Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TÓTH CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat számos ponton az uniós joganyag és az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát kívánja átültetni a magyar jogrendszerbe. Ennek elsődleges oka, hogy az Európai Unió Bírósága arányosság területén kialakult gyakorlatának a jelenlegi magyar közbeszerzési szabályozás nem felel meg. A javaslat indoklása szerint ezt a problémát úgy lehet kiküszöbölni, hogy bizonyos kérdések vonatkozásában az ajánlatkérőkre bízza annak eldöntését, hogy egy korábbi hiba miatt kizárjáke az adott ajánlattevőt a közbeszerzési eljárásból. Ez alapvetően jó irány is lehetne, a bírósági döntések átültetésével azonban több probléma is van. Egyrészt hiányzik a javaslatból a mérlegelés szempontrendszere. Ezzel viszonylag szabad utat enged a konkrét esetekben való mérlegelésnek az ajánlatkérők számára. A javaslat indoklása nem tartalmazza a kellően részletes bemutatását annak, hogy az adott ügyben az ajánlatkérőknek mit és hogyan kell mérlegelniük. Tekintettel arra, hogy erre a mérlegelésre pont olyan esetekben van lehetőség, amikor a korábbi ügyben nem került sor jogorvoslatra, félő, hogy pont azokban az esetekben fog hiányozni a kizárási kötelezettség, amikor a korábbi jogsértés egyértelműen megállapítható volt, ez pedig jelentős korrupciós kockázatot jelenthet.

Egy új gyakorlat esetén mindig előnyös központi ajánlást kiadni a helyzet kezelésére a jogszerűtlen gyakorlatok megakadályozása céljából. Másrészt, különösen az előbbiekben elmondottak alapján, kifejezetten visszás, hogy az egyik ilyen terület, amelyen a javaslat mérlegelést kíván engedni, az az esetkör, amelyben az adott ajánlattevő egy korábbi eljárásban megkísérelte jogtalanul befolyásolni az ajánlatkérő döntéshozatali folyamatát, vagy olyan bizalmi információt kísérelt meg megszerezni, amely jogtalan előnyt biztosítana számára a közbeszerzési eljárásokban. A felsorolt esetekben, amennyiben nem kerül sor jogorvoslati eljárásra, az ajánlattevő dönthetne arról, hogy ki akarjae zárni az adott ajánlattevőt, vagy sem. Ez egy rendkívül jelentős korrupciós kockázat, hiszen azokban az esetekben is mérlegelésre adna lehetőséget, amikor a döntés befolyásolásának kísérlete egyértelműen megállapítható volt. Ennek csak annyi a feltétele, hogy az ajánlattevő, aki az eljárást befolyásolni akarta, ne keressen a kizárása után jogorvoslatot.

Hasonló probléma jelentkezik az ajánlattevői oldalról is a kizárás megfelelőségének tekintetében is, a javaslat ugyanis megengedi, hogy az ajánlatkérő kizárjon ajánlattevőket a közbeszerzési eljárásból, amennyiben bizonyos körülményeket az ajánlatkérő megfelelően bizonyítani tud. Ilyenek lehetnek a környezetvédelmi, a szociális és a munkajogi követelmények, valamint a szakmai, az etikai kötelezettségek súlyos megszegése. Itt nem feltétlenül az esetkörökkel van probléma, az az eddigi közbeszerzési törvényben is szerepelt, és nyilván fontos, hogy ezeket a követelményeket az ajánlattevők betartsák.

(16.20)

A probléma azzal van, hogy a jövőben ezeknek a követelményeknek a megszegését akkor is megállapíthatja az ajánlatkérő, amennyiben erre megfelelő bizonyítéka van. Az, hogy pontosan mi is számít megfelelő bizonyítéknak, nem világos. Az indoklás azt egyértelművé teszi, hogy a hatósági és a bírósági határozat mindenképpen megfelelő bizonyítéknak minősül, egy kivételtől eltekintve. Így tehát nem azzal van a probléma, hogy a javaslat bővíti a kizárható cégek körét, hanem azzal, hogy nem ad megfelelő eligazítást az ajánlatkérők és az ajánlattevők számára arra, hogy pontosan mi is fogadható el megfelelő bizonyítékként. Ez pedig szintén problémát okozhat egy új gyakorlat bevezetése esetén.

Ez a széles mérlegelési kör azért mégsem korlátlan, és pont a bírósági és a hatósági döntések mérlegelése tekintetében nem az. A javaslat ugyanis eleve kizárja az öntisztítási folyamaton átesett szervezetek esetén az ellenük szóló bírósági és hatósági döntések figyelembevételét. Az mondható tehát el, hogy az ajánlatkérő mindent mérlegelhet, kivéve ezt az egy esetkört.

Ahogyan már a közbeszerzési törvény 2015-ös vitája során is jeleztem, az öntisztítással kapcsolatban azt is lehet mondani, hogy az új közbeszerzési törvény lehetőséget ad arra, hogy könnyen ki lehessen zárni valakit, és könnyen vissza lehessen venni egy kizártat, akár szubjektív szempontok alapján. Felhívtam a figyelmet akkor továbbá arra is, hogy a legnagyobb aggályt azonban megítélésünk szerint az jelenti, hogy a kifogásolt rendelkezés alkalmazásával adott esetben felül lehet írni egy jogerős hatósági vagy bírósági döntést, ami nyilvánvalóan sérti a jogbiztonság alapelvét. Most pedig egy ilyen, az MSZP által sokat bírált jogintézmény fogja a mérlegelhető bizonyítékok közül kizárni az egyik szempontot, azt a szempontot, ami a legtöbb bizonyosságot hordozza magában. Ez, ahogy a közbeszerzési törvény eredeti vitájában is jeleztem, rendkívül visszás, és a jelen javaslat által alkalmazni kívánt módon is rendkívül aggályos, alapvetően sérti a jogállami elveket.

Összességében tehát az mondható el, hogy bár az uniós jog megfelelő átültetése nyilván kötelezettsége a magyar államnak, azonban a kormány által választott megoldások egyértelműen megkérdőjelezhetők, azok számos kockázatot rejtenek magukban.

A javaslat egy másik rendkívül jelentős problémája a sürgősségre alapozott, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárással kapcsolatos. 2018 novemberében került ugyanis be a közbeszerzési törvénybe a kormány javaslatára, hogy a sürgősségre alapított eljárásban keretmegállapodás nem köthető. Ezt azzal indokolta a kormány, hogy a rendkívüli sürgősségre alapozott, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás feltételrendszerének nem feleltethető meg a keretmegállapodás, mivel az tipikusan egy olyan beszerzési igény kielégítésének eszköze, amely esetében az ajánlatkérő nem ismeri előre a beszerzés pontos feltételét és körülményeit, amely helyzet nem összeegyeztető egy vis maior körülmény miatt bekövetkezett, pontosan azonosítható beszerzési igénnyel, amely az ajánlatkérő oldalán azonnali reakciót igényel. A jelen javaslatban pedig mégis azzal találkozhatunk, hogy a kormány összeegyeztethetőnek tekinti a rendkívüli sürgősségre alapított eljárást és a keretmegállapodás megkötését. Arról, hogy mi a pálfordulás oka, a javaslat nem tesz említést, így nem lehet tudni, hogy miért gondolta meg magát a kormány kevesebb mint két évvel az adott jogszabály alkalmazása után.

Mellékesen a jelen javaslat indoklása jelzi, hogy ez a módosítás lehetőséget biztosít többek között a jelenlegi járvány miatti beszerzések lebonyolítására. A javaslat indoklásának ezen szakasza azért érdekes, mert a javaslat a sürgősségi eljárás pont olyan vis maior helyzetekben való alkalmazását propagálja, amelyre a kormány a konkrét rendelkezést 2018-ban még alkalmatlannak tartotta. Ez vagy azt jelenti, hogy a kormány 2018-ban tévedett és a közbeszerzési törvény nem megfelelő módon előkészített módosítását fogadta el, vagy azt jelenti, hogy a jelen javaslat ezen rendelkezésének valójában köze sincs a járvány elleni védekezéshez.

Összességében az mondható el, hogy bár a javaslat elvi szinten akár még támogatható is volna, több olyan konkrét megoldást is tartalmaz, ami a korrupció kockázatát nagyban növeli, egy ilyen javaslat pedig egy jogállamban nem támogatható. Köszönöm szépen, elnök úr.