Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDÜS ANDREA (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ez a felszólalásom személyes hangvételű lesz. Bízom abban, hogy ha észérvekkel nem tudták önöket meggyőzni a szakszervezetek, a szakmai szervezetek, a szakmai mozgalmak, tanítók, tanárok, diákok, szülők, nagyszülők, talán a lelkiismeretük, a szívük még megszólal.

Én pedagógus vagyok  büszkén, egyenes gerinccel, felemelt fejjel mondom. Mindig erre a pályára készültem. Az elmúlt három évtizedben soha meg nem fordult a fejemben, hogy elhagyom a hivatásom. Mindig rosszabb és rosszabb lett a helyzet, de maradtam. Próbáltak az önök fullajtárjai ellehetetleníteni, lefokozni, megalázni, de maradtam, és mindig talpra álltam, mert mindig a diákokat, az osztályomat néztem és nem a narancssárga színű igazgatót. Az óráimra mindig felkészültem. Nagyon sokat éjszakáztam vagy szántam rá a hétvégéimet egy-egy fantáziadús, élmény- és eszközgazdag óra megalkotására. Az elmúlt tíz évben 250 digitális tanórát dolgoztam ki, hogy érdekesebb, könnyen tanulható legyen egy-egy történelemanyag. Egy ilyen digitális tanóra elkészítése, csak úgy mellékesen jegyzem meg, 5-6 órát vesz igénybe. Mindezt nem éreztem áldozatnak, mert a gyermekekért, a fiatalokért tenni nem áldozat. A fizetésemből a tanítványaimnak mennyi füzetet, ceruzát, radírgumit, matricát, bemutatóeszközt, teremdekorációt, ritmushangszert vásároltam, kimondhatatlan  hajjaj! Amikor hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket tanítottam, mennyi kis kesztyűt, cipőt, meleg ruhát, sapkát vittem be az iskolába és adtam oda titokban egy-egy diáknak, hogy ne lássa más a gyötrelmes kis életét.

A fegyelmet, a rendet, a csendet megfelelő motivációval, emberséggel és nem megfélemlítéssel, fenyegetéssel értem el. Ez az önök fegyverarzenálja. Az a cél vezetett, hogy elhangozzon az óra végén az a mondat egy-egy diák szájából, hogy ez nagyon jó volt, és várják a következő órát. Emberként, embertársamként tekintettem rájuk, hogy ha majd felnőnek és kilépnek az iskola kapuján, akkor örömmel emlékezzenek az ott eltöltött évekre.

Át tudják egyáltalán élni, hogy egész nap milyen katedrán állni és szellemi munkát végezni? A tananyagot érdekfeszítően, türelmesen, még fáradtan is energikusan átadni? Mosolyogva lépni át a tanterem küszöbét még akkor is, amikor már az agy a sok beszédtől, feszített helyettesítésektől, sokszor egy fél almával a gyomorban már a pihenésre szólítja fel a szervezetet? A napnak ezzel nincs vége. Hazaérve családi feladatok, házimunka, majd adminisztráció, dolgozatjavítás, portfólióírás a minősítéshez, sokszor éjszakába csúszva.

Ugyanilyen emlékeket vagy hasonló eseteket tud felsorolni az a kolléga, aki sztrájkol és kint van az épület előtt, aki az önök által előidézett helyzet miatt polgári engedetlenkedik, aki eljutott arra a szintre, hogy nem bírja tovább és letétbe helyezte a lemondását, vagy már a pályán sincs. Akik bántanak bennünket, pedagógusokat és azt mondják, hogy már délben otthon vannak, azoknak üzenem, hogy reggel 7.30-tól minimum délután 4 óráig dolgoznak a kollégák. Ma már a pályaelhagyók, a nyugdíjba távozók, a pályára nem érkezők miatt két embert pótolva helyettesítenek és túlóráznak; mindezt ingyen és társadalmi munkában.

Egy friss nyugdíjas magyar szakos kolléga mondta éppen a napokban, hogy már a rengeteg nem szakos helyettesítés miatt azt sem tudtam a végén, hogy valójában milyen szakon végeztem  mert többet helyettesített matematikát, fizikát, kémiát, mint amennyi magyarórát tartott. Hát, szégyen, hogy itt tart a mai oktatás!

Ezen az úton halad a kormány is azonban, ők sem tudják, hogy ki mihez ért, leginkább mindenki mindenhez, hiszen orvos, lelkész, rendőr is vezetheti az oktatást. Annyi a különbség, hogy míg a pedagóguspályán ez a kaotikus helyzet azért alakult ki, mert nincs tanár, a fideszes keresztény kormánynál bezzeg nincs létszámhiány. Vannak elegen, mégsem találják a helyes utat, régen letértek róla.

Most arra kérem önöket, hogy tegyék a szívükre a kezüket. A magyar családok zöme nem magániskolába járatja a gyermekeit. 2013-ig mindig arra ösztönöztem a tanítványokat, hogy a sok foglalkozás között ott van a tanári pálya is, és válasszák bátran, tanuljanak óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak, mert szép ez a hivatás.

Végigjártam a pálya ranglétráját. Sőt, csupán azért, hogy tapasztalati kritikát tudjak megfogalmazni, a fideszes életpályamodell fokozatait is teljesítettem a Ped I.-től a mesterpedagógusig. Szégyen! Az önök szégyene, hogy ezekkel az időtartamban diplomamunkával felérő, 30-60 órás tanfolyamaikkal is csak annyit értek el, hogy feleslegesen dolgoztassák a pedagógusokat és megosszák őket. Ezek után a fideszes tanfolyamok után ugyanis 20-80 ezer forinttal nőtt a bérünk. Ezt megéltem személyesen, ezt személyes tapasztalatként mondom önöknek. Az első évet követően már tudta a Fidesz, Hoffmann Rózsa, Balog Zoltán, Czunyiné Bertalan Judit, Kásler Miklós, hogy hiba volt bevezetni a rendszert. A pedagógusok többsége várta, hogy a kormány belátja végre, el kell törölni. De nem, ehelyett inkább maszatolgattak rajta, de nem vezették ki. Újabb, még rosszabb életpályamodellre váltottak, ami itt van most előttünk. Az oktatási válságot pedig büntetéssel kezelik.

Ha most tanítanék, akkor vennék egy nagy levegőt, és fontolóra venném, hogy letétbe helyezzem a lemondásomat, mert már a diákok is tudnák, hogy ezt értük teszem. Önök azt fújják, hogy az ellenálló pedagógusok a diákokat fosztják meg a tudástól. Kérem szépen, ez nem igaz! Fordítva ülnek a lovon. Éppen ellenkezőleg, az a tanár, aki vállalja a kockázatot, zebraszerdázik  nem tudom, tudjáke, mit jelent ez  és visszafelesel a Fidesznek, bátor ember, és a jövőért kockáztat. Megmutatja a fiataloknak, hogy nem szabad lapítani, ki kell állni az igazukért, szembe kell menni az olyan hatalommal, amely elveszítette a valósággal a kapcsolatot. Nem tudom, hogy az itt ülő országgyűlési képviselők, akik tanárvégzettséggel rendelkeznek, mikor tanítottak utoljára.

Fájdalmas és szíven üt, amikor azt mondják, hogy ne menjek tüntetni, mert politikus vagyok. Szerencsére ez a mai nappal már megváltozott. Újra mondom, pedagógus vagyok. Nem a politikára cseréltem fel a tanítást, hanem a tanításért politizálok. Most a kollégáim kint vannak, gyülekeznek az ország háza előtt, és vannak közöttük, akik önökre szavaztak. Önökben bíztak, hogy jobb lesz az oktatás, hogy szebb, reménytelibb, tervezhetőbb lesz a jövőjük. Csalódtak. A sikerként kezelt oktatási központosítás egy hatalmas bukás. Arra építenek, spekulálnak, hogy a pedagógust a diákjaikkal zsarolják. Önök farizeusok, mert azt sulykolják, hogy a gyerekekért tanítsatok, őket nézzétek, és tanítsatok még az éhhalál küszöbén is, ennyi bérért. Közben a fideszesek mit néznek? Az önös gyarapodást és a hatalmat. Uralkodnak és nem országot vezetnek.

Tudják, miért nincs kint tüntetni minden pedagógus? Megmondom. Azért, mert félnek a retorziótól, vagy Fidesz-csatlósként féltik a pozíciójukat. Önök között nagyon sok az egykori pedagógus, tehát ne lenézzék Novák Katalinhoz hasonlóan a volt kollégáikat, hanem tegyenek értük, legyenek rájuk büszkék, hiszen önök miatt is húzzák a Fidesz által rájuk kényszerített igát. Az önök eszközei a tettlegesség, a könnygáz, a bosszútörvény, elvonások, megvonások, zsarolások. Ha a diákokkal szemben ilyen módszert alkalmazna egy pedagógus, egy tanár, már régen repülne a pályáról. Ezek az eszközök nem motiválók sem diáknál, sem tanárnál, sőt ellenkezőleg.

Nem tudom, hogy hallottáke, de terjed a hír, hogy egy megoldás van: lakatot az iskolákra. Nem fognak bemenni a tanárok, diákok addig az intézményekbe, amíg a hatalom, ami nem értük van, észhez nem tér. Ha ezt a bosszútörvényt erőnek erejével megszavazzák, akkor szeptemberben erre kell készülni. Mi, pedagógusok, nem gyermekfelügyeletre esküdtünk fel, hanem oktatásra és nevelésre.

(18.50)

Önök hermetikusan, a hatalmukkal visszaélve, diktatórikus eszközökkel lezárják a Parlament épületét, mert félnek a saját választóiktól. Milyen kormány ez? Hitelét vesztett és gyáva.

És egy kis kitérőt is teszek, mert a mai nap többször elhangzott az, hogy érdemi egyeztetés eredményeként az 58 témakört felölelő törvénytervezet szabályozási tartalma 34 területen változott. A benyújtott 164 oldalas törvénytervezetben az eredetihez képest számos szövegezési változás van, de ezek a lényeget nem érintik, illetve olyan szövegrészeket vettek ki, amikről eleve tudható volt, hogy a gyakorlatban irreálisak. Ezt úgy is mondhatnám, mert majd még fogok ilyeneket idézni, mintha egy Fidesz-magyar szótár lenne. Mit állítanak önök és mi a valóság magyarra fordítva? Nem akarják látni, hogy a pedagógusok egyszerűen csak dolgozni szeretnének, dinamikus, gondolkodó fiatalságot nevelni és oktatni, a diákok pedig egy XXI. századi életre felkészítő tudást szeretnének kapni. Mi, az ellenzék csupán az ő hangjukat erősítjük fel, mert ide a lábukat nem tehetik be. Nem hallgathatják meg onnan föntről a karzatról, hogy a róluk szóló törvénytervezetről mi az önök véleménye.

Önök virtuálisan és morálisan pánikot keltenek. Fogy a levegő a Fidesz körül a világban, és az orbáni infláció, a megroggyant gazdaság miatti tehetetlen dühüket az oktatáson vezetik le. Ellenségképet keresnek, és kommunikációs manőverekkel hárítják a felelősséget. Válságos időben jogállásváltást akarnak? Ne tegyék! A Dobrev Klára vezette árnyékkormány és a DK-frakció biztos, hogy nemmel szavaz a bosszútörvényre  és én is mint pedagógus. Önök eddig hibát hibára halmoztak.

Legyenek végre bátrak és mondják azt, hogy bocsánat, kijavítjuk a hibát. Merjenek „nem” gombot nyomni a státusztörvényre! Döntsenek végre a józan eszükre hallgatva, és legyenek végre a szív, a lélek emberei! Higgyék el, meg fog nyugodni a lelkük. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)