Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Én csak egyetlen aspektusáról beszélnék a bosszútörvénynek. Arról, amiről szerintem a leginkább érdemes, arról, hogy ez nem egy szakmai javaslatként értelmezhető vagy értelmezendő elsősorban, hanem egy hatalompolitikai termékként.

A bosszútörvény benyújtása körüli hatalmi machinációk ezt nagyon jól mutatják, és szerencsétlen Maruzsa államtitkár úrnak a nem kiszivárgott, hanem saját kezűleg kiküldött, írásba adott önbevallása arról, hogy folyamatosan hazudnak, hogy nem mondhatják el az igazat, és az egyetlen aggodalma nem az, hogy hazudnak mindenről, ami ezzel kapcsolatos, hanem csak az, hogy magukra ég a hazugság.

Van egy rossz hírem: magukra égett a hazugság, és ezek a hazugságok a hozzáértő, az érintett társadalmi csoportokat nem fogják megtéveszteni. Lehet, hogy a Fidesz-szavazók egy részének sikeresen beadhatók, de az a rossz hírem, hogy ez a valóságot attól még nem írja át, attól még az önök bosszútörvénye tökéletesen tönkreveri a közoktatás teljes rendszerét.

De talán a legjobb illusztrációja annak, hogy önök mennyire hatalompolitikai megfontolások alapján terjesztették be ezt a bosszútörvényt, és időzítették, az éppen az, hogy mikor is vitázunk erről. Itt állunk, ülünk péntek délután, lassan péntek este, az utolsó oktatási napon, a ballagások napján, amikor egyébként maguk lezárták az egész környéket, hogy véletlenül se jöhessenek be például ide az Országgyűlésbe olyanok, akik elmondhatnák érintettként a véleményüket. De a lényeg az, hogy most, a ballagások napján tárgyaljuk ezt a szégyenteljes törvényt. Ez tényleg olyan  csak, hogy maguk is értsék, sportnyelven próbálom megfogalmazni, nem vagyok benne túl jó, de igyekszem-, tehát, amikor felrúgják becsúszó szereléssel, szabálytalanul, páros lábbal, bokára menve az ellenfél játékosát, majd amikor a földre kerül, akkor úgy téve, mintha véletlen lenne, még azért jól bele is rúgnak. Nagyjából ilyen a bosszútörvény, és annak benyújtásának az időzítése, ez a mai tárgyalási nap, amikor a családok sokkal inkább a ballagó gyermekükkel szeretnének foglalkozni, és nem a gyermekük jövője miatt aggódva a Kossuth téren tüntetni.

Most egy kicsit átváltok a szülői üzemmódba, talán akkor érthetőbb, személyesebb, átélhetőbb a példa. Nekem nagyon komolyan megváltozott az életem 2010-ben, és nem elsősorban amiatt, mert maguk átvették az országban az uralkodást  mert nyilván ez nem vezetés és nem szolgálat , és azóta szisztematikusan verik szét a társadalom különböző alrendszereit, beleértve az oktatást is. Szóval, hogy nem ez volt a legfontosabb fordulópont az én életemben, hanem az, hogy megszületett az első gyermekünk, és azóta most már négyen vannak, és elég intenzíven éljük az óvodás és iskolás gyerekes szülők életét.

Én ma kora délután is egy ballagáson voltam, most végezték el a fiaim az óvodát, és  hogy mondjam?  nem voltam régen egy érzelmes srác, meg szerintem itt a parlamentben látják, hogy viszonylag ütésálló vagyok, tehát, amikor maguk a képtelen vágyaikkal jönnek, akkor csak nevetünk magukon, amikor a maguk által félrevezetett és felheccelt kedves választópolgárok halálos fenyegetésekkel és válogatott sértésekkel illetnek írásban vagy akár szóban, akkor annyira ignorálom, amennyire csak lehet. Nem traumatizál különösebben, csak mint egy-egy szúnyogdöngicsélés vagy szúnyogcsípés, amikor ránk eresztik a propagandistáikat, vagy amikor, mondjuk, a rendőreik eltörik az ujjamat egy kilakoltatás során. Tehát nem annyira veszem a lelkemre ezeket a dolgokat, de őszintén szólva, azt, hogy a gyerekeim elhagyják azt az oktatási intézményt, ahova eddig jártak, és belépnek egy másiknak a kapuján szeptemberben, azt férfiasan megkönnyeztem. Szerintem így vagyunk a legtöbben, és nagyon sok rosszat nem is feltételezek önökről, hanem pontosan tudok önökről, de azt nem feltételezem, hogy ne szeretnék a gyerekeiket, sőt még azt is gondolom, hogy a többi szülőről is ugyanezt gondolják.

Tehát jó lenne, ha legalább ezt a témát egy kicsit nagyobb tisztelettel és kevesebb politikai aljassággal kezelnék, ha a családoknak, több millió embernek ezt a mai nagyon emelkedett napját nem tették volna tönkre azzal, hogy a bosszútörvény tárgyalását éppen ma kezdik el. Ugye, 150 ezer pedagógus, több millió gyerek és az ő szüleik, tényleg összességében fél Magyarország az, aki ma a ballagásra, a gyerekeire, az unokáira szeretett volna figyelni, ehhez képest maguk iderakták, egy rendkívüli ülést összehívtak csak azért, hogy a tanév utolsó napjára, a ballagásra, péntek estére berakhassák a bosszútörvényt, talán, hogy minél kevesebben jöjjenek el tiltakozni, nem tudom, hogy mi vezette önöket, de ez tényleg olyan szintű  hogy mondjam?  pluszrétege az aljasságnak (Dr. Láng Zsolt közbeszól.), amit érdemes észlelni, érdemes rá reflektálni, és érdemes erről elmondani a véleményünket.

Azt gondolom, hogy ez egy olyan téma, ami nem kormánypárti és ellenzéki beállítódás szerint osztja meg a magyar társadalmat, hanem úgy osztja meg, akik értenek hozzá, akik törődnek vele, akik rálátnak arra, hogy mi folyik az oktatási rendszerben, mert gyerekük, unokájuk jár oda, pedagógusként dolgoznak benne vagy rokonszakmákban aktívak, és vannak azok, akik, mondjuk, közönnyel viseltetnek az oktatás ügye iránt. Nyilván nem az ő jóindulatukra, vagy az ő aktivitásukra apellálunk most, hanem mindazokra, a magyar társadalomnak arra a többségére, akiknek igenis fontos a gyerekeik jövője, az oktatás minősége, és akik ezért, már amennyiben ismerik részleteiben ezt a végtelenül káros, de elsősorban, még egyszer mondom, nem szakpolitikai termékként értelmezhető bosszútörvényt, szóval, ez a jóindulatú, jó szándékú és tájékozott többség, ők elutasítják az önök bosszúálló hadjáratát a pedagógusok ellen.

Nagyon szépen kérem önöket, hogy legalább a saját szavazóikkal (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy kicsit konzultáljanak arról, hogy ha tönkreteszik az oktatást, akkor mire számíthatnak tőlük a jövőben az urnáknál. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)