Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vasárnap volt 120 éve, hogy az egyik legnagyobb lengyel konzervatív gondolkodónak, Stanisław Tarnowskinak magyar unokája született Nyitraújlakon: gróf Esterházy János, a két háború közötti felvidéki magyarság politikai vezetője, majd a kommunista rendszer áldozata, akit a Római Katolikus Egyház Krakkói Egyházmegyéje méltónak talált arra, hogy 2019-ben megindítsa boldoggá avatási eljárását.

Örvendetes, hogy ezen a mai kerek évfordulón immáron Esterházy Jánosnak köztéri szobra áll Budapesten a Gesztenyéskertben; köszönet érte a zseniális, de sajnos ezekben a percekben élet és halál között lebegő felvidéki magyar szobrászművésznek, Nagy Jánosnak és a kezdeményező Civil Bizottságnak, XII. kerületi önkormányzatnak, a magyar kormánynak.

És hasonlóan örvendetes, hogy Esterházy János születésének 120. évfordulóját mind a négy „visegrádi” fővárosban összehangolt megemlékezések tették emlékezetessé. Így Németh Szilárd államtitkár úr koszorúzott a magyar Parlament Esterházy János termében.

Három, hamarosan ránk köszöntő feladat szempontjából különösen fontosnak érzem, hogy Esterházy 2021-ben nekünk szóló üzenetét képviselőtársaimmal együtt most végiggondoljuk.

(10.10)

Az egyik a magyar-lengyel barátság napja, március 23-a, amely itt kopogtat az ajtónkon. Mint említettem, Esterházy magyar-lengyel vegyes házasságból származott, és életpályájában mindkét nép hazafiságát és keresztyén hagyományait egyesítette. Részt vett a lengyel menekültek Magyarországra menekítésében, ami nem volt veszélytelen a háború alatt Szlovákiában, és elsők között emelt szót a lengyelek ellen a szovjetek által elkövetett brutális katyňi vérengzés ellen is. Nemcsak tradíció volt számára a magyar-lengyel barátság, hanem küldetés, amelynek napi aktualitásaiban kellett megtalálnia a mindenkori feladatot.

Járjunk az ő nyomában idén március 23-án is, azaz ne pusztán a múlt nagyszerű magyar-lengyel közös teljesítményeire emlékezzünk, hanem ebből mint forrásból merítve tárjuk fel minden lehetőségét annak, amit a két nép tehet egymás támogatásáért akár a koronavírus utáni újjáépítésben és annak érdekében, hogy népeink és Európa a jelenlegi válságból megerősödve kerüljön ki!

Másodszor: Esterházy emléke mindamellett nem csak a két népet kötötte össze, Felvidéken élve egész életében nagyon fontosnak tartotta a magyar és a szlovák nemzet viszonyát. Idézem őt: „Mi azt akarjuk, hogy az itteni szlovák és német testvéreink is boldoguljanak, együtt kell küzdenünk egymásért. Ha nem leszünk egységesek, és nem nézzük a célt, nem jutunk előre. Ez a föld közös hazánk, vállvetett munkával kell tehát hozzájárulnunk ahhoz, hogy közös otthonunk is legyen.”

A trianoni békeszerződés semmit sem változtatott azon, hogy Esterházy a szlovákokat a szlovákságukban szerette és kiállt jogaikért, a magyarországi szlovák kisebbség jogaiért is, de a szlovák állam jogaiért is Csehszlovákián belül. A második világháború után Esterházy együtt szenvedett rabságot a kommunizmus szlovák és cseh üldözöttjeivel. A közelmúltban feltárt vonatkozása ennek az a mély tisztelet és barátság, amely például egyik később kivégzett fiatal szlovák rabtársát, Eduard Tesárt érintette.

Esterházy börtönbeli éveiről elsősorban a szlovák és cseh rabtársaitól van tudomásunk. Nem feledkezhetünk meg azokról a cseh tisztelőiről sem, akik nagyon sokat tettek az ő csehországi emlékeinek feltárásáért, beleértve hamvai beazonosítását és szülőföldjére való visszaszállítását. Közülük Karel Schwarzenberg családi barátot, későbbi külügyminisztert név szerint is meg kell említenem. Mindez a július 1-jén kezdődő magyar V4-elnökség szempontjából fontos. Esterházy János arra példa, hogy a négy visegrádi nemzetet nemcsak a pragmatikus érdekek kötik össze, hanem a közös történelmi élmények alapján nagyon mély és nagyon valóságos lelki közösség is. A magyar V4-elnökség alatt törekedjünk arra, hogy a közös érdekek érvényesítésén kívül Visegrádnak ezeket a lelki alapjait is tovább erősítsük!

Harmadsorban pedig a májusban kezdődő Európa tanácsi elnökségünk kapcsán fontos figyelembe venni Esterházy János következetes kiállását az emberi jogok érvényesüléséért és egyetemességéért. Idézem: „Mi a krisztusi igazság, a keresztény etika alapján állunk, amely nem ismer különbséget ember és ember között, amely szerint minden egyes nemzet fiai egyaránt tarthatnak jogot a boldogulásra. Ennél az Igazságnál fennköltebbet, nemesebbet nem alkothat meg a legkicsiszoltabb emberi zsenialitás sem.”

Esterházy életműve arra példa, hogy az emberi jogok nem az ENSZ-ben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem az Európa Tanácsban kezdődtek, hanem mélyebben gyökereznek: a keresztény erkölcsben és tanításban. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)