Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KISS JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat úgy, ahogy államtitkár úr mondta az expozéjában, valóban igen számos igazságügyi tárgyú törvényt érint; megszámoltam, egész pontosan 34-et.

Ezért én most valamennyi érintett törvényre kitérni nem szeretnék, nemcsak a nagy számosság miatt, hanem azért sem, mert államtitkár úr az expozéban minden olyan törvénymódosítást tételesen is megemlített, amelyek lényegi változást takarnak, és nem pusztán szóhasználati vagy technikai pontosításra vonatkoznak. Azt gondolom, hogy teljessé tette a képet az expozé, így pusztán az előterjesztés legfontosabb csomópontjait szeretném ismételten felidézni és kiemelni.

Hadd kezdjem azzal, hogy a legnagyobb horderejű változás a büntetés-végrehajtásról szóló törvény módosításában jelentkezik, átfogó reform jelenik meg az elítéltekre nézve abban a tekintetben, hogy a letöltendő szabadságvesztés elérje az optimális büntetőpolitikai célt. Ahhoz, hogy a helyes és társadalmilag sikeres büntetés-végrehajtás irányairól és megoldásairól szólni tudjunk, nem tudjuk megkerülni azt a kérdést persze, hogy a büntetőjogban mi a büntetés és ehhez kapcsolódóan a büntetés-végrehajtás célja. Nem egy egyetemi büntetőjogi szeminárium résztvevői vagyunk most, de ez a kérdés mégiscsak releváns, ha a vonatkozó törvényjavaslatot értékelni szeretnénk. A laikus polgár a természetes jogérzékénél fogva azt mondaná, hogy a büntetés célja az, hogy aki bűnt követett el, az megbűnhődjön, ezáltal a társadalom, a jog erejével adjon arányos választ a jogsértő cselekedetre.

Ha felidézzük a büntetőjogászok több száz éves vitáit, akkor láthatjuk, hogy a laikus polgár nem is áll messze az igazságtól, de ahogy mondani szokták, csak az igazság egyik szeletét bontja ki. Hadd idézzem Bibó Istvánt, aki azt mondja, hogy a büntetőjog sajátos erkölcsi jelentőségét egyetlen központi fontosságú kérdés adja meg, amely az összes többi etikai vonatkozást magában foglalja, ez a kérdés pedig a büntetés értelmének és mibenlétének a kérdése.

(15.40)

A büntetés értelmét fel lehet fogni a fenti, vagyis a laikus módon, amit a büntetőjog készen vesz át az etikából, és mint ilyen, persze nem is szorul igazolásra. Ezzel szemben áll a büntetés egy másik felfogása, mely szerint a büntetés olyan jogintézmény, amelynek értelmét a társadalmi funkciója és a társadalmi célja adja meg. Ugyancsak Bibó írja, hogy a büntetés az etikai felfogás szerint a bűn megtorlása. A megtorlásnak és az elkövetett rossznak rosszal való viszonzása az etikai szemlélet szerint nem szorul igazolásra, vagy legalábbis jogon kívüli értékalapja is van: a világharmónia helyreállítása, a bűnös vezeklése, az emberiség erkölcsi közmeggyőződésének érvényesülése.

A büntetést vizsgáló más elméletek a büntetés értelmét abban látják, hogy a cél nem lehet más, mint a társadalom védelme a bűntettel szemben, vagyis hogy további bűncselekményeket megakadályozzunk a büntetés segítségével. Tehát a büntetés akár a bűntettesre, a bűn elkövetőjére  speciálprevencióként , akár a társadalom többi tagjára is hatást gyakorolhat úgynevezett generálprevencióként. Ezen beállításban a büntetés nem megtorlás a bűntettel szemben, hanem a társadalom védekezése, és a legfőbb cél tehát az, hogy az újabb bűncselekmények megelőzésre kerüljenek.

Mindezt a jogászi fejtegetést csak azért volt szükséges elmondani, hogy rámutassak arra, a törvényjavaslat teljes tudományos felhatalmazással és szükségszerűséggel foglalkozik a büntetés-végrehajtás ilyenfajta újraszabályozásával, hiszen a büntetőpolitikának nagyon fontos célja a prevenció, a megelőzés, márpedig a megelőzés csak akkor lesz sikeres, ha az elítéltek társadalmi integrációs képességeit a büntetés-végrehajtás időszakában nem rontjuk, hanem éppen ellenkezőleg, javítjuk. Ezt a célt szolgálja az új törvényi szabályozás.

Nézzük, hogy mi a jelenlegi helyzet! Valóban úgy van, ahogyan államtitkár úr mondta, a szabadságvesztés letöltésének végrehajtási fokozatokban  fegyház, börtön, fogház  történő megállapítása hosszú ideje meghatározza a magyar büntetőjogi gyakorlatot, kifejezve ezzel is az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, illetve az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességet. Mindazonáltal a végrehajtás során az elítéltek szakmai szempontú csoportosítását és ezáltal az optimális prevenciót, az optimális bűnmegelőzést megnehezíti ez a régi struktúra.

A hatályos szabályozási rendszerben a szabadságvesztés három végrehajtási fokozatához fokozatonként további három-három végrehajtási alfokozat kapcsolódik. Összesen tehát kilenc kategória létezik, de a fokozatok elkülönítési szabályai merevek, és nem tudnak elég rugalmasan reagálni az elítéltek viselkedési és magatartási szokásaira. Az új besorolási rendszerben egy egyszerűbb, ötfokozatú és ami a legfontosabb, a törvényi szabályozás mentén oda-vissza irányban átjárható kategóriarendszer lesz az alapja a szabadságvesztés végrehajtási rendjének.

Az elítéltek biztonsági és fogvatartási kockázataira is reagáló kategória-rendszer lehetővé teszi a büntetés-végrehajtási szervezet személyi állományának hatékony, a fogva tartás biztonságának fenntartásához igazodó beosztását, és segíti a büntetés-végrehajtási intézetek férőhelyének optimalizált kihasználását is.

Az új besorolási rendszer eredményeképpen a büntetés-végrehajtási szervezet szakmai szempontjai hangsúlyosabb szerepet kapnak a szabadságvesztés végrehajtási rendjének meghatározásában. A végrehajtási fokozatok megmaradnak a büntetőítélet részeként, a szabadságvesztés végrehajtása azonban a jelenlegitől eltérő funkcióval és más hangsúllyal kap helyet. Garanciális elemként az elítéltek kezdeti besorolásának kereteit határozzák meg, de a keretrendszeren belül a büntetés-végrehajtási szervezet tudja majd érvényesíteni a saját, szakmai alapokon nyugvó, elsősorban az elítéltek magatartására, együttműködési készségére, nagyon fontos, hogy reintegrációs hajlandóságára, a visszaesési és fogva tartási kockázatokra, valamint az elkövetett bűncselekmény súlyára, az elítélt kriminológiai jellemzőire alapozó besorolási és elkülönítési szempontrendszerét.

Bevezetésre kerül új motivációs eszközként egy új kreditrendszer, ezt is említette államtitkár úr, amelynek célja, hogy az elítéltek számára az egyes kategóriák közötti váltáshoz egy objektív alapokon nyugvó, kiszámítható és átlátható, de egyben motiváló keretet adjon. Mindez segíti tehát azt a büntetőpolitikai célt, hogy a büntetés az újabb bűncselekmények számának csökkenését is szolgálja.

A jelenleg tárgyalt törvénymódosítási csomag a rendőrségi törvényt is érinti, az Europollal való együttműködés tárgyában, mégpedig, úgy gondolom, egy rendkívül fontos témakörben, hiszen az utóbbi évek egyik legnagyobb biztonsági kihívása az illegális migráció és a részben abból is fakadó terrorveszély. Az előttünk fekvő törvénymódosítás azonban lehetővé teszi, hogy az Europol javaslatára olyan személy vonatkozásában, akinek terrorizmus vagy más hasonlóan súlyos bűncselekmény vonatkozásában érintettsége van, a magyar rendőri hatóságok úgynevezett információs figyelmeztető jelzést helyezzenek el a schengeni információs rendszerben. Mindez segíteni fogja ezen személyek kiszűrését, hiszen ha az intézkedő rendőr valamely ügyben megállapítja, hogy az intézkedés alá vont személlyel szemben ez a figyelmeztető jelzés érvényben van, a további intézkedését már ehhez a tényhez, ehhez az ismerethez tudja igazítani.

Ugyancsak érdemes kitérni a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény módosítására is, már csak azért is, mert az utóbbi években valóban jelentősen megnövekedett a külföldi állampolgárságú fogvatartottak száma Magyarországon. A külföldön megfelelő tartózkodási jogosultsággal, családi kapcsolatokkal rendelkező, elsősorban külföldi állampolgárok esetében, azt gondolom, hogy logikus és életszerű a törvényjavaslatban foglalt előterjesztés, miszerint a szabadságvesztés büntetés végrehajtását az elítélt lakóhelye szerinti államba átadják. A jelen törvényjavaslat célja ennek mentén az, hogy ezeket a büntetés-végrehajtás átadására irányuló eljárási szabályokat gyorsítsa és egyszerűsítse, ezzel is elősegítve a büntetés-végrehajtás átadásának hatékonyságát. És hogy csak egy példát mondjak: ilyen egyszerűsítő szabály például az, hogy a javaslat szerint az elítélt meghallgatása telekommunikációs eszköz útján is biztosítható.

A törvényjavaslat arra is kitér  szintén nagyon helyesen , hogy a szabadlábon lévő, de a lakóhelyük szerinti államba korábban visszatért elítéltek esetében a nemzetközi vagy európai elfogatóparancs kibocsátása helyett, a büntetés Magyarországon történő megkezdése helyett, amennyiben annak jogi feltételei fennállnak, a büntetés-végrehajtási bíró inkább közvetlenül a büntetés-végrehajtás átadása iránt intézkedjen.

Végezetül szeretném én is megemlíteni a közjegyzőkről szóló törvény módosításának néhány elemét is. A közjegyzőkről szóló törvény módosítása jogalkalmazói visszajelzések és gyakorlati tapasztalatok alapján indokolt módosításokat tartalmaz, és valóban, az egyéb törvényekkel való összhang megteremtését is szolgálja.

A javaslat a közjegyző kioktatási és tájékoztatási kötelezettsége körében egyértelműen törvényi szinten világosan érvényre juttatja, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára a közjegyző kötelessége a kioktatás terén a perbeli eljárási jogokra és kötelezettségekre korlátozódik, továbbá a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről való tájékoztatás során a közjegyző  és azt államtitkár úr is kiemelte  csak jogi tájékoztatás nyújtására köteles.

A javaslat továbbá korlátozza a kinevezéstől számított három éven belül a közjegyző áthelyezését másik székhelyre, az ügyek folyamatos intézéséhez fűződő közérdekre tekintettel.

A javaslat rendezi azt is, hogy a megállapodás nélküli tartós helyettesítés esetén kit illet a közjegyzői díj. De rögzíti azt is, hogy az úgynevezett azonossági tanú közreműködése esetén ezeknek a tanúknak elegendő a fél személyazonosságának megállapításánál és a közjegyzői okirat aláírásánál jelen lenniük, a közjegyzői okirat teljes terjedelmű felolvasásánál nem szükséges részt venniük.

A javaslat a közjegyzői tanúsítás kapcsán a korábbiaknál részletesebb szabályokkal egyértelművé teszi, hogy a tanúsítvány mint közokirat készítésekor a közjegyzőnek csak a közokirat alakiságának a megtartásáért és a tanúsítvány tartalmi valódiságáért áll fenn a felelőssége.

Tisztelt Országgyűlés! Összegzésként elmondható, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat szakszerű, átgondolt, előremutató rendelkezéseket tartalmaz. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az elhangzottak ismeretében  a Fidesz frakciójához hasonlóan  támogassák a javaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)