Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hadd kezdjem mindjárt azzal, ami tulajdonképpen a mondandómnak a végkicsengése.

Újhelyi képviselőtársamnak az egyik megjegyzését kívánom folytatni. Nem az az érdekes, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi mit gondolunk a Televízióról. Az sem különösebben érdekes, hogy a kuratórium elnöksége vagy annak tagjai mit gondolnak.

(15.10)

Az az érdekes, hogy a nézők, az állampolgárok, akik adóbefizetéseikkel - vagy korábban üzemben tartási díjaikkal is - eltartották, eltartják ezt a Televíziót, azok mit gondolnak róla.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Televízió az elmúlt években évi 30 milliárd forint körüli összegből működött. Ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgár háromezer forintot fizetett ki azért, hogy a Magyar Televízióban egy gyakorlatilag senki által nem nézett, mert nézhetetlen, politikailag végletesen elfogult és kivitelében meglehetősen legatyásodott, hogy egy korábbi felszólalásban említett szót használjak: gagyi műsorokat nézhessen. Ez történt az elmúlt négy év során, tisztelt képviselőtársaim, és ebben a helyzetben érte a Magyar Televíziót a kormányváltás.

Azóta a Televízióban bizonyos változások lezajlottak, ennek eredményeként a Magyar Televízió nézettsége növekedni kezdett, ennek eredményeként a Magyar Televízió politikai elfogultsága legalábbis jelentősen mérséklődött, tehát azt gondolom, hogy jó úton vagyunk. Ehhez képest teljesen mindegy, hogy a kuratórium mit ír bele a beszámolójába, mert azt a helyzetet kell elemeznünk és azzal a helyzettel kell szembenéznünk, ami kialakult, és ha ez a kialakult helyzet nem tükröződik vissza a kuratórium beszámolójában, akkor bizony azt nem fogjuk elfogadni.

Tisztelt Ház! Az előző kormányzati ciklusban, amikor egy különösen felháborító javaslatot akart a kormánytöbbség áterőltetni a Házon, akkor azóta elhunyt képviselőtársunk, Vancsik Zoltán tájékoztatása szerint a házbizottsági ülésen maga a házelnök úr, Áder János morogta azt oda neki, hogy hát ez már az én pofámra sem fér rá. Hogy mi fér rá egyébként a Fidesz pofájára, annak pedig a mai napon tanúi lehettünk, tisztelt képviselőtársak. (Az elnök csenget.)

Abban a vezérszónoklatban, amit Szalai Annamária képviselőtársam előadott, szó volt alkotmánybírósági határozatról, holott Lezsák képviselő úr is kénytelen volt elismerni, hogy az az alkotmánybírósági határozat nem tartalmazza azt, hogy a csonka kuratórium törvényes, pusztán annyit tartalmaz, hogy kisebb kár, mint ha egyáltalán nem volna. Abban szó volt arról, hogy itt tömegével küldött el az új kormány vezető beosztású tévéseket a Televízióból, holott amikor a Magyar Televízióból a kormányváltás óta egyáltalán elküldtek valakit, azokat egy kivételével az önök idején kinevezett Mendreczky Károly, akkor még fideszes önkormányzati képviselő, televízióelnök idején küldték el. Az a személy, aki azóta a Magyar Televíziót vezeti, Ragáts Imre, ugyanezen Mendreczky Károly javaslatára neveztetett ki tévéalelnökké ama kuratórium és kuratóriumi elnökség által, amely az azóta lezajlott tévépályázaton, hogy úgy mondjam, politikai hovatartozását elég világosan deklarálta. Azóta egyetlenegy vezető tévés került ki a Televízióból: az egyébként nyugdíjas korú Rér Éva nyugdíjba vonult. Ennyi történt, tisztelt képviselőtársaim.

Az is elhangzott, hogy a politikai és a gazdasági cenzúra most már egyszerre érvényesül. Ezt Szalai képviselőtársunk korábban kicsit másképpen mondta; akkor azt mondta, hogy szemlátomást a korábbi politikai cenzúra gazdasági cenzúrává változott át. Ennek a mondatának nagyon örültem, mert implicite elismerte, hogy a Fidesz idején politikai cenzúra volt - ez most már kicsit változott.

És végül, amiről itt már sokszor folyt a vita, hogy nem jelöltünk, holott, amint ezt elmondtuk, jelöltünk, csak az volt a cél, hogy ne lehessen ellenzéki jelölt a kuratórium elnökségében. Miért ne lehessen, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert a Magyar Televízió elnökét úgy kell megválasztani, hogy a kuratórium elnöksége kétharmados többséggel jelöl, és a nagykuratórium kétharmados többséggel megválasztja. Ahhoz tehát, hogy egyértelműen az én emberem lehessen a Televízió elnöke, feltétlenül szükség van arra, hogy az ellenzék a kuratóriumi elnökségben ne szólhasson bele a jelölésbe. Ezzel persze még nincs elintézve a dolog, biztosítani kell a civil kurátorok szavazatát is; de hogy az elnökségben nem ülhet ott ugyanannyi ellenzéki, mint amennyi kormánypárti, ebből a célból biztos. Ezért kellett ezt az egész szánalmas komédiát eljátszani. Az eredménye meg is volt, tisztelt képviselőtársaim: előbb Szabó László Zsolt személyében, majd Mendreczky Károly személyében az akkori kormánytöbbséget szemrebbenés nélkül kiszolgáló két elnök uralta a televíziót.

Mi volt a célja, tisztelt képviselőház, ennek az egyoldalú nyomulásnak, és annak, hogy egyértelműen az akkori kormánypártok emberei üljenek az elnöki székben? Természetesen volt egy politikai célja, hogy a Televízió legyen a jobboldal, az akkori kormánytöbbség szócsöve. Az 1994-es választási vereségből a jobboldal elvileg levonhatta volna azt a tanulságot is, hogy nem érdemes gyúrni a Televízió és a közszolgálati médiumok tulajdonlásáért, mert hiszen 1994-ben teljes egészében Nahlik és Csúcs teljes, mit tudom én, milyen jogkörű elnökök, alelnökök személyében megvalósult az akkori kormány ellenőrzése a közszolgálati médiumok fölött, és az akkori kormánypártok mégis hatalmasat buktak a választáson. De nem ezt a következtetést vonta le; 1999 tavaszán Orbán Viktor akkori miniszterelnök már el is mondta, azt a következtetést vonták le, hogy nincs kiegyensúlyozva a Magyar Televízió, a Rádió és a sajtó, és ezért ki kell egyensúlyozni. Ez volt, tisztelt Ház, a politikai cél a közszolgálati médiumok elnöki pozícióinak egyértelműen kormányhű emberekkel történő betöltésével, és hogy ez a cél megvalósult, azt bizonyítják az ORTT idevonatkozó megállapításai és határozatai, amelyek a Televízió elfogultságát bizonyítják. Bizonyítják a nyilvánosságot vizsgáló civil szervezetek megállapításai, és bizony bizonyítja az EBESZ-jelentés, tisztelt képviselőtársaim.

De volt egy gazdasági cél is természetesen, erről Keller képviselőtársunk beszélt az imént, hogy külső gyártású műsorokra kötött nem értékarányos szerződésekkel, hihetetlen összegben megváltott közvetítési jogokkal, értékarányt egyáltalán nem tükröző filmvásárlásokkal ezen a csatornán keresztül lehessen pénzt kipumpálni a magyar költségvetésből. És ez a cél is maradéktalanul teljesült, tisztelt képviselőtársaim; a Vitézy-féle cég, a Wermer-féle cég és az összes többi, talán kisebb kaliberű, de ugyanilyen módon lejátszott pénzkivitel történt meg az elmúlt négy év során.

Szalai Annamária képviselőtársam azt mondta, hogy egy komédia részesei vagyunk. Ez nézőpont kérdése, tisztelt képviselő asszony; a mi szempontunkból nézve valóban komédia, az önök szempontjából tragédia, mert most, amikor minden várakozásukkal ellentétben nem kaptak újabb négy évet arra, hogy azt, amit az előző négy évben ezen a területen csináltak, annak a nyomait elfedjék, most kénytelenek egy másik pozícióból megkísérelni védeni mindazt, amit az elmúlt négy évben önök műveltek, és ebben is egyet kell hogy értsek Újhelyi István képviselőtársammal, ezért én a legkevésbé sem irigylem önöket. Komoly szellemi teljesítmény megpróbálni itt füstködöket gyártani, fogadják őszinte elismerésemet azért a törekvésért, amit itt most előadnak.

Tisztelt Ház! Szalai Annamária képviselőtársam egy Dürrenmatt-idézettel zárta a felszólalását, azt mondta, hogy az oroszokat a párt, az amerikaiakat a televízió hülyítette el. Örömmel jelentem a tisztelt Háznak, hogy a magyar nép a sokkalta nagyobb orosznál és amerikainál együttvéve is sokkalta felkészültebb: itt a párt, a Fidesz és a Televízió, az akkori Magyar Televízió összefogva sem tudta a magyar népet elhülyíteni, mert ebben az esztendőben két alkalommal is úgy szavazott, ahogyan nem lett volna szabad szavaznia, ha mindaz bekövetkezik, amit önök terveztek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)