Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm mindenkinek az aktív részvételt ebben a vitában. Semmiképpen nem becsülném le a jelentőségét. Szerintem óriási jelentősége van, hogy elkezdődött egy vita erről a kérdésről, és nagyon nagy a jelentősége annak, hogy aktívan részt vettek nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti képviselők. Láthattuk, többször fölszólaltak, vitáztak, államtitkár úr sem egy fölszólalással akarta megúszni, hanem érdemben  nem biztos, hogy sikeresen meggyőzött minket, sőt nem győzött meg, de érdemben részt vett  kivette a részét a vitából. Ez mindenképpen pozitív és előremutató.

Az is érdekes volt  nem tudom, megfigyeltéke képviselőtársaim, vagy nyilván megfigyelték , hogy a törésvonalak nem feltétlenül úgy alakultak, hogy ellenzék és kormánypárt, mert látható volt törésvonal még a kormánypárti szereplők között is, illetve mondjuk, Paks II. témájában egyes ellenzéki pártok között is vannak nézetkülönbségek, mondjuk, az atomenergia használata tekintetében. De nagyon fontos, hogy elkezdődött egy olyan vita, amiben voltak politikai szálak és voltak olyan görcsök  főleg az egyik frakció részéről, akik csak politikai szinten szóltak hozzá , hogy megpróbáljunk szakmai érveket ütköztetni. Azt gondolom, hogy ez nagyon-nagyon példamutató, és olyan eset volt, amit mindenképpen követnünk kéne a jövőben, hogy több órán keresztül valóban döntően szakmai vitát tudtunk folytatni, ez mindenképpen fontos.

Annak is nagyon örülök, hogy senki nem vonta kétségbe ennek a vitának a jelentőségét, és azt, hogy meg kell alkotni olyan jogszabályokat, melyek közelebb visznek minket ahhoz a bizonyos cselekvéshez, amiről itt nagyon-nagyon sok szó esett.

Az éghajlatváltozás kérdése kapcsán idáig is eljutottunk, hogy már senki nem kérdőjelezi meg, hogy óriási kihívás, és azt sem, hogy nagyon-nagyon kevés időnk van, hogy érdemben tudjunk cselekedni annak érdekében, hogy ennek a hatásait lassítani lehessen.

Az energiapolitika megítélésében nyilván nagyon komoly viták vannak, ahogy mondjuk, az atomenergia használata tekintetében is. Ami a legfájóbb talán itt az elmúlt, többórás vita kapcsán, az az, ami a gazdaságpolitikát érinti. Tehát amikor arról beszélünk, hogy van egyfajta helyzet, ami kialakult, és az következménye annak a fajta gazdaságpolitikának, amit nemcsak az önök kormánya, hanem az önöket megelőző balliberális időszak kormánya is követ, és egyenként sajnos ez a fajta liberális gazdaságpolitikai szemlélet domináns még Európában, hogy ezzel kell tudni szakítani annak érdekében, hogy érdemi lépéseket tudjunk tenni egy fenntartható jövő biztosítása érdekében. Annak érdekében, hogy elfogadja mindenki, hogy a társadalmi-gazdasági és környezeti szempontok, ezek a szférák egymástól nem elválaszthatóak.

Mi látjuk azt, ugye, most beszéltünk erről, és a járványellenes küzdelem, az emberi élet védelme, illetve a gazdasági tűzoltás, ami a legfontosabb most, de el kell fogadnunk azt, hogy nem folytatódhat minden úgy, ahogy eddig volt. Tehát nem törekedhetünk arra, hogy azt a világgazdasági működést próbáljuk helyreállítani, aminek most a járvány által okozott gazdasági válság megmutatja a gyengeségeit.

Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal nagyobb mértékben az önellátásra, regionális együttműködésre, a legfontosabb javak, termékek helyi előállítására kell fölépítenünk a gazdaságpolitikát. Nyilván soha nem lesz az környezetbarát, ha hatalmas távolságból, kontinensek között szállítunk tömegtermékeket. Ez föl sem merülhet, ha a fenntarthatóságot megalapozó projektekről beszélünk, lásd Budapest-Belgrád-vasútvonal. Ez képtelenség. Nekünk arra kell törekednünk, hogy mindent a lehető legközelebb a lakóhelyünkhöz tudjunk előállítani, és így egy önellátó, patrióta gazdaságpolitika alakuljon ki.

Én azt szeretném, ha a következő időszakban el tudnánk jutni odáig, hogy legalább azokat a kérdéseket, amiben mondhatjuk, hogy egyfajta széles körű konszenzus van, meg tudjuk fogalmazni akár egy határozati javaslatban is. Nyilván a kétharmad az kétharmad, alapvetően a kétharmad döntésén múlik majd, hogy ezekből a vitákból végül milyen joganyagot fog elfogadni az Országgyűlés, de én nagyon bízom benne, hogy el tudunk jutni odáig, hogy valamiféle konszenzusos első lépésként megfogalmazható anyagot akár egy határozati javaslat formájában, mondjuk, a megfelelő módosításokkal úgy tudjunk benyújtani a Ház elé, hogy azt is széles körű konszenzussal el tudjuk fogadni. Úgy gondolom, ez egy szimbolikus és nagyon fontos lépés lenne, ha arról beszélünk, hogy a jövő a fenntarthatóságra kell hogy épüljön.

A végén az LMP által elkészített határozati javaslat kapcsán is szeretném megköszönni, hogy az ellenzéki frakciók csatlakoztak, és köszönöm a Párbeszédnek is, hogy egy törvényjavaslatot előterjesztett, és köszönöm egyébként a kormánypárti szavazóknak is, hogy még a decemberi ülésen lehetővé tették, hogy ezt a vitát itt lefolytassuk, elkezdjük ezekről a nagyon fontos kérdésekről a vitát. Tisztelettel köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)