Felszólalás adatai

NOVÁK ELŐD (Jobbik), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Horthy Miklós Budapestre való bevonulásának 91. évfordulóján történelmet írhat az Országgyűlés, ugyanis bár elszámoltatásnak nevezni a jelenlegi törvényjavaslatot talán túlzás volna, de mégis, az elmúlt húsz évben nem volt ilyen javaslat az Országgyűlés előtt, ami egy ilyen égbekiáltó társadalmi igazságtalanságot kívánt orvosolni.

Egy kicsit történelminek nevezhetjük talán ezt a javaslatot azért is, mert a szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló törvényjavaslat az első olyan ellenzéki törvényjavaslat ebben a ciklusban, amelyet az Országgyűlés a napirendjére vett. Bizony, több mint fél év telt el, és ellenzéki törvényjavaslat még csak napirendre sem kerülhetett az Országgyűlésben, pedig hogy érezzék és kellően átérezzék ennek a súlyát, egy pillantást vessünk azért az elmúlt fél évre, hogy milyen - azt gondolom - komolytalan javaslatok is az Országgyűlés előtt lehettek.

Miért kell megbecsülni most ezt a pillanatot? Hogy csak egy példát mondjak, amikor a nyári rendkívüli ülésszakban azzal kellett foglalkoznunk, hogy a kisebbségi színházak támogatásának rendszerét, a különböző kvótákat hogyan alakítsuk át, amely - mint kiderült utólag - idén egyetlenegy színházat sem érint, jövőre is csak egyet, ha átminősíti magát normál önkormányzati fenntartású színházból kisebbségi fenntartású színházzá. Egy kis etnobiznisz belefér manapság sajnos. Hát ilyen javaslatokkal kellett foglalkozni, ami ráadásul lényegében az előterjesztő által vezetett önkormányzat színházát érintette csak, vagy fogja érinteni jövőre. Ehhez képest húzzuk ki most magunkat ezek után a késői órán, hogy egy ilyen javaslattal foglalkozhatunk, és nagyon megtisztelő számomra, hogy több mint tucatnyi előterjesztő, jobbikos képviselőtársam nevében figyelmükbe ajánlhatom ezt a kitűnő törvényjavaslatot.

Nehezen jutottunk ide el, a napirendre vételig, hiszen már a bizottságban semmilyen szakmai kritika igazándiból nem fogalmazódott meg, a napirendre vétel váratott magára, napirend-kiegészítéssel éltünk itt, tíz képviselő ezt mindig megteheti, de hát mindig le is szavazhatják, ez folyt már több mint egy hónapja. Három hete napirend után is szenteltem ennek egy beszédet, kérve azt, hogy vegyék napirendre, mert igenis sürgető ez a dolog. Lehet, hogy a pokol kapujában már ott áll Biszku Béla, de itt a földi elszámoltatás még várat magára.

Várat magára, és ha elszámoltatásról még nem is beszélhetünk, hiszen ez a javaslat még nem arról szól, de arról mindenképp fontos lenne ma már döntést is hoznunk, hogy ne jutalmazzuk továbbra is kiemelt luxusnyugdíjjal azokat az előző rendszerbeli pártállami vezetőket, akik például részt vettek az '56 utáni megtorlásokban, mint például Biszku Béla is, mert valóban a médiában csak lex Biszkunak hívják ezt a javaslatot. Tőle indult a javaslat valóban, mondjuk ezt ki, hiszen Wittner Máriától a Parlament folyosóján megtudtuk, hogy több százezer forintos nyugdíjjal él közöttünk Biszku Béla, aki az 1956-os forradalom után belügyminiszterként emberi életek kioltására, több fizikai megsemmisítésre adott ki utasítást.

Ez, hogy kinek mennyi a nyugdíja, egy személyes adat, elvileg nem férhet hozzá akárki, de tudjuk, hogy Kubatov Gábor és társai azért sok minden személyes adathoz hozzáférnek, de ha már kiszivárgott, és ha már megtudtuk ezt, joggal vagyunk felháborodva, tisztelt hölgyeim és uraim. Valóban joggal háborodunk föl, hogy hogy élhetnek még ma is kiemelt luxusnyugdíjjal közöttünk ezek a pártállami vezetők, akiknek legjobb esetben is a minimálnyugdíjon kellene tengetniük az utolsó napjaikat, utolsó éveiket itt húsz évvel az úgynevezett rendszerváltás után.

No, hát eljutottunk oda, hogy mégiscsak támogatták ezen a héten a napirend-kiegészítést, most beszélhetünk erről a javaslatról, elindulhat az általános vitája, amely ma nem zárul le ezen a késői, éjszakai órán, várhatóan jövő héten folytatni is fogjuk.

Mindenképp fontos elmondani azt, hogy ez egy kompromisszumos javaslat, már amit eleve benyújtottunk, hiszen tekintettel voltunk arra, hogy azért jelenleg milyen többség van az Országgyűlésben. Azonban legyenek önök is tekintettel arra, hogy a választók mit várnak el. 53 százalékos társadalmi felhatalmazásból van az aránytalan választási rendszernek köszönhetően egy kicsit nagyobb, több mint kétharmados parlamenti jelenlétük, azonban nyilvánvalóan önök sem gondolják azt, hogy a választók ne akarnának valódi elszámoltatást, és az a minimum, hogy ne jutalmazzuk továbbra is több százezer forintos nyugdíjjal ezeket a pártállami vezetőket.

Kompromisszumos a javaslat azért is, mert mi kizárnánk például a közéletből is az előző rendszer vezetőit. Erre is benyújtottunk alkotmánymódosítást, ezt is lesöpörték, azonban ez a javaslat tehát egy minimáljavaslat.

Nagyon fájt nekünk, hogy Biszku Bélát még beidézni sem engedték országgyűlési bizottság elé, amikor nemes egyszerűséggel letiltotta személyiségi jogaira hivatkozva a róla szóló dokumentumfilmet. Amikor, azt gondolom, egy nagyon frappáns jobbikos javaslattal alkotmánybeli kötelezettségére alapozva azt javasoltuk, hogy bizottság elé be lehet idézni, és köteles a bizottság előtt vallomást tenni, akkor a bizottság fideszes elnöke a gyermekeire való tekintettel, azoknak az érzékenységére hivatkozva, mert valahogy mindig fontosabb a mai társadalomban a bűnözők érzékenysége és a jogai, mint az áldozatoké, nos rá hivatkozva, gyermekeire hivatkozva nem lehetett még beidézni sem és pellengérre állítani. Azt gondolom, hogy az viszont a minimum, hogy ne jutalmazzuk. Erről szól ez a javaslat, ez a minimáljavaslat.

Nagyon félünk ugyanakkor attól, és már most megkongatom a vészharangokat, hogy az ilyen javaslatok esetén, amiket már nem lehet megakadályozni, mert a társadalmi felháborodás már olyan nagy, annak megpróbálják valahogy a felvizezését elérni. Ahogy ezt láthattuk nagyon ravasz módon Lendvai Ildikótól például a határon túli tanulmányi kirándulások esetében, hogy hogyan próbálta meg eltéríteni a javaslatot, hogy végül is aztán majdhogynem még holokausztprogramokra is lehetett volna fordítani az eredetileg egészen más, a határon túli osztálykirándulásokra szánt pénzből.

(21.10)

Fel vagyunk készülve arra is, hogy az MSZP várhatóan hogyan fog reagálni erre. Bár jelenleg nincs itt az Országgyűlésben (Derültség.), és ez egy ünnepélyes pillanat, azonban volt már pengeváltás ezt megelőzően is, hiszen Murányi Levente '56-os forradalmár képviselőtársammal tartottam egy sajtótájékoztatót az MSZP székháza előtt, és ők nagyon is tiltakoztak ez ellen, mondván, hogy nagyon is célt tévesztett.

Korózs Lajos, az MSZP elnökségi tagja azt állította, hogy nincs szükség a jobbikos törvényjavaslatra, amely megszüntetné a szocialista rendszer vezetőinek ma is meglévő haszonélvezetét, mondván, már nem léteznek kiemelt nyugdíjak. Ennek a cáfolatára engedjenek meg egy rövid kitérőt, mert ha most örvendetes módon nincsenek is jelen, sajnos ez az örömünk, félek, hogy nem tart sokáig, és mivel nagyon komoly érdekeket sért az ő köreiben, számolunk azzal, hogy egy komoly médiakampányt is elindítanak ez ellen.

A valóságban ugyanis éppen annyira nem léteznek csak a kiemelt nyugdíjak, ahogyan Magyarországon sem voltak persze megszállók, csak ideiglenesen hazánkban állomásozó baráti szovjet csapatok. Korózs Lajos kijelentéseit szándékos hazugságnak is lehetne persze minősíteni, hiszen a volt szociális államtitkár nemcsak a hírekből, hanem közvetlenül a precíz indítványból is tájékozódhatna, ha már 1994 és 2010 között képviselő volt.

Jogilag valóban nem léteznek kiemelt nyugdíjak, ezt szögezzük le, ezért a szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről szóló jobbikos törvényjavaslatnak csak az indokolásában szerepel köznyelven a kiemelt nyugdíjak rendezésének ügye.

A nyugdíjtörvényt a Horn-kormány alatt fogadták el, amely szerint a pártállami vezetők munkáját - ha lehet ezt annak nevezni - ugyanúgy kiemelt díjazással ismerik el, mint az előző rendszerben. A szocialisták várhatóan azzal érvelnek majd, hogy a külön nyugdíjak már megszűntek, csakhogy az exkomcsi vezetők nyugdíja nemcsak azért volt magas, mert nyugdíj-kiegészítést kaptak, hanem azért is, mert a rendes nyugdíjuk is nagyon sok. Az pedig nyilvánvalóan azért magas, mert a nyugdíj összege minden munkavállalónak a korábbi fizetéséhez igazodik, így akinek magas volt a fizetése, annak a nyugdíja is magas. Vagyis a kommunista vezetők nyugdíja azért magas, mert állami vezetőként magas fizetést kaptak.

Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény elvette, de csak azt, amit erre a már egyébként is magas nyugdíjra tett rá, egy extra nyugdíjat. Ez a kiegészítés nem a korábbi fizetéshez igazodott tehát, hanem arra a tényre tekintettel járt, hogy az adott pártállami vezető korábban, mondjuk, miniszter volt. Az utóbbi nyugdíjat vette tehát csak el a '91-es törvény, de ettől a korábbi kommunista elnyomók nyugdíja még mindig pofátlanul magas, ezt azért leszögezhetjük, sőt ha meggondolják, ez is nyugdíj-privilégium, hiszen egy tanár sohasem keresett annyit, mint, mondjuk, egy fontos államtitkár, és így nem is kap annyi nyugdíjat természetesen.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint az elmúlt húsz évben a szocialista rendszer haszonélvezőinek nem kellett volna kiemelt nyugdíjat kapniuk, inkább a kisnyugdíjasokon kellett volna segíteni. A legkisebb öregségi nyugdíj évek óta nem emelkedett, jelenleg is mindössze 28 500 forint havonta. A Jobbik ennek felében minimalizálná a törvényjavaslat szerint a pártállam vezetőinek nyugdíját, figyelemmel az alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében előírt szociális biztonsághoz való jogra is, hiszen kényesen ügyeltünk, hogy a javaslat semmilyen esetre se legyen alkotmányellenes.

A Jobbik most inkább arról szeretne egy társadalmi vitát nyitni, és itt elsőként az Országgyűlésben ezt a vitát megnyitni, hogy kinek adjuk az elvont luxusnyugdíjakat. A szocializmus áldozatának tekinthető ugyanis például az is, aki a rendszerellenesnek mondott tevékenysége vagy éppen származása miatt nem kaphatott magasabb bérezéssel járó állást, ráadásul éppen ezért ma esetleg csak minimálnyugdíjat folyósít neki az állam. Erről szeretnénk tehát egy társadalmi vitát.

Ami a javaslatunkat illeti, mi nem mondjuk azt, hogy aki valaha betöltött bármilyen vezető tisztséget. A törvényjavaslatunkban, azt gondolom, nagyon precízen kidolgozva, több oldalon keresztül kidolgozva felsoroltuk azokat a pontokat, hogy mik voltak azok, amiket olyan szintű állami vagy pártvezetői tisztségnek tekintünk, amiért azt gondoljuk, hogy ma nem járhat nyugdíj, legfeljebb szimbolikusan egy 1 százalék, az említett szociális biztonsághoz való jogra tekintettel is. Hiszen mi azt mondjuk, hogy ha valaki tisztességesen dolgozott autószerelőként vagy tanárként, vagy pékként, arra kapja meg a tisztességes nyugdíját.

Ezért is mondtam, hogy ez egy kompromisszumos javaslat, mert mi nem büntetni szeretnénk azokat, akik az előző rendszerben bármiféle vezető tisztséget betöltöttek, bár megtehetnénk ezt is. Ez, ugye, egy másik javaslat kellene hogy legyen, az elszámoltatás, amelynek keretében akár az elmúlt húsz évben folyósított több százezer forintos nyugdíjakat is visszakövetelhetnénk. De mi csak azt mondjuk, hogy legalább mostantól, egy úgynevezett forradalom után, ne kaphassanak még mindig több százezer forintos nyugdíjat csak azért, mert például az '56-os megtorlások után vezető szerepet kaptak. Ezt szeretnénk tehát megváltoztatni ezzel a javaslatunkkal, amely viszont igen, tekintettel van arra, hogy ha valaki egész életében csak egy ilyen rohadt Biszku Béla volt - ezt mondjuk ki -, akkor igen, sínylődjön, ha úgy tetszik, a jelenlegi minimálnyugdíj felén.

A rendszerváltás utáni húsz évben megoldatlan maradt a pártállam egyes korábbi tisztségviselői által kapott nyugdíjak rendezésének ügye, most a tisztelt Országgyűlés előtt van ez a javaslat. Miközben a túlélő áldozatok, illetve családtagjaik részére nemegyszer minimálnyugdíjat folyósít az állam, amiből ma, mondjuk ki, nem lehet megélni, gyakran éppen azért, mert a rendszerellenesnek mondott tevékenységük miatt nem vállalhattak magasabb bérezéssel járó hivatalt, nem tölthettek be egyes munkaköröket, így nem juthattak a nyugdíj mértékéhez figyelembe vehető magasabb jövedelemhez, addig az áldozatok életét megnyomorító, a rendszer fenntartásához hozzájárult párt- és egyéb funkcionáriusok dicstelen tevékenységét azóta is az átlagnyugdíjat jóval meghaladó, kiemelt nyugellátással honorálja az állam. A törvényjavaslat most ezt a rendkívül igazságtalan és Magyarország demokratikus alapértékeihez méltatlan helyzetet rendezi a nyugdíjtörvény kivételes nyugdíjszabályainak, valamint az ezzel lényegében megegyező, hivatásosokra vonatkozó különleges szabályok bevezetésével.

A lengyel törvényhozás által alkalmazott koncepciót követve a javaslat a nyugdíj összegének megállapítása szempontjából a havi jövedelem egy meghatározott, az általános szabályokhoz képest lényegesen alacsonyabb, csökkentett százalékát veszi figyelembe az érintett személyek által betöltött beosztások, illetve az egyes szervezetekkel fennálló jogviszonyaik idejére azzal, hogy az így megállapított havi nyugdíj összege nem lehet kisebb a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj felénél. Az új, történelmileg és társadalmilag igazságosabb nyugdíjszabályok kialakítása, valamint a jogszabályi koherencia megteremtése érdekében a javaslat számos törvényt módosít, amelyeket a törvényjavaslatban megtalálnak.

A javaslat szerint a keletkezett többletforrásokat a szocialista rendszerek áldozatainak, illetve az áldozatok családtagjainak támogatására kell fordítani. Ahogy említettem is, erről is szeretnénk egy konkrét társadalmi vitát nyitni, hogy pontosan mire fordítsuk ezt. A jelen törvényjavaslat nem kívánja ezt szabályozni. Ezt lehet akár kormányrendelet szintjén, de mindenképp szükségét éreztük egy társadalmi vita megnyitásának. Azonban, ahogy elhangzott, az áldozatoknak semmiképp sem csak a klasszikus értelemben vett áldozatokat kell tekintetni, hanem mindenkit, akit ez a rendszer akár azzal nyomorított meg, hogy nem tanulhatott tovább, nem tölthetett be valamiféle magasabban jövedelmező állást.

Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor az Országgyűlés ülésére jöttem, a szokásos magyar középcímer kitűzőmet lecseréltem a lyukas '56-os zászlóra, mert azt gondoltam, ez egy történelmi pillanat. És bár Orbán Viktor szerint a kétharmados fülkeforradalommal megvalósultak '56 céljai, befejeződött az '56-os forradalom, én azt gondolom, hogy forradalmárként most kell befejeznünk azokat a célokat, amelyek bizony a mai napig nem teljesültek. Nem kívánok kitérni most ezekre széles körben, de első lépés kell legyen, mielőtt a valódi elszámoltatással tudunk foglalkozni, hogy ezeket a kiemelt nyugdíjakat megszüntetjük, és szétosztjuk inkább azon kisnyugdíjasok között, akik az előző rendszernek is az áldozatai.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(21.20)