Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! A felszólalásom elején, miután állítólag ez egy új életpályamodell, szeretném pontokba szedve összeszedni, hogy szerintem, szerintünk mi a probléma vele, meg a szakma szerint mi a probléma vele, utána meg, ha megengedi, akkor mondanék néhány olyan dolgot, ami kicsit kontextusba is helyezi azt, hogy valójában szerintünk miért ülünk most itt, miért nyújtották be ezt a javaslatot, és milyen következményei lesznek, nem csak az oktatásra nézve.

Először is kezdeném azzal a problémák közül, hogy ez a törvénytervezet nemcsak a pedagógusok és a felelősen gondolkodó társadalom orrára fricska, hanem tudatosan szembemegy az Európai Unió és Magyarország Kormánya közti EFOP Plusz megállapodás alapvetésével is. A benyújtását tekinthetjük úgy is, hogy a kormány lemondott azokról a különleges támogatási összegekről, például a pedagógusbér-emelésről, amelyeket az Európai Unió önként ajánlott fel, látva a magyar oktatás színvonalának fokozatos és állandó romlását.

A törvénytervezet benyújtását megelőző egyeztetés semmiben nem felel meg sem a szokásjognak  és ez ma, ugye, sok mindent nem ér , sem a még hatályos, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény idevonatkozó paragrafusainak, de azt is megszokhattuk, hogy ma már ez sem ér semmit. A látszategyeztetések során, beleértve a Pintér-féle pártokkal történő egyeztetést is, a tárgyalások során többnyire döntési felhatalmazás nélküli kormánytisztviselők meghallgatták a szakszervezetek javaslatait, azonban a javaslatok túlnyomó többségét még tárgyalási alapnak sem tekintették.

A parlament elé benyújtott törvényjavaslat bizonyos elemei nem is szerepeltek a javaslat azon változatában, amelyről a szakszervezetekkel tárgyaltak, így azokról még csak véleményt sem nyilváníthattak. A törvénytervezet többszörösen is kurtítani kívánja az érdekképviseletek eddigi tekintélyét és jogosítványait, részben az eddigi tárgyalási feltételek átszabásával, részben a tervezett bértábla tól-ig határainak feltételeivel. Ezek arra inspirálják a pedagógusokat, hogy egyéni béralkuval próbálják meg előnyösebb helyzetbe hozni magukat, elkerülve a kollektív tárgyalásokat. A pedagógiai tanszabadság további megnyirbálása is ilyen pont. A döntési jogok helyett véleményezés és a személyi szabadság drasztikus megsértése, a személyes használatú tárgyak ellenőrzése, a titoktartási kötelezettség kiterjesztése felvetheti akár az Alaptörvény által biztosított jogok törvénnyel legalizált megsértését is.

Itt szeretném megjegyezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem lehet analógiát vonni a pedagógusok munkaköre, élethivatása, munkája, a tanítás és az államigazgatás más szereplői közé. Ugye, nem azt akarják mondani, hogy a pedagógusok munkájának az ellenőrzése hasonló, mondjuk, egy rendőréhez, egy titkosszolgáéhoz vagy egy katonáéhoz, vagy akár egy kormányhivatal munkatársáéhoz? Ez nonszensz!

Az iskolapszichológusi rendszer további szétverése  ami jelenleg 500 fő/1 fő teljes állású iskolapszichológus, a továbbiakban 500 fő/egy félállású iskolapszichológus lesz  súlyosan károsítja a halmozottan hátrányos és SNI-s gyermekek amúgy is folyamatosan romló helyzetét és minden felmérés szerint fokozatosan növekvő létszámú gondozását is. És itt gondoljanak csak bele, hogy jelenleg milyen káosz van ezen a területen, államtitkár úr, hogy településszerkezettől, településnagyságtól függően milyen óriási gondokkal küzdenek ma is a magyar családok! Aki nem tudja megengedni magának, hogy magánoktatással vagy különórával ezekkel a gyerekekkel valaki foglalkozzon, az ma egy kistelepülésen, az önöknek állítólag olyan fontos falvakban vagy kisvárosokban körülbelül mit tud kezdeni a gyerekével? És most fogják még lejjebb rontani ezt a színvonalat, és alakítják át ezt a rendszert úgy, hogy annak a kárvallottjai a gyerekek és a családok lesznek.

A gyakornoki idő meghosszabbítása, illetve a felmentési idő megrövidítése nem csak a munkavégzést bizonytalanítja el, de anyagilag is károsítja az érintetteket, nettó pénzt vesznek ki a tanárok és a pályakezdők zsebéből. A tervezet szándékosan nem tartalmaz semmilyen gyakornoki kezdő fizetést, azt a mindenkori kormány hatáskörébe utalja, ezzel tovább erodálja a frissen végzett pedagógusok pályára lépési szándékát. És lehet, hogy önök azt gondolják, hogy ez jópofa dolog, hogy majd a kormányrendeletben azt csinálnak, amit akarnak, minket ez itt képviselőket nem érdekel, gondolom, a kormánypártiakat nem érdekli, de amikor egy fiatal pályát választ, és azt nem tudják neki megmondani, hogy mi lesz vele a jövő héten, nemhogy tíz év múlva, akkor nem fogja azt a pályát választani.

Tudom önöknek mondani a másik kudarcukat, az óriási honvédelmi toborzókampányt is. Nem működik! Amikor azt látják ott is a fiatalok, hogy százával rúgják ki az ezredeseket, tábornokokat egyik napról a másikra, akkor ez nekik nem azt jelenti, hogy ez egy életpálya és egy élethivatás, ahova érdemes felszerelni, és az egész életet rászánni. Ez teljesen igaz, és ha életpályának és -hivatásnak tartják önök a pedagógusokét  mert mi annak tartottuk eddig is, törvény nélkül is , akkor ez rájuk is ugyanígy igaz.

A törvénytervezetet összehasonlítva a közel egy időben benyújtott 2024. évi költségvetésitörvény-javaslattal, abban sehol nem található a jelen tervezetben szereplő bérek alsó határának a teljesítése sem, még akkor sem, ha a teljes céltartalékot erre fordítanák. Tehát teljesen nonszensz az a propaganda, amit a fizetések emelésével kapcsolatban folytatnak.

(22.40)

És akkor nézzük meg, hogy mit ígérnek önök ebben az óriási életpályatörvényben a fizetésekkel kapcsolatban, a kategóriákkal kapcsolatban! Gyakornokok fizetése: azon kívül, hogy meghosszabbítják a gyakornoki státuszt, nem tudjuk. Ezt ígérik. Ezt kell most ennek a parlamentnek elfogadnia, hogy nem tudja, vagy nem érdekli, hogy a gyakornokok mennyit fognak fizetésként kapni. Nagyon jó üzenet!

Pedagógus I.: 410-ezertől 1 millió 65 ezer forintig. Nem megyek végig, csak annyit mondok, hogy 430-1,1; 520-1,3; 640-egymillió és másfél millió között. Na most, államtitkár úr, miért nem azt írták bele, hogy 210 ezer és 3 millió forint között, vagy 50 ezer és 8 millió forint között? Hát, mi ez? Mi ez? Mondja már meg nekem, legyen kedves!

Mondom, mi alapján fogják eldönteni, hogy a kedves pedagógusok a 410-et  egy kategórián belül , vagy az 1 millió 650-et fogják keresni. Saját javaslatuk szerint a szakmai gyakorlati idő mértéke, a munkakör ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, szakképesítés, s a többi. A munkaköri feladatokon túl önkéntesen vállalt többletfeladatok, a tanári munkakörben végzett tevékenységhez kapcsolódó, a fenntartó vagy a magasságos köznevelésért felelős miniszter által adott elismerés  az nagyon-nagyon fontos , a munkáltató rendelkezésére álló forrás összege.

Na, akkor most még egyszer! Tehát van négy szakmai szempont, köztük a miniszteri kitüntetés, az is tényleg nagyon fontos. A négy szakmai szempontról nem tudjuk, hogy milyen mértékben és milyen objektív feltételek szerint fogja ezt meghatározni, de behozzák az 5. pontot, amire azt is írhatták volna, államtitkár úr, hogy 5. pont az, hogy az első négyet felejtsétek el.

Az az 5. pont, hogy a munkáltató rendelkezésére álló forrás összege. Hát, ez nevetséges, államtitkár úr! Hát, ez azt jelenti, hogy örüljünk neki, hogy a 410-et, nemhogy az 1 millió 650-et meg fogja kapni bárki! Hát, hogyan tudja a munkáltató a fenti szakmai javaslatokat figyelembe venni, ha majd szembesül vele, hadd idézzem az önök tárcáját egyébként, például a rendvédelemnél lévő remekbe szabott teljesítményértékelési rendszert, amikor odaadnak iksz forintot egy intézménynek, és azt mondják, hogy ebből oldd meg.

Ebből oldd meg, komám, és akkor ülnek ott a munkáltatók, és húzzák le a munkatársak pontszámait, mert hiába teljesített jól, nem jön ki a pénzből, ezért leírják, és az aktájukba bekerül, hogy ők nem jól dolgoztak. Nem azért, mert nem jól dolgoztak, hanem azért, mert nem kaptak pénzt a minisztériumtól rá. Ezt írják most bele önök a törvénybe, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, ja, az egészet felejtsétek el, majd ami lóvét kaptok, azt osszátok szét egymás között. Egészen elképesztő, tisztelt államtitkár úr! És az is, ami hiányzik a törvényből, hogy a teljesítményértékelés és a bérkövetkezménye majd valamilyen rendeletben fog megjelenni, mint ahogy a munkaidő, a munkakörök részletezése, a pedagógusok létszáma sem derül ki egy életpályatörvényből.

Na most, államtitkár úr, ilyenkor az ember  sőt inkább a fideszes képviselőtársaimhoz szólnék  végiggondolja, hogy az elmúlt években mi történt itt a pedagógusokkal és az oktatás területén, az ember komolyan megkérdezi magától, hogy ezt vajon miért csinálják. Mire jó ez? Tehát mi előnye van a Fidesznek abból, hogy tüntetés van, hogy emberek életét teszik tönkre, hogy pedagógusok mondanak fel, hogy a diákok kint vannak az utcán. Higgyék el, sokkal jobb dolguk van a gyerekeknek, mint az utcán tüntetni a vélt vagy valós, szerintünk valós sérelmeikért. Mire jó?

Az egyik megoldás nyilván az, hogy persze, átverték őket, már a tanárokat, mert egyszer már elfogadtak egy törvényt, hogy automatikus béremelésük lesz a mindenkori minimálbérhez kötötten, és azt aztán ki is vették elegánsan, majd befagyasztották a bérüket, de ezenkívül tényleg az ember nem érti, hogy miért. Nincs önöknek a családjában pedagógus? Nem volt önöknek tanára, akivel leülnek, és megkérdezik, hogy ők ezt hogyan élik meg? Vagy tényleg azt akarják nekem mondani, főleg egyéni képviselőként, hogy még nem találkoztak egy tanárral sem, aki elmondta volna maguknak, hogy mi zajlik valójában az iskolában? Hogy nem mondják el maguknak, hogy éheznek a hó végén egy csomóan közülük? Ezekkel a bérekkel? Hogy az a tanárnő, aki a gyerekeit egyedül neveli, annak fogalma nincsen, hogy hó végén hogyan fogja kifizetni a számláját? Nem mondják meg a szemükbe? Ne mondják már nekem, hogy nincs egy baráti körük, aki legalább ezzel szembesítené magukat!

Tizenhárom éve kormányoznak! Annyi minden hülyeségre költenek el százmilliárdokat ebben az évben is! Nem igaz, hogy nem lehetett volna akár az idei évben is egy huszárvágással, ahogy szokták, rendbe rakni ennek a területnek legalább a bérezését!

Igaziból nem erről van szó, nem, és erre térnék rá  ez az én magán teóriám, sajnos, attól tartok, megint igazam lesz , itt nem erről van szó. Itt arról van szó, amit Kunhalmi Ágnes a vezérszónoklatában is elmondott. Az önök vezérének ez nem szakmai kérdés. Ez az ő rendszerének egy sarokköve: nem lehet a kormánytól független, önálló, gondolkodó tényező ebben az országban, és a pedagógustársadalom ilyen volt. Akik a nyolcvanas, kilencvenes, kétezres évek elején szerezték a diplomájukat, vagy az elmúlt 30 évben taníthattak a magyar oktatásban, azok ahhoz szoktak, hogy van autonómiájuk, hogy gondolkodhatnak, hogy van szabadságuk, hogy csak a gyerekkel kell foglalkozniuk, és nagy ívben tojnak minden fölülről jött utasításra, mert az iskola nem erről szól, nem a Karmelitából irányítják az óvodát meg az általános iskolát, meg a középiskolát sem.

Meg akarják törni, és ki akarják szorítani ezt a generációt az iskolákból. Ezt csinálják! Ezt! És majd amikor azok a fiatalok jönnek, akik már ebben a borzalomban nőttek föl, akkor majd megemelik a fizetésüket, és mindenki boldog lesz, mert mind a gyerek, mind a diák majd vigyázzba áll reggel, ha bekapcsolják a napi Orbán Viktort a televízióban. Ez zajlik most az én személyes véleményem szerint. Más értelmes választ nem tudok adni erre a kérdésre.

Hát, nem tudják önök, hogy az iskolák nagy részében, ahol már most is pedagógushiány van, a következő 3-5 évben a tantestületek 10-20-25 százaléka fog elmenni nyugdíjba? Államtitkár úr, nem tudják? Nem tudják, hogy három éven belül az iskolák többségében nem fogják tudni kiadni a tanítást? Vagy tényleg azt gondolják, hogy majd az lesz a megoldás, hogy nem tudom én, kőművesek fognak biológiaórát tartani vendégtanárként?

Kevés már az időm, úgyhogy majd a többiről később. De azt a végén szeretném önöknek világossá tenni, amit önök egyébként szerintem pontosan tudnak, hogy azt, hogy ezt a törvényt most és így fogadják el, azzal önök elzárják ezt az országot az európai uniós forrásoktól. Nem azért, mert nem teljesítenek valamilyen még meglévő uniós feltételt, hanem azért, mert egy már megállapodott, aláírt, a magyar kormány által aláírt feltételt szándékosan, direkt, nagy nyilvánosság előtt megszegnek. Aláírták, hogy ilyen törvényt a szakszervezetek, az érintettek egyeztetése és beleegyezése nélkül, a róluk szóló életviszonyokat alapvetően meghatározó dolgokat nem módosítják, és no pláne nem módosítják a kárukra. Az elején felsoroltam legalább nyolc pontot, ahol kimutathatóan a kárukra módosítják, anyagilag is és szakmailag is.

Én értem, hogy Nagy Márton bejelenti, hogy tessék, most már felkészülhet az ország hosszú távon az uniós források nélküli életre, de akkor tessenek már megérteni önök is: ha önök megnyomják az igen gombot, akkor önök lesznek személyesen a felelősek azért, hogy sem a pedagógusbér-emelésre nem jön pénz, sem az ország fejlesztésére, sem a saját választókerületük többek között kétszázvalahány lehúzott projektjére, amit már eddig eldöntöttek, meg arra sem, amit a jövőben terveztek volna. Önök lesznek érte a felelősek, mert ezzel a törvénnyel szó szerint felrúgják azt a megállapodást, amit tavaly év végén megkötöttek az Unióval. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)