Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ TIMEA (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Most már éjjel 2 óra elmúlt, és azt szeretném kérni, hogy ha most már itt lassan tíz órája itt vagyunk, akkor legalább egymást ne zsibbasszuk már az ilyen háborús infláció meg ilyenekkel. Tényleg, ott van az Eurostat teljesen egyértelmű statisztikája. Azoknak az országoknak, amelyeknek sokkal nagyobb közvetlen határa van Ukrajnával, mint például Lengyelország, Románia vagy Szlovákia, ott 14 százalék az infláció, Magyarországon pedig 24,5. De Romániában éppen 10 százalék egyébként, tehát Magyarországon a két és félszerese. Nagyon szépen megkérem önöket újra és lehetőleg utoljára, értem, hogy a propaganda ezt diktálja, hogy akkor most ezt kell ilyen papagájkommandóként ismételgetni, de nincsen háborús infláció, hanem orbáni infláció van. Ezt Maruzsa államtitkárnak mondom egyébként, aki most már sajnos nincs itt, de neki sikerült az előbb ezt behoznia.

De térjünk vissza akkor arra, hogy ugyan infláció van, de az orbáni infláció, és mit írt másfél évvel ezelőtt, nem most, másfél évvel ezelőtt, amikor még szó sem volt brüsszeli pénzekről, csak konkrét kormányígéretről azzal kapcsolatban, hogy lesz béremelés. És ezúton is szeretném emlékeztetni fideszes képviselőtársaimat, hogy több mint másfél éve kezdődött a pedagógusok intenzív tiltakozása. Ez az elmúlt 13 év legrégebb óta vagy leghosszabb ideje tartó folyamatos tiltakozása, ami nem állt meg. Lehet, hogy nincs egy nagy, robbanásszerű, világmegváltó hatása, de ezek az emberek, a pedagógusok, a diákok és szülők több mint másfél éve megállás nélkül könyörögnek önöknek.

Nézzük meg, hogy mit írt 2022. január 13-án, tehát másfél évvel ezelőtt Varga Sára, egy pedagógus: „Sokáig azt gondoltam, hogy nem szeretnék a fizetésemről beszélni, mert ez magánügy, méltatlan ezt emlegetni, kínosnak érzem az egészet, és azt sem szeretném, ha sajnálkozni kezdene bárki. Utóbbit most sem szeretném, de mégis úgy érzem, hogy itt az ideje szólni a pedagógusbérekről is, hiszen ez is társadalmi probléma, hasonlóan azokhoz, amikről írni szoktam.

(2.10)

Csak itt most én is erősen érintett vagyok. A napokban megjelent egy névtelen pályakezdő pedagógus nyílt levele, illetve szó van mindenféle béremelésekről, ezért vált ez a téma megint aktuálissá. Meg azért, mert ez a valóság. A negyedik tanévemben, egy osztály elballagtatása után, az úgynevezett pedagóguséletpálya-modellben gyakornoki szintet meghaladva jelenleg 178 193 forint a nettó fizetésem.” Még egyszer: 178 193 forint a nettó fizetése. „Pontosabban: a szakmai ágazati pótlékkal kiegészült fizetésem, mert az alapilletményem nagyjából 160 ezer forint. A következő havi fizetésem az újabb pótlékemelés miatt 207 ezer forintig emelkedik. Nem a fizetésem nő tehát, hanem a pótlékom, ami bármikor elvehető. A pedagógusbéreket még mindig, most, a minimálbér emelése után is a 2014-es minimálbérhez kötik. Minden keresettel rendelkező, vásárló, rezsit fizető ember számára világos, nagyjából mennyit kell fizetni mostanában az alapvető szükségleteink rendezésére. Én azért tudok pedagógusként dolgozni, mert a szüleimnek köszönhetően nem kell albérletet fizetnem. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha albérletben kellene élnem. A hó végén így is kétszer meggondolom, vegyeke gyümölcsöt. 178 193 forintból nem lehet tisztességesen megélni, az pedig fel sem merül, hogy megtakarítást halmozzak fel. És itt jönnek szembe azok az egzisztenciális, szorongást okozó nagy kérdések, hogy meddig élhetek abban a lakásban, amiben jelenleg, lesze valaha utódom, és ha eszembe jutna családot alapítani, miből tudnék felnevelni egy gyereket. Teljesen kilátástalan anyagi helyzetet okoz, ha valaki a gyerekeket választja hivatásául, kezdőként és 30 éve pályán lévő kolléga esetében is.

Ugyanez vonatkozik az óvodapedagógusokra, iskolapszichológusokra, karbantartókra, technikai dolgozókra, takarítókra. Az iskolában a mindennapok gördülékenységéért, a tiszta és biztonságos környezetért, a gyerekek neveléséért dolgozó emberek méltatlanul kevés pénzért dolgoznak. És el fognak fogyni. Egy földrajz-történelem szakos barátom matekot is tanít az általános iskolában, mert nincs szaktanár. Legalább négy olyan egyetemi ismerősöm, barátom van, akivel együtt végeztünk, és már fontolgatják a pályaelhagyást, többen már nem dolgoznak tanárként. Számosan vannak, akik el sem kezdtek tanítani. Nagyon sok olyan kollégám van, aki másodállást, pluszmunkát vállal azért, mert az elsődleges munkahelye nem fizeti meg. Elhivatottságból pedig, bármilyen patetikusan is hangzik ez a szó, még befagyasztott árú élelmiszert sem lehet venni. És az elhivatottság is meg fog kopni előbb- utóbb, mert az anyagiak mellett rengeteg másik sebből is vérzik az oktatási rendszer. Többször hallottam már, hogy nem muszáj ebben a szakmában dolgozni. Ez így van, felállhatnék én is. Más kérdés, hogy nem akkor vagyoke magam és a társadalom számára is a leghasznosabb, ha olyan munkát végzek, amiben motivált vagyok. Olyat viszont még soha nem hallottam senkitől, hogy az ő gyerekének nincs szüksége tanárra. Ha pedig tényleg fontosak ezek a szakmák társadalmi szempontból, akkor fontosnak gondolom kihangosítani a szakmám problémáit is, ugyanúgy, mint más problémákat, hogy minél többen tudjanak róla, hogy egyszer talán esély legyen a változásra, hogy ne legyen csend.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott hát, hogy 178 ezer forint nettót visz haza pótlékkal együtt egy pedagógus, az, aki nagyjából kezdő, négy osztályt már végigvitt. Azt is hallottuk ebben a levélben, hogy földrajz-történelem szakos tanárok már matekot tanítanak. Tudjuk, hogy mi ennek az eredménye. Az, amit itt már elmondtunk nagyon sokszor, hogy 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, és most több ezer ígérte azt, illetve inkább a társadalom egésze szempontjából fenyegetett minket, szülőket, diákokat azzal, hogy fel fognak mondani, mert nem bírnak ennyi pénzből megélni.

De ugyanígy vannak a gyógypedagógusok is, szintén itt van egy levél, ezt most nem olvasom fel teljes egészében, de a gyógypedagógus levélíró is azt írja, hogy 200 ezer forintot visz haza. Vannak viszont olyan kollégái, akik elmentek Németországba szintén gyógypedagógusként dolgozni magyar diplomával. Ott egy kezdő gyógypedagógus havi fizetése körülbelül 1470 euró, a mai árfolyammal számolva 470 ezer forint, egy tapasztaltabb szakember akár 5 ezer eurót is hazavihet, ugye, ez ennek a sokszorosa.

Azt is látjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor elkezdődtek ezek a pedagógustiltakozások, joggal, ugye, az egész úgy kezdődött, hogy a pedagógusok könyörögtek önöknek 2013 óta, hogy tisztességes bért adjanak nekik. Nem azért, hogy mint önök, luxusterepjárókkal járjanak vagy az önök által kitartott megafonhuszárok, mint Rákay Kálmán, aki arany Mercikkel száguldozik, hanem azért, ahogy ez a pedagógus is leírja, hogy tudjon gyümölcsöt venni, vagy tudjon gyereket vállalni. Önöknek olyan fontos a gyerekvállalás, mindannyiunknak fontos, hiszen demográfiai katasztrófában vagyunk éppen, de olyan fizetéseket adnak a pedagógusoknak, hogy nem tudnak gyereket vállalni. Ez nem tisztességes. Aztán, amikor elkezdődtek ezek a tiltakozások, akkor önök megpróbálták úgy beállítani, mintha ez valami belvárosi libsi dolog lenne, tiltakozás, és tulajdonképpen csak egy szűk rétegeket érint ez a kérdés, és gyakorlatilag, mondjuk, a vidéken élő tanárokat vagy az egyházi iskolákban dolgozó pedagógusokat nem, ők teljesen elégedettek lennének a rendszerrel. Ehhez képest, ugye, láttuk, hogy folyamatosan tiltakoztak, és egyre több egyházi iskola is tiltakozott a tanárkirúgások ellen, a tisztességtelen bánásmód ellen.

A nyolc elbocsátott gimnáziumi kolléga ügyében a Piarista Gimnázium is megszólalt. Azt írták akkor, amikor az elbocsátások voltak: „A múlt héten elbocsátott nyolc kolléga esete sürgetően rávilágít arra, hogy az oktatásban közös, egységes, határozott kiállásra van szükség. Nem engedhetjük, hogy ebben a helyzetben az állami és egyházi fenntartású intézmények pedagógusait szembeállítsák egymással. A világnézeti és stílusbeli különbségeket félretéve együtt kell a közös célért, az oktatás felemelkedéséért kiállnunk”  írta közleményében a Piarista Gimnázium 18 tanára. Az egyházi iskola tanárai szerint a pedagógusok sztrájkjogának ellehetetlenítése az oka annak, hogy valódi munkabeszüntetés az oktatásban csak polgári engedetlenség útján lehetséges, és szolidaritásukat fejezik ki mindazokkal, akiket, idézem: „az igazság miatti bátor kiállásuk miatt retorzió ért”.

Megint egy idézet jön: „A polgári engedetlenség büntetése a jog betűjére hivatkozva azt is mutatja, hogy a hatalom képviselői a mély válságnak csak a felszínét, a tüneteit látják, csak a következményekkel akarnak számot vetni, és ezek okairól nem vesznek tudomást. Az elbocsátások indoklásában a diákok érdekére és jogaira hivatkozni álságos. A diákok érdekét leginkább éppen az oktatás jelenlegi állapota sérti. Azok, akik ennek a reformjáért emelnek szót, és a legvégső eszközzel, munkabeszüntetéssel tiltakoznak, hosszú távon a diákok érdekét szolgálják”  írták a közleményben, és idéznek a Katolikus Egyház Katekizmusából, amely szerint az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok előírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel, a személyek alapvető jogaival és az evangélium tanításával.

Szintén közös nyilatkozatot adtak ki több más egyházi iskola tanárai is, akiknek a nagy része a Gödöllői Református Líceumban tanít. Az állásfoglalást az iskola tantestületének nagy része, köztük hittantanárok és az iskolalelkész is aláírta. Ebben a következőket írták: „Az iskolájukból 15 tanár vett részt a tanárballagáson, amely az egyházi iskolák tanárainak novemberi figyelemfelhívó akciója volt az oktatás helyzetének rendezése érdekében.” Mint írják: azt remélték, hogy szelíden és tisztelettel kifejezett tiltakozásuk és javaslataik érdemi párbeszédet indítanak el az oktatás helyzetéről, de csalódtak, és úgy vélik, nem hallgathatnak tovább. „Az oktatásirányítás nem kíváncsi a véleményünkre, nem nyitott a szimbolikus tiltakozásokra, hanem az erő nyelvén, a megfélemlítés eszközével válaszol a tanárok kétségbeesett segélykiáltásaira, miközben homályos és csupán a bérkérdést érintő ígéreteket tesz.”  írták, és a valódi igazság és szabadság reményében kérték a politikai döntéshozókat hogy lépjenek a párbeszéd útjára.

(2.20)

Ezek voltak tehát a Gödöllői Református Líceum tanárainak szavai.

Még decemberben a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium és Kollégium tanárainak egy része adott ki állásfoglalást, amelyben tiltakozásukat és felháborodásukat fejezték ki a nyolc pedagógus felmentése miatt. Ezen eljárás indoklásában ugyan  álságosan  a diákok tankötelezettségének teljesítésére és a művelődéshez való jogára hivatkozik, valójában maga teremt a diákok hivatkozott jogait sokkal jobban csorbító, súlyosbító helyzetet, tovább terhelve az érintett intézményekben pályájuk és a gyerekek mellett még mindig kitartó pedagóguskollégákat  írták tehát a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium és Kollégium tanárai.

Szerintük a tiltakozó tanárok felmentése olyan rendszer látlelete, amely az oktatás-nevelés ügyét a végletekig leegyszerűsítve, minden humánumtól megfosztott szervezési kérdésként kezeli, és nem képes átérezni annak valódi mélységét, elérendő célját és kívánatos eszközeit. Úgy vélik, ez az eljárás kizárólag a jog betűjére hivatkozik, és nem veszi figyelembe a jog szellemét, amely lehetővé tenné az igazi szabadság megvalósulását és a valódi értékek átadását.

24 tanár polgári engedetlensége után a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban is ’22 decemberében tiltakoztak. Ők azt írták: akciónkkal szolidaritást vállalunk azzal az immár 13 tanártársunkkal, akiket az ősz folyamán bocsátottak el iskolájukból azért, mert tiltakozni mertek az oktatásban fennálló tarthatatlan körülmények ellen. Majd a következő felszólalásban folytatom, de kérem önöket, vegyék észre, hogy itt egyházi iskolákat is ugyanúgy sért ez a most benyújtandó törvény. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)