Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓNYA PÉTER (független): Köszönöm, elnök úr. Elnézést, de engem arról tájékoztatott a Jegyzői Iroda, hogy befogadták, és benne volt a jegyzékben, hogy elsőként független képviselőként jelentkeztem felszólalásra. Ezért nem szóltam.

ELNÖK: Képviselő Úr! Illő tisztelettel, beszámítom az időkeretet, tájékoztatom önt, hogy nálam ilyen nem fordulhat elő, dokumentumaim között nem szerepel a jelentkezési szándéka. De ezért kérdeztem is. Öné a szó.

KÓNYA PÉTER (független): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Majd tisztázom akkor a Jegyzői Irodával, hogy mi történt, mert engem arról tájékoztattak, hogy minden rendben van.

De akkor a lényegre térnék, magára a törvénymódosításra. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ez a törvénymódosítás három nagy témát ölel föl. Az egyik a közigazgatási eljárás szabályainak összhangba hozatala, én ezzel nem kívánnék foglalkozni, mert azt gondolom, hogy ez némileg automatizmus, természetes szükségszerűsége a törvénymódosításnak.

Valóban van egy része, a védelmi és biztonsági célú beszerzésekről szóló törvény módosítása. Itt azért egy-két gondolatot engedjenek meg nekem! Utalnék Harangozó Tamás képviselőtársamra is. Azt tudom mondani, katonai tapasztalataim is azt mutatják, hogy egészen a rendszerváltás óta ezzel óriási problémák vannak, a Magyar Honvédségben folytatott közbeszerzések folyamatosan át voltak itatva a korrupcióval. Teljesen mindegy, melyik kormányról volt szó, gondoljunk itt csak az olajszőkítéses ügyekre, aztán az inkurrenciaeladásokra és egyéb beszerzésekre, akár a jugoszláv háború időszakában, akár az azt követő időszakban.

Most pedig itt a terrorizmusra és a migránsválságra hivatkozva folyamatosan veszik ki a nyílt közbeszerzések alól a Magyar Honvédség beszerzéseit, amelyek magukban hordozzák a korrupció gyanúját. Én nem állítom, hogy mindegyik át van itatva, de számos olyan beszerzést vesznek ki a nyílt beszerzések alól és titkosítanak, amelyek igencsak felvetik annak gyanúját, hogy itt akár visszaélések is lehetnek.

Reméljük, hogy lesz még olyan ügyészség és lesznek még olyan vizsgálatok, amelyek fényt derítenek arra, hogy adott esetben milyen beszerzések vannak. Emlékszem, amikor 2010-ben önök átvették a kormányrudat, akkor önök is azzal kezdték, hogy a honvédelmi tárcánál milyen óriási visszaélések voltak az előző kormányzati időszakban. Neki is mentek ennek, aztán sajnálatos módon falakba ütköztek, bár én nagyon örültem volna, ha azok az emberek börtönbe kerülnek, akik érintettek voltak ezekben a korrupciós ügyekben, és egyébként bízom abban, hogy ha vannak ilyenek az önök kormányzása alatt, akkor azok is börtönben fogják végezni.

(18.40)

Áttérnék a leglényegesebb kérdésre, amelyre Harangozó képviselőtársam is felhívta a figyelmet. Én fölolvasnám azt, hogy önök mit írtak részletes indoklásként az 1. § tekintetében: „A javaslat annak a törvényi alapjának megteremtésére irányul, hogy szolgálati viszony teljes körű alkalmassági vizsgálat lefolytatása nélkül is létesíthető legyen, ha a törvényben meghatározott kizáró okok nem állnak fenn. A javaslat az ehhez kapcsolódó eljárásrendet és az alkalmasság feltételeit miniszteri rendeleti szintre utalja.”

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az van írva, hogy „részletes indoklás”. Tudják önök, hogy mi egy indoklásnak a szabálya? Leírjuk azt, hogy mit, hogyan, miért. Ebből az indoklásból kizárólag az hiányzik, hogy miért. Miért is van szükség erre a módosításra? Harangozó képviselőtársam is föltette ezt a kérdést, és én magam is, amikor kezembe vettem ezt a törvénymódosítást, egyszerűen megdöbbentem, és nem értettem, hogy mi szükség lehet egy ilyen módosításra. Persze értem és el tudom gondolni, de hogy ez iszonyatosan káros utakat nyit meg, és jégre viszi egyébként az egész Magyar Honvédség jövőjét, amire részletes indoklást várok, államtitkár úr, öntől, hogy miért is gondolják így.

Szeretném elmondani azt, és nem tudom, hogy államtitkár úr mennyire van tisztában azzal, hogy az elmúlt hónapokban már gyakorlat volt a Magyar Honvédségben, hogy úgy kezdték meg a katonák, a szerződéses katonák alapkiképzését, például az augusztusi alapkiképzést, a szerződéses katonák augusztusi alapkiképzését, hogy egy héttel meg kellett hosszabbítani az alapkiképzés időpontját, tervezett időtartamát, merthogy a beérkező katonák egy jelentős része nem rendelkezett a szükséges egészségügyi, pszichikai és fizikai alkalmassági vizsgálatokkal. Miközben a katonák egy részének megvolt, egy másik részének meg nem volt meg, ezért plusz egy héttel meg kellett hosszabbítani a katonák alapkiképzésének idejét, úgymond nulladik hetet vezettek be. Ennek a következő lett az eredménye: a bevonuló közel 120 katonából 62-en tettek esküt a végén, az alapkiképzés végén.

Mondják már meg, államtitkár úr, mi értelme lesz annak, hogy ilyeneket beviszünk? Szociális intézménnyé akarjuk lesilányítani a Magyar Honvédséget? Ugyanis tisztában vagyok azzal, nem tudom, hogy önök tisztában vannak‑e azzal, hogy a bevonult katonák ‑ úgymond katonák ‑ között az ment, hogy hát, maradok még egy-két napot, mert addig is fizetnek, meg addig is ellátást kapok. A Magyar Honvédség nem szociális intézmény, államtitkár úr! Nem azért kell behozni a katonákat, hogy oda melegedni járjanak be, meg azért járjanak be, hogy néhány napig élelmet kapjanak, meg egy-két napra kapjanak ellátást. A Magyar Honvédség ennél sokkal komolyabb intézmény, semhogy szociális intézménnyé silányítsuk le a Magyar Honvédséget.

Az pedig, hogy úgy beengedni, gondoljon már bele, államtitkár úr! Ha a civil életben ön elmegy egy céghez vagy egy vállalathoz, mert ők állásinterjút hirdetnek meg, eleve meghatározzák azt, hogy milyen feltételekkel tud oda jelentkezni, ha nem rendelkezik ezekkel a feltételekkel, akkor már el sem beszélgetnek önnel. Ehhez képest a Magyar Honvédséghez, ami egy veszélyes üzem, beengedünk olyan embereket, egy-két hétig ott vannak az alapkiképzésen, adott esetben már fegyvert adunk a kezébe úgy, hogy nincs meg a megfelelő fizikai, pszichikai alkalmassága, veszélyeztetve ezzel az ott lévő katonatársaikat is, és úgy beengedjük egy rendszerbe, hogy nem tudjuk, egyébként alkalmasak lesznek-e.

Mi az oka annak, hogy meg akarják változtatni a korábbi rendet, amikor először el kellett végezni a fizikai felmérést, el kellett végezni a pszichikai, az orvosi vizsgálatokat, egy egyszerű alkalmassági vizsgálatot, és utána vittük be és vonultattuk be őket alapkiképzésre? Ráadásul iszonyú pénzébe kerül a Magyar Honvédségnek, amit az ablakon hajigálunk ki, ugyanis ezeket az embereket fölszereljük, amikor bemennek, megkapják az alapfelszerelést, utána meg levesszük róluk 5 nap múlva, mert kiderül, hogy egészségileg alkalmatlanok.

Államtitkár úr, én értem, hogy problémáik vannak a toborzással, iszonyú nagy a létszámhiány és iszonyú nagy a fluktuáció, de végig kellene gondolni, hogy miért. Ha nem tudunk versenyképes béreket, nem tudunk versenyképes feltételeket adni a katonáknak, akkor sajnos ide fogunk jutni. De ennek nem az a megoldása, hogy akkor levisszük a feltételeket, és olyan feltételeket szabunk, ami alapján egyébként bárki bejöhet majd az utcáról, és akkor azt gondoljuk, hogy katonát faragunk belőle! Beszélgessenek már el a kiképzőkkel! Egyébként iszonyúan le vannak terhelve szerencsétlenek, mert folyamatos rotációban nem csinálnak mást, mint a bejövő állományt képezik, aztán a fele megfelel, meg az egyharmada megfelel. Iszonyúan panaszkodnak, és ha ezen a rendszeren még inkább könnyítenek, akkor még jobban le lesznek terhelve, és teljesen fölösleges „emberanyaggal” ‑ idézőjelben ‑ foglalkoznak majd a kiképzők, akikből soha nem lesz katona, és közben le vannak terhelve. Meg lehetne szűrni ezt már, államtitkár úr! Fölöslegesen minek vigyünk be ilyen embereket?

Nem akarok belemenni, mert ebben nyilván társadalmi probléma is van, hogy a mai fiatalok milyen fizikai és milyen egészségi állapotban vannak. Nekem volt szerencsém az elmúlt időszakban többször végignézni azt, hogy kik azok az emberek, akik Szentendrén bemennek a laktanyába, majd este kijönnek kimenőre. Úgy végigfutott az agyamban, hogy ennyi harckocsizója meg ennyi vadászpilótája még nem volt a Magyar Honvédségnek, merthogy az én időszakomban csak azok mehettek be 160 meg 150 centiméterrel, akik harckocsizónak vagy vadászpilótának mentek, mert afölött egyébként, e két szakmától eltekintve nem nagyon vettek föl katonának senkit ilyen magassággal és ilyen fizikai állapottal. Sajnos a mai fiatalok nagy része nem felel meg azoknak a fizikai követelményeknek, amiknek meg kellene felelni katonaként. Erről nem önök tehetnek, ez általános társadalmi probléma, de erre nem feltétlen az a megoldás, hogy beengedünk olyan embereket, hanem versenyképes feltételeket kell teremteni a Magyar Honvédségben.

Talán el kellene gondolkodniuk azon, hogy az egyik olyan vonzó és megtartó intézmény, amit önök 2011-ben megszüntettek, ez pontosan a szolgálati nyugdíjrendszer volt, amivel be lehetett hozni az embereket, és bent lehetett tartani a rendszerben, amit önök egy tollvonással megszüntettek. Talán célszerű lenne revideálni a nézetüket, és átgondolni azt, hogy esetleg behozni ezt az elemet, újra visszahozni ezt az elemet, ami esetleg bent tartaná a katonákat.

Úgyhogy én is leginkább arra szeretnék választ kapni, államtitkár úr, hogy mi az oka, és nem szeretném azt az időszakot megélni, amit a rendőrségnél meg kellett élni a rendszerváltást követő időszakban. A rendszerváltást követően végre behozták a 90-es évek elején, hogy rendőrnek csak az mehetett, aki érettségivel rendelkezett, ellentétben a szocialista időszakkal. Ez végre megszűnt, és viszonylag értelmes és egyre értelmesebb emberek mentek rendőrnek, amit egyébként az állampolgár az utcán is tapasztalt. Megszűntek az úgynevezett fakabátok, lehetett beszélgetni a rendőrrel, az intézkedő rendőr kulturáltan fordult az állampolgárhoz, az állampolgárok pedig egyre jobban tisztelték és becsülték a rendőri állományt.

Majd a 2000-es évek elején egyszer csak behoztak egy törvénymódosítást, hogy ó, hát nem tudunk elég rendőrt fölvenni, ezért szüntessük már meg az érettségihez való kötését a rendőrségi felvételnek. Utána észre lehetett venni, hogy mennyiben kezdett el romlani a rendőrség állománya és minősége. Nehogy ugyanezt játsszuk el a katonaságnál is! Azért tartozunk egy szövetséghez, és méltán vagyunk büszkék a katonáinkra egyébként, arra a helytállásra, amit a NATO-kötelékben a magyar katonák végeznek. Ne vigyük el ezt abba az irányba, hogy a minőséget romboljuk, ahelyett, hogy a feltételeken javítanánk, hogy meg tudjuk tartani a katonákat és be tudjuk hozni őket!

Lenne még egy kérdésem, ami csak részben kapcsolódik ehhez a törvénymódosításhoz, de mégis érdekelne. Információim szerint elkészült egy átfogó Hjt.-módosítás a tárca berkein belül, amit terveztek most behozni, hogy tárgyaljuk, ezt mégis leszedték napirendről. Mi volt az oka annak, hogy ezt az átfogó Hjt.-módosítást mégsem hozták be a parlament elé? Köszönöm a szót.