Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BARKÓCZI BALÁZS (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr! Elsősorban szeretném őszintén megköszönni Tóth Endre képviselőtársamnak az iménti 15 perces hozzászólásában elmondott felsorolást, mert tényleg erről van szó, hogy vannak olyan digitális kompetenciák, amelyeket a magyar oktatás, a közoktatás nem fejleszt, sőt azokat megpróbálja visszaszorítani, és vannak olyan eszközök, amelyeknek az értő, tudatos használatát szintén ez a közoktatási rendszer nem tudja megtanítani a gyerekeknek.

Hadd mondjak el egy példát a saját tanári gyakorlatomból! Éppen a diákszínpadon készültünk egy darab bemutatásával, amikor kitaláltuk az osztállyal, hogy mi szerepeljen a plakáton. Én kérdeztem a gyerekeket, hogy meg tudjae otthon ezt valaki szerkeszteni. Tíz perc múlva a telefonjukon megszerkesztve hozták oda nekem a tanári asztalhoz. Tehát ők már olyan módon benne élnek ebben a világban, ebben a digitális világban, és olyan értő módon használják ezeket az eszközöket, hogy nemhogy hiba, hanem bűn a magyar közoktatás rendszerétől, hogy ezeket még mindig nem akarjuk elfogadni, még mindig nem akarjuk az oktatás szolgálatába állítani. Horribile dictu még mindig tiltjuk őket ahelyett, hogy felhasználnánk, hiszen nyilvánvalóan ez a jövő, mindannyiunk jövője, a gyermekeink jövője.

Szeretnék kitérni arra, hogy nagyon sokat vitatkoztunk vagy beszéltünk már arról a vita során, hogy mégis az ellenzéknek mi a baja ezzel a bosszútörvénnyel. A kormánypárti képviselők mindig arra hivatkoztak, hogy ez az új jogállás a pedagógusoknak mennyi pozitívumot fog hozni, illetve hogy az iskolaszerkezetet hogyan alakítja át.

De tudják, és ezt elmondtam a tegnapi tüntetésen is, én folyamatosan egy arcot látok magam előtt, annak a 17 éves srácnak az arcát, talán többen emlékeznek rá, aki a Karmelitánál ott volt az egyik kordonbontásos akción, és kapaszkodott az egyik kordon oszlopába, és hiába ütötték gumibottal és fújták le könnygázzal, ő úgy kapaszkodott, mintha az élete múlna rajta. Azt hiszem, most azon múlik mindannyiunk közös jövője, hogy meddig tudunk mi ebbe a szimbolikus oszlopba kapaszkodni, mikor engedünk a hatalmi erőszaknak, vagy mikor mondjuk azt, hogy eddig, és ne tovább, elég volt, és állunk ki magunkért. Mert tulajdonképpen ez a bosszútörvény most Orbán Viktor gumibotja, amivel lesújtott ránk, és nemcsak ránk, szülőkre, vagy nemcsak ránk, pedagógusokra, hanem elkövette a legnagyobb bűnt, amit felelős kormány csak elkövethet, hogy lesújtott a diákokra is.

Egész egyszerűen azért tette ezt, mert ennyi telik tőle, mert kormányozni nem tud. Mert milyen kormányzás az, amelyik végignézi, hogy az elmúlt 13 évben hogy rohadnak szét az iskolák, szakadnak le a tantermek falai, hogy kell a gyerekeket kiterelni konténerbe, hogy ott tudjanak tanulni. Milyen oktatási kormányzat az, ahol nincs oktatási minisztérium, a Belügyminisztérium alá beteszik, mintegy huszadrangú ágazatként a magyar oktatást, és például bevezetik a mindennapos testnevelést, amikor mindenki tudja, hogy nincsenek felkészülve rá az iskolák, nagyon sok iskolának nincs tornaterme. Valamilyen módon megpróbálják a mindennapos testnevelést lepapírozni azzal, hogy guggoltatják a gyerekeket a folyosón s a többi, s a többi.

Milyen oktatásirányítás, vagy milyen kormányzás az, amikor van a Vodafone megvásárlására 660 milliárd, vagy van a miniszterelnök vejének újabb 200 milliárd, és amikor a pedagógusbérek kerülnek szóba, akkor meg folyamatosan az Európai Unióra és Brüsszelre mutogat ez a kormány, holott pontosan tudja, hogy a pedagógusbér-emelésekre szánt összeg meglenne a nemzeti költségvetésben is. Azt a 27 százalékos áfánál, rekordmagas európai áfánál is elő lehetne teremteni, vagy mondjuk, a visszamondott kormányzati beruházások összegét is lehetne pedagógusbér-emelésre fordítani, de nem teszik ezt.

És akkor mire gondoljon az ember? Hát persze, hogy arra gondol, hogy ezt a bosszútörvényt azért akarják áterőltetni most már a parlamenten és a társadalmon is, mert ezzel akarnak gumibotként odacsapni a másfél éve tiltakozó tanároknak, diákoknak és szülőknek. Amikor a tanárok azt mondják, hogy sztrájkolni akarnak, akkor ez a bosszútörvény berendeli őket sztrájk alatt is. Amikor a tanárok elfogynak egy iskolából, mert elöregszik a tanártársadalom, nagyon sokan nyugdíjba mennek  és Gréczy képviselőtársunk idézte fel Juhász Andrásnak, a József Attila Gimnázium igazgatójának a szavait pont tegnap egy interjúból, számomra az azért volt fontos, mert én is tanítottam a József Attila Gimnáziumban, személyesen ismerem Andrást, a beosztottja voltam, ha mondhatom azt, hogy már négy pedagógus jelezte a felmondását, és e közül a négy pedagógus közül kettő huszonéves, kettő a negyvenes évei elején, közepén van. Tehát azok hagyják ott a tanári pályát, akik még el tudnak maguknak képzelni más egzisztenciát, át tudják képezni magukat. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a JAG-ból idén egy kolléga nyugdíjba vonul. András elmondja ebben az interjúban, hogy valószínűleg szeptembertől úgy fogja tudni megoldani a helyettesítéseket, hogy többletmunkára kényszeríti a még ott maradt pedagógusokat, ami miatt kettős veszély áll fenn. Egyrészt, hogy ezt a többletmunkát nem fogják elfogadni a kollégák, tehát még többen fognak nyugdíjba menni, másrészt pedig, hogy radikálisan és jelentősen csökken az oktatás színvonala.

Tehát amikor azt mondják a tüntetők, hogy ki fog holnap tanítani, és ha nincs tanár, nincs jövő, akkor gondoljanak bele, hogy most a JAG-ból elmegy két természettudományos tanár: ki fog kémiát tanítani? Ki fog fizikát tanítani? Ki fog matematikát tanítani? Honnan lesznek mérnökeink? Honnan lesznek orvosaink? Belegondoltak már ebbe? Amikor pont a természettudományos tanárok hiánya sújtja most már nemcsak a vidéki kistelepüléseket, hanem a nagy hírű budapesti gimnáziumokat, amilyen a József Attila Gimnázium.

Ez tehát ez a bosszútörvény, és ezt a jövőt szánja Orbán Viktor Magyarország népének. És ne legyenek kétségeink, amíg Orbán Viktor és a Fidesz marad, addig maradni fog a fideszes bosszútörvény is, maradni fognak a mesterségesen alacsonyan tartott és az orbáni infláció miatt felzabált tanári fizetések, maradni fog az elvándorlás, a lemorzsolódás, és maradni fog az, hogy soha ilyen magas nem volt még a korai iskolaelhagyók aránya.

Hogy mi lenne ezzel szemben? Vagy mit korlátoz még ez a bosszútörvény? Tóth képviselőtársunk már említette a digitalizációt. Hadd közelítsem meg egy kicsit más szempontól ezt a kérdést, méghozzá az iskolai kooperáció és a kapcsolattartás szemszögéből. Ugyanis nagyon fontos, hogy a szülők úgy érezzék, hogy az iskola az ő gyerekeikért van, az iskola a szülői közösség és a diákközösség szerves része, hogy ennek az iskolának vannak hagyományai, ez az iskola a kiszámíthatóságra épül, tehát nem arra, hogy a diák felvételezik egy nagy hírű budapesti gimnáziumba, majd egy év múlva azzal kell szembesülnie, hogy nincs, aki ott neki matematikát oktasson. Tehát van egyfajta kiszámíthatóság, és pont ennek viszi be az utolsó kegyelemdöfést ez a bosszútörvény.

Természetesen az iskolai kooperáció és a kapcsolattartás eróziója már az iskolák államosításával elindult, és pont ezért, mert az iskolák államosításával ezeket a közösségeket kvázi kiszakították azokból a nagyobb közösségekből, amelyeknek eddig természetes részei voltak, tehát részt vettek az adott település vagy az adott kerület történetében, mindennapi életében, hagyományaiban. Hadd hozzak megint egy személyes példát! Március 15-én választókerületemben, a XV. kerületben a Pestújhelyi téren mondtam ünnepi beszédet, ahol az ünnepi műsort a Pestújhelyi Általános Iskola felső tagozatos diákjai adták. Egy gyönyörű műsor volt.

(8.10)

Mindannyiunk melle dagadt a büszkeségtől, hogy  most elnézést a kifejezésért  tényleg a mi kutyánk kölykeit láthattuk szerepelni, tehát mindannyian büszkék voltunk rá, hogy milyen magas színvonalon folyik az oktatás a Pestújhelyi Általános Iskolában. Na, most ez már az iskolák államosításával elkezdett megszűnni, ahogy mondtam, és most fogják végigvinni ezt a folyamatot, ezt a nagyon szomorú folyamatot.

Nézzük, és ez is egy probléma egyébként, elnézést, hadd utaljak vissza, azt már tegnap is elmondtam, amikor kikérték maguknak a kormánypárti képviselők, hogy itt milyen komoly egyeztetések folytak, hogy az alapkoncepciót egyáltalán nem egyeztették a szakma szereplőivel. Letettek eléjük egy szöveget március 2-án, egy 164 oldalas szöveget, nyolc munkanapon keresztül várták a hozzászólásokat, a Civil Közoktatási Platform 2022 decemberében elküldte az észrevételeit. Most van június 17e, tehát több mint hat hónapja nem válaszolt a kormány, nem tartotta érdemesnek a Civil Közoktatási Platformot, a szakma szereplőit arra, hogy válaszoljon az észrevételeikre.

Tehát az eredeti koncepció is már hibás volt. Mik voltak ebben? Olyanok, mint a fegyelmi eljárás, amit a közalkalmazotti és köznevelési törvényből már nagyon régen kivettek, a pedagógusokkal szembeni fegyelmi eljárás lehetőségét, és azt úgy akarták visszahozni, hogy a büntetés mértékét még súlyosbítják is, tehát hogy hat hónapon keresztül 20 százalékos illetménycsökkentést vagy elbocsátást is kilátásba helyeztek, és közben a mérlegelés és a döntés lehetőségét is kiveszik az intézményvezető kezéből, és egy harmadik személy kompetenciájába utalják azt, az úgynevezett tankerületi vezető, ismerjük őket. Mondjuk, az észak-pesti tankerületi vezető, ahova az én választókerületem is tartozik, most tett egy tanulmányi kirándulást, hát, hova máshova, Nizzába, nyilvánvalóan közpénzen. Amikor szembesítettük ezzel a pedagógusnapon a XV. kerületi polgármesteri hivatalban egy ünnepség keretében, akkor felhúzta az orrát, és megsértődve kivonult, meg tudom érteni, illetve nem tudom megérteni, hogy a tankerületi vezető mit keresett közpénzen Nizzában, miért brűgöl a tengerparton, miközben önök a pedagógusokat pedig éhbéren tartják.

Az is nagyon nagy baj, hogy ezek a tankerületek nem integrálódtak az iskola életébe, és ezért mondja a Demokratikus Koalíció és a Dobrev Klára vezette árnyékkormány azt, hogy az oktatási intézményeket a rájuk szánt forrásokkal együtt vissza kell adni azoknak az önkormányzatoknak, amelyek ezt vállalják, ugyanis ezeknek a településeknek, ezeknek a közösségeknek a szerves, integratív részei voltak ezek az oktatási intézmények, míg a tankerületek csupán a pedagógusok feletti büntető, fegyelmező szervezetként működnek, mintegy az oktatási kormányzat, vagy a Belügyminisztérium, vagy Pintér miniszter úr, nem tudom, hogy mondjam, helyi végrehajtójaként, kinyújtott jobbkezeként, akik most ezzel a bosszútörvénynek nevezett gumibottal még egy nagyot rájuk sújtanak. Nyilvánvalóan ez az iskolai kapcsolattartás és kooperáció lehetőségeit súlyosan károsítja.

De akkor menjünk tovább! Próbaidő. A közalkalmazotti és köznevelési törvény szabályozása alapján három-négy hónap volt. A tervezetben hat hónapra emelték. Indokolatlanul hosszú ideig tartanák bizonytalanságban a munkavállalót, és ez nyilvánvalóan súlyosan károsítja a szülő és a pedagógus közti bizalmi viszonyt, és veszélyezteti annak normális kiépülését és működését. Mert mi történik, ha egy kisiskolás, egy elsős bemegy az oktatási intézménybe, az ő iskolájába, az édesanyja kezét fogva? Megismeri a tanító nénijét, majd a tankerületi vezető, még csak nem is az intézményvezető, hanem a tankerületi vezető, aki lehet, hogy ezt Nizzából intézi sms-ben, felmenti ezt a pedagógust a munkavégzés alól. Tehát ugyanez van egyébként az átvezényléssel is. Önök hallottak már a pedagógus és a diákok közti bizalmi viszonyról? Láttak már gyereket közelről, nem csak messziről képen? Hadd ne térjek ki arra, hogy az önök frakciójából kik szoktak gyerekeket nézni messziről képen, vagy kik nézegettek. Tehát ez a baj a próbaidővel.

Rendkívüli felmentés. Közalkalmazotti és köznevelési törvény: rendkívüli felmentést a tudomásszerzéstől 15 napon belül legfeljebb az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül lehetett gyakorolni. Most ezt úgy módosítaná az a tervezet, hogy adott tanév augusztus első napjáig, nyári szünetben pedig a következő tanév augusztus első napjáig lehet gyakorolni ezt a rendkívüli felmentést.

Ez megint csak kiszolgáltatott helyzetet teremt, bizonytalanságban tartja a munkavállalót, és súlyosan károsítja azt a bizalmi, kooperatív viszonyt, aminek pedagógus és szülő, pedagógus és diák között ki kellene épülnie.

Most már az idő nem hagyja befejeznem, de ígérem, vissza fogok térni, és ha megengedi, államtitkár úr, majd a nyugati országokból hozott jó gyakorlatokat is fogok ismertetni, hogy hogy lehetne megszervezni a közoktatást ahelyett, hogy ezzel a bosszútörvénynek nevezett bunkósbottal vagy gumibottal csapdosnák a pedagógusok fejét. Köszönöm szépen.