Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DUDÁS RÓBERT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy jelen javaslat  azon túl, hogy mind Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, mind egyébként minden más eddig felszólaló képviselő is elmondta, hogy támogatja ezt a javaslatot  természetesen a frakciónk részéről meg fogja kapni ezt a támogatást. Ugyanakkor viszont azt gondolom, fontos, hogy egy kicsit kitekintsünk, és ne pusztán akár a pótszabadságok lehetséges odaadásáról beszéljünk jelen javaslat kapcsán, hiszen azt gondolom, elmondható, hogy ez a népességpolitikához szorosan kapcsolódik, annak egy része, és nem lehet elégszer hangsúlyozni  és majd igyekszem néhány számmal alátámasztani , hogy miért is fontos Magyarországon a magyar Országgyűlésnek a népességpolitikával foglalkozni.

Maga a népességpolitika csakis kimondottan komplexitásában kezelendő és kezelhető, hiszen az oktatáspolitikával, a szociálpolitikával, a foglalkoztatáspolitikával, a lakhatással, az egészségpolitikával és számos olyan területtel van összefüggésben és függő viszonyban, amelyek mindegyikére oda kell figyelni. Azt gondolom, csak így, komplexitásában kezelhető a népességpolitika, ami pedig nekünk  mint ahogy már említettem  kiemelten kezelendő, hiszen Magyarországon a népességfogyás nagyon-nagyon csúnya és drasztikus számokat mutat.

Államtitkár úr azt mondta, hogy a kiszámíthatóságot kell biztosítani a családoknak és segíteni a gyermekvállalást. Én azt gondolom, igen, ezek kellenek, hogy legyenek az alapjai ennek a törvényjavaslatnak, és egyébként magának a népességpolitikáról való diskurzusnak is. Nyilvánvaló  és ezt ajánlom a kormány figyelmébe , hogy mindig van min javítani, és mindig lehet pozitív és negatív példákat is idehozni, és soha nem mondhatjuk el a gyermekekkel és a családokkal való foglalatosság kapcsán, hogy megtettünk mindent. Most azért engedjék meg, hogy néhány olyan példát is idehozzak a tisztelt Ház közé, ami egyébként kiemelkedik európai viszonylatban.

Említették már többen, hogy Magyarországon az apaszabadság 10 napra nőtt nyár óta, ez Spanyolországban ennek a többszöröse, tudomásom szerint 16 hét. Nyilván lehetséges, hogy egy szélsőséges példát hoztam esetlegesen most ide önöknek, és nem mondom azt, hogy teljes mértékben ilyen számokat kell most megvalósítani, és ebbe az irányba kell menni, de az iránynak ennek kell lennie. Az iránynak azért kell ennek lennie, mert ezzel teremtjük meg a megfelelő családi hátteret, a gyermekek gondozásának nyugodt körülményeit és a kiszámíthatóságot a családok irányában, mint ahogy, mondjuk, egy, a harmincas éveiben járó fiatal finn munkavállalónak 11 nappal több szabadság jár, mint egy magyarnak. Nem véletlen egyébként talán, és valószínűleg ezekre a dolgokra is visszavezethető, hogy milyen a várható élettartam abban a régióban és ebben a régióban.

Említettem, hogy a demográfiai csőd, a demográfiai katasztrófa irányába haladunk, amit nem lehet sem a jelen, sem az előző, sem az azt megelőző kormányra vagy kormányokra kimondottan fogni, az ő intézkedéseikre, hiszen ez már régen elkezdődött. Ugyanakkor viszont azt meg kell említeni, hogy 1958 óta, amikor ez a demográfiai hanyatlás elindult Magyarországon, érdemi lépéseket, érdemi intézkedéseket egyik kormány sem tett. Amit tett, az sokkal inkább csak tüneti vagy látszatintézkedés volt, magát a demográfiai hanyatlást, a demográfiai katasztrófa irányába vezető utat nem állította meg és azt nem fordította meg.

1962-ben  elnézést kérek a rövid történelmi kitekintésért, de azt gondolom, fontos  népességarányosan Magyarországon születtek a legkevesebben a világon, viszont sajnos azóta sem javult sokat a helyzet. Pusztán 1974-77 között produkálta a reprodukciós szintet a magyar lakosság, egyébként folyamatosan csökken a lakosság, olyannyira, hogy 2,5-ről 1,3-re csökkent a családokban a gyermekek száma. 223 ezerről 90 ezer alá csökkent az évenkénti születések száma, a halálozásoké pedig nő. Ez azt jelenti, hogy nagyjából másodgenerációnként megfeleződik Magyarország lakossága, és 1980-tól számolva napjainkig nagyjából 1,6 millióval csökkent Magyarország lakossága, 2050-re pedig a jelenlegi 9,6 millióról 7,5 millióra megyünk le a legoptimistább becslések szerint.

Pusztán azért kívántam rövid ilyen jellegű kitekintést tenni, hogy maximálisan támogatandó a KDNP által benyújtott törvényjavaslat, de arra kérjük önöket, hogy minden, a családokat, az egészséget, a foglalkoztatást, az oktatást segítő, egyébként az emberek életét és jólétét biztosító és segítő javaslattal álljanak még elő, és mi mindegyiket támogatni fogjuk, mert jelen állás szerint és jelen irányvonal szerint egyre csökken a magyar lakosság, és csökken egyébként a várható élettartam is, ezen pedig, azt gondolom, közös felelősségünk változtatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)