Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több évtizedes elismerésre méltó ügyvédi gyakorlattal rendelkező képviselőtársaim után szükségesnek tartom, hogy olyan nézet is nyilvánosságot kapjon az általános vita kezdetén, amely talán segíteni fog a későbbiekben abban, hogy egy minél használhatóbb és jó törvény szülessen.

A törvényjavaslat előzménye egy 1999. évi országgyűlési határozat, amelyik felkérte a kormányt, hogy vizsgálja meg a polgári jogi jogviták bíróságon kívüli rendezésének további lehetőségeit. A peren kívüli eljárások lehetőségétől a rendkívül leterhelt bíróságok tehermentesítését, emellett az ügyek gyorsabb megoldását várták a képviselők. Az előttünk lévő törvényjavaslat kétségkívül eleget tesz ezeknek a céloknak, de számos olyan államelméleti és politikai jellegű kérdést is felvet, amelyeket talán nem volt szándékában előidézni. Sajnálom, hogy ezekre az alkotmányos problémákra a törvényjavaslat általános indoklása nem szentel figyelmet, ezért tartottam szükségesnek erre mindenképpen kitérni.

Az első és legjelentősebb kérdés számomra, számunkra az, hogy szerencsés-e a közvetítői tevékenység nagyon szoros miniszteri felügyelete, ha úgy tetszik, kormányellenőrzése. Az igazságszolgáltatás ugyanis a polgári demokráciákban önálló hatalmi ág, hagyományosan független mind a kormányzattól, mind a törvényhozástól. Ha leválasztunk egy feladatkört az igazságszolgáltatás szokásos feladat- és hatásköréből, akkor ennek a leválasztott feladatkörnek is illene a kormányzattól független igazságszolgáltatás területén maradnia, és nem lenne szabad átkerülnie egy másik hatalmi ágazat, jelesül a kormány fennhatósága alá.

A törvényjavaslat számos olyan jogosítvánnyal ruházza fel az igazságügyi minisztert a közvetítői névjegyzékbe történő felvétel és a névjegyzékből történő törlés területén, amely jogosítványok kiválthatják azt az aggodalmat, hogy - egy régi, rossz emlékű kifejezéssel élve - a kormányzat úgymond kézi vezérlés révén beavatkozhat jogviták eldöntésébe. Ez az aggodalom már korábban, évekkel ezelőtt is megvolt bennem, tehát nem most jut eszembe ennek az előterjesztésnek a kapcsán, ugyanis szerintem elsősorban nem a bíróságnak mint intézménynek, hanem az igazságszolgáltatásnak mint közfeladatnak kell megőriznie a függetlenségét, s ennek az alkotmányos igénynek a törvényjavaslat véleményem szerint egészében nem tesz eleget. Nem állok most elő olyan javaslatokkal, hogyan, milyen hatósági jogokkal felruházott igazságszolgáltató intézmények vagy kormányzattól független köztestületek révén lehetne elérni a közvetítői tevékenység szerintem kívánatos függetlenségét, de az egyértelműen kiderül az előterjesztésből, hogy ezt az elvárást nem elégíti ki a javasolt miniszteri felügyelet.

Meg kell jegyeznem, az előterjesztés indoklása több helyen hangsúlyozza, hogy a közvetítői tevékenységnek nem célja az igazság felderítése, nincs bizonyítási kötelezettsége, hanem a békéltetés, a megegyezés a fő célja. Ez a vélemény burkoltan azt hangsúlyozza, hogy a közvetítői tevékenység nem lehet része az igazságszolgáltatásnak mint kormányzattól független hatalmi ágnak. Nem tudom elfogadni ezt a véleményt, hiszen közhely az a mondás, miszerint a bíróságok jogot szolgáltatnak és nem igazságot. Ezt úgy is megfogalmazhatom, hogy egy konfliktushelyzet, egy jogvita lezárása a feladata mind a közvetítőknek, mind általában a bíróságoknak. Céljaikat és feladataikat tekintve közelebb állnak egymáshoz, mint akár a végrehajtó hatalomhoz, akár a törvényhozáshoz.

Végezetül - bár gondolkodtam, hogy ezt elmondjam-e, de elmondom - aggályosnak tartom, és korábban, egy esztendővel ezelőtt is aggályosnak tartottam, amikor mi terjesztettük volna elő, a törvénytervezet időzítését, ugyanis jelenleg a bírósági illetékek díjának drasztikus felemelése, például a fellebbezési díjak megduplázása várhatóan tömegeket zár majd ki az igazságszolgáltatás lehetőségéből. A felemelt bírósági illetékek értelemszerűen terelik az igazságukat keresőket a közvetítői tevékenység igénybevételének irányába. Szinte adódik a következtetés, hogy a közvetítői tevékenység meghonosítása is - és ezzel a gyanakvással ennek a kormányzatnak kell szembenéznie - kormányzati kontroll alatt álló klientúrateremtést szolgál, és a felemelt bírósági illetékek már jó előre megteremtik a vevőkört.

Hogyan lehetne megelőzni ezt a gyanút? Elsősorban egy minisztertől, kormányzattól kevésbé függő közvetítői tevékenység révén, amelyben a kormánytól független igazságszolgáltatás a jelenleg elképzeltnél nagyobb szerepet kapna, de csökkentené az ilyen irányú gyanakvást a bírósági illetékek tervezett növelésétől történő elállás is.

Mindenképpen támogatni fogom ezt a törvényjavaslatot, de szükségesnek tartottam ezeket az aggályokat megosztani képviselőtársaimmal. Köszönöm szépen. (Taps.)