Felszólalás adatai

DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az orvosok, gyógyszerészek és más fontos egészségügyi foglalkozást űző dolgozók jogállásának egyes kérdéseit szabályozni kívánó törvényjavaslat általános vitájában felszólalásom egy idézettel kezdjem. Az elhangzó idézet az igazsággal való szembesítés, egyfajta szociológiai tükör, amit az egészségügyben a változtatásokat megalapozó és sürgető alapvetésként kell elfogadnunk. Az idézet szerzője a terület tárgyilagos, nemzetközi hírű ismerője, az 1997-ben elhunyt független gondolkodó, Andorka Rudolf akadémikus. A könyv, amiből idézek, halála évében jelent meg, és azóta aktualitása okán mind a mai napig minden évben újra és újra kiadják, ugyanis az ország összes egyetemén a szociológia alapjait tárgyaló tankönyv. Valamennyi egyetemista így kap napjainkban valósághű leckét a magyar egészségügy mai állapotáról.

“Magyarországon az egészségügyre fordított kiadások tekintetében az amúgy is szűkös pénzforrásaink választásánál, objektív kritériumok és információk hiányában nem feltétlenül érvényesülnek a lakosság tényleges szükségletei, helyettük területi, orvos szakmai és egyéni érdekek juthatnak érvényre. Ennek következtében az egészségügyi intézmények jelentős része erősen leromlott állapotban van. Az egészségügyi intézmények, a kórházak, a szakrendelők nem érdekeltek abban, hogy a rájuk bízott eszközökkel hatékonyan gazdálkodjanak. A körzeti orvosok hajlamosak arra, hogy a szakrendelőkbe irányítsák betegeik egy részét, az ambuláns szakrendelők viszont hajlamosak minél több beteget kórházba utalni. Ennek következtében nemcsak a gyógyítás kerül a szükségesnél többe, de a személyes orvos-beteg kapcsolatnak is kisebb tere van, ezáltal a gyógyítás elembertelenedik. Az orvosi fizetések viszonylag alacsonyak, viszont általánosan elfogadott a hálapénz. Az orvosok egy része olyan munkát is végez, amelyet asszisztens is elvégezhetne, az asszisztensek és ápolónők viszont sokszor betanított munkát, például takarítást is kell hogy végezzenek. Mindezek következtében az egészségügyi ellátásban mindenki elégedetlen, és mindenki kiszolgáltatottnak érzi magát. A beteg úgy érzi, hogy az orvosok, valamint az egészségügyi személyzet nem kellőképpen figyel panaszaira, az egészségügyi dolgozók pedig úgy érzik, hogy nem kapják meg a munkájukhoz szükséges alapvető feltételeket.ö

Tisztelt Ház! Nem hiszem, hogy szükséges lenne az idézetteken túl további érveket sorolni annak érdekében, hogy belássuk, miért is vált mára több más feladat mellett megkerülhetetlen tennivalónkká az egészségügy reformja és ennek részeként az e területen dolgozók helyzetének, jogállásának rendezése.

Mi, liberálisok már a programunkban megfogalmaztuk és nyilvánosságra hoztuk, hogy a szolgáltatási oldal radikális reformja első lépésének tekintjük a járóbeteg-szakrendeléseken és a kórházakban dolgozó orvosok helyzetének javítását. A körzeti gyermek- és háziorvosok, valamint a fogorvosok után őket is ki kell menteni az évtizedek óta megcsontosodott, a közalkalmazotti jogviszony által is erősített, totálisan hierarchikus rendszerből. Sem az orvosok, sem az egészségügyi szakdolgozók körében nem tartható fenn tovább az ügyeleti pótlékokkal, túlórapénzzel, kiemeléssel és kivételekkel átszőtt mai bérezési rendszer. A kórházi orvosok közalkalmazotti besorolása nem ösztönöz a racionális létszámgazdálkodásra, és nem ad módot a teljesítmény szerinti differenciálásra. Ugyanez a helyzet az egyetemi klinikákon és az önálló, nem kórházhoz tartozó önkormányzati szakrendelőkben is.

Az SZDSZ a szabályozott munkaerőpiac helyreállításában látta és látja most is a megoldást. Arra kell tehát törekedni, hogy a szakrendelői és kórházi orvosok minél nagyobb része a szabadabb, változatosabb, a szakmája és a betegellátás sajátosságainak legmegfelelőbb jogviszonyt alakíthasson ki munkaadójával. Ezen elvárásainknak eleget tesz a szaktárca által beterjesztett, az egészségügyi dolgozók jogállását újraszabályozni kívánó törvényjavaslat. Elfogadható számunkra, hogy mind az orvosok, mind az egyéb szakdolgozók egységes elvek szerint, egy törvény keretén belül kapjanak széles választási lehetőséget is felmutató, kizárólag ésszerű korlátokat állító szabályrendszert. A kérdés az, hogy a szabályozás megfelelő megbecsülést és szabadságfokot ad-e a dolgozók számára annak érdekében, hogy megelégedettebben és ennek okán eredményesebben dolgozhassanak, elsősorban - vagy talán kizárólag - a beteg javát szolgálva. A CVII. törvény rendelkezett az orvosok jogállását illetően, de az egészségügyi dolgozók tekintetében mindeddig nem született a terület sajátosságait figyelembe vevő, valamennyi egészségügyi dolgozóra kiterjedő, szektorsemleges szabályozás.

Amennyiben egyetértünk abban, hogy az egészségügy olyan speciális terület, ahol az állam ellátási kötelezettségéből adódó szabályozó szerepének érvényesülnie kell, akkor csak helyeselhető, ha különös szabályok megalkotásával egyértelműen meghatározzuk az egészségügyi ellátó hivatást választott szakdolgozók munkájával, tevékenységével, jogállásával kapcsolatos mozgásteret. Ahogy azt a felszólalás elején idézett alapvetés rögzíti, az egészségügy egésze olyan láncfolyamat, amelyben minden részvevőre - orvosra, gyógyszerészre, nővérre, asszisztensre - felelősséggel bíró kitüntetett szerep jut. Ezért tekinti a liberális oldal is megalapozottnak a szocialisták vezette szakminisztérium teljességre irányuló törekvését, az egészségügyben dolgozók széles körét érintő szabályozás megalkotását.

Egyetértünk azzal is, hogy az európai uniós tagságunk kötelezettségeket ró ránk, amint az az Unió 93/104. számú irányelvében is szerepel. A kötelezően elrendelhető, valamint az önként vállalható többletmunka törvénybe foglalásával kapcsolatban felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy a röviden ügyeleti szolgáltatásoknak nevezett, kétségtelenül jelentős többletteherrel járó tevékenységek megnyugtató szabályozása és díjazása nemcsak országunkban, de az Unió számos más országában is ma még kedélyeket borzoló, költségvetéseket rengető, heves vitákat gerjesztő, egységes normák nélküli terület. Ebből adódóan különös felelősség hárul ránk. Az egészségügyi dolgozók jogállását szabályozó törvény az Európai Unió joganyagával nemcsak harmonizált lehet, de amennyiben helyesen és időtálló tartalommal fogalmazzuk meg, akár mintául is szolgálhat azon országok számára, ahol a politika csak egy későbbi időpontban vállalja majd fel a kétségtelenül sürgető igénnyel felmerülő normaalkotást.

Helyesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslatban utalás történik a többletmunka okán elérhető szolgálati idő növelésével kapcsolatos keretszabályoknak a hatályos nyugdíjtörvénybe történő beépítési előírására is. Meggyőződésünk, hogy az egészségügyben dolgozók jogbiztonságát szolgálja, emellett az ügyeleti vállalási kedvet is növeli, ha az érintettek tisztában lesznek a rendszeres többletmunka szolgálati időt növelő részletes szabályaival.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A szabad demokraták szerint a törvényjavaslat illeszkedik a kormány lépésenként megvalósítható egészségügyi reformfolyamatába, ezenfelül megfelelő megoldást nyújt a fent részletezett lényegi kérdésekre is. Amennyiben a konstruktív módosítási javaslatokra az előterjesztők nyitottak, remélhető, hogy mind a tárca, mind a kormányzat maga mögött tudhatja majd az egészségszakma nagyobbik részét. Minden módosító javaslatot csak egyetlen szempontból lenne szabad megvizsgálni, nevezetesen, hogy hozzájárul-e az érintettek jogállásának helyesebb értelmezéséhez, jobb meghatározásához. Minden egyéb szempont - a szabad demokraták véleménye szerint is - ez esetben nemkívánatos. Javaslom, hogy pártállásra tekintet nélkül kerüljenek befogadásra az okos, előremutató, nem partikuláris érdekeket védő felvetések. Tegyük mindezt a konfliktusok elkerülése, az egészségügyi szakma tisztessége, az egészségügyben dolgozók érdekében.

Tisztelet Képviselőtársak! A szabad demokraták nevében néhány kérdésben javító szándékkal az alábbiakat emelném ki. Szükségesnek látjuk a gyógyszerészek társadalmi rangjának, valamint a gyógyítási folyamatban elfoglalt szerepének megfelelő kifejezésre juttatását, esetleg már úgy is, hogy a törvényjavaslat címében szerepeljenek. Megnyugtató számomra, hogy a gyógyszerész kamara és a minisztérium eredményes tárgyalásokat folytatott.

(11.40)

Örömmel üdvözöljük az önkéntes segítői feladat törvénybe emelését. Ez a jogintézmény a fejlettebb egészségkultúrájú országokban napjainkban már nagy hagyományokkal rendelkezik. Az önkéntes segítő fogalmába felfogásunk szerint beletartozik a családtagját, például gyermekét a kórházban ellátni szándékozó személy is. A gyógyítási, gyógyulási folyamat nyomon követése során egyértelműen kiderül, hogy sokkal eredményesebben, rövidebb idő alatt és kisebb költségráfordítással gyógyulnak meg azok a fekvőbetegek - nemcsak gyerekek, de felnőttkorúak is -, akiket a családtagok nemcsak látogatnak, de önkéntes segítőként részt vállalnak a beteg jobb közérzetnek, testi-lelki egyensúlyának a javításában is. Több ország gyakorlata nálunk sem példa nélküli, hogy a kisgyermek betegágya mellett a kórteremben hely, ágy jut az ápolásban önkéntesen részt vállaló anyának, illetve apának. Szükségesnek látjuk a jogviszony pontosítását, nehogy a túlzott adminisztráció akadályozza a jó szándék megvalósulását.

Némi problémát látunk az egészségügyi dolgozók továbbképzésének ügyében. Míg az alkalmazotti és a közszolgálati, valamint a szolgálati jogviszonyban dolgozók esetében ez rendezve van, mi úgy gondoljuk, a továbbképzés minden egészségügyben dolgozónak létfontosságú. Más tárcáknál, így például az Oktatási, a Foglalkoztatáspolitikai, valamint az Informatikai Minisztériumban is egyre nagyobb figyelmet fordítanak az élethosszig való tanulás feltételrendszerének kidolgozására. Talán módosító javaslatok segítségével e tapasztalatok is beépülhetnének a jogállási törvényjavaslat továbbképzésre ösztönző paragrafusai közé. Annak okán is érdemes ezt most itt is felvetni, miután a munka világának jelenlegi törvényi szabályozása szerint a dolgozót általában csak fizetés nélküli szabadidő illeti meg abban az esetben, ha továbbtanul, fizetett tanulmányi szabadság ma Magyarországon csak kifejezetten tanulmányi szerződésben kikötött esetben adható. Az egészségügyben a szakdolgozók megtartása érdekében speciális szabályokat kell beiktatnunk jelen törvényjavaslatba, hogy törvényi úton garantálhassuk a dolgozók továbbképzésének támogatási kötelezettségét a munkaadó részéről, függetlenül annak cégformájára és tulajdonosi szerkezetére.

A fentieken túl a szabad demokrata frakció fontosnak tartaná, ha jelen törvényjavaslat keretén belül megtörténhetne az ügyeleti szolgálatok munkaérték szerinti tipizálása. Miután egészségszakmai összefüggések értékelése vezet a különböző munkaintenzitást, munkaráfordítást igénylő ügyeleti szolgálatok csoportosításához, ezt akár mellékletszerűen, de ebben a törvényjavaslatban kellene rögzítenünk. Így a nyugdíjtörvénybe már csak a módosítások nyomán a jelen javaslatba bekerülő munkaértékek szolgálati időbe való beszámításának előírása kerülne át.

Az orvos vagy egyéb egészségügyi szakdolgozó időnkénti alkalmassági felülvizsgálata több elgondolkodtató kérdést vet fel. Tudjuk, hogy elviekben ma is létezik a lehetőség, hogy az egészségügyi szakdolgozót hivatása ellátására alkalmatlannak találjuk, ennek ellenére a múltban ez a megállapítás még nyilvánvaló esetekben is elmaradt. Mi lehet ennek az oka? Egyszerűen az, hogy az egészségipar, a sajátságos tulajdonságú egészségügyi piac még kialakulás előtt van, így a régi rendszer még elviseli, magával cipeli az alkalmatlanokat is, pont ugyanúgy, ahogy a rendszerváltást megelőzően ez számos területen szinte természetes volt, a mesterséges, a piaci körülményeket és a versenyt kikapcsoló környezet az eredményteleneket, az alkalmatlanokat elrejti. Ezért tartom fontosnak már most a törvényhozás figyelmét felhívni arra, hogy az egészségügy szerkezetátalakítása, a magántőke korlátozott térnyerése a produktivitás és kreativitás mindennapi mérlegre állításával a minőségi szűrő szerepét is szolgálja majd.

A mi feladatunk, hogy ezt előre látva megfelelő szabályozással biztosítsuk egyrészt a hivatásuk gyakorlására alkalmatlanok lehetőleg objektív kritériumok szerinti fellelését, másrészt kötelességünk, hogy megfelelő technikákat és garanciákat építsünk be akár a jelen jogállási törvényjavaslatba is, annak érdekében, hogy az alkalmatlanság okán pályát módosítók átképzésüket követően társadalmunk hasznos tagjai maradhassanak. Ránk vár a feladat, hogy a bármely okból eredeti foglalkozását folytatni képtelen személyek reintegrálódását elősegítsük. Hasznos technikák alakultak ki erre más tárcáknál, a mi dolgunk, hogy ezen folyamatokra az egészségügyben is felkészüljünk.

Tisztelt Ház! A szabad demokraták jelen törvényjavaslat általános vitájában összegzésszerűen le kívánják szögezni, hogy a kormánynak az egészségügy évtizedes gondjaira kidolgozott problémamegoldó koncepcióját elfogadják a nyugodt reform végrehajtása érdekében. A népegészségügyi program átfogó, évtizedes célkijelölés meghatározásával, az intézmények átalakulását segítő kórháztörvény-javaslat és a jelenlegi jogállási javaslat beterjesztésével elindulhat a magyar egészségügy szisztematikus reformja, amit késedelem nélkül követnie kell a közeli jövőben az egészségügyi ellátás új finanszírozási elve törvényben való rögzítésének. Ehhez szükségesnek tartjuk az ellátási alapcsomag meghatározását, valamint a betegúttervezés érdekeltségi alapon történő változtatását, az irányított betegellátási modell kiterjesztését.

A kis, de biztos lépések okán nem várhatunk csodát, csapásszerű változást az egészségügyi ellátásban. A magyar egészségügyben az új és javuló tendenciák hosszú távon és nem jelen cikluson belül fognak megmutatkozni, amire a társadalmat nekünk, törvényhozóknak, a kormányzatnak és a közbeszédet moderáló médiának kell felkészítenie. Fel kell készíteni embertársainkat az egészséget támogató jobb együttműködésre; meg kell hogy változzon környezeti kultúránk, le kell hogy szokjunk az egészségkárosító beidegződésekről; óvnunk kell a természetet, benne egymást és önmagunkat is. Így történhet meg, hogy a jó irányú változások bekövetkezte nemcsak remélt, de biztos eredménnyé válik; csak így történhet meg, hogy a felszólalásom elején említett egyetemi tankönyv lesújtó megállapításai aktualitásukat vesztik. Bízom abban, hogy az egészségügyről szóló fejezetét az évtized végére újra kell majd írni.

A reformfolyamatok következetes végrehajtásához kívánok tisztelt képviselőtársaimnak kellő elszántságot és jó egészséget.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)