Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Birkatürelemmel vette tudomásul a kormány és a székesfehérvári városvezetőség az IBM gyár 3700 munkahely megszűnését okozó bezárását. Ezzel a kommentárral adta hírül a Népszabadság nevű napilap október 24-én, hogy az elmúlt évtized legnagyobb magyarországi elbocsátására kerül sor. A cég az idén eddig már ezernél több dolgozóját küldte el, a gyárbezárással további 3700 munkást tesz az utcára.

Tisztelt Ház! Egy gyár bezárása, az ott dolgozó emberek utcára kerülése sohasem örömteli. A létbizonytalanság, a munkanélküliség érzete még azok számára is nyomasztó, akiket közvetlenül nem érint a döntés. 3700 munkanélküli megjelenése egyik napról a másikra riasztó mindenkinek, akár van munkája, akár nincs, legyen akár környékbeli szolgáltató kisvállalkozó, fodrász, virágárus, vendéglátós, vagy legyen helybeli pedagógus, óvónő, aki a gyermeken keresztül a család megélhetéséért is aggódik.

De egy ilyen esemény nem derült égből villámcsapásként érkezik. A székesfehérvári üzem esete óhatatlanul kérdések sorát veti fel. Mikor értesült először a kormány a gyárbezárás szándékáról? Mennyire vették ezt komolyan? Megpróbálták-e megakadályozni, vagy tehetetlenül és tétlenül várták a végkifejletet? Voltak-e megbeszélések, tárgyalások, egyeztetések a gyár vezetőivel, tulajdonosaival? Milyen megoldást javasoltak a bezárás helyett? Bevonták-e ebbe a város vezetőit? Egyáltalán volt-e tudomása a szocialista polgármesternek, önkormányzati testületnek a készülő bezárásról? Ha igen, miért maradtak némák, ugyanúgy, mint az azóta is néma szakszervezetek? Kiknek és miért volt fontos, hogy a bezárásról szóló bejelentés csak az önkormányzati választások után történjen meg? Kérdések özöne, amelyekre azóta sem kaptunk választ; választ nem, vádaskodást, rágalmazást viszont igen.

Megdöbbentő volt a tegnapi ülésnapon Kiss Péter minisztert hallani, aki előbb jól hangzó, de semmitmondó napirend előtti hozzászólást tett, majd később, ezt akarván kompenzálni, kérdésre válaszolva a Fideszt vádolta meg. A miniszter urat még az sem zavarta, hogy nem tudott különbséget tenni létszámleépítés és gyárbezárás között, ellenben tudott dühös kirohanást intézni az ellen, aki 3700 ember érdekében parlamenti kérdést fogalmazott meg.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor néhány éve egy francia cég be akarta zárni győri üzemét, az Orbán-kormány azonnal cselekedett. A helyszínre érkező gazdasági miniszter és államtitkár végül olyan megállapodást írhatott alá, amely a győri munkahelyek százait, ezreit menthette meg. Így történt, mert volt egy aktív gazdaságpolitika, amely azonnal reagált az eseményekre, a körülmények változására.

Most ilyen gazdaságpolitika nincs. Egyáltalán, semmilyen gazdaságpolitika nincs. Önök, tisztelt kormánytagok, el voltak foglalva a kampánnyal. El voltak foglalva magukkal, azzal, hogy lejárassák, megrágalmazzák a Fidesz politikusait. Önök gazdaságpolitika helyett Keller Lászlót adták ennek az országnak. Öt hónapon keresztül Keller László vádaskodásaitól, rágalmaitól volt hangos a kormánypárti sajtó; igen, mert önöknek Fidesz-fóbiája van, Orbán-fóbiája van. Fontosabb volt a Fideszre lőni, mint arra figyelni, mi történik a gazdaságban.

Vegyék már észre, hogy az országnak nem erre, hanem gazdaságpolitikára, cselekvésre, munkahelyekre van szüksége! A választásoknak, a kampánynak vége. Vádaskodások és rágalmak helyett tegyék a dolgukat, azt, amire felhatalmazást kaptak az emberektől, és amire bizalmat kaptak!

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)