Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, most éppen nincs a teremben Bánki Erik képviselő úr, a Gazdasági bizottság elnöke. Utalt arra, ami igen, elméletben és kimondva nagyon fontos, hogy ilyenkor, egy költségvetési törvény tárgyalásakor tegyük félre a pártpolitikai gondolkodást, és próbáljunk tartalmi vitát folytatni, és próbáljunk ilyen megfontolásból döntéseket hozni a különböző előterjesztésekről, indítványokról, vitapontokról. Úgy érzem, hogy ez nyilván mindenkinek egy retorikai fogás volt, de ez egészen cinikus felütése egy ilyen vitának, amit a bizottsági elnök úrtól láthattunk.Ugyanakkor tartom magam ahhoz, hogy érdemben, konkrét példákat és számokat az asztalra letéve kívánok vitát nyitni vagy részt venni a vitában; és ilyen módon is nyújtja be az LMP-frakció a módosító javaslatait. Közel 200 módosító javaslatot fogunk benyújtani, és nagyon bízunk benne, hogy a kormánypárti képviselők közül lesz valaki, aki ezeket érdemben meg tudja tárgyalni. Bánki Erik képviselő úrnak is kifejezetten lesznek lehetőségei szűkebb hazáját, Baranya megyét érintő, előremutató módosító javaslatokat kormánypárti képviselőként is támogatni.

Nos hát, egy költségvetési vitában teljesen világos, hogy más helyzet, mondhatjuk, hogy más vitaszituáció. Ez minden évben a legfontosabb vitája az Országgyűlésnek, ugyanis itt kiderül a valóság. Tehát itt világos, ha a számokat megnézzük vagy a számok mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy a kormányzati retorika és a propaganda mögött mi a valóság.

Tehát egyrészt láthatjuk azt, amiről beszélnek, amiről propagandát folytatnak, annak is van egy lenyomata a költségvetésben  a rengeteg milliárd, amit elköltenek a propagandára , a másik oldalról pedig, hogy mit cselekszenek, az egyrészt az önök elmúlt tízéves kormányzásának eredményeiből, másrészt pedig a költségvetés számaiból világosan lekövethető.

Sajnos el tudjuk mondani, hogy az elmúlt tíz év kormányzása, azzal együtt, hogy semmi szépet és jót nem tudok mondani a 2010 előtti időszakról, az önök tízéves kormányzása is borzalmas nagy károkat okozott a magyar nemzetnek, és rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozott minket. Azzal együtt is, hogy most szembesülünk egy világjárvánnyal a koronavírus-járvány kapcsán, ami mindenkit arra int, hogy eleve a világgazdaság logikája nem mehet abba az irányba tovább, mint ami tapasztalható volt, és amit egyébként szolgai módon lekövet a magyar kormány is, illetve a kormánypártok lekövetnek, tehát alapvető irányváltásra van szükség, ez sem jelenik meg. Ennek a felismerése sem jelenik meg sem a vitában, sem a költségvetés számaiban. Tehát semmilyen módon nem reagálnak az elmúlt tíz évben jól látható és jól érzékelhető kihívásokra, mik a legfontosabbak ma a magyar nemzet számára, és semmiképpen nem reagál arra a hatalmas nagy átalakulásra, amit a gazdasági válság és a vírus által bemutatott problémák, a kiszolgáltatottság is aláhúz. Ez teljesen világos. Tehát konkrétan semmibe veszik azt, amit már nagyjából mindenki elfogad, hogy nem mehetünk tovább úgy, ahogy eddig gondolkodtak akár önök is vagy az önökkel egyébként szinte azonos gazdaságpolitikát folytató elődeik is.

És ha hallgatjuk ezeket a szlogeneket, amiket most itt a vitát figyelve több képviselőtől is hallhattunk, Szászfalvi képviselő úr is elmondta, hogy újrakezdés, hogy a gazdaságvédelem költségvetése, a biztonság költségvetése, nézzünk meg egy számot, amit ha kimondunk, akkor alapjaiban megmutatja, hogy mennyire hiteles a kormányzati előterjesztés, mennyire hiteles az a költségvetési törvény, amit előterjesztettek, és mennyire hitelesek a kormánypárti felszólalások.

Államtitkár úrral már több vitát folytattunk az elmúlt időszakban, a Budapest-Belgrád vasútvonalról pedig aztán órákon keresztül vitatkoztunk, de kiderült, hogy olyan tételek szerepelnek a költségvetésben, aminek önmagában az abszolút értékét sem ismerjük; lásd a jövő évi költségvetésben, a vasútfejlesztési forráson belül elrejtett Budapest-Belgrád vasútvonali projekt, nem tudjuk pontosan. (Jelzésre:) Na, örülök, ha már tudjuk pontosan, de itt egy százmilliárdot meghaladó tételről van szó.

Azt viszont, államtitkár úr, nem tudjuk, hogy ennek pontosan milyen, számszerűen lebontva és bemutatott haszna lesz a magyar nemzet számára. Ha tehát arról beszélünk, amiben egyetértünk, hogy a gazdaságvédelem, a munkahelyteremtés, a munkahelyek megvédése  és a munkahelyteremtés nagyon fontos, a legfontosabb kihívás , nem tudjuk, hogy a jövő évben ez a 100 milliárdnál nagyobb összeg pontosan mit fog jelenteni. Az idei évben erre a projektre 80 milliárdot költ el a kormány. Ez egy-másfél éves távlatban 180 milliárd forint, amiről az önök számítása alapján azt mondhatjuk, hogy 150 ezer új munkahely megteremtéséhez elegendő összeg. Na, ezt önök nem új munkahelyek megteremtésére, hanem a Budapest-Belgrád vasútvonal projektjére fordítják, amivel kapcsolatban pedig semmiféle megtérülési garancia, de még egy követelményrendszer sincs.

Ennyire hiteles az önök politikája. 150 ezer új munkahely megteremtéséről lemondanak, bármiféle garancia bemutatása nélkül. Ennyire vehetjük komolyan az önök kommunikációját, amikor gazdaságvédelemről és új magyar munkahelyek megteremtéséről beszélünk. Mert ha látnánk világosan, hogy ez a 180 milliárd forint konkrétan hány munkahelyet teremt és ez meghaladja azt a 150 ezres számot, amivel mondjuk, a legutóbbi ilyen munkahelyteremtési program kapcsán számolnak, akkor azt mondhatnánk, hogy helyes döntés, de ilyen jellegű garancia nincsen, tisztelt képviselőtársaim.

Nos, mik is azok a kihívások, amikkel szembesülünk, és amik részben az önök elődeinek a hibáiból következnek, részben az önök tízéves kormányzásából, ami ugyanazt, gyakorlatilag ugyanazt a neoliberális logikát követi, amit az azt megelőző kormányoké. Egészen elképesztő és apokaliptikus mértékű az az elvándorlás, amit tapasztalhatunk, ami egyébként 2011-12-ben felgyorsult. Egészen borzalmas! Láthatjuk, hogy egyes térségeknél  főleg a kistelepüléseket érintően  már nagyon-nagyon nehezen megállítható folyamatokról van szó.

Óriási az elszegényedés. Az elmúlt évtizedekben, évtizedben mindenképpen nőttek a társadalmi különbségek, nőtt a társadalmi szakadék. Borzalmasan elmélyültek a területi különbségek. Amint azt már említettem, vannak olyan vidéki térségek, ahol már külön érdemi fejlesztéspolitikának kéne megvalósulnia, hogy a térség végleges leszakadását meg lehessen állítani, de láthatjuk, hogy teljesen más irányba mennek, sőt még felgyorsítják bizonyos kormányzati intézkedések ezeket a folyamatokat.

Az infrastruktúra döbbenetes mértékben épül le. Néhány kiemelt projektet el lehet mondani, hogy pozitív, ugyanakkor összességében rendkívül fontos, hogy a magyar gazdaság működéséhez, a társadalmi folyamatok biztosításához és a kiegyensúlyozott területi fejlődéshez szükséges infrastruktúra egészen döbbenetes mértékben és gyorsan épül le. És ezt megfejeli az önök egészen elképesztő politikája, ami ismét csak a szellemi elődeiket követi, a Bajnai-kormány vasútromboló politikáját. Láthatjuk, hogy 1000 milliárd forintot elköltenek a kínai nagyhatalmi érdekeket kiszolgáló Budapest-Belgrád-projektre, a másik oldalról pedig gyalázatos lépésként 34 vasúti mellékvonalat gyakorlatilag halálra ítélnek, ugyanazt a logikát követve egyébként, amit a balliberális elődök. Tehát ez is egy, az önök szóhasználatával élve faluromboló, vidékromboló, vidékellenes politika, amit önök képviselnek.

Ez a költségvetés és az önök politikája is megmutatja azt, hogy önök nem érzékelik a XXI. század kihívásait, és nem készítik fel az országot, hogy meg tudjon felelni ezeknek a kihívásoknak.

(10.00)

Beszélhetnénk hosszasan az éghajlatváltozásról, az elmúlt hetekben volt időnk ezt alaposan megvitatni, és levonni a következtetéseket, hogy ezt alapvetően nem érzékeli a kormány még mindig. Szavakban már kimondják, hogy ismerik és értik az éghajlatváltozást és a környezetpusztítás jelenlegi drasztikus mértékéből eredő problémákat, de látszik, hogy a cselekvésnél még nem jutottak el odáig, hogy ezek ellen érdemben tenni is tudjanak. Nem tesznek semmit a természeti erőforrások pusztulása érdekében. (Sic!)

Az önök politikája, ami sajnos nyomon követhető a jövő évi költségvetés egészen döbbenetes számain, a várospolitika ellen hat. Tudjuk azt, hogy ezek ellen a kérdések ellen, tehát az éghajlatváltozás kérdései ellen is nagyon-nagyon fontos intézkedéseket helyi szinten, a várospolitika szintjén kell megtenni, az önök politikája pedig azzal ellentétes. Tehát egyszerűen nemhogy megadják a lehetőségeket, a jogi környezetet és az anyagi forrásokat, minden támogatást az önkormányzatoknak, városoknak, hogy ezek ellen a hatások ellen küzdeni tudjanak, hanem ezzel ellentétes politikát követnek, kivéreztetik az önkormányzatokat, és nem adják meg a lehetőséget, hogy a városok felkészüljenek ezekre a kihívásokra.

És hasonlóképpen láthatjuk, hogy a XXI. századi gazdasági kihívást, az egészen más filozófiát igénylő gazdasági kihívást sem érzékelik. Önök egyszerűen támadást indítottak a tudományos élet, támadást indítottak a felsőoktatás ellen, ezzel lehetetlenné teszik vagy megnehezítik, hogy Magyarország fel tudjon készülni ezekre a rendkívül fontos kihívásokra.

A költségvetésben vannak óriási tételek, ezt majd részletesen fogom ismertetni, amelyeket fel lehetne használni egyébként, hogy ezeknek a kihívásoknak jobban meg tudjunk felelni, de ezeket önök elköltik más irányba, tehát konkrétan felélik azokat a forrásokat, amelyekre szükség lenne ahhoz, hogy érdemi alkalmazkodást meg tudjon valósítani a magyar gazdaság. És ezek közül az egyik, amit már említettem, ez az összességében ezermilliárdos Budapest-Belgrád projekt, a másik oldalról  és nyilván ezt a vitát most esélyem sincs kinyitni ilyen rövid időkeretben  a Paks II.-projekt kérdése, amivel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag önök kényszerpályára állítják a magyar energiapolitikát, generációkat fognak eladósítani, és egyelőre egy olyan projektet űznek, amivel kapcsolatban csak a késlekedést láthatjuk. Majd meglátjuk, hogy VI. hó 30-áig, ami már nem is tudom, hányadik határidő, egyáltalán be tudjáke adni az engedélyezési dokumentációt. Azt viszont látjuk, hogy a másik oldalról már hány tízmilliárdot elköltöttek erre a projektre.

Szintén fontos problémaként kell említeni, hogy hadat üzentek a tudományos életnek, a felsőoktatásnak. Az idei költségvetésben  épp a minap volt itt államtitkár úr, rá tudtunk kérdezni erre  15 milliárdos elvonást érvényesítenek a felsőoktatási szektorral, az egyetemekkel kapcsolatban, és láthatjuk, ha a jövő évi költségvetés számait megnézzük, hogy óriási vesztese lesz a felsőoktatás a jövő évi költségvetésnek, ami megint csak a jövő feléléséről szól. Ezért is mondjuk azt és sok minden egyéb más indok miatt, hogy ez a költségvetés a jövő felélésének a forgatókönyve.

Önök beszélnek arról, ahogy fogalmaznak, hogy felsőoktatási fokozatváltást hajtanak végre. Jelen helyzetben ott tart a felsőoktatási fokozatváltás a magyar kormány olvasatában, hogy ma Magyarországon egy tudományos fokozattal rendelkező egyetemi adjunktus kevesebbet keres, mint egy árufeltöltő, és ezzel a problémával nem kívánnak mit kezdeni, sőt ezzel ellentétesen önök brutális megszorítást és elvonásokat érvényesítenek a felsőoktatással kapcsolatban is.

Súlyos kihívásokkal küzdünk itt a következetesség kapcsán, és itt ismét államtitkár úrra nézek. Hát, szeretnénk látni azokat a számokat, amelyek az ilyen különböző gigaprojektek és hatalmas, százmilliárdos nagyságrendű összegek mögött az elvárt megtérülést, a kihasználási garanciákat és a többit jelentik; ezeket nem látjuk. Tehát mondhatjuk, hogy ha önök bedobnak egy több mint százmilliárdos tételt a költségvetésbe, ráírják, hogy „Budapest-Belgrád, 10 évre titkosítva”, akkor arról beszélhetünk, hogy önök a virtuális valóságot terjesztették az Országgyűlés elé. Az ellenzéki képviselőktől várhatják, hogy ezt megszavazzuk, kormánypárti képviselők persze a pártlogikát követve erre vakon rányomják az igent, mert önöknek a párthűség mindennél fontosabb. Egyébként ez a projekt a nemzet érdekei ellen való ugyanakkor, és önöknek kutya kötelessége lenne megkérdőjelezni ezt a projektet, kutya kötelessége lenne önöknek a leghangosabban követelni ezeket a dokumentumokat, a megtérülési garanciákat, és ha nem látják, hogy ez a projekt, nem tudom, majd több százezer munkahelyet hoz, akkor pedig leszavazni. Hát, ezt önök nem tették meg.

Akkor egy picit részletesebben értékelve a helyzetet, és nyilván egy nagyon rövid időkeretben tudok csak felszólalni, így esélyem sincs, hogy alapvetően egy részletes és áttekintő kritikáját adjam meg ennek a lesújtó költségvetésnek, de néhány dologra azért mindenképpen szeretnék utalni.

Említettem már a Budapest-Belgrád projektet, amivel önök szintén csak felélik a jövőt. Nem kívánok a projektnek a szakmai részleteibe belemenni, hogy gyakorlatilag a teljes szakma egyöntetűen kimutatta, hogy tökéletesen értelmetlen ez a projekt. Ez a jövő évben egy minimum százmilliárdos tétel. Remélem, most már a költségvetés részletes táblázataiból megtudjuk, hogy pontosan mekkora ez a százmilliárdnál nagyobb összeg, de az biztos, hogy ezzel szemben pedig súlyos károkat okoznak a magyar közlekedéspolitikának, súlyos károkat okoznak a vidékpolitikának. Önök egy vidékellenes, a vidék leszakadását nemhogy megállító, hanem felgyorsító politikát folytatnak.

Tudjuk azt, hogy sajnos jövő évben elkövetkezik a helyközi közösségi közlekedés piacnyitása, ami egy uniós kötelezettségvállalás. Mi nagyon nem értünk ezzel egyet, de ez egy uniós kötelezettség. Az viszont önöknek kötelessége lett volna, hogy az elmúlt tíz évben felkészítsék az országot, felkészítsék az állami közlekedési céget, és felkészítsék egyáltalán a magyar közösségi közlekedés szervezési oldalát, rendszerét arra, hogy ez bekövetkezik. Ehhez képest minimális volt a járműbeszerzés, kivéreztetett, rendkívül leromlott állapotban van a most ismét integrált hazai Volán-társaság. Ezért önök kiszolgáltatták az országot, kiszolgáltatták a közlekedéspolitikát, ami alapvetően nyilván megint a vidék fejlődésére, leszakadásának a megállítására rendkívül súlyos előjel.

Ha megnézzük a költségvetés jövő évi számait, önök jövőre sem kívánnak ezzel a problémával szembenézni. Igazából ilyen tessék-lássék módon folytatódnak járműbeszerzések, de hiányoznak azok az érdemi költségvetési források, amelyek ahhoz kellenek, hogy Magyarországon megfelelő minőségű, minden szempontból a jelenleginél jobb ellátást biztosító közösségi közlekedési rendszert lehessen kialakítani.

De még egy tételt mondok csak: rengeteget beszéltünk a vidékfejlesztés fontosságáról vagy a vidék súlyos problémáiról. Azt elmondtam már, hogy 17 ezer kilométernyi alsóbb rendű út várja az azonnali felújítást, tehát ezek a rossz, illetve a nem megfelelő kategóriában vannak. Ezek jelentős része már felújítással sem hozható megfelelő állapotba, ezeket az alsóbb rendű utakat újjá kell építeni. Hozzáteszem, hogy ez a 17 ezer kilométer csak az országos fenntartású alsóbb rendű úthálózat, arra pontos számot nem is tudunk, hogy önkormányzati kezelésben, önkormányzati fenntartásban hány ezer kilométernyi út van borzalmasan leromlott állapotban. Na, ehhez képest önök csak százmilliárdos nagyságrendben biztosítanak költségvetési forrásokat. Tehát láthatjuk, az a trend, hogy évről évre, az önök kormányzása alatt is nemhogy lassan javulna a vidék úthálózata, nem, folyamatosan romlik. Na, ezt a trendet sem kívánják megállítani. Tehát önök nemhogy felújítanák a nehéz, valóban nehéz szocialista örökségként megörökölt rendkívül leromlott vidéki úthálózatot, hanem ennek a leszakadását, romlását önök még folytatni fogják.

Az pedig egészen gyalázatos, amit már említettem egy fél mondattal, hogy 34 vasúti mellékvonalat gyakorlatilag halálra ítélnek. Most itt idézhetném hosszasan Fónagy Jánosnak a 2009-es nagyon helyénvaló felszólalásait. Erre aztán semmiféle szakmai vagy gazdasági, de költségvetési magyarázat sincs. Önök olyan súlyos károkat fognak okozni a vidéknek ezzel, amelyek később, akármilyen kormányváltás lesz bármikor is, helyrehozhatatlanok lesznek. Önök hagyják tönkremenni a vidék rendkívül fontos infrastruktúráját, a vasúti mellékvonalakat, és olyan cinikus érveket hoznak mellé, amelyek tökéletesen megegyeznek azzal, amit az önök elődei, még a Bajnai-kormány annak idején alkalmazott. Ez egészen gyalázatos! Én nagyon bízom benne, hogy az érintett térségek polgármesterei, adott esetben talán még a lelkiismeretesebb és bátrabb kormánypárti képviselői fellázadnak, és mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy önök ezt a vasútromboló, vidékellenes, faluromboló politikát ne tudják tovább folytatni. Ez egészen gyalázatos!

Még egy nagy rendszerre szeretnék utalni, amiről sajnos kevesen és keveset beszélnek az Országgyűlésben, itt az elmúlt napokban Kósa Lajos képviselő úrral tudtunk erről vitatkozni: ez a vízügyi ágazat helyzete. Itt nagyon szeretnék majd lehetőséget kapni, államtitkár úr, hogy erről tudjunk beszélni, mert én még nem találtam olyan kormányzati szereplőt, aki érdemben legalább vitatkozni merne erről az óriási problémahalmazról, amelynek kapcsán hosszú évek óta a szakma gyakorlatilag félreveri a harangot.

A legfontosabb közszolgáltatásról van szó, az egészséges ivóvíz biztosításáról, a másik oldalról a szennyvíz elvezetéséről, a szennyvíztisztításról, tehát a vízbázisok védelméről. Tudjuk azt, ha a vízbázisokat kár éri, akkor az helyrehozhatatlan, és ilyen módon a legfontosabb kincsünket veszélyeztetjük.

Ehhez képest ma Magyarországon 65 ezer kilométernyi csőhálózat várja az azonnali felújítást. Az önök kormányzati ciklusa alatt, és itt is megjegyzem, ez egy fontos megjegyzés, hogy nem az önök idejében romlott le, tehát önök is megörököltek egy rendkívül rossz helyzetet, de tovább hagyták leromlani, 2012 óta duplájára nőtt a meghibásodások száma a csőhálózatban. A szakmai becslések 1500 és 3000 milliárd közé teszik azokat az összegeket, amelyek 15 éves távlatban a meglévő forrásokon túl hiányoznak ahhoz, hogy ezt a legfontosabb infrastruktúrát biztosítani lehessen.

Ez milyen összeg? Ha 3000 milliárddal számolunk 15 éves távlatban, az 200 milliárd forint évente a jelenleg betervezett forrásokon felül. Na most, ehhez képest az idei költségvetésbe és a múlt évi költségvetésbe önök másfél milliárd forint közmű-rekonstrukciós keretet terveztek be; én a jövő évi költségvetésben ilyen keretet nem is látok. Egészen elképesztő!

(10.10)

Mellette tudjuk persze, hogy milyen helyzetben vannak a vízszolgáltató cégek, a víziközmű-cégek  negyven-egynéhány ilyen cégről van szó , tíz cég azonnali pénzügyi segítséget vár, mert az összeomlás szélére kerültek.

Az egyik legnagyobb állami cég, az Alföldvíz nevű cég vezérigazgatója januárban közölte, hogy az idei évre 1,7 milliárd forint veszteséggel számolnak. Mire várnak? Megvárják, míg csődbe megy az egyik legnagyobb magyar állami többségi tulajdonú közműszolgáltató cég? Hol vannak a jövő évi költségvetésben azok a források, amelyek legalább nekiállnának ezekkel a problémákkal szembenézni? Nincsenek benne.

A másik oldalról pedig folyamatosan lesöprik az asztalról a szakma javaslatait az ágazati közműadó kivonásáról vagy az áfacsökkentésről, ezekkel önök nem foglalkoznak, a másik oldalról viszont nem tesznek oda érdemi költségvetési forrásokat, hogy legalább az egész szektor leszakadását lassítanák. Tehát ismétlem: 200 milliárd forint hiányzik éves szinten a vízi közművek fenntartásából.

S azért ne legyenek illúzióink, ez egy óriási problémahalmaz, ami évről évre egyre nagyobb problémát jelent az anyagiakban is kifejezve, és önök ezt elintézik azzal, hogy majd pályázati forrásokból megoldjuk. Hát, nem tudom, 15 éves távlatban 3000 milliárd forint  talán képviselőtársaim is érzik, hogy mennyire irreális, hogy ezt pályázati forrásokból meg lehessen oldani.

Még egy szektorról beszélnék röviden, az önkormányzatokat érintő megszorításokról. Nagyon sokat beszéltek már erről ellenzéki képviselőtársaim és én magam is az elmúlt hetek vitáiban, de én nagyon fontosnak tartom ezt egy kicsit másik oldalról megközelíteni. Itt az egy súlyos probléma és demokráciafelfogással kapcsolatos probléma is, hogy önök kivéreztetik az önkormányzatokat, elveszik az eszközeiket, rengeteg önkormányzati döntési jogkört elragadnak a felső politika szintjére. De az legyen világos, hogy a legnagyobb baj mégiscsak az, hogy a városokban, településeken, falvakban élő emberek fogják a kárát látni ennek, tehát ezekből az elvonásokból kevesebb jut majd az önkormányzatok részéről a legfontosabb közszolgáltatások fenntartására, amit viszont az önkormányzatoknak kell ellátni.

Tehát önök az önkormányzatokat érintik brutális megszorító intézkedésekkel, a másik oldalról viszont ez közvetlenül a magyar embereknek fog kárt okozni, arról nem is beszélve, hogy ha szembesülünk a gazdasági válság hatásaival, szembesülünk azzal, hogy milyen jellegű óriási, alapvető gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség, akkor teljesen világos, hogy olyan önkormányzati rendszert kéne kialakítani, ami a lehető legközelebb viszi a döntési és az érdemi gazdaságpolitikai intézkedések lehetőségét az emberek szintjéhez. Tehát éppen megerősíteni kéne az önkormányzatokat, megerősíteni kéne a városokat, a kerületeket annak érdekében, hogy az önkormányzatok tudjanak reagálni ezekre a kihívásokra, akár gazdasági kihívásokra, akár környezeti kihívásokra. Sajnos önök ezzel ellentétesen cselekszenek.

Röviden ennyi lenne az igen lesújtó véleményem az önök gazdaságpolitikájáról, amely egy színtiszta neoliberális gazdaságpolitika, egyértelmű folytatása az MSZP-SZDSZ károkozó korszakának, ami válságot okozott. Sajnos önök semmiből nem tanultak, nem néznek szembe ezzel, ugyanakkor mi megadjuk a lehetőséget, hogy legalább valamennyire korrigálni lehessen ezt a költségvetést, mint már mondtam, közel 200 módosító javaslatot fogunk benyújtani, és én nagyon bízom abban, hogy ezek közül lesz jó néhány, ami egy picit jobb irányba viszi ezt a költségvetést, amire összességében viszont azt tudom mondani, hogy az LMP frakciója nemmel fog szavazni, mert nem egyezik meg a magyar nemzet érdekeivel. Köszönöm.