Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy az ön kérdésében megfogalmazott állításokkal ellentétben nem káosz, hanem átalakítás van Magyarországon. (Zaj, felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban.) Olyan átalakítás, amely átalakítást valamennyi fejlett, európai uniós tagország, az eurózóna valamennyi országa az elmúlt 15 évben megcsinált. Magyarország sem fogja megkerülni, nem tudja elkerülni, nem tudjuk kikerülni, végig kell csinálni.

Ennek az átalakításnak sokféle olyan döntése van, amely az egyes országokban lényegében ugyanolyan tartalommal valósul meg, mint a másik országban, a mi döntéseink között is vannak ilyen döntések, és van néhány olyan - természetesen minden országban -, ami országspecifikusan valósul meg.

Azt is elmondtam már ma, de most megismétlem, hogy ráadásul teljesen függetlenül attól, hogy milyen irányzatú volt az adott kormány kormányereje akkor, amikor ezt meg kellett tenni, nagyjából ezekre a döntésekre mindenütt sor került, valamennyi országban. Sokszor jobboldali, sokszor baloldali kormányok hajtották végre ezeket az intézkedéseket. Egy bizonyos: más országban ilyenfajta durva támadása ezen döntéseknek sehol nem következett be, mint Magyarországon. Olyanfajta negligálása e döntések szükségességének, mint ami itt most van, sehol nem következett be, nézze végig Finnország, Svédország, Nagy-Britannia, Belgium, Írország példáját (Révész Máriusz: Hol 1,2 százalék a növekedés?), minden országra igaz az, amit most állítottam, és azt gondolom, hogy ez tanulság lehetne az önök számára is. (Font Sándor: Nem is hazudtak ennyit!) Mint ön, képviselő úr? Valóban. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Képviselő úr, nem szeretném elmagyarázni, hogy ezekre a döntésekre egyébként a fő összefüggéseket illetően miért van szükség, ezt mindenki világosan érti. Aki nem érti, az úgy csinál, mintha nem értené. Magam azt gondolom, hogy viszonylag egyszerű, középfokú közgazdasági ismeretek elégségesek ahhoz, hogy ezeknek a szükségszerűségét ne vitassa el senki sem, hanem ezeknek a szükségszerűségét ki-ki belássa. Ezért azt gondolom, hogy ilyenfajta vitába itt most egy négyperces időkeretben nem érdemes belemenni. Magam azt hiszem, hogy egy másfajta hozzáállás, mentalitás és felfogás szükséges ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről érdemi vitát tudjunk folytatni.

Három állításáról azonban mindenképpen szólnom kellene. Egyrészt szemben az ön állításával, és szemben abban a bizonyos jegyzőkönyvben szereplő állítással, az egészségügyre 64 milliárd forinttal nőtt a ráfordítás, szemben azzal, amit ön mondott. Tehát nem csökkenő, hanem növekvő ráfordításokról van szó. Szemben azzal az állítással, hogy a MOL-részvények értékesítésekor az államnak bármifajta vesztesége keletkezett volna, többlete volt az államnak, többletbevétele volt. Arról én nem tehetek, képviselő úr, hogy vannak írott szabályai a Budapesti Értéktőzsdének, vannak írott szabályai az értékelésnek, és nem áll módjában a kormánynak egy tranzakció érdekében ezen szabályokat módosítani, és azt gondolom, az a helyes, hogy a szabályokhoz tartani kell magunkat akkor, amikor éppen mi értékesítjük adott esetben a MOL-részvényeket. Ilyen szempontból tehát nem igaz az az állítás, amely elhangzott az interpellációs felvezető három percben.

Végezetül azt hiszem, képviselő úr, hogy ha abból indulunk ki, hogy Magyarországnak mi az érdeke, ha Magyarországnak érdeke az, hogy Magyarországon helyreálljon a stabil gazdálkodás, helyreálljon a kis hiánnyal történő vagy adott esetben többlettel történő költségvetési gazdálkodás, akkor nagy valószínűséggel ezeket a szabályokat közösen kell hogy elfogadjuk, az ellenzéki és kormányoldal közösen kell hogy működtesse a későbbiek során. Az ilyen típusú állítások, amelyeket képviselő úr az interpellációban tett, nem segítik azt a folyamatot, hogy ezt egyszer Magyarországon közösen elérjük.

Azt szeretném kérni, hogy jobb, ha ezt végiggondoljuk, és megpróbáljuk közösen megcsinálni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.20)