Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt képviselőtársaim!  úgy is mint előterjesztők. A Jobbik-Konzervatívok elképzelése az országról az, hogy egy normális Magyarországra van szükség. A normalitás egyik mércéje a szélsőségektől mentesség, azaz a szélsőséges gondolkodástól való mentesség, és ennek a fényében lehet ezt a törvényjavaslatot is mindenképpen megvitatni, illetve megnézni. (Kósa Lajos és Halász János felnevet.)

A gondolkodás a közbeszéd megítélésével kapcsolatosan, hogy milyen szinten van, és hogy ezt miként lehet feloldani, és miként lehet biztosítani a legnagyobb szabadságot vagy a legnagyobb szigorítást, két szélsőséges érték van: egy teljes liberalizáció és egy teljes szabadon engedés, ami azt jelenti, hogy bárki bármit mondhat büntetlenül, a másik egy nagyon szigorú és mindent lekorlátozó hozzáállás. Szerintem egyik sem helyes.

A jelenlegi szabályozás, amelyet a magyar büntető törvénykönyv tartalmaz, egyébként helyes középutat választott és egy jó arányt képvisel, függetlenül attól, hogy ezzel kapcsolatosan az Emberi Jogok Európai Bíróságának vagy bármilyen más nemzetközi szervezetnek mi az elképzelése. Szerintem ez kifejezetten az a passzusa és az a helye a törvénykönyvünknek, a büntető törvénykönyvnek, amely eddig jó, és mondjuk úgy, hogy időt kiálló és próbát kiálló szabályozása volt. Tehát ebben a viszonylatban érdemes nézni, hogy mi a normalitás, és azt lehet mondani, hogy a normalitáshoz és a normális Magyarországhoz a legközelebb az a szabályozás áll, ami most van.

Ezzel szembemegy, és akkor mindjárt két indokot lehet felhozni: az egyik egy jogpolitikai indok, ami szerintem hibás és a korszellemmel nem összeegyeztethető, a másik egy Alaptörvénnyel ellentétességi indok. Tehát ezt a két indokot lehet felhozni egy arra, hogy miért nem helyes maga az előterjesztés. Az egyik: én kétlem, hogy az előterjesztőknek és ezáltal a kormánynak egy olyan jogpolitikai indoka lenne a jelenlegi közállapotokat figyelembe véve  az elvesztett négyszáz sajtóper, a futószalagon érkező sajtóperek, és egyébként a későbbiekben ezek leágazásaként megjelenő rágalmazási és becsületsértési eljárások , nem hiszem, hogy azt a helyes következtetést lehet levonni ebből a mai közhangulatból, hogy mindenáron a liberalizációjára és ebben az esetben a büntethetőség enyhítésére van szükség.

Világosan látszik az, hogy tendenciaszerű lett, sőt üzemszerű lett az, hogy egyes médiatermékek, ha úgy fogalmazunk, sajtótermékek és médiaszolgáltatás útján  tehát pont azon a módon, amelyet önök most dekriminalizálni akarnak , pont ezen az úton, ezeket a felületeket kihasználva, ezeknek a most már pénzügyi kapacitásait kihasználva rendszeressé vált az, hogy másokról a valósággal teljesen ellentétes, hamis tényállítások hangzanak el, és ilyenek kerülnek közlésre. A jelenlegi polgári eljárási rendszer sem képes megbirkózni ezzel, ezt világosan mutatja az, hogy a rendszeresen alkalmazott különböző sérelemdíjak, illetve egyéb bírságok egyszerűen nem akadályozzák meg még ettől a polgári jogi károkozástól sem az elkövetőket.

Éppen ezért fontos az, hogy legyen egy olyan, nem a polgári joghoz, hanem egy, a büntetőjognak, annak az ultima ratio jellegét hangsúlyozó büntetési módnak a lehetősége, amely pont a médiaszolgáltatások vonatkozásában lehetőséget biztosít arra, hogy az állam kifejezze azt a rosszallását és azt a büntetőjogi igényét, amely egy, a társadalmi normákkal nyíltan szembehelyezkedő ilyen bűncselekménynél az állam büntetőjogi igénye érvényesítésének a kötelezettsége.

Éppen ezért kell azt mondani, és ez egy másik megfontolandó problémakör önöknek, hogy az, aki médiaszolgáltatást üzemeltet, sajtóterméket tart fönn, magát újságírónak mondja, mégis nemcsak az írott szónak vagy az elhangzó szónak a köznapi értelemben vett súlyát ismeri, hanem annak a fokozott felelősségét is kell hogy kövesse és tartsa szem előtt, az újságíróknak saját hivatási etikai elvárásuk, hogy körültekintően, a tényeket tisztázva, az igazságra törekedve fogalmazzák meg az állításaikat. Ha tőlük elvesszük, és kivesszük éppen ezért a büntethetőség alól  nem azt mondom, hogy minősített eset legyen, ha valaki sajtótermékként vagy sajtómunkásként követ el becsületsértést, rágalmazást , de ha dekriminalizáljuk ebben az esetben, és azt mondjuk, hogy ők egyébként még több felmentést kapnak a becsületsértés és a rágalmazás elkövetésének tényállása alól, és kivesszük őket, az pontosan ellentétesen hat. Hiszen azok az emberek, akik azt a hivatást választották, hogy a valót, az igazat, a tényszerűt akarják a közvéleményhez, a nagy nyilvánossághoz eljuttatni, és ezt hivatásszerűen csinálják, velük szemben fokozott elvárásnak kell lennie nemcsak a saját etikai kódexükben, hanem az állam képében megjelenő büntetőjogi igény képében is.

Tehát nem lehet attól eltekinteni, hogy azok a személyek, akik ezt a hivatásukhoz használják, a tényközléseket, őket kivegyük alóla. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy nyugodtan mentesíthetjük az ügyvédeket vagy a jogászokat a különböző hivatásrendi elkövetett magatartások alól, mert ők pont ne kerüljenek bele, pedig nekik fokozottan figyelmük és felelősségük az, hogy jogászként, sőt minősítő körülményként szokták az ítélkezésben használni azt, ha valaki a saját jogtudomása, a saját hivatásrendjének a megszegése és minden ismeretével ellentétesen ilyen eljárásban vesz részt, vagy ilyen bűncselekményt követ el. Mindenkinél  az orvosnál, az építésznél, a jogászoknál  nyomatékosan veszik ezt figyelembe.

Most önök egy menekülőutat tesznek ezáltal a médiadolgozóknak, a médiamunkásoknak. És hozzáteszem, a mai világban sajtóterméket és médiaszolgáltatást létrehozni egy NMHH-regisztrációtól meg egy chatbotnak a honlapépítő és beregisztrálós munkájától függ, tehát körülbelül 15 perc alatt én önöknek létre tudok hozni 32 hírportált úgy, hogy annak a 32 médiamunkása akár ugyanaz a személy lehet, és ő magát újságírónak mondja. Nyugodtan üzenhetjük Pócs Jánosnak, hogy nem kellett volna sokat bíbelődnie ezzel a mostani mentelmi ügyével, mert ha következőnek esetleg médiaszolgáltatást akar indítani, vagy magát sajtóorgánum szerkesztőjeként feltüntetni  bár szerintem ez összeférhetetlen amúgy az országgyűlési képviselők jogállásával , de ha egy alacsonyabb szintű önkormányzati képviselő ilyet akar fenntartani, vagy közgyűlési elnök, csinál magának egy médiaterméket, és utána bárkit úgy rágalmaz, ahogy szeretne, és azon a médiaszolgáltatáson keresztül bármit közzétehet.

Hozzáteszem, itt jön a következő probléma, ugyanis önök azt javasolják, hogy a nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő kifejezésről legyen szó, tagadásról legyen szó, tehát a nyilvánvaló és a súlyosan becsmérlő tagadásnak a büntetőjogban, a jelenlegi büntetőjogban nincs egy egzakt, elvonatkoztatott fogalma, amit meg tudunk ítélni. Sem a büntetőjog alkalmazásában, sem az ítélkezésben nincs erre meglévő, kidolgozott, megmunkált, egzakt meghatározás. És ez azért baj, mert a büntetőjogi tényállásoknál  ezt gyakorlatilag a rendszerváltás óta tudjuk  ez az egyike azon alkotmánybírósági határozatoknak, ami a magyar büntetőjognak az egyik legfontosabb ékköve, hogy világosnak kell lennie az összes megfogalmazásnak, nyilvánvalóan határozottnak és mindenfajta bizonytalanságot nélkülözőnek kell lennie.

Ajánlom figyelmükbe a 11/1992. alkotmánybírósági határozatot, amely jól megfogalmazza ezt, és szerintem ezen a teszten az önök, az előterjesztők által tett ezen kitétel, csak ez a kitétel nem megy át, ez nem lesz alkalmas rá. Én megfontolásra javaslom, ha ilyet akarnak benyújtani, akkor azt ne így tegyék, mert ez nem lesz alkalmas rá. Én örülök neki, hogy önök így gondolják, szerencsére nem a törvényhozásnak kell erről döntenie, hanem az Alkotmánybíróságnak kell döntenie.

Hozzáteszem, pontosan azért, hogy erre szükség legyen, én élni fogok azzal a lehetőséggel, és erre fogom bátorítani a többi képviselőtársamat is, hogy ha elfogadja a törvényhozás a jelenlegi formájában ezt a törvényt, akkor forduljunk az Alkotmánybírósághoz, és nézzük meg, mielőtt bárki elkezdi használni, hogy ennek a törvénynek az alkotmányossága megvane, mert a büntetőjogi törvényeink nem a mezőgazdasági termelők termeszthető növényeinek a szabályozásáról szólnak, hanem ez a legfontosabb és a társadalmunk legkomolyabb normáit szabályozó törvénykönyve. Az ebben való bármilyen szintű beavatkozásnak betonbiztosnak, érthetőnek, következetesnek kell lennie, úgyhogy minimum az a felelősségünk, ha egy ilyen törvényjavaslatot elfogad a többség, s a többiek ezt támogatják, akkor az Alkotmánybíróság véleményét is ebben megkérdezzük.

(12.30)

Azt is szeretném hozzátenni, amit mondtam, hogy a jogpolitikai jelenlegi igényekkel szembemegy és teljesen azzal szembemenő a mostani javaslatuk. Hozzáteszem, az egészre a Transzparens Újságírásért Alapítványnak az egy hónappal ezelőtt kapott e-mailje hívta fel a figyelmet, ami nyilvánvalóan egy ilyen kormánypárti próbálkozás volt, elküldték, emlékszem, az összes frakcióvezetőnek, nekünk is. Egy gond van, hogy a Transzparens Újságírásért Alapítványra rákeresve egy dolgot nem lehet tudni, illetve egy dolgot nem lehet tapasztalni, hogy átláthatók lennének. A nevükkel ellentétben semmilyenfajta beszámolójuk nincs. (Szabó Timea: Viccnek jó volt.) Egy dolgot biztosan lehet látni, hogy a Fideszhez közeli emberek gründolták ezt. Egyébként annyira trükkös volt ez a megkereső levelük, hogy a legelején épp a 444 újságíróival, a Telex újságíróival viccelődtek, meg hogy hát, milyen esetek voltak. Persze, aztán előjött Füssy Angéla a közismert pestisracok-os bugyrokból, tehát azért egy nagyon átlátszó dolog volt ez, amivel próbálkoztak. Önök előjöttek egy ilyen…  most aztán a médiában egy igazi liberális álláspontot és mainstream külföldi álláspontot fogunk képviselni dologgal, csak ezt megint a saját módjukon, egy ilyen felállított kis bábszínházzal próbálták előre eladatni, de az emberek ezen átlátnak, és világosan átlát a szakma is. Én úgy gondolom, hogy nagyon rossz irányba haladnak ezek, a jelenlegi közállapottal teljesen összeegyeztethetetlen, amit önök itt a törvényjavaslatban javasolnak.

Hozzáteszem, hogy ha valóban szeretnének módosítani azon, hogy jól működjön a közélet hangnemének vagy a kimért közéleti közléseknek az állapota  gyanítom, ebbe az irányba nem akarnak elmozdulni , akkor mégis a Btk.-módosítás helyett azt javasolnánk, hogy olyan polgári jogi szankciós szigorítások legyenek, amik például a sérelemdíjak megállapításánál figyelembe vennék az egyes szerkesztőségek bevételét. Például, hogy ne fordulhasson elő, hogy 50 vagy 100 milliárdos bevételekkel rendelkező szerkesztőségek 500 ezer forintot fizetnek. Vagy legyen például az elvesztett mennyiség, tehát legyen egy szám, egy abszolút szám, hogy ahány pert vesztenek, úgy emelkednek a sérelemdíjak, illetve az egyes, akár hatósági büntetések.

Az önöktől talán nem olyan távol álló Fox News az elmúlt időszakban elkövetett hazugságai miatt 800 millió forintnyi dollárt fog fizetni. Hát, gondoljanak bele, ha ezt Marsi Anikónak meg a másik bemondópárosnak (Gréczy Zsolt: Gönczi Gábor!) kellene kifizetnie az elszaporodott hazugságaiknak az arányában, valószínűleg földönfutóvá válna a TV2 körül mindenki, ha egy emelkedő számról beszélnénk.

Tehát ha önök valóban elkötelezettek abban, hogy egy tisztességes és normális közéleti viszony legyen  Gönczi Gábor, igen, köszönöm szépen a segítséget , akkor nem a Btk.-nak a liberalizációja felé mennének, hanem a jól megfogalmazott, koherens és jól alkalmazott Btk.-t békén hagynák, és dolgoznánk polgárjogi szempontból a közélet hangnemének a tisztítása érdekében. Ez egyébként közös felelősségünk lenne, hiszen mégiscsak a „politikus” mint szitokszó hangzik el most már az országban, és ha számolni kellene, hogy, bocsánat, kiket utálnak a legjobban ebben az országban, és kinek a legalacsonyabb a társadalmi hitelessége, akkor a politikusok sajnos első helyen állnának. Ezért kőkeményen megdolgoztunk szerintem mindannyian, a patkó mindegyik oldalán, hozzáteszem ön-kritikusan ezeket, de ha valóban szeretnénk ebben előrelépni, akkor az lenne a közös felelősségünk, hogy a polgárjogi jogkövetkezményeket és az abbéli munkát helyezzük előtérbe, és ne a Btk.-val foglalkozzunk.

Jelenlegi formájában hiába takaródznak európai javaslatokkal, hiába takaródznak más típusú véleményekkel, a jelenlegi közállapot és ezáltal a jogpolitikai érdek sincs meg amögött, hogy ilyen változás legyen. Ez szimplán egy politikai célzatú elterelés, illetve akció, amire önök készülnek. Szerintem mérhetetlen károkat fog okozni a hazai közbeszédben, ha ezen az úton megyünk tovább. A Btk.-nak ilyen irányú módosítását, tekintettel a felsorolt érvekre és arra, hogy álláspontom szerint alaptörvény-ellenes, mi ebben a formában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)