Felszólalás adatai

DR. KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két szempontból is öröm hozzászólni ehhez a kérdéshez számomra. Egyrészt politikai öröm olyan szempontból, hogy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely reményeim szerint valamennyi parlamenti párt támogatását bírni fogja, legalábbis erre utal az alkotmányügyi bizottság azon állásfoglalása, amely egyhangú szavazati aránnyal javasolta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Hivatását gyakorló ügyvédként pedig szakmai szempontból hálás ez a kérdés számomra, ugyanis valóban egy olyan jogi kérdés taglalását teszi lehetővé, amelyre igen széles társadalmi igény mutatkozik. Ezt mutatják azok a társadalmi, szakmai egyeztetések is, amelyek az államtitkár úr szavai szerint a törvényjavaslat benyújtását megelőzően lezajlottak.

Ebből adódóan engedjék meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány gyakorlati hasznára hívjam fel a figyelmüket a törvényjavaslat elfogadásával kapcsolatban, több gondolatmenet tekintetében szorosan kapcsolódva ahhoz, amit az államtitkár úr az előzőekben elmondott.

Az első és el nem hanyagolható körülmény a bíróságok tehermentesítése. Ügyvédi tevékenységem során is számtalanszor tapasztalom, hogy maguk a bíróságok kényszerülnek mediációs tevékenységre, vagyis közvetítői tevékenységre. Tehát a felek úgy jutnak el a peres eljárás megindításához, hogy nem ültek le egy asztalhoz azt tisztázandó, egyáltalán mi az a kérdés, amit közöttük normális viszonyok között rendezni lehetne. Ez két szempontból is terheli a bíróságot. Terheli a bíróságot abban, hogy valóban ilyen mediációs tevékenységre kényszerül, és terheli abban, hogy elveszi az idejét, energiáját attól, hogy a tényleges jogviták rendezése tárgyában tudjon közreműködni. Ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, márpedig őszintén remélem, hogy mihamarabb elfogadásra kerül, akkor ettől a tevékenységtől szabadul az igazságszolgáltatás, valóban azokhoz az ügyekhez járulhat hozzá a bíróság, amelyeknek a rendezése kifejezetten bírósági rendezést igényel.

A másik, ehhez szorosan kapcsolódó gyakorlati haszna a törvényjavaslatnak a gyorsaság kérdése, s itt egy pillanat erejéig hadd térjek vissza a bíróságok leterheléséhez. A gyorsasággal kapcsolatban a következőket kell megjegyeznem. Ma egy kerületi bíróságon beadott kereseti kérelem elbírálása, ha a felek jogorvoslati kérelmet is igénybe vesznek, statisztikai adatok szerint 467 napot vesz igénybe: 467 napot, körülbelül másfél esztendőt. Ha hatásköri okokból az elsőfokú eljárás a Fővárosi Bíróságon indul, és fellebbezés okán a másodfokú elbírálásra a Legfelsőbb Bíróságon kerül sor, ez az időtartam 653 nap, tehát közel két esztendő. Ennek a lerövidítéséhez nagy valószínűséggel az ítélőtáblák felállítása is hozzá fog járulni, de nagyban segíti ezt a gyorsaságot az, ha - még egyszer említem - kikerülnek a bírósági jogvitákból azok az ügyek, amelyek ezzel a bizonyos mediációs tevékenységgel is megoldhatók.

A harmadik gyakorlati haszna a törvényjavaslat elfogadásának az egyszerűség, ugyanis szemben a polgári perrendtartással, nem formalizált ez a törvény, a felek akaratára, a felek józan belátására bízza, hogy milyen keretek között és milyen tartalmi elemekkel igyekeznek a mielőbbi egyezség megkötésére. Nincsenek tárgyalási határnapok, nincsenek határidők, itt egy bizonyos négy hónapos határidő az, ami gátját szabja a felek akaratérvényesítésének, de mégiscsak lehetőséget ad arra, hogy a törvény szükségszerűen szabta kevés korlátai között tudjanak egyezséget kötni a lehető leghamarabb.

A negyedik gyakorlati haszna a törvényjavaslat elfogadásának az olcsóság. Itt nincsenek államilag előírt illetékek, nincsenek államilag előírt egyéb költségek, amelyeket a feleknek okvetlenül viselniük kell; itt az ő akaratuktól és az ő belátásuktól függ, hogy milyen költségeket és milyen összegben vállalnak fel ahhoz, hogy e mediációs tevékenység során mielőbb eredményre jussanak.

A mediációs törvény ötödik gyakorlati haszna, amiről az államtitkár úr is az expozéjában szót ejtett, a konfliktuskezelő kultúra fejlesztése.

(9.50)

Tapasztaljuk az ügyvédi tevékenység során is, hogy a felek nemegyszer jutnak el valóban olyan állapotba, amikor nehezen állnak szóba egymással. Ez, ha úgy tetszik, egy próbatétel a számukra, hogy tudnak-e olyan közös hangot találni a mediáció, a közvetítés során, ami eredménnyel vezethet arra, hogy olyan vagyoni és személyi kérdéseket, amelyek ezzel a törvénnyel rendezhetők, megfelelő emberi hangon, megfelelő gondolkodással, józan belátással egymás között le tudjanak rendezni.

Én őszintén remélem, hogy ez a konfliktuskezelő kultúra, amire ez az új törvény kellő hatással bír, vissza fog csengeni majd a politikai vitakultúrára is, tehát amikor ez a törvény a napi életben hasznosul, itt, a parlamentben is fogjuk ennek a gyakorlati hasznát érezni.

Az államtitkár úr ugyan nem szólt róla, de annyit el kell mondanunk, hogy önmagában a törvény jogharmonizációs kötelezettséget nem teljesít. Annyiban teljesít, hogy az igazságszolgáltatás szerepvállalásával, illetve lehetőségeinek a felszorításával hozzájárul egy valóban korszerű és valóban hatékony igazságszolgáltatás mielőbbi kialakításához, és annyiban jogharmonizációs jellegű, hogy hasonló tartalmú törvények élnek már az Európai Unió tagállamaiban is és ismeretesek az Egyesült Államokban is. Tehát ilyen értelemben, még ha direkt jogharmonizációs kötelezettség nem is áll fenn, mégiscsak erről beszélhetünk.

Összefoglalva annyit kell elmondanom igen tisztelt képviselőtársaimnak, hogy mind a magam, mind az MSZP-frakció nevében messzemenőleg támogatom a törvényjavaslat mielőbbi elfogadását, és őszintén remélem, hogy akár kormánypárti, akár igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaim a hozzászólásaikkal ez irányba fognak menni, tehát ez a törvény mielőbb elfogadásra kerülhet és mielőbb hatályba léphet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)