Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Tízéves vita a tankötelezettségi korhatár, amit felmelegített képviselő asszony. Lássunk már egy kicsit tisztábban annál, amit ön mond, mint ez a dohos, félelemkeltő légkör és a többi, „bezzeg 2010 előtt, amikor demokrácia volt, milyen jó volt”. Hogy van ez Európa más országaiban? Ön azt festette le, hogy itt a kormány tudatosan el akarja butítani a magyar fiatalokat, és ezért a tankötelezettségi korhatár Magyarországon 16 év. Hogy van ez Európában? 18 év Belgium, Hollandia, Németország. 17 év Litvánia, Macedónia, Moldova, Oroszország. 16 év Magyarországgal együtt Anglia, Bulgária, Dánia, Észtország, Finnország  Finnország, tisztelt képviselő asszony , Franciaország, Izland, Lengyelország, Lettország, Málta, Norvégia, Olaszország, Románia, Skócia, Spanyolország, Svédország és Szlovákia.

Ezekben az országokban tehát pont ugyanúgy szabályozzák, mint Magyarország. Finnországot máskor példának tartják, itt ezek szerint a finn oktatási rendszer direkt mond le a diákokról. 15 éves kor  képzelje el, képviselő asszony, ilyen is van  Ausztria. Kérem, induljon el Bécsbe, és világosítsa fel a bécsi kollégákat, hogy szörnyű dolog, amit művelnek az osztrák gyerekekkel. Egyrészt azt mondják, hogy Ausztriába mennek, mert milyen jók az ottani viszonyok a magyar gyerekeknek, másrészt Ausztriában alacsonyabb a tankötelezettségi korhatár. Bosznia-Hercegovina, Ciprus, Csehország, Görögország, Írország, Luxemburg, Montenegró, Portugália, Svájc, Szerbia, Szlovénia. Itt mind alacsonyabb a magyarnál a tankötelezettségi korhatár. Sőt, még annál alacsonyabb is van, 14 éves: Horvátország, Koszovó, Törökország. Tehát, tisztelt képviselő asszony, azt mondja, hogy ez egy szörnyű, elhibázott lépés volt a kormányzat részéről, miközben az európai országok legnagyobb részében 16 éves a korhatár. Sőt, jóval több országban 15 év, mint 17 és 18 együttvéve. Tehát semennyiben nem állja meg az a helyét, amit ön mondott.

A közfoglalkoztatást önök még mindig támadják, pedig nagyon sokak számára (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Nem támadjuk!) a közfoglalkoztatás jelenti a megélhetés lehetőségét. Ezért is bővítettük ki, hogy volt itt egy időbeli határ, de a későbbiekre is még a közfoglalkoztatásban maradhatnak sokan, mert akik nem tudnak piaci munkahelyet találni, azért az elmúlt években, hál’ istennek, olyan világ volt az elmúlt öt-hét évben, amikor nagyon sokan tudtak piaci munkát találni, de aki nem, annak ez is segítséget jelenthetett.

Lemorzsolódás. Önök tipikusan egy baloldali megoldásra gondolnak, hogy egysoros módosítást csinálunk, és azzal megoldunk társadalmi problémákat. Ez már száz éve is problémákat jelentett a magyar történelemben. Ez a javaslat hogy kínál megoldást erre? Önök nem tudnak megoldást hozni erre sem, de ez a törvényjavaslat megoldást kínál erre. Ha ön ránéz ezekre a nagyobb felmérésekre, amelyek a magyar gyerekek teljesítményét mutatják, azt mutatja, hogy a magyar gyerekek felső tizede, ötöde szingapúri színvonalon van, tehát tényleg a világ vezető országainak a színvonalán vannak.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hozzáteszem, a világ tíz legjobb oktatási rendszeréből kilenc nem európai, egy európai, a tizedik, és az első kilenc nem európai, csak ha már a nemzetközi versenyt nézzük és a nemzetközi mintákat. Tehát nemcsak ezekre a mintákra érdemes nézni, amik körülöttünk vannak, hanem a távolabbiak eredményesebbek.

Tehát a magyar diákok legfelső része a szingapúri legjobb szinten van, a zöme messze hozza az európai átlagokat, és van egy alsó része, egy alsó, mondjuk, 20 százaléka, akik viszont valóban nem nyújtanak jó teljesítményt. Képviselő asszony hátának is szívesen válaszolok. Viszontlátásra, de azért elmondom. (Szabó Rebeka távozik az ülésteremből.) Tehát nem nyújtanak jó teljesítményt, de nekik kellene leginkább segíteni.

Tehát a magyar mérések, kompetenciamérésben, TIMSS-mérésben, PISA-mérésben, bármi másban, ha megnézzük, nem azt jelenti, hogy minden magyar diák ugyanúgy teljesít, hanem van ebben egy olló. Ez nyilván a bevándorlóországokban még a magyarnál is nagyobb olló, mert ott az alsó decilisekben, az alsó tizedekben még nagyobb a különbség a generációk óta ott lakókhoz képest. Tehát ott az iskola már nemcsak az oktatási funkciókkal foglalkozik, hanem az iskolaudvaron, beszámolókat olvashattunk, 32 nemzetiség futkorászik, és a szülőire is tolmácsot kell hívni, hogy a tanár és a szülők tudjanak egymással beszélni. Tehát ott még nagyobb különbségek vannak az iskolán belül.

De nálunk is van különbség, érezhetően, bántóan nagy mértékű különbség. Ezért az új törvényjavaslat azt hozza be, hogy azokon a területeken, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek száma magasabb, ott 20 százalékos többletet kapnak a pedagógusok, mert az valóban egy többletfeladat ott foglalkozni a gyerekekkel. És ha a nemzet közép-, hosszú távú jövőjét nézem és azt, hogy az oktatási rendszerünknek az eredménye javuljon mindenképpen, és ezáltal az országunk jövője is javuljon, mert nyilván, ha nem szerzik meg a tudást a diákok, akkor az országunk sem fog tudni a jövőben boldogulni, akkor nekik kell a legnagyobb segítséget nyújtani. Tehát itt van erre egy megoldási javaslat. Önök azt mondják, hogy ez egy egysoros törvénymódosítás, és kész az egész. Nem, ezeknek a pedagógusoknak nagyon áldozatos mindennapi munkájára van szükség.

És általában a hátrányos helyzetűek földrajzi elhelyezkedése sokszor koncentrált, és ha itt segítünk, nem csak célzott programokkal, „Biztos kezdet” gyerekházzal, tanodával, amiket kibővítettünk nagyon nagy mértékben az elmúlt években, stabillá tettük a finanszírozását, állami normatívát adtunk neki, hogy ezek kiszámíthatók legyenek, és segítsenek ott helyben, a hátrányos helyzetű térségekben, de a pedagógusok is így többet tudnak ott keresni ezekben a térségekben, na ez valóban segítség a lemorzsolódás problémájára és arra, hogy a magyar oktatás színvonala javulhasson úgy is, hogy az alacsonyabb színvonalat hozókat tudjuk az átlagos szinthez közelíteni.

(4.00)

A szakszervezetek aránya. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt az előbb eltávozott Képviselő Asszony! Nem a kormány tehet arról, hogy a legnagyobb pedagógus-szakszervezet pár éve még 23 ezer taggal rendelkezett, most meg 9 ezerrel. Ezt nekik kell megbeszélni házon belül, hogy az hogy van. Vagy hogy a leghangosabb szakszervezet a magyar pedagógusok 1,3 százalékát képviseli, akik a médiában folyamatosan szerepelnek  1,3 százalék! Ott vannak, mint most az MSZP a lakossági támogatottságban, 1,3 százalék környékén. Lehet, hogy éppen ezért az MSZP szakértőjeként is jött ennek a szakszervezetnek az egyik vezetője a kilencpárti egyeztetésre a Belügyminisztériumba.

Tehát nem mi tehetünk arról, hogy a pedagógusok tömegei hátat fordítottak a szakszervezeteknek. Régen nagyon sokan voltak; lehet, hogy az emberek gondolkodásában úgy is él, amikor nézik a híreket, mint ha a pedagógusok többségét képviselnék a szakszervezetek. Hát, messze nem! És a tendencia nem növekvő, hiszen aki még 10 százalék fölött volt ezelőtt tíz évvel, az most valahol 5,5 százalék környékén van, hiszen a tagságuk javarészét elveszítették. Talán nekik is érdemesebb lenne nem politikai gyűléseket szervezni baloldali politikusokkal, hanem érdekképviseleti munkát végezni; ami jó, azt támogatni, ami javítható, abban segíteni javítani; amivel meg nem értenek egyet, azt nyilván elmondják, hogy nem értenek vele egyet. De ez a fajta átpolitizáltság, ami a szakszervezetekre jellemzővé vált, úgy látszik, az a tagoknak is sok volt, és a tagok bizony a tagkönyvükkel szavaztak: visszaadták, hátat fordítottak a szakszervezeteknek, a többség elhagyta a szakszervezeti köteléket.

Költségvetési számok, GDP-számok. Abban mindenki egyetért, hogy minél többet érdemes erre fordítani. 2010-ben úgy vettük át a költségvetést, hogy 1010 milliárd forint volt köznevelésre, most, az ezen a héten vitatott költségvetési tervezetben 2024-re 2603 milliárd forint szerepel ugyanerre a célra. (Dr. Harangozó Tamás: És GDP-arányosan?) Úgyhogy ez egy nagy növekedés. Hála istennek, a GDP is nőtt az elmúlt években. Valóban, tisztelt képviselő úr, a baloldali kormányok henceghetnek GDP-arányokkal, csak náluk ez néha azért volt jó, mert a GDP csökkent. Hát, mi nem úgy akarjuk a GDP-arányos számokat javítani, hogy közben a GDP meg csökkenjen! (Varju László: EU-s források nélkül sehol sem vagytok!) Amikor önök nemcsak hogy befagyasztották a gazdasági növekedést, de rontották a gazdaság teljesítményét, akkor lehet, hogy még a 13. havi fizetés elvétele mellett is és 15 ezer pedagógus elbocsátása mellett is a számok olykor-olykor jók voltak. De mi is szeretnénk, hogy ez növekedjen, persze!

De azért nézzük meg, hogy a bérek hogyan alakultak az elmúlt időszakban! Hiszen mégis, önök több bért követelnek, és mi is több bért szeretnénk, és a pedagógusok is jogosan kérnek magasabb bért. Na de hát, aki most pályakezdőként keres 391 ezer forintot, az az önök idejében 129 ezer forintot keresett! 129 ezret! (Kunhalmi Ágnes: Ne hasonlítsd már össze…) Aki 20 éve dolgozik és pedagógus II. fokozatú, és most 442 ezer forintot visz haza, ő az önök idejében  amire büszkék, GDP-arányosan, meg mindenhogyan  172 ezer forintot vitt haza! Nem 442-t bruttóban  172-t! (Kunhalmi Ágnes: De közben eltelt tizenvalahány év!) És azt szeretnénk, valóban, hogy GDP-arányosan is, meg számszerűen is növekedjen. Erre egy nagyon egyszerű mód van, és már január 1-jétől kiugróan magasabb lehetne a GDP-arányos oktatási költés (Kunhalmi Ágnes: Ha nem zsarolnátok…), ha önök is végre feladnák azt a politikájukat, hogy Brüsszelben akadályozzák azt, hogy a pedagógusbér-emelést uniós forrásból végezhessük. A költségvetési részt hozzáraktuk, megelőlegeztük 10 százalékos mértékben, de ha végre egyszer venné a bátorságot bárki, Dobrev Klára, Molnár Csaba, Cseh Katalin, Donáth Anna, Ujhelyi István, vagy bárki más a baloldali képviselők közül, és fölállna egy európai parlamenti ülésen, egy brüsszeli egyeztetésen, és azt mondaná, hogy fizessék ki Magyarországnak a pedagógusbér-emeléshez szükséges forrásokat, mert azok másnap a magyar pedagógusoknál fognak landolni, másnap a pedagógusok számlájára kerülnek, az egy nagy bátorság lenne ebben a helyzetben, amit önök folytattak, de mindenki számára előny lenne. Legyen már ebben nemzeti konszenzus! Mi másban tudnánk  persze tudnék sok minden mást is mondani, amiben nemzeti konszenzust lehetne elérni, de ebben miért nem? Miért nem tud a baloldal egyetérteni abban a kormánypártokkal, és Brüsszelben is azt mondani, nem azt, amit most, újabb feltételeket, és hogy minél később utalják ezt, és azon dolgozunk, hogy ne legyen EU-s pénz Magyarországon, hanem azon dolgozni, hogy legalább a pedagógusok béremelése legyen nagyobb.

Önöknek viszonylag kicsi a felelőssége itt a parlamentben, mert kicsi a részvételük. Az Európai Parlamentben már önöknek nagyobb felelőssége van, mert ott nagyobb befolyásuk van, mert ott a baloldalnak dominánsabb szerepe van, mint itt, a magyar parlamentben. Használjuk azt közösen arra, hogy a pedagógusoknak emelkedjen a fizetése; ne arra használják, hogy a pedagógusbér-emelést minél kijjebb tolják, mert ezzel akarják büntetni a pedagógusokat, a kormányt azért, mert nem olyan színezetűek, mint amilyenek önök! Köszönöm szépen. (Dr. Harangozó Tamás: Még! Még! Még!)