Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán engedjék meg, hogy először az államtitkár úr által befejező idézetként Magyary Zoltántól hozottakhoz hadd hozzak még egy gondolatsort, illetve néhány idézetet Magyary Zoltántól. Elöljáróban annyit, hogy Magyary Zoltán a XX. század egyik kiemelkedő közigazgatási jogtudósa, megyénk szülötte, rendkívül büszkék vagyunk rá, és nemcsak megyei szinten, hanem azt gondolom, Magyary Zoltán gondolatai, közigazgatás-szervezési tudománya nemcsak jogtudományi és jogtörténeti fontos tananyag, hanem már 2010-ben, amikor a közigazgatás átszervezéséhez az akkori kormányzati ciklusban hozzáfogtunk, segítségül hívtuk az ő hagyatékából azokat a modernitással és modern tartalommal megtölthető gondolatait is, ami a közigazgatás szervezésénél azóta is, amióta ő ezeket a tanokat lefektette, alapértéknek számít.Az előttünk fekvő törvényjavaslat a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítéséről szól, hívjuk segítségül hát Magyary Zoltánt, mit is mond ő a közigazgatás reformjáról. Azt mondja egyrészt, hogy a közigazgatás reformja jelenti az embereknek az államhoz való viszonyának a reformját. Ha röviden és korszakolni szeretném a 2010-11 óta zajló közigazgatási folyamatokat, akkor azt kell mondjam, hogy a 2010-14 közötti időszakban tulajdonképpen a szervezeti reformok alapjainak a lerakása mellett megtörtént a közigazgatásnak egy, az államtitkár úr által már idézett Magyary Zoltán-i hitvallásnak vagy ars poeticának a bevezetése, ez az emberarcú közigazgatás kialakítása, hiszen sok olyan lépés történt meg, akkor is volt egyszerűsítés, racionalizálás, deregulálás és minden olyan, ami a hatékonyságot fokozandó, az ügyfelek számára az államba vetett bizalmat és a közigazgatásba vetett bizalmat erősíti.

(14.30)

Tehát ha úgy fogalmazunk és úgy szakaszolunk egy közigazgatási reformot, ahogy Magyary Zoltán tette, akkor mondhatjuk azt, hogy az első szakaszt követően, ami az emberek államhoz való viszonyának a rendezését, újradefiniálását rendezi, azaz a reformját jelenti, az az elmúlt kilenc esztendőnek az első esztendejében megtörtént, hiszen létrejöttek a megyei kormányhivatalok, lényegesen egyszerűsödtek az ügyintézések, a korábban regionális közigazgatási szintre kiszervezett és nemcsak hogy távolságot, hanem többletigazgatási eljárást, bürokráciát, költséget és eljárási rendeket jelentő hagyatékát felszámoltuk a 2010 előtti közigazgatási kormányzati intézkedéseknek. Azt követően pedig 2014-től, ha szakma- vagy jogi nyelven akarok fogalmazni, akkor a precizírozása, tökéletesítése történt ennek a közigazgatási átalakításnak.

Magyary Zoltán egyébként, hogy az ő gondolataival folytassam, úgy fogalmaz, hogy a közigazgatás reformja egyrészt az előbb idézett, másrészt az állami gépezet belső tökéletesítését jelenti. Tehát ő két alapra, két bázisra helyezi a közigazgatás reformját, egyrészt az állam és az ember szerepének a meghatározására, illetve a viszonyrendszernek a rendezésére, másrészt pedig annak az állami szervezetrendszernek, kvázi gépezetnek, ahogy ő hívja, több tanulmányában is a tökéletesítésére.

Azt is mondja Magyary Zoltán, hogy ennek a gépezetnek a működését folyamatosan felül kell vizsgálni, hiszen a tökéletesítés vagy a folyamatos alkalmazhatóvá és alkalmazandóvá tétele és az emberarcú közigazgatás megtartása bár egy korábban mindig nagynak, tehetetlennek és szinte változtathatatlannak tűnő állami apparátusrendszer, arra biztat és arra késztet, hogy a változó és a változandó körülményekre való reakció ideje minél gyorsabb legyen, és a szervezetében intézendő ügyek pedig minél hatékonyabbak, az állampolgárok  zárójel, amit az államtitkár úr is mondott , a vállalkozások javára minél hatékonyabban történjenek az elintézés során, szakszerűen, hatékonyan, gyorsan, és idézhetném még itt a szempontokat.

Magyary Zoltán azt is mondja  és nem véletlenül idézem őt folyamatosan vissza, mert az államtitkár úrnak az expozéjában mindez elhangzott, csak vagy egy ügycsoportra, vagy egy ügytípusra, vagy egy szervezetrendszer működtetésére vonatkozó kitekintéssel és az előttünk fekvő törvényjavaslat részletszabályainak a felidézésével , hogy a racionalizálás jelent egyrészt takarékosságot. Azt gondolom, hogy az állam hatékony, takarékos működésének, mind az eddigi reformok, mind pedig az előttünk fekvő törvényjavaslatban az eljárások egyszerűsítése, a még megmaradt duplikátumok megszüntetése, bizonyos eljárásoknak egyáltalán a közigazgatási körön kívül helyezése mind-mind megfelel annak, hogy egy ekkora rendszert takarékosan tudjon működtetni az állam, egyébként az állampolgárok javára.

Az egyszerűsítés is  erről Magyary azt is mondja, hogy a másik ismérve a racionalizálásnak az egyszerűsítés , azt gondolom, benne foglaltatik abban a törvényjavaslatban, ami előttünk fekszik. Hiszen az államtitkár úr hivatkozott itt több olyan ügycsoportot, mint akár a vállalkozások vállalkozói igazolványának igénylése, benyújtása, sőt hogy erre nincs szükség, illetve a NAV-os ügyekkel való egy ügyben való kezelésévé válása, tehát ne kelljen sem vállalkozásnak, sem állampolgárnak többször egy ügyben a hivatalt felkeresni, több eljárást indítani. Jelenti ez azt is, hogy építésügyi és építéshatósági igazgatási ügyben a kérelmezőnek, bejelentőnek nem kell arról tájékozódnia pluszban, hogy most ezt az önkormányzati vagy pedig a járási építéshatóságnál intézi. Van benne jó néhány olyan abszolút praktikus, egyszerűsítő javaslat, amely már ezt a Magyary óta ismert racionalizálási alapelvet ismeri.

A modernizáció vagy a modernizálása a közigazgatásnak, azt gondolom, nem kérdés. Ha Magyary korában nem volt kérdés, akkor ebben a században, amelyben ma élünk, feltétlenül szükséges. Az államtitkár úr az expozé végén utalt arra, hogy az a fajta digitalizáció, az a fajta technológiai átállás a mindennapjaivá kell hogy váljon a közigazgatásnak. Sok eljárás már elektronikusan elérhető, rendkívül sok olyan ügy és ügycsoport van, ami akár kormányablakon keresztül, akár pedig az ügyfél elektronikus ügyintézési felületén keresztül elintézhető, de ehhez óhatatlanul szükséges az, amire az államtitkár úr az expozé végén utalt, hogy mindazon eljárásoknak, amelyek eddig külön informatikai rendszereken és nyilvántartásokban futottak vagy futnak, a további egyneműsítését és egyszerűsítését, ezeknek is, ha úgy tetszik, egy 2010 utáni hívószót mondok, az egyablakossá tételét a törvény alapján az eljárások egyszerűsítése mentén meg kell hogy fogalmazzuk és meg kell hogy csináljuk. Hiszen ez rendkívül gyorsítja, hatékonnyá teszi és egyébként mind állami, mind pedig állampolgári oldalról olcsóbbá, takarékosabbá teszi a közigazgatást.

Nem mellékes szempont már Magyarynál sem az egységes szempontrendszernek a kialakítása a szervezetrendszerben. Itt az államtitkár úr expozéjából csak néhány gondolatot idéznék vissza, az építéshatósági eljárásnál a különböző, eddig jobb híján a közigazgatás rendszerében kezelt természetvédelmi utak vagy túrautak nyilvántartását, tehát ami korábban nem volt ágazatilag meghatározható, hogy kinél legyen nyilvántartva, egyébként az eltelt 30 esztendőben, azt valamilyen közigazgatási szervhez időnként testidegen módon beseperték. Nem feltétlenül bűnként mondom ezt, csak meg kellett fogalmazni és 2010 óta megfogalmazódott ez a közigazgatási stratégia, hogy ezeket az ügyeket szépen ki kell bontani, meg kell nézni, hogy mire van egyáltalán szüksége az állampolgárnak és az államnak, hogy még egy plusz n-edik nyilvántartás legyen, és ezzel a nyilvántartással kapcsolatban mind az államnak, mind pedig az állampolgárnak legyen valamiféle intéznivalója. Vannak olyan dolgok, amelyeknek a rendszerben tartását vagy a rendszeren kívül kezelését  és ettől még nem borul fel a működés  egységes szempontok mentén megfogalmazva meg lehet valósítani, és ez könnyebbséget jelent mind az állampolgároknak, mind az ügyeiket intéző vállalkozásoknak, mind pedig annak a közigazgatási szervezetrendszernek, amely ezeket az ügyeket kezeli, nyilvántartja, illetve az ezzel kapcsolatos bejelentési vagy valamilyen hatósági eljárását intézi.

Talán a legnagyobb bosszúság mindig egy állampolgárnak, aki ügyfélként jelenik meg a közigazgatásban, hogy elfárad az egyik hivatalba, most már ebben rendkívül sok egyszerűsítés zajlott az elmúlt időszakban, hiszen a kormányablakoknak a kialakításával, lassan már nem is tudom követni, de közel 3000 ügy az, amit a kormányablakokban indíthatunk, illetve a kormányablakok által kezdeményezhető ügyeknek a száma is már rendkívül nagy. Ha a képviselőtársaim emlékeznek arra, hogy az okmányiroda bázisán, annak az informatikai, szakmai bázisán indultunk ezzel a fejlesztéssel 2011-ben, és majd 2013-ban a járásokkal még több ügycsoportot sikerült beemelni, hogy közelebb vigyük az ügyintézést az állampolgárokhoz, akkor láthatják, hogy a néhány személyes okmánynak, számszerűen talán pár tucat, de lehet, hogy egy tucat ügy volt az, amit a kormányablakot megelőző okmányirodában lehetett intézni, az a néhány ügy ma már közel 3000, amit egy járási kormányablakban az ügyfél el tud kezdeni, meg tud indítani, tájékoztatást tud kérni, vagy érdemben segítséget kap vagy érdemi döntésig tudja vinni az ügyét. Tehát látszik az, hogy néhány esztendő alatt is hatalmasakat lehet lépni, látszik az is, hogy az állampolgároknak szükségük van a kiszámíthatóságra, stabilitásra és a biztonságérzetre a közigazgatásban, ezért érdekes talán, hogy 2010-14 között, 2014-18 között is beszélünk közigazgatási reformról, és most a kormány és az államtitkár úr egy újabb reform, illetve egyszerűsítési tervvel áll a parlament elé.

Én azt gondolom, hogy nincs ebben semmi különleges, hiszen ha nemcsak azt feltételezzük és látjuk szükségesnek, és a biztonságot nemcsak mindig a statikusban, az állandóban látjuk, hanem érezzük azt is, hogy egy közigazgatási rendszer akkor képes, alkalmas betölteni a szerepét és a feladatát a hatékonyság, egyszerűség, gyorsaság, szakszerűség mentén, amelyeket Magyary Zoltántól az elején idéztem, hanem képes arra is, hogy a változó világ körülményeit lekövetve reagál ezekre, reagál a vállalkozók, a vállalkozások, a gazdaság világának a gyors változásaira, be tudja fogadni ekként a gazdasági vállalkozásokhoz kapcsolódó ügycsoportok gyors, hatékony ügyintézését, reagál akkor is a közigazgatás és képes a változásra, ha az állampolgárok ügyeinek egyre nagyobb részét tudja még egyszerűbbé, akár egyfokúvá tenni.

Nemcsak a jogorvoslati szakok egyfokúságát értem, hanem bemegyek a hivatalba, és egy adott időben vagy egy adott elektronikus eljárásban, merthogy hovatovább, az előbb említettem, ez nagyon fontos, már meg tudjuk ma csinálni sok ügytípusban, meg tudom oldani az állammal kapcsolatos ügyeimet, nem kell sorszámot húznom, hivatalokba járnom, nem kell több nap szabadságot kivennem, tehát minden oldalról képes lekövetni a mindennapoknak a változásait, tehát azt a rugalmasságot mégis kell hogy tartalmazza a közigazgatás, ami viszont az állampolgárokkal kapcsolódó viszonyrendszerének az újraértelmezése okán egy nagyon fontos tulajdonsága kell hogy legyen.

(14.40)

Ha zárásként azt a gondolatot hozom vissza, amit Magyary Zoltántól idéztem, hogy az első és fontos, hogy meghatározzuk, definiáljuk a közigazgatás reformja során az embereknek az államhoz való viszonyrendszerét, és erre építsük a változásokat, a változtatásokat, másrészt pedig jelenti a közigazgatás reformja az állami gépezet belső tökéletesítését, akkor ez a két közigazgatási reformot meghatározó és  most maradjunk Magyarynál  általa megfogalmazott alapelv határozza meg a kormányzati munkát vagy a közigazgatás szervezését, és akkor, azt gondolom, helyes az, hogy időnként a kormány felülvizsgálja a közigazgatás működésével kapcsolatos ügytípusokat, eljárásokat, ügyszámokat, a hivatali szinteket, ahol ezeket az ügyeket az állampolgárok elintézhetik, és igenis rendszeresen javaslatot tesz arra a közigazgatási szervezetrendszer tökéletesítése és precizírozása érdekében, hogy még jobb és még hatékonyabb módon tudja az állam igazgatási feladatait ellátni egyébként az állampolgárok és a nemzet javára.

Hoztam Magyarytól még egy gondolatot, idézetet, talán ezzel zárom; azért nem térnék ki részletesen a törvényjavaslatban foglalt ügytípusokra vagy konkrét változásokra, mert az államtitkár úr bőséggel tá-jékoztatást adott az expozéjában mindegyikről. Magyary úgy zárja a gondolatait, amikor a közigazgatás reformjáról beszél, és az általam már többször hivatkozott két szempont mentén a racionalizálásról gondolkodik és elmélkedik, hogy mindezt úgy kell megtennie az államnak, hogy az állam polgárainak jólétét és a nemzet erejének és értékeinek kifejtését az optimum minél nagyobb megközelítésével biztosítsa. Azt jól tudjuk, hogy az optimumot és a megfelelő szintű működést akkor tudjuk elérni, ha van egy folyamatos külső és belső revízió vagy felülvizsgálat a szervezetrendszerben, ez 2010 óta, az új alapú kormányhivatali járási rendszer kialakítását követően folyamatosan megtörténik a magyar közigazgatás szervezetrendszerében. A reflexiók beépülnek a közigazgatásra vonatkozó törvényekbe és végrehajtási rendeletekbe, és így azok a deregulációs folyamatok, azok az eljárást egyszerűsítő vagy akár eljárástípusokat megszüntető javaslatok lekövetik a mindennapjainkat, ergo azt biztosítják, hogy az állampolgárok minél inkább biztonságot, bizalmat élveznek az állammal kapcsolatos ügyeiknek az intézése során. Ráadásul ha ez az eljárásrend kiszámítható, takarékos, hatékony, szakszerű, akkor az államba vetett bizalom kialakításának egy nagy lépcsőfokán léptünk előre.

Én nagy bizalommal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és nagy várakozással javasolom elfogadásra a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot, és a Fidesz-frakció támogatásáról biztosítom az államtitkár urat. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)