Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanapon lehetőségünk volt meghallgatni a kormányzati sikerpropagandát. Az elhangzott beszámoló arra fókuszált, hogy a kormány milyen ügyesen és gyorsan igyekszik megszabadulni attól a pénztől, amit az Európai Unió biztosít mindannyiunk számára annak érdekében, hogy a magyarországi régiók, elsősorban a vidéki régiók gyorsabban növekedjenek, fejlődjenek, a hátrányukat csökkentsék.

Ezt azért fontos kiemelnem, mert éppen ezekről a célokról, a lényegi kérdésekről, amelyek alapján megítéli majd az EU Bizottsága kormányunk pénzosztó munkájának eredményét, sajnálatos módon szinte egyetlen szó sem hangzott el. Az elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy a kormány egyetlen célja a pénz bármi áron való elszórása. Azt állítja a kormány, hogy a 2014-2020-as ciklusban az egyes tagországokra háruló feladat az, hogy a tagországoknak megítélt pénzeket a tagországok minél hamarabb elköltsék, és ezen feladat teljesítésében Magyarország éltanulónak minősül az itt bemutatott számok alapján.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ki kell ábrándítsam a kormányt: a feladat nem ez, nem az, hogy a hét évre szánt forrásokat három év alatt elköltsük, hanem az, hogy ezekből a forrásokból olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek hozzájárulnak Magyarország és a fejlett nyugat-európai országok közötti különbségek csökkenéséhez. A valódi cél az, hogy olyan projekteket finanszírozzunk ezekből a támogatásokból, amelyek fenntartható növekedési pályára állítják az országot.

Az itt elhangzottak a legkevésbé sem támasztják alá azt, hogy ezen célok felé akár egy tapodtat is elmozdultunk volna az elmúlt három évben, sőt az itt elhangzottak, feltéve, hogy úgy igazak, ahogyan azt ma itt számunkra elmondták, inkább azt támasztják alá, hogy ezen célok irányában egyetlen lépés sem történt, illetve a jövőben sem fog történni, hiszen a forrásokat már lekötötték, tehát a legjobb szándék mellett is az elkövetkezendő fél évtizedben a forráshiány miatt gyakorlatilag már nem maradt mozgástér. Ha ez tényleg így volna, akkor a helyzet igazán siralmas volna, de szerencsére bízhatunk a kormányunk oly jól ismert nagyotmondásában, és reménykedhetünk abban, hogy az elénk tárt adatok erősen kozmetikázottak.

Lássuk hát azokat a számokat, amelyeket a hivatalos honlapon az elmúlt negyedévben közölt az intézményrendszer! Az összes operatív programban az összes lekötött forrás 4262 milliárd forint. Ez az összeg, amire már a megkötött támogatási szerződés van hatályban, ez az adat a hivatalos honlapon március 26-án megtalálható, ez a közzétett adat remélhetőleg valós. Ezzel szemben Lázár János miniszter úr azt állította, hogy a szerződéses állomány a 2016. évben 4000 milliárd volt, és ez év március 6. napján ezen szerződéses állomány már meghaladta a 4600 milliárd forintot. Ezt az általam feltett kérdésre válaszolta 2017. március 13-án, önök is hallhatták itt a parlamentben. Az adatok közötti eltérés okát nem ismerjük, nem állnak rendelkezésre olyan nyílt adatforrások, amelyekből a tényleges helyzetet ellenőrizhetnénk. A nyilvános, elérhető adatok megszüntetése éppen a miniszter úr által bevezetett rendszernek köszönhető, valószínűleg nem véletlenül.

A kifizetések összegét szintén tartalmazza a hivatalos honlap: a teljes kifizetett összeg 1792 milliárd forint, ez szintén március 26-ai adat. A miniszter úr az iménti válaszában azt állította, hogy ez az összeg már a 2016. évben elérte a 2000 milliárdot, tehát mondom, 1792 milliárd a mostani adat, az idén pedig további 2300-2600 milliárd kifizetésére kerül sor időarányosan, tehát január, február, március hónapban már ki kellett volna fizetni ennek a tervezett összegnek az egynegyed részét, azaz körülbelül 800 milliárdot. A honlapon található összes kifizetés és a miniszter úr válaszában kapott adatok között szintén jelentős az eltérés, mintegy 1000 milliárd forint, de ez esetben sem tudjuk ellenőrizni egyik adat valódiságát és hitelességét sem.

Nyilvánvaló tehát, hogy a hatalmas számokkal való dobálózás csak arra szolgál, hogy elterelje azok figyelmét a tényleges bajokról, akik nem foglalkoznak napi szinten a fejlesztéspolitikával, de szerencsére a mai napon lehetőségünk van ezen emberekhez is szólni, és talán sikerül felnyitni a szemüket. Hamis és félrevezető tehát az a számháború, amit a kormányzat folytat a fejlesztéspolitika területén, tartok attól, hogy a rendszer saját magát is becsapja ezekkel a feltupírozott, értelmetlen számokkal.

A siker és az eredmény fokmérője nem ez, tisztelt képviselőtársaim. A valóságban a pályázati felhívások megjelenésüket követően, a beadási határidő előtt több alkalommal módosulnak, a beadási határidő szinte minden esetben módosításra kerül. Ez azt jelenti, hogy a felhívásokat és a kapcsolódó anyagokat rohamtempóban tákolják össze a munkatársak. Ennél rosszabb eset, ha azt feltételezzük, hogy olyan munkatársak végzik ezeket az előkészítő munkákat, akik nem kellően felkészültek. Többször kérdeztem már az illetékeseket ezen Ház falai között, hogy adjanak érdemi magyarázatot erre a jelenségre, de sajnos csak a szokásos semmitmondó számokkal való dobálózás volt a válasz.

A rendszer alapját és kereteit meghatározó 272/2014. kormányrendelet hatálybalépése óta több alkalommal módosult, mint ahány hónapja hatályban van. Tehát az egész támogatási rendszer gerincét alkotó kódexjellegű szabály instabil, átláthatatlan mind a pályázók, mind az intézményrendszerbeli dolgozók számára. Erre a problémára is felhívtam már a figyelmet korábbi hozzászólásaimban, de erre sem érkezett érdemi választ. Áttekintve a rendszer egészének elmúlt hároméves történetét, meg kell állapítsuk a legkisebb túlzások nélkül, hogy a magyar fejlesztéspolitika áldozatul esett a kormányzati zsákmányszerzésnek, a mutyizásnak, és sajnálatos módon a korrupció kiterjedésének a terepe lett. Nem működő rendszereket látunk, széthulló intézményeket látunk, agyonterhelt vagy felkészületlen személyi állományt látunk, illetve azt látjuk, hogy a haverok pályázatai könnyen, gyorsan átsiklanak ezen a kaotikus rendszeren, míg az egyszerű magyar kkv-k fél éveket vagy akár egy évet is várnak egy döntésre.

Mindez a kormánypropaganda csak azt harsogja, hogy minden forrást elosztottunk, minden pénzt elszórunk, és elvárja tőlünk és az országtól, hogy ehhez a kontár munkához még jó képpel asszisztáljunk is és tapsoljunk. Hogyan örülhetne bárki is annak, hogy az éppen regnáló kormány elherdálja a nemzet hétéves fejlesztési forrásait két év alatt olyan célokra, amelyek csak a haverok érdekeit szolgálják, nem pedig a nemzet érdekét, nem az ország érdekét?!

Szomorú vagyok, tisztelt képviselőtársaim, mert immár harmadik alkalommal beszélgetünk ebben a teremben, ebben a körben erről a témáról, de sajnos a siralmas helyzeten nem sikerült érdemben változtatni.

(17.50)

Egy pozitívumot azonban elmondanék a végén, egy mikrosikert, talán így is mondhatnám. Az említett, március 13-án feltett kérdésemben kérdeztem a felelős miniszter urat, hogy mikor óhajtják végre nyilvánosságra hozni a vidékfejlesztési program nyerteseit.

Akkor ő természetesen nem válaszolt a kérdésre, csak mellébeszélt, de képzeljék, mára már a nyilvánosan elérhető adatok között szerepel a mintegy 12 ezer nyertes neve és pályázati azonosítója. Ezúton köszönöm, ezt majd tolmácsolják a miniszter úrnak. Remélem, a többi kérésem is meghallgatást nyer majd az idők folyamán. Végre egy kis mikrosikert elértünk.

Továbbra is bombázni fogjuk önöket azokkal a javaslatainkkal, amelyek, úgy érezzük, hogy jobbá tennék ezt a fejlesztéspolitikát, és amelyek valóban előrevinnének és nem csak a mutyizásba ragadnánk bele. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)