Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy meglehetősen nagy terjedelmű törvényjavaslat van a kezünkben, amelynek központi témája jogharmonizációs kötelezettségen alapszik, de meggyőződésem, hogy a kormányzó többségnek minden egyes törvényjavaslatnál van olyan kötelezettsége, hogy próbáljon igazságosabb megoldásokat találni a jelenleginél, és a nemzeti sajátosságokat próbálja meg beilleszteni a jogharmonizációs kötelezettségekbe. E csomag többsége erről szól: egymással összefüggő jogszabályok halmaza. Ugyanakkor fontos kötelességünk a parlamenti vita során információt is adni az adózóknak, a kötelezettségeket teljesítő állampolgároknak, a figyelmüket felhívni arra, hogy változások lesznek. Nem hagyom figyelmen kívül azt a három témát sem szónoklatomban, amely a bizottsági előadók részéről szinte kifejezetten hangsúlyt kapott: a telefonnal összefüggő adókötelezettség, a gyógyszerár kérdése vagy a Sulinettel kapcsolatos kérdés.

Legelőször hadd emeljem ki a legnagyobb terjedelmű részt, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítását. Ez rendkívül fontos. Az általános forgalmi adóról szóló törvény alig néhány napja volt itt az asztalon, képviselőtársaim, ezen túl vagyunk. Most ezzel összefüggésben az eljárási oldal szabályozása a kérdés, és a törvénytervezet erről szól: a belföldön adókötelessé váló személyek, szervezetek adóhatósági bejelentkezését, a közösségi kereskedelem fogalmát, a tagállamok közötti áfa-információcsere rendszerben teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettséghez kapcsolódóan, meghatározva a közösségi adószám beszerzésére kötelezettek körét, a másik tagállamból történő új közlekedési eszköz beszerzéséhez kapcsolódó adómegállapítási, bevallási és befizetési kötelezettséget, illetve természetesen az adatszolgáltatási kötelezettséget, az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró azon adóalanyra vonatkozó különös eljárási szabályokat - beleértve a bejelentkezést, a törlést az adóhatóság nyilvántartásából, az adófizetés módját, a nyilvántartási kötelezettséget, hadd ne folytassam - a tagállambeli adóalanynak nem minősülő személyek szolgáltatásnyújtása esetében.

Az adózás rendjéről szóló részben kiemelt helyet kap a kamatjövedelmekre vonatkozó, tagállamok közötti adatszolgáltatás. A kamatjövedelmek hatékony adóztatása érdekében tanácsi irányelv rendelkezik a másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére kifizetett kamatjövedelemre vonatkozó, tagállamok közötti adatszolgáltatásról. Ehhez írja elő ez a törvényjavaslat a belföldi kamatfizetők adóhatósághoz teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségét, tételesen meghatározva az adatszolgáltatásra kötelezetteket, a kamat, illetve a haszonhúzó fogalmát, az adatszolgáltatás tartalmát és határidejét. E rendelkezések 2005. január 1-jén lépnek hatályba. Majd a személyi jövedelemadót érintő résznél külön szeretnék visszatérni a kamatadó kérdésére, nehogy ebből félreértés legyen, képviselőtársaim. Nagyon fontos még a tagállamok közötti adóbehajtási jogsegély szabályozása.

A tervezet az irányadó tanácsi irányelveknek megfelelően kiegészíti az adózás rendjéről szóló törvényt, az adóbehajtási jogsegélyre vonatkozó rendelkezéseket a behajtási jogsegély tárgyát képező tartozások tételes felsorolásával, a behajtási jogsegély keretében átadott adóadatok megismerésére jogosultak nevesítésével, a behajtási jogsegély iránti kérelem elutasítására, illetve az adatkérésre irányuló megkeresés teljesítésének megtagadására vonatkozó szabályokkal, továbbá a jogsegély keretében behajtott tartozásokra felszámítandó késedelmi pótlék előírásával.

A következő nagy csomag, tíz paragrafus foglalkozik a személyi jövedelemadó-törvény módosításával. Hadd térjek vissza elsősorban a már említett kamatjövedelmekkel kapcsolatos dolgokra. Itt azért van szükség jogharmonizációra, mert Magyarországon a kamatjövedelmeket nem terheli adó, nullaszázalékos adó van, ezzel szemben az uniós gyakorlat az, hogy a kamatadó 75 százalékát utalják át az adott országba, és nekünk e törvény keretében ki kell mondani, hogy ez ténylegesen nem terheli a magánszemély vagyonát. Annak a magyar állampolgárnak, akitől ilyen jellegű adót vonnak le külföldön, itthon ezt adójóváírás formájában kell tudnia érvényesíteni, tehát ez ilyen szempontból gondoskodás a magyar adófizetőkről, és közben megvalósul a jogharmonizáció.

A másik kérdés a Sulinet kérdése. Ez az a kategória, amit én úgy nevezek, hogy az államnak, a kormányzó többségnek igenis kötelessége, hogy egy rendszert igazságosabbá tegyen. Ami ebben a törvényjavaslatban történik, nem szól másról, igaza van azoknak a képviselőknek, akik azt mondták, hogy egyesek számára csökken az évente igénybe vehető 60 ezer forintos kedvezmény, de ez csak az évi 3,4 millió forint fölötti jövedelemmel bírók körében igaz. Kérem képviselőtársaimat, hogy amikor erről beszélnek, gondolják végig, ki az a kör, akinek kevesebb az évi jövedelme, mint 3,4 millió. Őket nem érinti a rendszer, tehát számukra továbbra is megmarad az a kedvezmény, amely a felnőttképzésre vagy a korszerű számítástechnikai eszközök beszerzésére vonatkozik.

Hadd beszéljek a harmadik dologról, ami a bizottsági előadóknál is szintén fokozottan szóba jött. A személyi jövedelemadó-törvény 70. §-a beszél a természetbeni juttatások köréről, eddig jellemzően a cégautó kérdéséről. Erről is mindig nagyon sok vita volt a Házban, de ez is egy gyakorlat, hogy a cégautó áfáját nem lehetett visszaigényelni, és egy külön adó befizetésével meg lehetett szabadulni - hogy így mondjam, nem egészen szép magyarsággal - az egyéb adófizetési kötelezettségektől és a bonyolult nyilvántartási kötelezettségtől.

Most a cégtelefon kérdése kerül elénk ebben a törvényjavaslatban. A jelenlegi gyakorlat meglehetősen bonyolult nyilvántartási és adminisztrációs kötelezettséget ró minden egyes vállalkozásra. Folyamatosan gond az, hogy a magánszemélynél mekkora az az összeg, amit jövedelemként, természetbeni juttatásként figyelembe kellene venni. A használattal kapcsolatban a nyilvántartások megszervezése a vállalkozásokra jelentene rendkívül nagy terhet. A javaslatban szereplő megoldás hasonlít a cégautóknál alkalmazott megoldásra, ezért ezt a szocialista frakció nem támogatja. A javaslat, amelyet kidolgoztunk, meggyőződésünk, hogy választ ad még azokra a kétkedő kérdésekre is, akik azt mondták, hogy ez az adó, ami itt írva van, valóban terhet jelentene az önkormányzatokra, a közigazgatásra. A mi megoldásunkról majd a részletes vitában fogunk egészen részletesen beszélni. Egy olyan megoldást javasolunk, amely az önkormányzatok számára nem jelent további forrást; eddig sem igényelhették vissza az áfát, tehát nem lesz változás az ő körükben.

A megoldás, amit benyújtunk, egyszerűsíti az ellenőrzést, vagy hadd mondjam úgy, megszünteti azt a macerás ellenőrzést, amely szerint bizonygatni kell, hogy az adott telefont használták-e magáncélra vagy nem, ugyanakkor az adóteher megfizetésével egyszer és mindenkorra megfizetettnek kell tekinteni a természetbeni juttatás utáni adókötelezettséget.

(11.10)

Hadd szóljak néhány szót a társadalombiztosítással összefüggő szabályok módosításáról. Az Európai Unió társadalombiztosítási vonatkozású közösségi jogszabályait május 1-jétől köteles közvetlenül alkalmazni a Magyar Köztársaság. 2001-ben már történt egy nagy terjedelmű módosítás a társadalombiztosítási jogszabályokban, de az élet azóta változott, ezért most kisebb terjedelmű módosításra van szükség a társadalombiztosítás ellátásairól, a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint az e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben. Fontos még módosítani a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényjavaslatot, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslatot.

Ez a csomag, amely a társadalombiztosítással összefügg, szorosan kapcsolódik a személyek szabad áramlására vonatkozó közösségi előírásokhoz. A jogszabály rögzíti, a törvény értelmében ki minősül pályakezdőnek: az, aki Magyarországon az első biztosítási jogviszonyt létesíti. Ugyanakkor a módosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy más országok állampolgárai azonos feltételekkel létesíthetnek tagsági viszonyt az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakban. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosítása indokolt a gyógyszer-támogatási előirányzat mérséklése érdekében. Megteremti a hatékony árkontrollt, eléri azt a célt, hogy csökkennek a gyógyszerárak, és csökken a gyógyszert fogyasztó állampolgárok terhe. Ezenkívül még számos törvényjavaslat módosul, benne a vámtételekre vonatkozóak, amelyekből az államtitkár úr már kiemelte a gyümölcsborokra vonatkozó adótétel literenként 8 forintról 80 forintra való emelkedését. Azért itt zárójelben megjegyzem: az irányelvek alapján a két adómérték egyfajta kockázatot is jelent, tehát ezen feltehetően gondolkodni kell, hogy milyen más megoldás lehetséges.

A törvényjavaslat érinti az adóhivatallal kapcsolatos tételeket, ahol az ellenőrzési illetékességi területre vagy a kereskedelmi mennyiségű áru szállítására vonatkozó dokumentációk és ellenőrzés lehetőségét teremti meg a vámhatóság számára, hogy a menet közbeni ellenőrzésnél az áru eredetét, tulajdonjogát vagy a fuvarlevél meglétét ellenőrizhessék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénycsomag, ez a tervezet többségében a Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásából fakadó jogharmonizációs kötelezettségekről szól; a gyógyszerek hatósági ármegállapításának bevezetésével, egyértelműbb szabályozással viszont hozzájárul a kormányprogramnak megfelelően az ár- és támogatási rendszer átláthatóbbá tételéhez, ugyanakkor a járulékszabályokkal hatékonyabban érvényesülhet a kötelező kétpilléres nyugdíjrendszer.

A törvényjavaslathoz mi magunk is módosító indítványokat fogunk benyújtani. Kérem önöket, ezeket majd tanulmányozzák, és ezzel együtt fogadjuk el.

Tisztelt Elnök Úr! A frakciónk nevében kezdeményezem, hogy a nagy terjedelmű módosításra való tekintettel a mai nap végéig lehessen módosító indítványokat benyújtani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)