Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez most valóban rendes, az előbbi tévesztést korrigálnám.

ELNÖK: Az előbb is rendes volt, csak két percben volt rendes, most meg hosszabban lehet rendes.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Én tévedtem, nem azt mondtam, hogy elnök úr tévedett.

ELNÖK: Értem!

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Azt mondtam, hogy én tévedtem. Tisztelt Képviselőtársaim! Van néhány gondolat, amit itt a hozzászólások során megint csak szükséges, hogy a tisztánlátás kedvéért előhozzunk és beszéljünk róla. Megint azt kell mondjam, hogy sajnálom, hogy ellenzéki képviselőtársaink időnként teljesen másik nyelven beszélnek, és nem feltétlenül csak a magyar nyelvet és annak fogalmait használják más kontextusban, hanem már a szakmai fogalmakat, a szakma nyelvét is próbálják egy kicsit politikailag színezni. Gyüre képviselőtársammal a bizottságban ugyan már a vitának egy részét lefolytattuk, de azért itt a Hende Csaba képviselőtársam által mondottakat mint előterjesztő a kétperces hozzászólásában tisztázta, hogy a meglévő szabályoknak a szankciójuk esetében azok emeléséről, a szankciók szigorításáról van szó. Tehát most mi arról vitatkozunk, hogy önök olcsón vagy drágán akarják vagy nem akarják megúszni a randalírozást és a tisztelt Házban az egyébként minden magatartási szabály eddigi áthágása okán adható vagy kimérhető bírságokat vagy szankciókat. Alapvetően az ellenzéki jog  amire önök folyamatosan az éjszaka különböző kontextusokban hivatkoznak és hivatkoztak  nem sérül. Önöknek változatlanul fennáll a lehetősége arra, hogy interpellációt nyújtsanak be. Önöknek változatlanul fennáll a lehetősége, nem szól erről ez a törvényjavaslat, hogy kérdezzenek akár… (Derültség a Jobbik soraiból.  Zaj.  Az elnök csenget.) Képviselőtársam! Fennáll a joguk arra, hogy a képviselői jogaikat gyakorolják. Itt arról van szó, hogy mindezt hogyan teszik.

Ha én most az önök tegnap esti, ma reggeli, éjszakai vitáját, amit részben interneten követtem, megpróbálom összegezni, akkor azt az állítást tudnám megfogalmazni az önök oldaláról, és nagyon nem egyetértve vele, hogy önöknek helyes az, hogy bármilyen vitát ma Magyarországon, legyen ez politikai vita vagy bárki közötti vita, ha nem értünk egyet, akkor nekirohanunk a másiknak, lerohanjuk a másikat ahelyett, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek a véleménynyilvánításra nyitva állnak, és egyébként itt, a parlamentben a házszabály és országgyűlési képviselőkre vonatkozó törvény szerint is nyitva állnak, rendelkezésre állnak, nem változnak ezzel a módosítással, önök szerint az a helyes, ha nem értenek egyet a miniszterrel, ezt itt valamelyik képviselőtársam mondta, csak hogy visszaidézzem az elmúlt perceket, ha nem értenek egyet a miniszterrel, az államtitkárral vagy a felszólaló kormánypárti képviselővel, akkor odarohannak, és valamilyen módon inzultálják, akár fizikailag, akár pedig szóban, mint ahogy erre már volt is példa a magyar Országgyűlésben nem is olyan régen. Képviselőtársam, lehet ezen mosolyogni, csak kicsit távolabb helyezkedve a vitától, amit önök itt próbáltak ma  egyébként értem én, hogy miért vitatkozunk most már 12 órája, és miért tart ez a vita eddig, önök terelnek. Terelnek, mint mindig, amikor valamiféle politikai performansszal vagy akcióval igyekeznek a valóságról elterelni a figyelmet.

Erről hadd beszéljek már néhány gondolatot, mert Varju képviselőtársam szerintem most már hagyományosan mindig tovább engedi gondolni azokat a helyzeteket, amelyek éppen egy adott törvényjavaslat vitájánál vagy egy parlamenti vitában van. Képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy képmutatás az, ami ennek a törvénynek a beterjesztésénél és a vitájánál zajlik. Kicsit kilépve ebből a kontextusból, hadd kérdezzem már meg, hogy az önök számára  és számomra ez egyértelműen terelés  az a képmutatás, hogy van egy parlamenti frakció, történetesen most a Fidesz-KDNP kormánypárti frakciója, amely egyébként, önök ezt is kifogásolták, hosszú mérlegelés után, mert ugye, a december 12-i eseményekre hivatkozva kérdezik, hogy miért nem utána, miért nem rögtön, miért nem akkor, hosszú mérlegelés után egy nem olyan régi akció miatt mégiscsak beterjesztette ezt a törvényjavaslatot, és csak hogy tisztán emlékezzünk rá, én azt mondtam az előbb is, és most is így gondolom, és meg is ismétlem, a véleménynyilvánítás kulturált és parlamentáris formáihoz való visszatérés érdekében benyújtotta és meghozta.

Mindeközben önök vidéken, amikor itt az ellenzéki jogokért próbálnak hangosan felszólalni, mindenféle jogcsorbításról próbálnak meg különböző stílusban és hangerővel itt a parlamenti padsorok között vitázni, mindeközben vidéken történik október 13-a után, és egyébként Budapesten is történik, és egyébként mindenhol történik az első intézkedéseik között, mondjuk, ahol az önök ellenzéki összekacsintásának az új és bimbózó szerelméből alakultak képviselő-testületi többségek és polgármesteri többség, ott önök nem restellettek az ott ellenzékinek minősülő fideszes, KDNP-s képviselőknek bizottsági helyet nem adni, vagy külső bizottsági helyet nem adni. Önök nem restellettek plusz alpolgármestereket, plusz főpolgármester-helyetteseket megválasztatni. Önök nem restellettek az első döntések között a saját képviselői tiszteletdíjaikat megemeltetni. Önök egyébként nem restellettek ebben a kontextusban szmsz-ben olyan szabályokat hozni, hogy elveszik a lehetőségét az önkormányzatoknál, ahol most önök helyzetbe kerültek, az interpelláció vagy az ellenzéki hozzászólások rendjének.

Na most, kedves uraim, ebben a helyzetben ilyen nem történik, nem is volt szándék. Arról van szó, amit a képviselőtársam előterjesztőként is elmondott, amit a hozzászólásában elmondott, hogy meglévő szabályok mentén, a szankciók szigorításával a parlamenti vita és a parlamenti vitakultúra tekintetében a szabályok valóban szigorodnak.

(10.50)

Mi nem mondtuk, hogy nem szigorodnak, mert ebből a viselkedésből, ami egyébként éjszaka is, meg itt folyamatosan a parlamentben kitűnik, az látszik, hogy önök most itt valami meta- és szimbolikus vitát folytatnak az ellenzéki jogokról, ugyanakkor önök az önkormányzataikban, a vidéki képviselő-testületekben, ahol október 13-a után helyzetbe kerültek, konkrétan sárba tiporják az ellenzéki jogokat. Nem adnak bizottsági helyet, nem adnak külső bizottsági helyet, nem adnak elnöki helyet, emelik a saját tiszteletdíjukat, csökkentik az ellenzéki hozzászólások számát. Nem tűnik ki itt valamiféle ellentét az önök számára? Itt mindenféle demokratikus jogok mellett harcolván a saját, egyébként vállalhatatlan viselkedésük mellett kampányolnak, mármint, hogy ugyan már, ez teljesen normális, hogy egy parlamenti képviselő odarohan a másikhoz, mert nem tetszik, mondjuk, amit képviselőtársam mond, és akkor én most nem vitatkoznék Varju képviselő úrral, hanem hirtelen magamat ebben a kontextusban fideszes kommandónak minősítem, és úgy gondolom, vagy úgy teszek, hogy nem tetszik, amit képviselőtársam mond, akkor nem gombot nyomok, és elmondom a véleményem, ahogy ezt eddig tettük, és merem remélni, hogy tesszük a későbbiekben is, hanem odarohanok, és egy másfajta véleménynyilvánítással, így vagy úgy, de megmutatom vagy elmondom a véleményem.

Tehát szerintem két teljesen külön malomban őrölünk. Keresztes képviselőtársammal ebben egyetértek, külön malomban őrölünk a tekintetben, hogy meggyőzhető vagy nem meggyőzhető a másik fél. Csak azért, ha már önök is azt mondják, én is azt mondom, és mi is azt mondjuk, hogy a választók küldtek minket ide, azért azt ne felejtsük el, hogy el is várnak tőlünk valamit, nem azt, hogy az elnöki pulpitusra rohangáljunk, nem azt, hogy az elnöki pulpitusra ne engedjük fel a levezető elnököt, nem azt, hogy mindenféle síppal, dobbal, nádi hegedűvel a parlamentben egyébként alkalmatlanná és lehetetlené tegyük a törvényhozási munkát.

Önök ezt tették, s közben azt hallgatom itt az előbbi felszólalások között, hogy ez a törvény fogja megakadályozni és ellehetetleníteni az Országgyűlés munkáját. Teljesen más az, amiről az Országgyűlés működését szabályozó, előttünk fekvő törvényjavaslat szól, és teljesen más az a malom, amiben önök őrölnek. Önök most ezt megpróbálják felhasználni arra, hogy egyébként a sok helyütt tehetetlen helyzetben lévő belső vitáikat, vagy a kényszerkoalíciójukból fakadó vitáikat valahogy eltüntetve, kicsit pad alatt kezeljék, és akkor most szóljon arról a vita, hogy az önök jogait ki, hogyan csorbítja.

Nem csorbítja, senki semmilyen formában a parlamenti ellenzék jogait nem csorbítja, már csak azért sem, mert ha ez a rendelkezés hatályba lép, akkor, ha ezt egy fideszes képviselő teszi, rá ugyanúgy vonatkozik a szankció (Csárdi Antal: Hazugság!), hiszen a törvényben nincsen ilyen terminológia, hogy ellenzéki vagy kormánypárti képviselő. Tehát innentől kezdve, jogászként is azt gondolom, hogy ez már csak jogilag is helytelen érvelés önöktől.

Tehát csak úgy összegezvén, és egy picit emlékeztetvén önöket arra, hogy miért és milyen okból került benyújtásra ez a törvényjavaslat. Tudom, hogy az éjszaka kormánypárti képviselőtársaim elmondták, de hadd mondjuk el még egyszer, meg még egyszer, ha már önök elmondják, és egyébként képtelenségeket hoznak be ebbe a vitába, mint ahogy képtelenség az is, amit… Nem akartam ugyan erre reagálni, Mesterházy képviselőtársam itt bizonyos ügyeket felhozott, és hogy ki miként viselkedett. Talán, ha a Zuschlag-ügyet felhozom, és azt a fajta sajtótájékoztatót, amire szerintem önnek kell a legjobban emlékeznie, akkor most nem ennek van a helye. Tehát a példa jó is, de a példa most konkrétan nekünk is jó, ne haragudjon. Tehát most itt arról van szó ennél a törvényjavaslatnál, hogy ebben a Házban, amikor politikai vitát folytatunk, akkor aze a helyes testtartás, hogy gombot nyomunk, és egymással vitatkozunk, aze a helyes testtartás, hogy egyébként, amikor a miniszter vagy az államtitkár válasza nem tetszik  Csárdi képviselőtársamnak mondom , akkor nemet nyomok a gombon. Tehát van rá reflexiós lehetőség, nem oda kell menni és elé állni, és nem tudom én, milyen síppal vagy bármivel belefújni az arcába. De valami hasonlót mondott képviselő úr. (Csárdi Antal: Hasonlót! Szövegértés!  Az elnök csenget.) Tehát van önnek joga, hogy minősítse vagy értékelje az államtitkár vagy a miniszter válaszát. De az, hogy az legyen a gyakorlat, bármilyen összeállásban áll fel a magyar parlament, hogy az ellenzék lerohanja a kormánypárti miniszterelnököt, minisztereket, képviselőket, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, ami itt az elmúlt hetekben volt, szerintem az nem lehet útja a magyar demokrácia továbbmenetelének.

A vita, a párbeszéd abban a formában, ami eddig sokáig itt a Házban gyakorlat volt, évtizedes gyakorlat volt  hadd ne menjek tovább, azért a magyar parlamentarizmusnak nemcsak 30 éves hagyománya van, és nem ebben a házban fizikailag, de azért a reformkorban és azt követően itt komoly és nagyon előre vivő viták voltak úgy, hogy egyébként nem volt nagy szeretet a több oldalon ülő parlamenti képviselők között. Azért a vita és a véleménynyilvánítás kulturált formája otthonra talált ebben a Házban.

Most az történt, hogy ezt a kulturált vitaformát, ezt a szabályt, hiába mondják azt, hogy mi önöket rossznak, vagy nem tudom, minek állítjuk be, önök rúgták fel. Önök rúgták fel ezt a szabályt, és még minket kérnek számon, hogy mi az, hogy a parlament és a parlamenti vita méltóságának és a kulturált vita megőrzésének a céljából egyáltalán, még egyszer ismétlem, meglévő szabályoknak az átgondolásáról van szó, amelyek egyébként a parlamenti képviselő viselkedését és a viselkedéséért járó szankciónak a pénzügyi tételeit vagy a szankció tételeit emelik. Meglévő szabályok szigorításáról van szó.

Tehát mi most arról vitatkozunk  hogy lefordítsuk még egyszer a végén  önökkel, hogy önök olcsón vagy drágábban nem akarják megúszni azt a büntetést, ami egyébként a jelenleg hatályos szabályok szerint is az önök méltatlan és néha nagyon vállalhatatlan parlamenti viselkedéséért jár. Zárásként hadd mondjam már el még egyszer, mert hátha van, aki ezt a most már, nem is tudom, milyen hosszúra nyúló vitát követi akár online, akár bármilyen módon. Még egyszer mondom, hogy itt, még mielőtt bárki elhinné, és bármilyen jogi csűrcsavarral odakeverné az előttünk fekvő törvényjavaslat értelmezését, hogy az ellenzéki képviselők joga csorbul, akkor hadd ismételjem meg, hogy nem. Tehát nincs benne semmiféle, az ellenzéki képviselők ellenőrzési jogát vagy bármilyen tájékozódáshoz való jogát sértő és csorbító rendelkezés. Az viszont az ellenzéki ellenőrzési vagy bármilyen jogok csorbítása, amit ma önök a fővárosban és vidéken tesznek. Az viszont konkrétan az.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát ha Molnár képviselőtársam azt mondta, hogy az szmsz benyújtása annak a tükre, hogy egy képviselő-testület, egy polgármester hogyan áll a működéshez  ezzel úgy egyébként so-so egyet tudok érteni , akkor most már, úgy is mondhatnánk, hogy kibújt vidéken a szög a zsákból, ahol a DK vagy az egyéb ilyen mindenféle összefogott ellenzékiek tudtak többségbe kerülni, ott már kimutatták a foguk fehérjét, ott már ők így működnek. Adót emelnek, ellenzéki jogokat ott konkrétan nyírbálnak, és egyébként pedig mintha nem is lett volna 13-a előtt ígéretük.

Na most, hogy a valódiság, az igazság és az őszinteség melyik oldalon áll, azt, azt gondolom, hogy ezekből a példákból önök jól látják, és ha valami képmutatás, akkor nem az, hogy egy törvényjavaslat egy ilyen történelmű Ház méltóságának a megőrzésére megszületik képviselőtársaim kezdeményezésére. A valódi képmutatás az, hogy önök itt jogokról beszélnek, vidéken pedig úgy viselkednek, ahogy viselkednek. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)