Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Alig több mint egy éve, 2001. május 8-án 92,4 százalékos többséggel fogadta el az Országgyűlés az ország szabadsága visszaszerzéséről és a magyar szabadság napjáról szóló 2001. évi XVII. törvényt.

A kormány mostani javaslata ezt a törvényt kívánja hatályon kívül helyezni, illetve a magyar szabadság napját a magyar függetlenség napjára átkeresztelni. Megkerülhetetlen a kérdés: miért? Mi a baja a kormánynak a magyar szabadság napjával? Mi a baja azzal az elnevezéssel, azzal az emléknappal, amellyel tavaly még jóformán az egész parlament, köztük a szocialisták is egyetértettek? Az átkeresztelések, tisztelt képviselőtársaim, mindig gyanúsak, ismerősek a kommunista diktatúra korszakából, amikor karácsonyból fenyőfaünnep, Mikulásból Télapó, az államalapító Szent István király ünnepéből alkotmány ünnepe, március 15-éből - összekapcsolva március 21-ével és április 4-ével - forradalmi ifjúsági napok lettek. Most a magyar szabadság napján a sor.

Ha ez a történet, tisztelt képviselőtársaim, arról szólna, amit velünk a kormány el akar hitetni, akkor talán érdemes lenne jelentéstani vitát folytatni ezekről az elnevezésekről. Akkor talán érdemes volna elmondani, hogy bár a két fogalom, a függetlenség és a szabadság a mindennapi közbeszédben csaknem azonos értelmű, egymással szinte felcserélhető, mégis a szabadság a függetlenséghez képest tartalmilag kifejezőbb, teljesebb, mert többet, mégpedig a legtöbbet mondó érték. Akkor talán érdemes lenne elmondani, hogy ugyanis létezhetnek olyan függő helyzetek, melyek nem állnak útjában a szabadságnak, alkalmasint egy nép, egy nemzet boldogulásának. Gondolok itt arra, hogy ez az ország Mohács után a legkiemelkedőbb korszakát, a legdinamikusabb gazdasági-társadalmi fejlődését a korlátozott függés állapotában, a kiegyezést követő Osztrák-Magyar Monarchia fél évszázados történelme során élte meg. Vagy gondolok itt az Európai Unióra, ahová igyekszünk, és ahol reményeink szerint egy boldogabb, a mostaninál jobb, emelkedő korszak vár reánk. Ez a csatlakozás is szükségessé teszi majd a korlátozott függőség felé történő elmozdulást mostani, független helyzetünkhöz képest.

A történet azonban valójában nem erről, nem az elnevezésről szól. Ezért nem is érdemes ebben a nyelvi természetű vitában elmélyedni. A történet, tisztelt képviselőtársaim, arról szól, hogy a magyar szabadság napjáról szóló törvényt nem a mostani, hanem az előző Országgyűlés fogadta el, az előző kormányt támogató képviselők javaslatára.

(16.40)

Az akkori ellenzéki szocialisták megszavazták az akkori kormánypárti indítványt, mert úgy érezték, nem tehetnek mást. A szabadság napjáról való megemlékezéssel szemben akkor nem lehetett fellépni. Ma már más a helyzet. Ma már egy mondvacsinált névváltoztatás ürügyével el lehet törölni az elmúlt ciklusnak ezt az alkotását is, el lehet törölni a magyar szabadság napját.

Ennek az igyekezetnek azonban csak az egyik oka - és talán nem is a legfontosabb -, hogy mindent meg akarnak semmisíteni, ami az elmúlt kormánytól, kormányon levőktől származik. Ennél sokkalta fontosabb ok a magyar szabadság napjáról szóló törvény ünnepélyes bevezető része, a törvény preambuluma. Ez csípi igazán a mostani kormány szemét.

Nézzük csak ennek a preambulumnak a legjelentősebb részletét! “1944. március 19-én az ország német megszállás alá került, és ennek következményeként hazánk átélte a háború és a nemzeti szocialista nyilas uralom okozta borzalmakat és szenvedéseket. A szövetséges hatalmak katonai győzelme véget vetett ugyan a német megszállásnak és az ennek árnyékában létrejött diktatúrának, az ország azonban szabadságát nem nyerte vissza. A korábbi német megszállást szovjet váltotta fel, és a szovjet szuronyok árnyékában az idegen uralom lehetővé tette az ugyancsak felmérhetetlen szenvedéseket és károkat okozó kommunista diktatúra létrejöttét és négy évtizedes korszakát. Népünk az Európától való leszakadással, a gazdasági és társadalmi zsákutcába kerüléssel és a morális értékek megrendülésével sínylette meg szuverenitása legutóbbi, közel fél évszázados hiányát.ö

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezzel a szöveggel van a baj: a kommunista diktatúra kártevő és bűnös jellegének kimondásával, amit egyedül ez a törvény foglal magában. Ezt akarják most megsemmisíteni, ezért akarnak most álságos módon egy új törvényt alkotni, amely hatályon kívül helyezi a tavaly közösen elfogadott 2001. évi XVII. törvényt és vele ezt az idézett szöveget.

A törvény megsemmisítése érdekében semmi sem drága. Az sem, hogy manipulatív célzattal - mellesleg érdekegyeztetés nélkül - az évfordulót az új elnevezés alatt munkaszüneti nappá nyilvánítják, holott tavaly még mindenki egyetértett abban, hogy június 19-ét március 15-ével, augusztus 20-ával, október 23-ával egy sorba állítani csak hosszabb idő elteltével lehet, ha ezt az értékítéletet a társadalom közvélekedése a politikai hatalom felé visszaigazolja.

Itt jegyzem meg, hogy az államtitkár úr iménti expozéjában egyébként egy teljesen zavaros és számomra most újszerű és meglepő álláspontot foglalt el, mert úgy beszél nemzeti ünneppé nyilvánításról, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez a nemzeti ünnep munkaszüneti nap is lesz egyben. Hát ez képtelenség! Hát Magyarországnak három nemzeti ünnepe van, és ez természetes! A világ legtermészetesebb dolga, hogy ez munkaszüneti nap! Hát ilyen nincs! Illetőleg volt, emlékezzenek vissza, megint csak a kommunista diktatúra korszakára hivatkozom: ha elővesszük a régi naptárainkat, fekete betűvel ott volt a naptárainkban március 15-éhez hozzátéve, hogy “nemzeti ünnepö, de hát ezt senki nem ünnepelhette meg, nem volt munkaszüneti nap, az iskolában legfeljebb egy órát ha erre volt szabad fordítani, és árgus szemekkel figyelték a titkosrendőrök, hogy ki merészel kokárdát feltenni magára az utcán.

A függetlenség napját szorgalmazó előterjesztőket az sem zavarja, hogy közöttük olyanok is vannak, akik egy olyan rendszer vezető politikusai voltak, melynek fennmaradása zálogát éppen a magyar függetlenség teljes hiánya, az ország idegen megszállása képezte. Végül is ami történik, az törvényszerű és világos láncolatot képez. A diktatúra állambiztonsági apparátusa tagjainak vezető pozíciókba kerülése, a diktatúra rendszere működtetőinek és velük a diktatúrának tisztára mosása, a sajtószabadság fojtogatása, az alkotmányos és emberi jogok lábbal tiprása, a kommunista rendszert diszkretizáló törvény hatályon kívül helyezése - mindez egy folyamat része. Ez pedig, ki kell mondanunk: az eszmei és erkölcsi értelemben vett lopakodó visszarendeződés folyamata. A kormány törvényjavaslata, amit most tárgyalunk, láncszem ebben a folyamatban.

Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, ma eltörölhetik a magyar szabadság napját, ehhez megvan a néhány fős parlamenti többségük; de bizonyos vagyok benne, hogy az a törvény, amelyet önök most meg fognak semmisíteni, vissza fog még kerülni a magyar corpus jurisba. Biztos vagyok abban, hogy meg fogjuk még ünnepelni ebben az országban a magyar szabadság napját.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)