Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak hogy tiszta legyen a bekiabálásom és a több bekiabálásomnak az oka, az az, hogy úgy gondolom, szégyellje magát a Kereszténydemokrata Néppárt, szégyelljék magukat, uraim! Azért szégyelljék magukat, mert 2014. IV. hó 9-én a következő címmel jött be egy javaslat a parlament elé: a hitelválság által érintett személyek helyzetének rendezése érdekében szükséges egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat, amely lényegében az elsétálás jogát rögzítette volna, nemcsak az önök által kitalált, korlátozott módon, hanem abban az esetben is, hogy ha megegyezés hiányában, de mégis már lefolytatott árverés után vagyunk, akkor is a további tartozástömegtől bárki mentesülhetett volna. Három éve nyújtottuk be ezt a javaslatot. Önök ezt a javaslatot félredobták, nem támogatták, vitára, érdemi vitára sem találták alkalmasnak.

És most három évvel később leteszik elénk, egyébként izzadságszagúan, nyögvenyelősen, egy TAB-vitának köszönhetően az elsétálás jogát beleértve, lényegében ugyanezt. És nagyon helyesen mondta frakcióvezető úr: csak a tavalyi évben 3400 kilakoltatás önöknek köszönhető. Önöknek, mert három évvel ezelőtt, három évvel ezelőtt szinte ugyanezt a javaslatot nem támogatták. Mi ezt támogatni fogjuk, mert nagyon furcsa lenne, ha a korábbi önmagunkkal szembemennénk. De az igazi ősbűn, amit önök elkövettek, már-már árulással felérő bűn, ez a piaci árfolyamon történő forintosítás. Tehát mielőtt a KDNP-s első felszólaló annyira verné a mellét, hogy Magyarország Kormánya mennyire előrejár, nézzenek körül a regionális országokban és a régió különböző országaiban, ahol lényegében mindenhol felvételkori árfolyam körüli átváltással találkoznak. Magyarország a sereghajtó a tekintetben, hogy egész egyszerűen a piaci árfolyamot rázúdították az emberekre, és elmondták, hogy 734 milliárd került vissza az emberekhez. Gondolják végig, hogy ennek hányszorosát nyúlhatták le indokolatlanul a bankok, csak azért, mert önök jóváírták ezt az indokolatlanul elvett pénzt a számláikon! És ha már a bedőlésekről beszélünk, a bedőltek körülbelül 50 százaléka a 2011-12-es időszakban dőlt be. Ki regnált akkor? És hogy viselkedett?

Tehát láthatjuk, hogy ezekre az árverésekre, az abból következő kilakoltatásokra nem került volna sor, hogyha önök nem forintosítanak piaci áron, és hogyha önök évekkel ezelőtt támogatják szinte ugyanazt a javaslatot, ami itt van előttünk. Elmondtam a számát, le lehet ellenőrizni. Ellenőrizhetik a saját szavazataikat. És itt a parlamentben, amikor hétről hétre behozzuk azt, hogy igen, 140-150 ezer ember van bajban, és számonkértük önöket, hogy többet kéne tenni, tenni kellene, nem azt mondták, hogy uraim, dolgozunk mi a végrehajtási törvény módosításán ilyen vagy olyan irányban, gondolkozunk esetleg az elsétálási jog lehetőségének bevezetésén, hanem államtitkár úr és sokan mások is számtalanszor a fejünkre olvasták, hogy nincs itt, kérem, semmiféle probléma. Önök kiírták az óriásplakátokra, hogy elszámoltatták a bankokat. A valóság, ha így lenne, akkor nem torkollt volna ebbe az indítványba, amit végre most önök is letettek az asztalra. Ez ugyanolyan, mint hogy Magyarország sikeresen működik. Ha így lenne, önök ezt nem tennék óriásplakátokra.

A helyzet az, hogy több ezer kilakoltatást meg lehetett volna akadályozni, hogyha időben figyelnek lényegében ugyanerre a beadványra a maga idejében. És azt is el kell hogy mondjuk, a piaci árfolyamon történő forintosítás jóvátehetetlen károkat okozott a magyar gazdaságban. Azt is látjuk, hogy ez a javaslat ugyanakkor azon irányában mindenképpen támogatható és szerintem támogatandó is, hogy tulajdonképpen egy egyezkedés felé fogja eltolni a bankot és a károsultat, és én nagyon bízom abban, hogy ha ez az időnyerés, mondjuk, kitart kicsit több mint egy évig, akkor egy új kormányzat, adott esetben egy Jobbik-kormány majd egy tisztességes elszámolási törvényt tud megalkotni, amely a felvételkori árfolyamon történő forintosítás felé indul el, és rendbe teszi ezt az egész helyzetet. De látjuk, hogy a magyar gazdaság kiszáradt mivoltának egyik oka az, hogy több százezer ember, korábbi produktív, adófizető termelő ember került olyan méltatlan helyzetbe, amely helyzetbe jórészt önhibáján kívül került.

És arra kérem képviselőtársaimat, az elképesztő módon elbaltázott magáncsőd intézményét ne reklámozzák legalább sikerként. A politikai életben belátásra is szükség van. Ismerjék el, hogy elbaltáztak egy jó lehetőséget, olyan szigorú szűkítő feltételeket szabtak meg, hogy arra csak pár száz ember volt kíváncsi, és ehhez még most is hozzá lehetne nyúlni. Még most is lehetne a feltételrendszeren úgy változtatni, hogy az ezrek, tízezrek számára jelentsen érdemi segítséget. Ugyanígy a Nemzeti Eszközkezelő tekintetében is, de ezeket ne tekintsék végleges megoldásnak, mert nem azok, és attól még az önök ősbűne fennáll, a piaci árfolyamon történő forintosítás. Az, hogy most a saját javaslatukat, lényegében ennek elődjét három évvel ezelőtt nem voltak képesek nemhogy megszavazni, még vitára alkalmasnak találni sem, szégyen és gyalázat.

Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom amellett, hogy támogatni fogjuk ezt a javaslatot, de szégyelljék magukat, hogy amikor más nyújtotta be, még csak vitatkozni sem voltak hajlandóak róla. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)