A felszólalás szövege:

DR. DEUTSCH TAMÁS (Európai Néppárt): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem kedves volt képviselőtársaimat. Nagyon furcsa ezt nekem így megfogalmazni, hiszen 1990 óta, az első szabadon választott parlament alakuló ülésétől fogva tagja lehettem a választópolgárok bizalmának köszönhetően a Magyar Köztársaság törvényhozásának, módom és lehetőségem volt közel 20 költségvetési törvényjavaslat általános és részletes vitájában részt venni, és most, 2009 októberében az Európai Parlament néppárti képviselőjeként, a Fidesz-delegáció tagjaként van módon megszólalni.

Első alkalom, amikor európai parlamenti képviselőként kapok szót. Június 7-ét követően az európai parlamenti választás után módom és lehetőségem volt valamennyi jelenlegi és volt országgyűlési képviselőnek megköszönni személyesen azt a közel két évtizedes együttműködést, ami közös célokat, az ország megerősödését, a demokrácia, a szabadság kiterjesztését szolgálta. Engedjék meg, hogy most a levélbeli formát követően személyesen is megköszönjem ezt a közel két évtizedes együttműködést, és hadd jelezzem önöknek - azt gondolom, hogy valamennyi fideszes néppárti képviselőtársam nevében mondhatom ezt -, hogy európai parlamenti képviselőként is mindannyian számíthatnak ezen célok megvalósítása keretében, jegyében a mi együttműködésünkre, támogatásunkra, közreműködésünkre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy elöljáróban azt elmondjam, hogy amikor módom és lehetőségem volt a Magyar Köztársaság 2010-es esztendőre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatát kézbe venni, akkor módom és lehetőségem volt önökhöz hasonlóan az Állami Számvevőszék jelentését is áttanulmányozni, valamint első alkalommal a Költségvetési Tanács költségvetési törvényjavaslathoz kapcsolódó véleményét is megismerni.

(15.10)

Nyilvánvaló, hogy most, amikor ezeket az előterjesztéseket együtt tárgyaljuk, és amikor sok-sok, leginkább tabloid, hétköznapi értelemben bulvárlapok címlapjára is kívánkozó megfogalmazás hangzik el, hol kétperces hozzászólásban, hol hosszabb, úgynevezett rendes hozzászólásban, akkor talán furcsának hat egy ilyen jogászi vagy jogászkodónak tetsző megjegyzés, de mind az Állami Számvevőszék jelentése, mind pedig a Költségvetési Tanács jelentése egyértelműen és világosan úgy fogalmaz, hogy a kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat, az abban szereplő, mind bevételi, mind kiadási számok megalapozatlansága okán, nagyon-nagyon komoly kockázatokat, veszélyeket rejt magában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez egy alkotmányjogászi megközelítésben nem kevesebbet jelent - nem azt mondtam, hogy én mint alkotmányjogász, hanem egy alkotmányjogi megközelítésben nem kevesebbet jelent -, mintsem hogy mind az Állami Számvevőszék, mind pedig a Költségvetési Tanács az Országgyűlés elé benyújtott véleményében úgy fogalmaz, hogy a kormány elveszi a parlamenttől a költségvetés megalkotására vonatkozó, alkotmányban rögzített jogát, hiszen egy olyan, a számokat, az előzetes kalkulációkat, a hatástanulmányokat tekintve olyan megalapozatlan költségvetést nyújt be a parlament elé, amely megalapozatlan költségvetés megtárgyalása - hogy egy régi klasszikust idézzek - egy alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérlet; egy olyan előterjesztés tárgyalásával foglalkozik ma az Országgyűlés, amely előterjesztés sokak által kőbe vésni szándékozott sarokszámainak a megalapozottsága is önmagában kérdéses.

Nem ellenzéki szimpátiával gyanúsítható gazdasági szakértőket idézek, nem ellenzéki szimpátiával gyanúsítható újságírókat idézek, nem ellenzéki politikusokat idézek, hanem a Magyar Köztársaság Országgyűlésének alárendelt ellenőrző szervezet, az Állami Számvevőszék véleményét, illetve a frissen felállított testület, a Költségvetési Tanács véleményét.

Másodsorban engedjék meg, hogy elöljáróban azt megjegyezzem, hogy furcsa, a H1N1-vírus feltehetőleg Magyarországon működő altörzsének a hatását éreztem itt több kormánypárti képviselő felszólalásában, amelyik ilyen sajátos politikai emlékezetvesztés tünetében mutatkozik meg. Kétfajta tünet is megjelent - és azért nagyon oda kell figyelni erre, hiszen komoly szövődményekhez vezethet. Az első számú tünet... (Mohácsi József: De szellemes vagy!) Köszönöm szépen a dicséretet képviselőtársamtól, azt mondta, hogy de szellemes vagyok. Én magam is így gondolom. (Taps a Fidesz soraiban. - Korózs Lajos: Sőt, maga vagy a szellem.)

Az első tünet, amikor Kóka János, volt gazdasági miniszter - a pannon pumát tényleg csak a kötelező gyakorlat elvégzése érdekében idézem ide - lelkesült hangvételű hozzászólásában értekezik egy derült égből villámcsapásként Magyarországra, a magyar gazdaságra, a magyar polgárokra rázuhanó válságról. Mintha ennek a válságnak a kialakulásában, aztán a világgazdasági válság hatásainak a fel nem ismerésében személyesen Kóka Jánosnak, személyesen tucatnyi MSZP-s országgyűlési képviselőnek és a Gyurcsány-Bajnai-kormányok valamennyi tagjának ne lenne meg a felelőssége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne beszéljünk már a természeti törvények kikerülhetetlenségével ránk köszöntő, azóta is itt leselkedő gazdasági válságról, amely elkerülhetetlen volt egyébként - ha jól értem Kóka János és mások hozzászólását -, hanem az történt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy önök, ahogy ezt kiváló volt miniszterelnökük Őszödön egy beszédben megfogalmazta, nyilvánvaló politikai célokból, a hatalom megtartásának nehezen vállalható eszközeihez nyúlva olyan károkozást hajtottak végre kormányzati és hatalmi pozíciójukkal visszaélve, aminek egyenes következménye volt az a válság, aminek sajnos, ahogy sokszor mondjuk, a levét bizony tízmilliónyi magyar polgárnak kell meginnia. (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Dr. Szabó Zoltán Rózsa Endre felé: Gazdasági válság nem volt!)

Másrészt pedig engedjék meg, hogy elmondjam, hogy ha az ember nem tudná, hogy melyik párt van kormányon, akkor bizony a szocialista és szabad demokrata - azaz egyik ellenzéki - párt felszólalói úgy gondolhatnák, hogy a Fidesz van most kormányon, a Fidesz-kormány nyújtott be egy költségvetést, és éppen ezért a most érvényesülő gazdaságpolitika - hogy mondjam? - mindennapi gyakorlatát a Fideszen kéne számon kérni, és ennek jegyében fogalmazódik meg az a kérdés, hogy a Fidesz ezt meg azt meg amazt, az adók csökkentését, a gazdasági növekedés beindítását, a munkanélküliség csökkentését, a kiadások növelését hogyan tudná megcsinálni.

Emlékezetkiesés, a H1N1-vírus altörzse. 1998-2002 között Medgyessy Péter, akkor még csak titokban miniszterelnökségre készülő kiváló közgazdász által is elismert módon a magyar gazdaságot a következő folyamatok jellemezték. Magyarországon az Európai Unió átlagát messze meghaladó volt a gazdasági növekedés. Négy éven keresztül folyamatosan csökkent az információ, csökkent a munkanélküliség, csökkentek az adók, csökkent az állami újraelosztás mértéke, azaz a jövedelmek központosítása, és mindeközben csökkent az ország mind külső, mind belső eladósodottsága. Ezt sikerült 1998-2002 között megcsinálni, mindannyiunknak, tízmillió magyar polgárnak.

Ez ma már - nem patetikus szándékkal mondom - gazdaságtörténeti tény. Nem érdemes erről vitatkozni, hogy ez így történt-e vagy sem, mert ez volt a valóság. Ha ezt 1998-2002 között meg lehetett csinálni, bár sokkal rosszabbak a feltételek 2009 végén, 2010 elején, de az tudom önöknek ígérni, ha tetszik, akkor megint fellebbentek egy fátylat a Fidesz egyébként egyáltalán nem titkos programjáról, mert már két évvel ezelőtt nyilvánosság elé tártuk a Fidesz alapprogramját, hogy ugyanezt meg fogjuk csinálni abban az esetben, ha a következő választás után a polgárok bizalmából a Fidesz alakít kormányt. Magyarországon újra beindul a gazdasági növekedés, csökkenni fog a munkanélküliség, csökkenni fog az infláció, csökken az ország eladósodottsága, és csökkenni fog a jövedelmek újraelosztásának a mértéke, csökkenni fog a jövedelmek központosítása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 2010-es költségvetést illetően engedjék meg, hogy egy olyan részről szóljak röviden, ami az eddigi felszólalásokhoz képest első ránézésre a pénzbőség lehetőségéről is szólhatna. Ez pedig nem más, mintsem az európai uniós források felhasználásának a kérdése. E tekintetben is sajnos egy negatív, szomorú, bizony Magyarországot a szégyenpadra ültető Európa-rekordot sikerült a Gyurcsány-Bajnai-kormányoknak felállítaniuk.

2007. január 1-je és 2009 vége között annak az összegnek, amely összeget az agrártámogatások formájában Magyarországra jutó európai uniós támogatásokon kívül Magyarország igénybe vehetett volna, ennek a forrásnak alig egynegyedét sikerült Magyarországnak idáig lehívnia. (Dr. Legény Zsolt: Ezt a csúsztatást!) Borzalmas ez a kifejezés, hogy "lehívni", de az a lényeg - most nagyon leegyszerűsítem, és pontatlan leszek, de hogy érthető legyen, amit mondani szeretnék, hadd fogalmazzak így -, hogy ami az Európai Unió kasszájából a magyar költségvetés kasszájába került. Az igénybe vehető összeg valamivel kevesebb mint háromnegyede, több mint 70 százaléka továbbra is az Európai Unió kasszájában van.

De az a pénz, amit egyébként lehívtunk, még mindig nincs kifizetve. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet az, hogy ha a 2007-es, 2008-as és 2009-es esztendőt nézzük, akkor még egyszer mondom, az agrártámogatásokon kívüli összegek tekintetében Magyarország nettó befizető. Az Európai Unió költségvetésébe, a kormány rossz működésének köszönhetően, nagyobb összeget fizetett be Magyarország, mintsem amennyit európai uniós kohéziós és strukturális alapok tekintetében pályázaton vagy azon kívül győztes fejlesztésekre, beruházásokra eddig kifizetett a magyar kormány. A befizetett összeg meghaladja az 500 milliárd forintot, a kifizetett összeg pedig el sem éri azt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ehhez képest mit lehetne várni? A jövő esztendőben nő az európai uniós forrásokként kifizetni szándékozott összegek mértéke a költségvetés tervezetében. Nem ez a helyzet. 120 milliárd forinttal kevesebbet tervez a kormány, és még egyetlenegy évben, sem 2007-ben, sem 2008-ban és sajnos 2009-ben sem sikerült a kifizetni tervezett európai uniós forrásokat ténylegesen kifizetni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Így tehát azt tudom mondani, hogy ez a költségvetési tervezet, nemcsak a közoktatást tekintve, nemcsak a menzára fordítandó összegek tekintetében, hanem az európai uniós források tekintetében is a megszorítás költségvetése.

(15.20)

Olyan forrásokat nem használ fel a kormány - hogy mondjam? - szakmailag minimum megalapozatlan működése kapcsán Magyarország, amelyek elérhetőek lennének, amelyek munkahelyek teremtéséhez, meglévők megvédéséhez, a gazdasági növekedés beindításához kellenének. Ezért kell egy fordulat, sok tekintetben az európai uniós források felhasználását illetően is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)