Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

STUMMER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Korunk információs társadalmában az adat birtoklása olyan jelentőséggel bír, mint még soha az emberiség történelmében. Adatok segítségével ismerjük meg a jövőt, adatok felhasználásával kerülhetünk versenytársaink fölé, adatok ismerete alapján hozhatjuk meg a legfontosabb döntéseinket egyéni és nemzetállami szinten egyaránt. Közhely, de igaz, és el is kell hangoznia egy ilyen tárgyú törvényjavaslat vitájában, hogy az adat hatalom. Miniszterelnökösen közjószág, csak hogy értsék a patkó túloldalán is.

Ezzel a hatalommal, illetve az ebből adódó lehetőséggel tudni kell élni, tudni kell jól élni egyénnek és országnak egyaránt. Ha az ország nem tud jól sáfárkodni az általa kitermelt, előállított, szakemberei által szolgáltatott adatokkal, akkor óhatatlanul olyan versenyhátrányba kerül másokhoz képest, amit semmilyen más módon nem lesz képes behozni a későbbiekben.

Az, hogy Magyarország hogyan boldogul majd a következő években és évtizedekben, az ilyen és ehhez hasonló javaslatok alapján dől el. Hogy sikerüle, az a jelen javaslatban leírtak alapján most még nem fog kiderülni, hiszen a javaslat fontos kérdésekben nem foglal állást a részleteket illetően. Ebben az általános vitában én mégis vagy éppen ezért fontosnak tartok leszögezni bizonyos alapelveket, amelyek meg kell hogy határozzák ebben a témában kialakított álláspontunkat.

Ezeknek az elveknek meggyőződésem szerint a következőknek kell lenni. Az adatvagyon ügye nemzeti szuverenitási kérdés. A nemzet polgárai által előállított, a köz számára hasznosuló és hasznosítható adatvagyon a nemzetet illeti, az harmadik fél számára üzleti vagy bármely más megfontolásból csak kellő elővigyázatossággal és körültekintéssel, alapos mérlegelés után lehetséges.

Az adatvagyonnal való felelős gazdálkodás az ország jövőbeni versenyképességének meghatározó eleme. Az adat a gazdaság versenyképességének szolgálatába csak úgy állítható megfelelő hatékonysággal, ha azok a legmodernebb eszközökkel és struktúrákban várják a felhasználást.

Három: az adatvagyonnal való gazdálkodás folyamatainak transzparenciája a nemzetnek nemcsak érdeke, hanem joga is. Érdeke, mert az adatvagyon mindenkor egy nagy érték, így sokan és sok okból sajátíthatják ki önérdekből annak bizonyos részeit; és joga is, a nemzet szuverenitásának egyik legfontosabb zálogaként tekintünk rá.

Mindezekből adódóan, gondolom, mindenki számára világos, hogy az Adatvagyon Ügynökség sokkal több, mint egy újabb homokozó a NER-es fiataloknak, és sokkal többről szól, mint egy adminisztrációs bűvészmutatvány végrehajtásáról, aminek a sikerességéről  egyébként ismerve Gál András Levente bürokratikus képességeit  nekem személyesen nincsen különösebb kétségem.

Ez a koncepció az adatra mint forgalomképes vagyonelemre tekint, és teszi ezt nagyon helyesen. Mi azt kérjük, tekintsenek a végrehajtó hatalom jelenlegi birtokosai úgy is, mint közös kincsre, a közös jövőnk egyik legfontosabb zálogára, és kivételesen ne úgy rá, mint holmi zabrálni való jószágra.

Itt, ezen a helyen meg kell sajnos jegyeznem, hogy a jelenlegi javaslatból nem sugárzik az általam elvárt transzparencia, nem látszik világosan, hogy végső soron és részleteiben mik a jelenlegi kormányzat szándékai. Az eddigi ismeret alapján önök éves szinten tízmilliárd forint nagyságrendű forgalmat várnak, miközben a törvényben sem a piaci igény teljesítési ellenértéke megállapításának szempontjai, sem a közfeladatot ellátó szerv és az együttműködő szerv részére az adatoknak rendelkezésre bocsátásával összefüggésben felmerült többletköltségeinek részletes szabályai nincsenek benne. Ez, ismerve az önök korrupciós gépezetének működési mechanizmusait, sajnos nem sok jót ígér.

Egyik legnagyobb, részben az előbbiekhez kapcsolódó aggodalmam az is, hogy a Nemzeti Adatvagyon Tanácsban végső soron három politikai szereplő dönt a piaci igények kielégítésének körülményeiről és feltételeiről. A jelenlegi névsorban pedig Pintér Sándor és Palkovics László mellett ott van a nemzet férje, Rogán Antal is, akiről sok mindent el lehet mondani, de hogy sikítva menekülne a lába elé időnként lepottyanó közvagyonelemektől, na, azt nem különösebben.

A működés logikája az önök elképzelése alapján valahogy így néz ki: a tájékoztatási szolgáltatásra irányuló igényt az igénylő a Nemzeti Adatagyon Ügynökség részére megküldi. A Nemzeti Adatvagyon Ügynökség az igényt megvizsgálja. Ha az igény teljesítéséhez szükséges, a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség megkeresi az együttműködő szervet annak érdekében, hogy az anonimizált adatokat adatelemzés céljából rendelkezésére bocsássa. A Nemzeti Adatvagyon Ügynökség az igény teljesítésekor vagy elutasításakor a Nemzeti Adatvagyon Tanács által meghatározott szempontok és alapelvek figyelembevételével, piaci igény teljesítésekor és elutasításakor a Nemzeti Adatvagyon Tanács döntése alapján jár el. A tanács döntése alapján, amelyben a kisajátítás elleni tiltakozásairól nem híres Palkovics, az átláthatóságért vívott küzdelmeiért nem közismert Pintér és a felelős közvagyonkezelésről nem nevezetes Rogán miniszter urak döntenek.

A lényeg ez, nem más, kedves államtitkár úr, minden más csak egy adminisztrációs bűvészmutatvány egy törvénygyárrá silányított Országgyűlés falai között. Nem kérem önöket, hogy vegyenek erőt most magukon, mert tíz év kormányzás után, azt gondolom, ez úgyis falrahányt borsó lenne. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)