Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen az észrevételeket, javaslatokat mindenekelőtt, és bízom abban, hogy talán több olyan kérdést tudunk tisztázni, ami a vezérszónoki hozzászólások alapján talán nem volt egyértelmű. A hozzászólások egy része nem érintette magát azt a normaszöveget, amely az önök előtt lévő törvényjavaslatban szerepel, hanem tágabb kontextusban is megfogalmaztak a hozzászólók észrevételeket. Engedjék meg, hogy röviden ezekre is reagáljak!

Varju László képviselő úr a nemzeti vagyont illetően, a vagyonértékesítést illetően fogalmazott meg észrevételt, kérdést. Tisztázni szeretném, hogy abban az irányban, hogy milyen ingatlanokat, milyen vagyonelemeket kíván értékesíteni a kormány, semmilyen változás nincs. Az önök előtt lévő javaslat mindössze egy adminisztrációcsökkentést tartalmaz, való igaz, a vagyonügyekért felelős miniszter, Nagy Márton miniszter úr rendeletben határozhatja meg, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyeket értékesíteni lehet. Itt két dolgot szeretnék kiemelni: egyrészről az állami intézmények feladatellátásához nem szükséges, nem használt ingatlanokról van szó; másrészről a miniszter úrnak egy rendeletben, egy nyilvános dokumentumban kell kijelölni ezeket az ingatlanokat. Tehát semmilyen változás nincsen abban, hogy csak a nem használt, állami feladatokhoz nem szükséges ingatlanokat, vagyonelemeket lehet értékesíteni, és abban sincsen változás, hogy ez nyilvános módon fog megvalósulni, mindössze egy egyszerűsítést tartalmaz az indítvány.

Az átcsoportosítási javaslatokat illetően Varju László képviselő úr úgy fogalmazott, hogy pontosan idézzem fel a képviselő úr által elmondottakat, hogy az Országgyűlésnek a hatáskörét csorbítja, ha ilyen átcsoportosításokra sor kerül. Azért vitatkozom képviselő úrral, mert az önök előtt lévő törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy csak az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvény keretein belül lehet átcsoportosítást végrehajtani, és abban a szabályban semmilyen változás nincsen, hogy az adott miniszter, hogy most egyszerűen fogalmazzak, a hozzá tartozó költségvetési előirányzatok között csak akkor hajthat végre átcsoportosítást, ha az megtakarításokból és a közfeladatok változásából fakad.

Hadd mondjak egy egyszerű példát! Ha beruházásra be van tervezve egy adott összeg, de műszaki problémák miatt az az adott beruházás megcsúszik, akkor ott adott évben megtakarítás keletkezhet, amit a miniszter átcsoportosíthat, ráadásul ott van a kontroll: a pénzügyminiszternek ezt jeleznie kell, és ha a pénzügyminiszter nem ért egyet ezzel az átcsoportosítással, akkor a kormány elé kell vigye az ügyet. De ismétlem, erre az átcsoportosításra csak az Országgyűlés által meghatározott fejezeti kereteken belül kerülhet sor, és a törvény meghatározza, hogy melyek azok az előirányzatok, amelyeket nem érinthet ez az átcsoportosítás: az úgynevezett központosított előirányzatokat; idetartoznak például a családtámogatások, idetartoznak az említett európai uniós források, de idetartozik, mondjuk, a kamatkiadás és számos további előirányzat-típus. Természetesen minden átcsoportosításról a zárszámadás keretében részletes beszámolót kap az Országgyűlés, ugyanúgy, ahogy itt előttem az úgynevezett fejezeti kötetek az eredeti költségvetési tervet is részletesen bemutatják.

Ami az önkormányzatok hitelfelvételét illeti, Varju képviselő úr úgy fogalmazott, hogy az önkormányzati szuverenitás korlátozásáról van szó, majd később azt mondta, hogy az önkormányzati jogok szűkítéséről van szó. Köszönöm szépen Varga Szimeon szószóló úrnak, hogy pontosan felidézte, mit tartalmaz az önök előtt lévő törvényjavaslat, talán így hitelesebb vagy egyértelműbb, hogy nem az előterjesztő, hanem a szószóló úr mondta el, hogy véleménye szerint ez egy adminisztrációcsökkentő javaslat.

Miről van szó? A hatályos törvények alapján minden önkormányzatnak először egy előzetes adatszolgáltatást kell teljesítenie arról, hogy az adott évben milyen hitelt kíván felvenni, vagy milyen más adósságot keletkeztető ügyletet szeretne végrehajtani. Amikor ez az adatszolgáltatás megtörtént, és erről készült egy jelentés, csak ezt követően kerülhetett sor a tényleges hitelkérés benyújtására. Ehelyett ez az előzetes adatszolgáltatás megszűnik, és az adott önkormányzat a saját éves költségvetési rendeletének és kitekintésének elfogadása után bármikor a kormányhoz fordulhat a hitelengedély-kérésével. Ezt eddig is meg kellett tennie, csak ismétlem, megelőzően kellett egy előzetes adatszolgáltatás. Ez az adatszolgáltatás szűnik meg. Ami pedig a normativitást szerintem segíti, az az, hogy a hitelfelvételhez kapcsolódó szempontrendszert nemcsak az önkormányzatokra, hanem az önkormányzati tulajdonú cégekre is alkalmazni kell, akik esetében jelenleg is fennáll az engedélykérési kötelezettség.

Ami az egészségügyi feladat ellátásának módosítását illeti, az úgynevezett Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság egy olyan szervezet, amely jelenleg is foglalkozik állami tulajdonú ingatlanok üzemeltetésével, fenntartásával. Ez a szervezet nem a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető Rogán Antal miniszter úr felügyelete alatt van, hanem Varga Mihály pénzügyminiszter úr felügyelete alatt működik ez a szervezet, és ez a szervezet jelenleg is, ismétlem, ellát ingatlanüzemeltetéssel, -fenntartással kapcsolatos feladatokat. Van tehát tapasztalata azon a területen, ahol a feladatai bővülnek, az említett módon idén július 1-jétől a fővárosi kórházak tekintetében, jövő év január 1-jétől pedig országos viszonylatban, a Kórházi Főigazgatósághoz tartozó kórházak tekintetében. Ez a rendelkezés teljesen összhangban van az önök által megtárgyalt jövő évi költségvetésitörvény-javaslattal.

Az egészségügyi ágazat forrásai azért is növekednek, mert a szétválasztást követően az üzemeltetési költségek a Pénzügyminisztérium fejezetben, az említett Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságnál szerepelnek, a szakmai kiadások pedig továbbra is az egészségügyi fejezetben, az egészségügyért felelős miniszter hatáskörében maradnak.

Szabó Sándor képviselő úr a nyugdíjminimum összegét említette, és hozzászólásában azért azt is megemlítette, hogy ez az összeg mióta változatlan.

(15.40)

Engedjék meg, hogy ezt a lehetőséget arra is megragadjam, hogy elmondjam, hogy ez a nyugdíjminimum a nyugdíjak tekintetében nem igazán tekinthető effektív korlátnak.

Miért mondom ezt? Ahhoz, hogy valaki résznyugdíjat kaphasson, legalább 15 év jogosultsági időt kell hogy szerezzen, egyszerűen fogalmazok: 15 évig dolgoznia kell. Ha valaki 15 évig dolgozik, és minimálbért keres végig, és most nyugdíjba megy, akkor a megállapított résznyugdíj 64 800 forint. Ez értelemszerűen növekszik, attól függően, hogy mennyi időt dolgozott, és mennyit keresett. Tehát ez a 28 500 forint valójában egy számítási alap volt különböző szociális ellátásokhoz, semmint egy olyan összeg, amely effektív nyugdíjkifizetéseket határozott volna meg.

Hadd mondjak még egy másik statisztikát! Vannak olyan emberek, akik 30-40 ezer forintos nyugdíjat kapnak. A 40 ezer forint alatti nyugdíjat kapó emberek 95 százaléka külföldről is kap ellátást. Miért? Azért, mert döntően külföldön dolgoztak, és itthon azért alacsony a nyugdíjuk, mert kevés időt dolgoztak itt, és kevés befizetést teljesítettek. A nyugdíjrendszer egy biztosítási elvű rendszer, tehát a nyugdíjat kapó személyek munkában eltöltött évétől és a befizetett nyugdíjjáruléktól függ az, hogy mekkora jövedelemre tesznek szert.

Ami a közszférában való, nyugdíj melletti munkavállalást illeti, képviselő úr, jegyző úr említette, azért vannak kivételek, tipikusan az egészségügy, oktatás, olyan területek, amelyek a baloldali padsorok képviselői számára sokszor kiemelt területnek minősülnek. Azt gondolom, a ’24-es költségvetésben megnyugtatóak voltak  remélhetőleg legalábbis  a számok a tekintetben, hogy érdemi, nominális növekedéssel számolhatunk. Ezekben az ágazatokban, például az oktatás vagy az egészségügy területén, továbbra is azzal számolunk, hogy aki eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, de dolgozni szeretne, és a munkájára szükség van, az értelemszerűen nyugdíj mellett is dolgozhat.

Az eltérő megközelítést a nyugdíjasok foglalkoztatása tekintetében a közszféra és a magánszféra között az adja, hogy a közszférában a költségvetési fegyelem keretében mégiscsak a létszám- és költségvetési kiadási korlátokat szigorúbban kell figyelni, mint ami a versenyszférában történik. Kifejezetten ösztönözni szeretnénk a munkavállalást. Tudjuk, hogy feszes a munkaerőpiac. Szerintem jó, hogy ha az öregségi nyugdíjkorhatárt elért személyek tovább szeretnének dolgozni. Ezt biztosítja a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat és adójavaslatok azzal, hogy személyi jövedelemadón kívül más egyéni járulékot nem kell az idős munkavállalónak fizetni.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr észrevételei tekintetében a családtámogatásoknál azt azért hadd jegyezzem meg, hogy én is láttam térségbeli statisztikákat, és a képviselő úr pontosan fogalmazott, hogy nem magyar specialitás volt az, hogy a termékenységi ráta elkezdett javulni. De azok a grafikonok, amelyeket én láttam, azt mutatták, hogy Magyarországon a környékbeli országokhoz képest erőteljesebb volt ez a növekedés 2010 után, és ebben az erőteljes növekedésben  talán abban egyetérthetünk, és ezt képviselő úr sem cáfolta  benne vannak azok a családpolitikai lépések, amelyeket a kormányzat és az Országgyűlés megtett. Tehát én azt állítom, hogy igen, látom, hogy máshol is volt trendváltozás, de a javulás Magyarországon erőteljesebb volt, mint a környező országokban. Talán ebben az erőteljesebb javulásban mégiscsak benne kell hogy legyen az a családpolitikai intézkedéssorozat, amelyet 2010 után láthatunk.

A családi adókedvezmény összegében két számot szeretnék mondani. Az első az abszolút összeg. Családi adókedvezményt nemcsak a személyi jövedelemadóból, hanem a munkavállaló által fizetett járulékokból is érvényesíteni lehet. A jövő évre tervezett szám 372 milliárd forint, tehát a családi pótlék 307 milliárdos előirányzatához képest ez azért érdemben nagyobb. Ha az összes, gyermekvállaláshoz kapcsolódó családi kedvezményként tekintett adókedvezményt nézzük, ebben benne van az első házasok adókedvezménye, vagy a 30 év alatti édesanyák adókedvezménye, akkor 686 milliárd forint körüli az összes szám. Ez volt az első, nem is egy darab szám, hanem számcsoport, amit mondani akartam.

De a másik dolog az, hogy mit jelent ez a konkrét igénybevétel esetén a konkrét családoknál. A képviselő úr úgy fogalmazott, hogy ez a kedvezmény a jobb módúak számára (Jelzésre:)  tévedtem, bocsánat, Varju képviselő úr  teszi lehetővé azt, hogy éljenek az adókedvezmény adta lehetőséggel.

Hadd mondjak megint konkrét számokat! Ha egy családban három gyermeket nevelnek, akkor nem egész 310 ezer forint, egész pontosan 309 375 forint bruttó jövedelem kell ahhoz, hogy három gyermek esetén a maximális családi kedvezményt érvényesíthessék. Ma Magyarországon a minimálbér összege 232 ezer forint. Tehát hogyha egy családban az édesapa és az édesanya dolgozik, és mind a ketten minimálbéren vannak bejelentve, minimálbéren dolgoznak, akkor maximálisan tudják érvényesíteni három gyermek esetén a családi adókedvezményt, sőt ebből az derül ki, hogy ha négy gyermekük van, akkor is.

Tehát a jelenlegi adórendszer az alacsonyabb jövedelmű munkavállalók számára is lehetővé teszi, hogy a családi adókedvezményt a lehető legnagyobb mértékben érvényesíteni tudják, ezért ez az adókedvezmény, meggyőződésem szerint egyaránt ösztönöz a munkavállalásra és a gyermekvállalásra, és nem igaz az, hogy a társadalomnak csak egy felsőbb rétegét, egy szűkebb rétegét támogatná gyermekvállalás esetén.

A „devizahitelesek kifosztása” szót használta Z. Kárpát Dániel képviselő úr. (Z. Kárpát Dániel: Bankok általi kifosztása!) Azt azért tegyük helyre, hogy mégiscsak 2010 után születtek azok a jogszabályváltozások és azok az intézkedések, amelyek keretében a devizahitelesek 99 százaléka kikerült a devizahitelezés csapdájából. 1 százalék miért maradt? Miért van 1 százalék devizahiteles? Azért, mert nekik devizajövedelmük is van. A hatályos szabályok alapján akkor lehet devizában eladósodni, hogy ha valakinek devizában van bevétele.

Ami a családi csődvédelmet illeti, én azt tudom mondani, hogy ha a képviselő úrnak vannak javaslatai, akkor azokat küldje át, nézzük meg, de azt azért nagyon fontosnak tartom, hogy csak olyan szabályozás szülessen, amely a visszaéléseket nem ösztönzi. Olyan szabályozást szerintem nem szabadna megalkotni, amely a rosszhiszemű eljárást ösztönözné, tehát azt, hogy valaki felvegyen hiteleket, majd utána azt a hitelt ráhagyja arra a pénzintézetre, amelytől felvette, és ő majd pedig a fölvett pénzzel elmegy. Tehát meg kell találni azt a metszetet, azt a vékony folyosót, amely átvezet minket két probléma között. Az egyik probléma az, hogy valaki önhibáján kívül egy életre egy hitel terhe alatt nyög, és aközött, hogy fölvesz egy hitelt, és ezzel visszaélésszerűen él, tehát trükkök százaival, mondjuk, ezt a forrást valahova elviszi.

Apáti István képviselő úr hozzászólása kapcsán: az infláció kapcsán annyit engedjen meg, képviselő úr, hogy ha visszanézünk tényadatokat, akkor, mondjuk, az éves infláció számát a legcélszerűbb nézni. Európai összehasonlításban, 2022-vel bezárólag, ’22-ben több ország volt, ahol magasabb volt az infláció, mint Magyarországon. Az idei év adatait látom. Az okokról is sokat beszéltünk. Ha ön az élelmiszer-ágazatot említette, akkor közösen tudjuk, hogy olyan jellegű aszály, mint ami Magyarországon volt, a környező országokban nem volt. Ennek szerintem igenis van hatása az élelmiszerárakra.

Azzal egyetértek, hogy a hatékonyságon is kell javítani. Erről szólni fogok majd, de az inflációnál még egy adatot engedjen meg. Magát az Európai Bizottságot szoktam idézni, amely a saját előrejelzésében 2024-re 4 százalékos inflációt prognosztizál, és nagyon sok ország esetében ennél magasabb inflációt vetít előre 2024-re. Tehát a múltbeli adatok és a jövőbeni előrejelzések nem azt mutatják, hogy Magyarországon volt vagy Magyarországon lesz a legmagasabb infláció. Vannak olyan időpillanatok, akkor igen, egyetértek önnel, kiugró az infláció, de az inflációnak van egy dinamikája.

(15.50)

A dinamikát szerintem az is befolyásolja, hogy a kormány milyen lépéseket tett. Ha ön az élelmiszer-inflációt mondta, akkor látnunk kell, hogy számos terméknek 2021 végétől rögzített az ára, cukor, liszt, tej s a többi, ezeket képviselő úr ismeri. Azt is tudja, hogy milyen kötelező akciózást kell a különböző boltoknak végrehajtani, vagy hogy az online árfigyelő rendszer hogyan segíti a családokat.

Az élelmiszer-infláció csökkentésének egyik eszköze egyébként szerintem az élelmiszeripari cégek hatékonyságának növelése. Ha ezt képviselő úr is fontosnak tartja, akkor látni kell két dolgot. Egyrészről az imént tárgyalt költségvetésben az agrár- és vidékfejlesztési programokra 670 milliárd forint kiadás szerepel, 80 százalékos nemzeti finanszírozást adunk az uniós források mellé. Ez pont az élelmiszeripari cégek támogatását szolgálja. A másik dolog pedig az, amikor külföldi befektetéseket említ. Azt látni kell, hogy a kormány politikája az, hogy tipikusan az élelmiszeriparban én nem látok külföldi beruházásokat, amelyek állami támogatással valósulnak meg. Tehát az élelmiszerszektorban a jelentős magyar cégek vannak: Master Good, Gallicoop s a többi. Ott a magyar cégeket szeretnénk erősíteni. Jellemzően ott kapnak külföldi cégek beruházási támogatást, ahol nincsenek magyar cégek, ahova magyar cégek nem tudnak belépni az adott piacra, és ahol az adott külföldi cég hozzátesz a magyar gazdaság teljesítményéhez.

Az adósság tekintetében talán képviselő úr megkérdőjelezte, hogy valósak lennének a számok. Én azt mondom, hogy azok az államadósságszámok, amelyekről beszéltünk, nem a kormányzat számai, azok a múltat tekintve az Eurostat által validált számok, és ez alapján mondjuk azt, hogy az államadósság-ráta 2021-től érdemben csökkent.

Magánnyugdíj-pénztári megtakarítások, állampapír-finanszírozás. Azzal hadd vitatkozzam, hogy magánnyugdíjpénztári vagyont az állam lenyúlt, a képviselő úr ezt a szót használta. Minden magánnyugdíjpénztár-tag dönthetett a visszalépésről, számosan visszaléptek, ezzel egyébként a korábbi veszteségektől mentesültek. A magánnyugdíjpénztári összegek döntő része államadósság-finanszírozásra került felhasználásra, erről az Országgyűlés külön tájékoztatót kapott. A visszalépés során egy kisebb rész pedig a nyugdíjak kifizetését finanszírozta.

A bizalom nagyon fontos, ebben egyetértek. Meg kell őrizni azt a bizalmat, ami a magyar gazdaságpolitika iránt, a magyar állampapírok finanszírozása tekintetében kialakult. Abban bízom, hogy ezt a bizalmat a 2024-es évben is meg tudjuk őrizni. Ezt szolgálja az önök előtt lévő ’24-es törvényjavaslat és a megalapozó törvényjavaslat is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)