Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 16. órája vitatkozunk a pedagógustársadalom életét érdemben befolyásoló törvényről, és azt hiszem, eljött az idő arra is, hogy olyan alternatív oktatáspolitikai modellt vázoljak a Jobbik-Konzervatívok nevében, amely gyakorlatilag nemcsak arra reagál, hogy mire nem reagál a pedagógusok életét érdemben negatív módon befolyásoló törvényjavaslat, amiről itt most vitázunk, és miről kellene egy olyan nemzeti konszenzust kialakítanunk a mi véleményünk szerint, amelynek kapcsán egyébiránt a mi konzervatív politikai közösségünk hosszú hónapokkal ezelőtt javasolta már egy nemzeti kerekasztal összehívását. Erre, tisztelt államtitkár úr, nem jött el a Fidesz frakciója.

Miért lenne fontos ez egyébként? Egyrészt vannak olyan elemek egy hivatásrendi törvénnyel kapcsolatban, amelyeket a mi politikai közösségünk minden további nélkül el tudna képzelni, amennyiben a pedagógustársadalom egy hivatásrendi törvénnyel az eddigi közalkalmazotti jogviszonyhoz képest többletjogosítványokkal és többletmegbecsülésekkel lenne ellátva. Ez a törvény ezt nem tartalmazza  éppen az ellenkezőjét, ezért fogjuk elutasítani.

Néhány olyan, a törvényben szereplő és a pedagóguskollégák életét megkeserítő történetre külön ki is szeretnék térni, hiszen mi, konzervatívok a pedagógusokat felelős értelmiséginek és nem elbocsátandó cselédnek tartjuk, ahogy az ennek a törvénynek a betűjéből és a szelleméből is következik.

Elsősorban a teljesítményértékelési rendszert szeretném most megemlíteni. Azzal a mi oktatáspolitikai alapvetésünk is egyetért, hogy szükséges az oktatás minőségének rendszeres monitorozása és ellenőrzése, ezt senki nem vitatja. Na de azt, ami ebben a törvényben is szerepel, és azt, hogy általában a fideszesek által kinevezett igazgató az, aki végső soron egy meglehetősen szubjektív véleménnyel eldönti, hogy az adott kolléga részesüljöne, mondjuk, fizetéscsökkentésben, elutasítjuk. Nagyon nagy szükség volna azonban a szakfelügyeleti rendszer modernizálására, és egy támogató, a pedagóguskollégák munkáját támogató szakfelügyeleti rendszert kiépítenünk hazánkban, erre nagyon nagy szükség volna viszont, de ezt a törvény nem tartalmazza  éppen ellenkezőleg.

Ráadásul, a pedagóguskollégák anyagi megbecsültsége az egyik legfontosabb olyan kérdés, amiről ebben a vitában is képviselőtársaim is szót ejtettek. Ehhez ismételten le kell szögeznem a Jobbik-Konzervatívok nevében, hogy az egy értékválasztás, hogy a magyar adófizető polgárok közös pénzéből, amit költségvetésnek hívunk, mennyit szán egy adott kormány az oktatásra és azon belül a pedagóguskollégák fizetésére. Mi, Jobbik-Konzervatívok régóta javaslunk egy klebelsbergi konzervatív fordulatot az oktatáspolitikában, ami azt jelentené, hogy nemhogy a jelenlegi 6 százalék alatti GDP-arányos támogatást kellene mindannyiunk közös adóforintjaiból az oktatásra fordítanunk, hanem idővel jussunk el a 8 százalékra, mert az lenne egy valódi és gróf Klebelsberg emlékéhez valóban illő oktatáspolitika a mi véleményünk szerint.

Emlékezzünk rá, hogy akkoriban a társadalom különböző rétegeinek bevételi, fizetési viszonyaihoz képest mennyit keresett egy tanár, és ez hogy néz ki az Úr 2023. évében! Tragikus a helyzet, tisztelt fideszes képviselőtársaim, tragikus a helyzet magyarországi összehasonlításban, hogy a közép-európai országokkal összehasonlítva a magyar pedagóguskollégák bérét már ne is mondjam! Csak álmodni tudnak arról, hogy annyit keressenek, mint akár cseh vagy akár szlovén kollégáik. Én nem az osztrák bérszínvonalról beszélek, pedig tudnék, mert elég közel születtem az osztrák határhoz, legalább 4 kilométerre.

Gyakorlatilag én azt gondolom, hogy az elmúlt több mint 30 év egyik legfontosabb sara, és ebből az elmúlt 30 évből Orbán Viktor és a Fidesz kormányzott 17 évig, a balliberális kormányok kormányoztak 12 évig, úgyhogy tessenek kezet fogni, és mindannyiuknak gyakorlatilag a közös sara az, hogy több mint 30 évvel a rendszerváltoztatás után a magyar polgárok keresik az egyik legalacsonyabb bért az Európai Unióban, és ezen belül is a pedagógustársadalom társadalmi és anyagi megbecsültsége nagyon-nagyon alacsony. Ez az önök közös felelőssége. Lehet mutogatni egymásra, teszik is a mai napig, szégyen és gyalázat, miközben a magyar pedagógustársadalom ott tart, hogy gyakorlatilag tényleg már alig van jelentkező a pedagógusképzésekre.

Apropó, pedagógusképzések, és itt akkor mint olyan volt egyetemi vezető is szeretnék ehhez hozzáfűzni néhány gondolatot, aki részt vett az egész bolognai folyamat akkreditációs feladataiban. Az egy teljesen jogos felvetés, és az, hogy aztán visszaállította a kormány a kétszakos tanárképzést, egy teljesen normális reakció volt arra, hogy valóban, amikor a tanári mesterszakok bevezetésre kerültek, az ebben a formában nem működött jól. Ezt senki nem vitatja. Az azonban, hogy gyakorlatilag itt egyszerűen az egész tanárképzés rendszerében nagyon-nagyon folyamatos csökkenése van annak a tantárgystruktúrának, amely a szakmára vonatkozik, és természetesen nem az ellen beszélek, hogy a pedagóguskollégákat képezzük ki jól az iskola és a magyar társadalom valóságára, mert nyilvánvalóan erre nagy szükségük van, de az bizonyos, hogy az elmúlt több mint egy évtizedben folyamatosan csökkent a szakmai tárgyak aránya a pedagógusképzésben, és ez rossz.

(7.00)

És ha még ehhez most akkor hozzáveszem azt, hogy az önök legutóbbi döntése szerint a nyelvtudás-kritérium is kikerül az egyetemi felvételikből, akkor ez viszont már középtávon tényleg tragédiához fog vezetni.

Akkor itt néhány gondolatot hadd mondjak el valóban a magyar oktatási rendszer egyik állatorvosi lováról is, mégpedig az idegen nyelvek oktatásáról. Mindig el szoktam mondani: nem mindenki lehet olyan szerencsés, mint jómagam, aki kétnyelvűként nőttem fel, anyanyelvem a német. Azt gondolom, hogy a magyar oktatási rendszer óraszám szerint nemzetközi összehasonlításban viszonylag magas óraszámban tanítja még a mai napig is az idegen nyelveket. De milyen hatásfokkal? És ez, tisztelt fideszes képviselőtársaim, nem a pedagóguskollégák hibája, ezt le kell szögezni, hanem annak a szemléletnek a hiánya, hogy igenis autentikus anyanyelvi impulzusokat kell a gyermekeknek megkapniuk nagyobb intenzitással.

Ráadásul a XXI. században erre nagyon jó módszerek vannak, hiszen be kell építeni amúgy is nem csak az idegennyelv-oktatásba a mi véleményünk szerint a digitalizáció eszközeit és eredményeit. Nem a digitális tábla a megoldás, tisztelt államtitkár úr, mert most már lassan ki lehet mondani, hogy azok szinte idejétmúlt technikát képviselnek. A technikai fejlődés ebben az informatikai szférában olyan gyorsaságú, hogy azt nagyon nehéz egyébként az oktatás rendszerében lekövetni, én ezt elfogadom. De az egészen bizonyos, hogy már a Covid-járvány időszaka alatti lezáráskor is kiderült, hogy a magyar fiatalok és gyermekek egy jelentős része nem tudott olyan minőségű online oktatásban részt venni, amilyet a véleményünk szerint a XXI. században egy európai uniós tagállamban a magyar polgárok megérdemelnének, mert nem voltak meg az ehhez szükséges eszközeik, különösen akkor nem, ha még a szüleik is, mondjuk, online módon kellett hogy dolgozzanak ebben az időszakban.

Egy következő, nagyon fontos kérdés a Jobbik-Konzervatívok klebelsbergi oktatáspolitikai elképzelései között az, hogy az iskolát sokkal jobban helyezzük vissza a helyi közösségekbe. Jelenleg az iskolák egyfajta ilyen hermetikusan elzárt területek, ahova alig teheti be a lábát, mondjuk, normál földi halandó. Ez a mi véleményünk szerint, mert mi hiszünk a helyi hagyományokban és a helyi közösségekben, hibás politika. Mi egyébként a tantervben is éppen rábíznánk az oktató- és pedagóguskollégákra azt, hogy milyen helyi hagyományt kívánnak beemelni az oktatás rendszerébe, hiszen ez nagyon fontos. A különböző régiókban nem lehet egy NAT-on belül olyan megszabott, gyakorlatilag az utolsó szerzőig megszabott, mondjuk, kritériumrendszert felállítani, ami ugyanúgy megfelelne, mondjuk, a gyermekek vagy a fiatal felnőttek elvárásainak Szegeden és Sopronban, hogy két végpontját mondjam az országnak, és mindkettőhöz kötődöm, mert Szegeden jártam egyetemre, és Sopronban születtem. Ezt gondolom, hogy gyakorlatilag ezeket a helyi hagyományokat is sokkal jobban be kell építenünk az oktatás rendszerébe, ki kell nyitni az iskolákat a helyi közösségek számára  ez például egy nagyon fontos oktatáspolitikai cél a mi véleményünk szerint.

Aztán hadd soroljam az igazán neuralgikus pontokat, mégpedig például az átmenetet az óvoda és az általános iskola között. Ez a Jobbik-Konzervatívok oktatáspolitikai programjának egyik olyan hangsúlyos eleme, ahol be kell látnunk azt, hogy a gyermekek fejlődésében ez az időszak, mondjuk, az 5-8 éves korig terjedő időszak egy nagyon érzékeny korszak, ahol az egyes gyermekek fejlődése nagyon eltérhet egymástól. Tehát nem lehet egységesítve, gleichschaltolva gyakorlatilag ezt az egész rendszert úgy felépíteni, hogy megmondom, hogy augusztus 31-étől ez a gyerek most első osztályba lép, hanem itt egy nagyon-nagyon rugalmas rendszert kellene kialakítanunk a mi véleményünk szerint az óvoda és mondjuk, az általános iskola első két osztálya között, ahol az egyes individuális fejlődéseket sokkal jobban le tudná követni a rendszer, és nem egyszemélyi döntések születnének arról, hogy most egy gyermek iskolaérett például, avagy sem. Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés a mi véleményünk szerint. Nagyon fontos lenne erről egy szakpolitikai vitát is lefolytatnunk.

Aztán egy következő kérdés pedig azt érinti, hogy az egész fenntartói rendszer hogyan alakuljon át. Én többször kifejtettem már, hogy sem a 2010 előtti állapotok nem tekinthetők abból a szempontból ideálisnak, hogy valóban, a gazdagabb önkormányzatok, amelyek, mondjuk, nagyobb adóbevétellel rendelkeztek, magasabb színvonalú oktatást tudtak biztosítani az adott településen élő gyermekeknek, mint egy szegény településen dolgozó iskola és pedagógus. Én azt gondolom, hogy arra egy felelős kormány és egy normális Magyarországon egy polgári kormány igenis ügyeljen, hogy a kisebb települések iskolái is legalább olyan minőségben szolgáltassák az oktatást a magyar polgároknak, mint egy viszonylag gazdag, nagyobb településen. Ez egy politikai célja egy kormánynak, nyilvánvalóan az kell hogy legyen.

De az, amit önök tettek a túlközpontosított KLIK-rendszerrel, gyakorlatilag megint egy olyan rossz politikai elképzelést tükröz, amiben önök már aztán visszaléptek két-három év után, amikor teljesen bebizonyosodott ennek a túlközpontosított rendszernek minden hátránya. De itt is azt gondoljuk, hogy itt kistérségi szinten lenne érdemes átvilágítani az oktatási szerkezetet. Tehát a Jobbik-Konzervatívok szerint kistérségi szinten kellene arról is közösen döntenünk majd, hogy milyen iskolatípust, az adott településszerkezetnek megfelelő, a társadalom szociológiai összetételének megfelelő iskolarendszert kellene kialakítanunk.

Ez egy nagyon komoly szakmai feladat volna, és ez egy olyan  hogy is mondjam  kitörési pontja is lehetne a magyar oktatáspolitikai rendszernek, amit nekünk mindenképpen fontos lenne egy szakmai vitában letisztázni, hogy aztán, mint egyébként minden nemzetközi példa mutatja, hosszabb távon is olyan komoly, ugrásszerű fejlődés következhessen be a magyar oktatási rendszerben  és én ez alatt mindig a teljes oktatási spektrumot értem, az óvodától az egyetemig , amelyet a mi véleményünk szerint nagyon szükséges ahhoz végrehajtani, hogy a XXI. században egy európai uniós tagállamban a magyar polgárok mindazokat a tudásokat és készségeket el tudják sajátítani, amelyek egy kiegyensúlyozott, boldog és teljes élethez szükségesek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki sorokban.)