok ellátására, hanem a helyi közügy körébe tartozó önként vállalt feladatok elvégzésére is lehetőséget teremt. Magyarul, olyan helyzetbe kell hozni az önkormányzatokat, hogy az általuk képviselt közösség egyedi elvárásait teljesíteni tudják. A 2021. évi költségvetés egyértelműen nem ilyen, ami joggal veti fel annak a lehetőségét, hogy a kormány nem teljesíti a nemzetközi szerződésből származó kötelezettségeit. Az MSZP alapvetően máshogy képzeli el az önkormányzatok jövőjét.

Azt akarjuk, hogy a települési önkormányzatok feladatellátási, gazdasági és szakmai önállósággal rendelkezzenek mindazon közszolgáltatások megszervezésében és működtetésében, amelyek a helyben lakó emberek életének meghatározó feltételei. Ilyen az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátás szervezése és működtetése. Ezért elvárjuk, hogy az önkormányzatok kapják meg a kötelező feladataik ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet az állami költségvetésből. Ez a költségvetés ezt nem biztosítja számukra. Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr.

TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény értelmében három, úgynevezett kiemelt térségi fejlesztési tanács működik Magyarországon: a Balaton Fejlesztési Tanács, a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács, valamint a Közép-Duna Menti Fejlesztési Tanács. A Miniszterelnökség által benyújtott törvényjavaslat e tanácsok személyi összetételét érinti, vagyis a balatoni üdülőkörzettel és a Paks II. beruházással kapcsolatos feladatokat ellátó tanácsokét.Jelenleg a fejlesztési tanácsokba az érintett megyék két-két tagot delegálhatnak, míg az erre jogosult miniszterek egy-egy megbízottat. A javaslat nagyobb befolyást enged a kormányzati stratégiák kidolgozásának támogatásáért felelős miniszternek a két térségi fejlesztési tanácsban. Egyedül neki lesz joga ugyanis arra, hogy a Közép-Duna Menti Fejlesztési Tanácsba több tagot is delegálhasson, míg a többi miniszter továbbra is csak egy-egy tagot küldhet.

Ami azonban igazán érdekes, hogy a Balaton Fejlesztési Tanácsba egyből a társelnököt lesz jogosult delegálni a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Eddig csak egy elnöke volt a tanácsnak, így könnyen belátható, hogy a módosítás a jelenlegi elnök pozícióját gyengíti. A törvényjavaslat nem tartalmaz igazán alapos indoklást a miértekre, mindössze annyit említ, hogy e két tanács részére a központi költségvetés is juttat támogatást, ezért indokolt a miniszter nagyobb beleszólása.

Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy mind a Balatont, mind a Paks II. beruházást nem csupán szakmai szempontok mentén kezeli a kormányzat, megjelentek a politikai érdekek is. Éppen ezért e törvényjavaslattal kapcsolatban nem lehet másra gondolni, mint hogy a Miniszterelnökség nem elégedett a fejlesztési tanácsok munkájával, sem azok eredményeivel. Főleg a Balaton Tanáccsal lehetnek igazán elégedetlenek, hiszen még az elnöki rendszert is átírták társelnökire; ezzel a vezető pozíciót részben magukhoz kívánják vonni.

Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy egyelőre nem látszik más, mint hogy a kormányzaton belül most éppen a Miniszterelnökséget vezető miniszter nyer nagyobb befolyást e két térséggel kapcsolatban, míg mások, főleg a vidéki tagok valamennyit veszíteni fognak.

Ha van is a módosításoknak megalapozott szakmai indoka a homályos költségvetési megfontolásokra való hivatkozás mellett, azt nem hozzák az Országgyűlés tudomására. Magyarázatok nélkül egy, a fejlesztési tanácsokon belüli személyi változásokat eredményező törvényjavaslatot a frakciónk támogatni nem tud. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat számos ponton az uniós joganyag és az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát kívánja átültetni a magyar jogrendszerbe. Ennek elsődleges oka, hogy az Európai Unió Bírósága arányosság területén kialakult gyakorlatának a jelenlegi magyar közbeszerzési szabályozás nem felel meg. A javaslat indoklása szerint ezt a problémát úgy lehet kiküszöbölni, hogy bizonyos kérdések vonatkozásában az ajánlatkérőkre bízza annak eldöntését, hogy egy korábbi hiba miatt kizárjáke az adott ajánlattevőt a közbeszerzési eljárásból. Ez alapvetően jó irány is lehetne, a bírósági döntések átültetésével azonban több probléma is van. Egyrészt hiányzik a javaslatból a mérlegelés szempontrendszere. Ezzel viszonylag szabad utat enged a konkrét esetekben való mérlegelésnek az ajánlatkérők számára. A javaslat indoklása nem tartalmazza a kellően részletes bemutatását annak, hogy az adott ügyben az ajánlatkérőknek mit és hogyan kell mérlegelniük. Tekintettel arra, hogy erre a mérlegelésre pont olyan esetekben van lehetőség, amikor a korábbi ügyben nem került sor jogorvoslatra, félő, hogy pont azokban az esetekben fog hiányozni a kizárási kötelezettség, amikor a korábbi jogsértés egyértelműen megállapítható volt, ez pedig jelentős korrupciós kockázatot jelenthet.

Egy új gyakorlat esetén mindig előnyös központi ajánlást kiadni a helyzet kezelésére a jogszerűtlen gyakorlatok megakadályozása céljából. Másrészt, különösen az előbbiekben elmondottak alapján, kifejezetten visszás, hogy az egyik ilyen terület, amelyen a javaslat mérlegelést kíván engedni, az az esetkör, amelyben az adott ajánlattevő egy korábbi eljárásban megkísérelte jogtalanul befolyásolni az ajánlatkérő döntéshozatali folyamatát, vagy olyan bizalmi információt kísérelt meg megszerezni, amely jogtalan előnyt biztosítana számára a közbeszerzési eljárásokban. A felsorolt esetekben, amennyiben nem kerül sor jogorvoslati eljárásra, az ajánlattevő dönthetne arról, hogy ki akarjae zárni az adott ajánlattevőt, vagy sem. Ez egy rendkívül jelentős korrupciós kockázat, hiszen azokban az esetekben is mérlegelésre adna lehetőséget, amikor a döntés befolyásolásának kísérlete egyértelműen megállapítható volt. Ennek csak annyi a feltétele, hogy az ajánlattevő, aki az eljárást befolyásolni akarta, ne keressen a kizárása után jogorvoslatot.

Hasonló probléma jelentkezik az ajánlattevői oldalról is a kizárás megfelelőségének tekintetében is, a javaslat ugyanis megengedi, hogy az ajánlatkérő kizárjon ajánlattevőket a közbeszerzési eljárásból, amennyiben bizonyos körülményeket az ajánlatkérő megfelelően bizonyítani tud. Ilyenek lehetnek a környezetvédelmi, a szociális és a munkajogi követelmények, valamint a szakmai, az etikai kötelezettségek súlyos megszegése. Itt nem feltétlenül az esetkörökkel van probléma, az az eddigi közbeszerzési törvényben is szerepelt, és nyilván fontos, hogy ezeket a követelményeket az ajánlattevők betartsák.

(16.20)

A probléma azzal van, hogy a jövőben ezeknek a követelményeknek a megszegését akkor is megállapíthatja az ajánlatkérő, amennyiben erre megfelelő bizonyítéka van. Az, hogy pontosan mi is számít megfelelő bizonyítéknak, nem világos. Az indoklás azt egyértelművé teszi, hogy a hatósági és a bírósági határozat mindenképpen megfelelő bizonyítéknak minősül, egy kivételtől eltekintve. Így tehát nem azzal van a probléma, hogy a javaslat bővíti a kizárható cégek körét, hanem azzal, hogy nem ad megfelelő eligazítást az ajánlatkérők és az ajánlattevők számára arra, hogy pontosan mi is fogadható el megfelelő bizonyítékként. Ez pedig szintén problémát okozhat egy új gyakorlat bevezetése esetén.

Ez a széles mérlegelési kör azért mégsem korlátlan, és pont a bírósági és a hatósági döntések mérlegelése tekintetében nem az. A javaslat ugyanis eleve kizárja az öntisztítási folyamaton átesett szervezetek esetén az ellenük szóló bírósági és hatósági döntések figyelembevételét. Az mondható tehát el, hogy az ajánlatkérő mindent mérlegelhet, kivéve ezt az egy esetkört.

Ahogyan már a közbeszerzési törvény 2015-ös vitája során is jeleztem, az öntisztítással kapcsolatban azt is lehet mondani, hogy az új közbeszerzési törvény lehetőséget ad arra, hogy könnyen ki lehessen zárni valakit, és könnyen vissza lehessen venni egy kizártat, akár szubjektív szempontok alapján. Felhívtam a figyelmet akkor továbbá arra is, hogy a legnagyobb aggályt azonban megítélésünk szerint az jelenti, hogy a kifogásolt rendelkezés alkalmazásával adott esetben felül lehet írni egy jogerős hatósági vagy bírósági döntést, ami nyilvánvalóan sérti a jogbiztonság alapelvét. Most pedig egy ilyen, az MSZP által sokat bírált jogintézmény fogja a mérlegelhető bizonyítékok közül kizárni az egyik szempontot, azt a szempontot, ami a legtöbb bizonyosságot hordozza magában. Ez, ahogy a közbeszerzési törvény eredeti vitájában is jeleztem, rendkívül visszás, és a jelen javaslat által alkalmazni kívánt módon is rendkívül aggályos, alapvetően sérti a jogállami elveket.

Összességében tehát az mondható el, hogy bár az uniós jog megfelelő átültetése nyilván kötelezettsége a magyar államnak, azonban a kormány által választott megoldások egyértelműen megkérdőjelezhetők, azok számos kockázatot rejtenek magukban.

A javaslat egy másik rendkívül jelentős problémája a sürgősségre alapozott, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárással kapcsolatos. 2018 novemberében került ugyanis be a közbeszerzési törvénybe a kormány javaslatára, hogy a sürgősségre alapított eljárásban keretmegállapodás nem köthető. Ezt azzal indokolta a kormány, hogy a rendkívüli sürgősségre alapozott, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás feltételrendszerének nem feleltethető meg a keretmegállapodás, mivel az tipikusan egy olyan beszerzési igény kielégítésének eszköze, amely esetében az ajánlatkérő nem ismeri előre a beszerzés pontos feltételét és körülményeit, amely helyzet nem összeegyeztető egy vis maior körülmény miatt bekövetkezett, pontosan azonosítható beszerzési igénnyel, amely az ajánlatkérő oldalán azonnali reakciót igényel. A jelen javaslatban pedig mégis azzal találkozhatunk, hogy a kormány összeegyeztethetőnek tekinti a rendkívüli sürgősségre alapított eljárást és a keretmegállapodás megkötését. Arról, hogy mi a pálfordulás oka, a javaslat nem tesz említést, így nem lehet tudni, hogy miért gondolta meg magát a kormány kevesebb mint két évvel az adott jogszabály alkalmazása után.

Mellékesen a jelen javaslat indoklása jelzi, hogy ez a módosítás lehetőséget biztosít többek között a jelenlegi járvány miatti beszerzések lebonyolítására. A javaslat indoklásának ezen szakasza azért érdekes, mert a javaslat a sürgősségi eljárás pont olyan vis maior helyzetekben való alkalmazását propagálja, amelyre a kormány a konkrét rendelkezést 2018-ban még alkalmatlannak tartotta. Ez vagy azt jelenti, hogy a kormány 2018-ban tévedett és a közbeszerzési törvény nem megfelelő módon előkészített módosítását fogadta el, vagy azt jelenti, hogy a jelen javaslat ezen rendelkezésének valójában köze sincs a járvány elleni védekezéshez.

Összességében az mondható el, hogy bár a javaslat elvi szinten akár még támogatható is volna, több olyan konkrét megoldást is tartalmaz, ami a korrupció kockázatát nagyban növeli, egy ilyen javaslat pedig egy jogállamban nem támogatható. Köszönöm szépen, elnök úr.

TÓTH CSABA (MSZP): Elfogadom, elnök úr.

ELNÖK: Öné a szó, Tóth Csaba képviselő úr.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben minden országgyűlési képviselő levelet kapott egy zuglói társasház-építkezés károsultjaitól. Végső elkeseredésükben fordultak hozzánk, azt remélve, hogy a kilátástalan helyzetükben segítséget kaphatnak. A történet még 2009-ben kezdődött, akkor kapott ugyanis építési engedélyt Zuglóban, a Csömöri út, Öv utca és a Szuglói körvasút sor által határolt területen egy 171 és egy 85 lakásos társasház építésére az építtető. Az építési engedélyt többször módosították, ami viszont 2018-ban már lejárt. Közben az építtető személye is többször változott. Egyvalami azonban nem változott: nem lettek befejezve az épületek, nem kerültek a mai napig átadásra, annak ellenére, hogy a vevők a teljes vagy a részleges vételárat megfizették már évekkel ezelőtt, és a tulajdonjoguk is bejegyzésre került.

A hároméves késedelem azonban nem az egyetlen probléma, amellyel a tulajdonosoknak szembe kell nézniük. Miután vásárlóként megfinanszírozták az építkezést, az értékesítő vállalkozás a részükre eladott lakások visszaadását próbálja most kikényszeríteni.

Az építési hatóságnak nincsen semmilyen eszköz a kezében fellépni a súlyosan mulasztó építtetővel szemben. Az épületek ott állhatnak a végtelenségig, torzóként rontva a városképet, és lehetetlen a hatósági fellépés a befejezés érdekében. A károsultak ezért kérik az építésügyi törvény módosítását, hogy bírságolható legyen az az építtető, aki nem rendelkezik hatályos építési engedéllyel, és nincsen eljárás folyamatban a fennmaradási engedély vagy a használatbavételi engedély megszerzése érdekében.

Ezekre tekintettel kérdezem tisztelt államtitkár urat: milyen módon kívánják megoldani a kiszolgáltatott helyzetbe került, átvert lakásvásárlók ügyét? Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a jövőben ilyen esetek ne fordulhassanak elő? Várom válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, a lakásvásárlók nem erre a válaszra vártak öntől. Amit elmondott a konkrét esetről, az elég gyenge hivatkozás, hisz ezek az emberek mindent megtettek az elmúlt évek során.Pert indítottak, közérdekű pert indított a Pest Megyei Főügyészség ügyükben, a Gazdasági Versenyhivatal felügyeleti eljárást indított, feljelentést tettek a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, alvállalkozók tettek feljelentést, létrehoztak egy fogyasztóvédelmi egyesületet; tehát minden rendelkezésre álló eszközt megragadtak annak érdekében, hogy valamilyen módon megoldják a problémájukat. És azt írják: a sok éve tartó hatalmas erőfeszítéseink eddig sajnos nem hoztak eredményt, nem jutottunk hozzá kifizetett tulajdonunkhoz. Sokunknak közülünk egy egész élet munkájával megszerzett vagyona forog kockán; és akkor hajléktalanná válhatnánk egy erkölcstelen beruházótól vásárolt lakás miatt.

Úgyhogy őket ez most nem nyugtatja meg, államtitkár úr, hogy azt mondja, hogy forduljanak bírósághoz. Ezzel a probléma nem oldódik meg. Továbbra is azt tudom csak kérdezni öntől a nevükben, hogy mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy az ilyen jellegű problémák megoldódjanak, és a jövőben ilyen ne fordulhasson elő. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Várom konkrét válaszát. Köszönöm szépen.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Március 29-én írásbeli kérdést nyújtottam be a miniszter asszonyhoz. Kérdésemben azokra az illegális hulladéklerakókra hívtam fel a figyelmét, amelyek néhány száz méterre a Városligettől, Zuglóban, a Francia út melletti, MÁV tulajdonában álló ingatlanokon találhatók. Ahogyan az írásbeli kérdésemben leírtam, ezeken a területeken hegyekben áll a szemét, és már kisebb, hulladékból készült épületek is megjelentek.

Kérdésemre államtitkár úr válaszolt. Válaszában részletes tájékoztatást adott arról, hogy az elmúlt évek során mennyi szemetet szállítottak el a területről.

(14.40)

A MÁV Zrt. eszerint több száz tonna szemét összegyűjtését és elszállítását rendelte eddig meg; csak az idei évben ez a mennyiség meghaladta a 100 köbmétert. Az érintett területekre az elmúlt hónapban hulladék elhelyezését tiltó táblákat is telepítettek. Sajnálatos módon ezekkel az intézkedésekkel sem sikerült a kialakult helyzetet véglegesen megoldani, mert a területen folyamatosan újratermelődik a szemét. Erről az elmúlt napokban személyesen is meggyőződtem.

Miután a terület nem kerületi tulajdon, így az önkormányzat annak őrzését nem tudja megoldani. Ahogy én azt korábban írásbeli kérdésemben is jeleztem, a kormány által 2020 novemberében benyújtott, a hulladékgazdálkodásról szóló törvény egyik közpolitikai célja: „az ország megtisztítása az illegális hulladéktól” volt. Az elfogadott törvény szerint januártól szigorúbban tud az állam fellépni a szemetelőkkel és az illegális szemétlerakókkal szemben. Éppen ezekre tekintettel volna fontos, hogy az állami vállalatok a saját területeiken ne csak a probléma tüneti kezelését végezzék el, hanem érdemben is fellépjenek az illegális szemétlerakás megakadályozása érdekében, ezzel is javítva az ott élő emberek életminőségét és biztosítva környezetük tisztaságát.

Zugló lakosai számára jó hír, hogy a MÁV Zrt. a Francia úton található ingatlanokon elhelyezett illegális hulladék felszámolását kiemelt ügyként kezeli. Biztató, amit válaszában részemre leírt, miszerint „a társaság a jövőben is mindent meg fog tenni a szóban forgó probléma megoldása érdekében”, azonban sajnos az eddig elköltött több tíz millió forint nem hozott végleges eredményt.

Ezekre tekintettel kérdezem államtitkár úrtól: milyen módon kívánják megakadályozni, hogy a MÁV Francia úti területeit illegális szemétlerakónak használják? Mikorra tudják véglegesen biztosítani a zuglóiak számára a szemétmentes, tiszta környezetet? A MÁV Zrt. részéről milyen fejlesztésekre számíthat Zugló ebben az évben? Budapest legnagyobb rozsdazónája a Rákosrendező. Mikorra várható a terület hasznosítása? Várom válaszát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm államtitkár úrnak a részletes szakmai választ. Mint ahogy ön is említette, a MÁV tavaly levélben értesítette a garázsbérlőket, hogy felmondja a szerződést, mert úgy gondolták, úgy látták, hogy az a stratégiai döntés lesz az, ami a kialakult problémát végérvényesen rendezi, hiszen ha ezek a bérlemények ott megszűnnek, eltűnnek, akkor nem lehet már azt az illegális szemétlerakót üzemeltetni ott mögötte.

Ennek a felmondásnak az eredménye az lett, hogy ez most ilyen foghíjas, tehát néhány bérlő eleget tett a felszólításnak, és elvitte onnan az ingóságként kezelt garázst, de a többi meg nem. Tehát a foghíjakon most nemhogy javult a helyzet, hanem romlott, mert a foghíjakon most újabb lehetőség nyílt a szemét lerakására, tehát a végleges megoldás nem született így meg. Elindult valami, valóban, de ez nem az, amire ott a környékbeliek számítottak.

Úgyhogy szívesen elfogadtam volna a válaszát, hogyha a végleges megoldás megszületik. Bízunk benne, hogy meg fog, és akkor el fogom, de egyelőre ezt most így nem tudom elfogadni, államtitkár úr. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány a 2022. évi költségvetésnek az újraindítás költségvetése nevet adta. Ennek megfelelően a gazdaság-újraindítási akcióterv központi szerepet kap a büdzsében, illetve annak kommunikációjában többször is visszaköszön, mint ahogy képviselő asszony előttem már az előbb elmondta, hogy 7308 milliárd forint fog rendelkezésre állni ezen akcióterv keretében, amely a jövő évi GDP 13 százaléka.

A valóság azonban más. Tény, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság mély sebeket ütött a magyar gazdaságon, ezért indokolt, sőt szükséges is az, hogy az állam segítse a gazdaságot, ha kell, akkor mérsékelt eladósodás árán is. Az eladósodás ellenére a pénz  néhány kivételtől eltekintve  jórészt nem oda kerül, ahol valódi szükség lenne rá. Ez a költségvetés nem oldja meg az önkormányzatok tavalyi évben, valamint a 2019. évi önkormányzati választás óta keletkezett gondjait.

(8.30)

Számos, korábban bevezetett elvonást állandósít a 2022. évi költségvetés, egyértelművé téve, hogy az önkormányzatoknak semmiféle mozgásteret nem kíván a kormány adni a jövő évben. Így állandósul a szolidaritási hozzájárulás mértékének növelése és a gépjárműadó megvonása is, ráadásul az iparűzésiadó-bevétel csökkentése is jelentős terhet jelent az önkormányzatoknak. Míg az előző években a koronavírus-járvány miatti kiesések miatt nem tudtak az önkormányzatok az iparűzésiadó-bevételekből fejleszteni, addig jövőre a kormány sarca miatt nem lesznek erre képesek.

A gépjárműadóból befolyt összeg 40 százaléka az önkormányzatok saját bevételét képezte, ami immár második éve teljes egészében a járványvédelmi alapba megy. Így az önkormányzatokat 35 milliárd forintos veszteség éri. Ideutalják még egyébként ezenkívül a kiskereskedelmi különadóból remélt 76 milliárd forintot is. Ezen két forráson kívül azonban az alapnak nincs is más bevétele, így a „mindenkinek hozzá kell járulni a járvány elleni védekezéshez” indokolás elég hiteltelennek tűnik.

Szintén komoly gondot okoz a kis- és közepes vállalkozások iparűzésiadó-kedvezménye. Ezzel az önkormányzatok egyik legfontosabb bevételi forrása feleződött meg. Az intézkedés mintegy 150 milliárd forintot érint. A beígért kompenzációt ráadásul úgy alakították ki, hogy míg a 25 ezer főnél nem népesebb településeket automatikusan kárpótolják, az ennél nagyobb városok azonban a kormány egyéni elbírálásában részesültek. Ennek keretében szétosztottak ugyan 32 milliárd forintot, de Budapest például egy fillért sem kapott.

A közművezetékeket sújtó adó mértékének megemelése szintén jelentős terhelés. A Fővárosi Vízművek adóterhe például 729 millió forintról 3,2 milliárdra nőtt. Cserébe viszont továbbra is életben van az új önkormányzati adó bevezetésének és a már létező adók emelésének tilalma.

Némi növekedés tapasztalható a helyi önkormányzatok működésének támogatásában. Míg a 2021. évre vonatkozó költségvetési törvényben még 264,7 milliárd forintos előirányzatot láthattunk, addig a javaslat a jövő évre 266,6 milliárd forintos előirányzatot tartalmaz. Minimális növekedést tartalmaz az alábbi sorok esetében: az önkormányzati hivatal működési kiadásaihoz a központi költségvetés által biztosított összegben csekély növekedés mutatkozik, ami a tavalyihoz képest még az 1 százalékos növekedést sem éri el; szintén csekély előrelépés mutatkozik a közutak fenntartásának alaptámogatása tekintetében.

Nézzük, hogy mit is jelentenek az elvonások konkrétan választókörzetem, Zugló számára! A gépjárműadó állami megvonása több mint 500 millió forintot vesz el a kerülettől. Közel 2 milliárd forintot tesz ki a szolidaritási hozzájárulás mértékének megemelése, valamint további 3 milliárd forintnyi iparűzésiadó-bevételtől is elesik Zugló. Ezek csak a legnagyobb tételek voltak.

A zuglói önkormányzat költségvetésében 6,6 milliárd forintos hiányt jelentenek az elvonások. Ha kiszámoljuk, az elvonás minden egyes zuglói lakostól 50 ezer forintot vesz el. Történik mindez úgy, hogy a kormány több száz milliárd forintot költ el teljesen felesleges beruházásokra.

Bár a kormány megígérte, hogy kompenzálni fogja a kiesések miatt az önkormányzatokat, azonban a tervezet alapján ez mégis elmarad. Nem azért marad el, mert a kormány ne tervezett volna az önkormányzatok számára többletforrást a költségvetésben, ezek a támogatások azonban általában célhoz kötött, konkrét feladatra fordítandó többletforrások. Ezek nem olyan többletforrások, amelyek a konkrét elvonásokat kompenzálnák, hanem korábban tervezett programok fedezete. Például ilyen az önkormányzati intézményekben dolgozók bérének emeléséhez kapcsolódó támogatás. Ezt egyébként maga a költségvetési javaslat is elismeri, amikor indokolásában leírja, hogy azért növekedtek egyes támogatási formák, mert a minimálbér és a garantált bérminimum növekedésével ez szükségessé vált, hiszen számos önkormányzati dolgozó ezen a bérszínvonalon dolgozik. Ez tehát nem a forráselvonások kompenzációja, hanem a további potenciális veszteségeik csökkentése.

Számos más esetben azonban nem emelték a támogatás mértékét, és ez mutatja meg igazán, hogy végeredményben miért a települések lakosai fognak rosszul járni a 2022. évi költségvetéssel. Harmadik éve változatlan a közvilágítás fenntartásával kapcsolatos támogatás, és szintén harmadik éve változatlan az egyéb önkormányzati feladatok támogatása. Akkor azonban, amikor fejlesztésekre nincs pénz, és a meglévő infrastruktúra karbantartására sem kapnak az önkormányzatok megfelelő segítséget, ez a helyzet csak romlani fog.

Hasonló problémák láthatók a gyermekétkeztetés területén is, ahol az étkeztetés fejlesztési támogatása három éve változatlan marad, a gyermekétkeztetési feladatok támogatása pedig kevesebb mint 5 százalékkal emelkedett ez alatt a három év alatt, mindez úgy, hogy az élelmiszerárak ennél egy év alatt többel drágultak. Ez a növekmény tehát, bár papíron növekedés, valójában az eddigi színvonal megtartásához sem elegendő. Ez a szociális étkeztetés esetén is problémát jelent, hiszen 2020-ra, 2021-re annak mértéke is mindössze 3 százalékkal nőtt.

Számos fejlesztési forrás esetén is mindössze stagnálás mutatható ki. A kötelező önkormányzati feladatot ellátó intézmények fejlesztése, felújítása 2020 óta nem emelkedett, a belterületi utak, a járdák, a hidak felújítása, a szociális célú tüzelőanyag-vásárláshoz kapcsolódó támogatás sem fog a tavalyi évhez képest emelkedni. Az önkormányzatok rendkívüli támogatása még csökken is a tavalyi és a tavalyelőtti évhez képest. Látható tehát, hogy valódi önkormányzati kompenzációról nem lehet beszélni.

De lássuk pontosan, mit is veszélyeztetnek ezek az elvonások Zugló életében! 2020-ban 3,2 milliárd forintot költött Zugló a szociális ellátórendszerre, míg a zuglói bölcsődék fenntartása is 1,9 milliárd forintba került. A szociális ellátórendszerhez hasonló összeget, 3,2 milliárd forintot költ a kerület az egészségügyre, a zuglói egészségügyi szolgálatra. Az önkormányzati rendészetre 430 millió forintot fordít, a gyermekjóléti központra pedig 420 milliót. A zuglói önkormányzat által fenntartott óvodai intézményrendszerre összesen 4 milliárd forintot költ.

Ezek alapján látható, hogy a 6,6 milliárd forintos elvonás a teljes bölcsődei és óvodai ellátórendszer alól veszi ki annak költségvetési lábát, vagy amennyiben ezek fenntartását az önkormányzat ki is gazdálkodja, akkor az egészségügy és a szociális ellátórendszer kerül veszélybe.

Az MSZP-frakció a 2022. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat elfogadását az elmondottakra tekintettel nem támogatja. Köszönöm szépen, elnök úr. (Varga Zoltán tapsol.)