Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Az általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, így ebben a ciklusban csak Házszabálytól eltéréssel lehet ezt elfogadni.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az ifjúsággal kapcsolatos egyes közfeladatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Varga László, Török Zsolt, Winkfein Csaba, Szabóné Müller Timea, Magyar Szocialista Párt, képviselők önálló indítványát T/11436. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/11436/1. sorszámon megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel írásban előre senki sem jelentkezett, megkérdezem, kíván-e valaki szólni. (Több képviselő jelentkezik.) Igen, többen kérnek szót. Elsőként megadom a szót Rétvári Bence képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt.

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt, mielőtt még bármiféle vitába bonyolódnánk, én szeretném megismerni a kormány álláspontját. Az előző vitanap alkalmával államtitkár úr azt mondta, hogy ha megismeri a pártok álláspontját, akkor azután alakulhat ki a kormány véleménye erről az előterjesztésről, hiszen, bár minden korábbi terv úgy volt, hogy a kormány fogja az ifjúsági törvényt beterjeszteni, bár maga a nemzeti ifjúsági stratégia sem egyéni képviselői indítványként kívánta ezt megalkotni, hanem abban is az szerepelt, hogy a kormány fogja előbb-utóbb ezt a törvényjavaslatot benyújtani, hogy a fiatalok élethelyzetét is rendezi, valamint a párbeszéd formájának egy jobban kialakult formáját egy nemzeti ifjúsági képviselettel vagy tanáccsal kapcsolatban. Nos, azt mondta államtitkár úr, hogy ha a kormány megtudja, hogy a pártoknak mi a véleménye, akkor ki tudja alakítani az álláspontját.

Az előző napon szerintem eléggé karakteresen megjelentek a pártok véleményei, úgyhogy nagyon kíváncsi lennék, hogy a kormányzat, amelyik nyilván ezen törvény végrehajtásának legfőbb letéteményese lesz, az támogatja-e ennek a törvényjavaslatnak a megszületését. Sok minden szerintem ettől a függ a későbbiekben.

Köszönöm szépen.

(11.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben jelzi államtitkár úr, hogy szólni kíván, soron kívül meg kell hogy adjam a szót.

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Ha ez felkérés volt egy táncra, akkor a tárca támogatja. Köszönöm szépen. Folytassuk a vitát! (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló - 15 perces időkeret áll a rendelkezésükre - Török Zsolt képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nézzük kronológiájában, mi történt itt az elmúlt időszakban! Ifjúságkutatásokat végzünk négyévente, szakemberek bevonásával, segítségével, amelyben közreműködnek különböző civil partnerek is. Ezen ifjúságkutatás eredményeinek feldolgozása után került sor a nemzeti ifjúsági stratégia beterjesztésére az Országgyűlésbe, illetve később - szinte egyhangú szavazással - a nemzeti ifjúsági stratégia elfogadására.

Miért hangsúlyozom ezt a sorrendet? Azért, mert az ellenzék padsoraiból akkor is többször többen azt mondták, hogy azonnal kell az ifjúsági stratégia, azonnal kell az ifjúsági törvény, és minden gyorsan kell, ami jogos, hiszen a fiatalság legyen türelmetlen, legyen olyan, aki azt akarja, hogy mindent most és azonnal. De szerintem először célszerűbb megtudni, hogy milyen helyzetben van az ifjúság, mik az elvárásai. Ebből adódóan az ifjúságkutatásra alapozva megtudtuk, hogy például míg 4-5-6 évvel ezelőtt sokkal inkább a kábítószer-probléma foglalkoztatta a fiatalokat, ma inkább az életkezdéssel kapcsolatos gondok azok, amelyek inkább előtérbe kerültek: otthonteremtés, pályakezdés, a munkahelyek, az első munkahely megszerzése, vagy éppen az, hogy hogyan szerezhet olyan végzettséget, amelyet a munkaerőpiacon használni is tud. Mert bizonyos szakmákból ugyan folyik túltermelés - már elnézést a kifejezésért -, potenciális munkanélküli-képzés is folyik egyetemek sokaságán Magyarországon, de olyan szakmákat is oktatnak - akár a szakképzésben, akár a felsőoktatásban -, amivel el is lehet helyezkedni. Például ez foglalkoztatja ma a fiatalságot az otthonteremtés, a pályakezdés, vagy éppen a képzés kapcsán.

Mindezek alapján tehát elfogadtuk az ifjúságkutatásra alapozott nemzeti ifjúsági stratégiát - még egyszer hangsúlyozom, szinte teljes konszenzussal -, majd a kormány az elmúlt hónapokban elkezdte az ifjúsági stratégiában foglalt feladatnak megfelelően a cselekvési program kidolgozását. Ez kétéves időszakokra határoz meg konkrét feladatokat a kormány számára, persze összességében másfél-két évtizedet felölelve, de kétévenként kell ezt majd felülvizsgálnunk, és akár szakbizottságban, akár a parlamentben újragondolnunk, hogy mik azok, amik rövid távon megvalósítandó feladatok, ezt a cselekvési program tartalmazza.

Ezt kiegészítendő, illetve a fiatalság, a magyar ifjúság számára a terepet biztosítandó nyújtottuk be szocialista képviselőtársaimmal az ifjúsági törvényt - rövid nevén; ezt az ifjúsági törvényt, amely lehetőségeket és terepet biztosít a magyar fiatalok számára, lehetőségeket és terepet több területen. Például a demokráciatanulás és a saját sorsuk alakítása területén intézményesített párbeszédformák létrehozását teszi kötelezővé bizonyos esetekben - más esetekben csak lehetővé - az önkormányzatoknál, illetve az államnál, hogy az ifjúság és a döntéshozók folyamatos párbeszédben legyenek, folyamatosan egyeztessenek. Ennek eredményeképpen a fiatalok bele tudjanak szólni az őket érintő kérdésekbe, az ő sorsukat meghatározó döntéseket befolyásolni tudják.

Másrészt az érdekegyeztetésen túl kötelező érvénnyel előírja a törvény bizonyos önkormányzatok esetében az önálló ifjúsági bizottságok létrehozását. Ma az a gyakorlat, hogy az ifjúsággal foglalkozó bizottságok valamely bizottság albizottságai, vagy pedig oktatási, sport és ifjúsági, művelődési, szociális és ifjúsági bizottság, tehát az "és" után még ott van az "ifjúság" szó. Mi azt mondjuk, hogy ettől sokkal előkelőbb helyen kell szerepeltetni a magyar ifjúság ügyét mind az állam, mind az önkormányzati szervek esetében, ezért azt mondjuk, hogy kötelező ifjúsági bizottságokat létrehozni megyei jogú, illetve megyei önkormányzatok esetében.

Természetesen a fiataloknak nemcsak arra van szükségük, hogy a saját sorsuk alakításába beleszóljanak, intézményesített párbeszédformák jöjjenek létre, érdekegyeztetési intézmények alakuljanak ki, bizottságok jöjjenek létre, ahol ők beleszólhatnak saját sorsuk alakításába, hanem a szabadidejük hasznos eltöltéséhez is kell lehetőséget biztosítani. Ennek két módja van: egyrészt a megfelelő intézményrendszer biztosítása, másrészt a költségvetési források biztosítása. A törvény előírása szerint a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok sora e módon forrással is rendelkezne a későbbiekben; ha a törvényt elfogadjuk, akkor az önkormányzatok ehhez forrást is kell hogy kapjanak a későbbiekben. Természetesen megmarad a gyermek és ifjúsági alapprogram jelenleg is több száz millió forinttal feltöltött pályázati kerete, amelyből táborozásokat, közösségi programokat lehet finanszírozni, meglévő önerő mellett. Ez tehát az intézményrendszer és a költségvetési források kötelezően előírt módja.

Az intézményrendszerben még egy elemet hadd említsek meg, ez pedig az, hogy az ifjúság közéleti tevékenységének, az ifjúság szabadidő-eltöltésének tereit is biztosítani kell bizonyos településnagyság, bizonyos önkormányzatméret fölött. Ez azt jelenti, hogy mondjuk, a megyei jogú és megyei önkormányzatoknak kötelező táborokat, táborozási lehetőséget biztosítani a fiatalok számára, míg mások számára ez csupán lehetőség. Azt gondolom, egy megyei önkormányzattól nem nagy elvárás az, hogy egy tábort üzemeltessen vagy tartson fenn, vagy béreljen olyan helyeket, ahol a fiatalok táborozhatnak, a szabadidejük hasznos eltöltése érdekében programokat szervezhetnek, legyen az akár képzés, akár simán egyszerű szabadidős vagy környezetvédelmi program, hogy az előző napirendi pontra utaljunk.

Természetesen a hozzáférést is biztosítani kell; általában az ifjúságnak, általában a fiataloknak, de azt a jogot, hogy a diákönkormányzatok, a hallgatói önkormányzatok kapjanak megfelelő támogatást, jogi hátteret ahhoz, hogy beleszólhassanak sorsuk alakításába, és természetesen ehhez forrásokat is, magyarul: pénzt.

A törvénytervezet tehát hiánypótló törvény, amely a magyar ifjúság sorsának egyik fontos területét kívánja csak rendezni. A nemzeti ifjúsági stratégiában az egészségügyről, a drogprevencióról, az internet-hozzáférés lehetőségeiről is szóltunk, arról, hogy milyen értékeket kell a későbbiekben a fiatalok számára elfogadhatóvá tenni, vagy oly módon megvilágítani ezeket az értékeket, hogy azokat sajátjukként érezzék a fiatalok. Az ifjúsági stratégia is arról szól, hogy a fiatalokra mint erőforrásra, mint egyfajta pozitív lehetőségre tekintsünk, akik a magyar nemzet felemelkedésének zálogai, és ne pedig úgy, mint az elmúlt 20-30-40 évben, mint egyfajta problémára, amelyet meg kell oldani.

Mi, szocialisták tehát úgy tekintünk a fiatalokra, akik óriási lehetőséget rejtenek a nemzet számára, akik Magyarország, a Magyar Köztársaság, a magyar nép továbbélését biztosítják. Ehhez kell megfelelő víziót vázolni, ez az, amit a programunkban vállaltunk, és amit az ifjúsági törvény beterjesztésével is biztosítani kívánunk számukra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ügyrendben jelentkezett Ágh Péter képviselő úr, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Arra szeretném kérni elnök urat, hogy biztosítson lehetőséget arra, hogy a törvényhez módosító javaslatokat az ülésnap végéig lehessen benyújtani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nem zárul le ma a vita, mindenképp el fogom napolni a vitát, tehát később is hozzá lehet illeszteni javaslatot.

Megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ágh Péter fideszes képviselőtársam ügyrendi hozzászólásával szeretném indítani a hozzászólásomat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek a vicces vagy komikus voltát az is bizonyítja, hogy ennek a ciklusnak a végén ennek a törvénynek az elfogadására nem fog sor kerülni, tisztelt képviselőtársaim. Hiszen már csak a hétfői ülésnap van, és azért, mert a mai ülésnapon nem zárul le az általános vita, a házbizottságban a politikai pártok - akik ott képviselettel rendelkeznek - így egyeztek meg. Ennek az a következménye, hogy ebben az országgyűlési ciklusban sem lesz elfogadott ifjúsági törvénye Magyarországnak.

Ha visszapörgethetnénk - de pörgessük is vissza - a történelem kerekét, azért azt gondolom, egészen 1988-ig, tehát húsz-egynéhány évet kell visszamenni, egészen a rendszerváltoztatásig, amikor Magyarországon egy politikai ifjúsági szervezet volt, a KISZ. A KISZ megszűnése után tulajdonképpen Magyarországon megalakult egy ifjúsági ernyőszervezet, a Miszot, ennek az elnökségében és munkájában annak idején jó néhány országgyűlési képviselő részt vett. Azt gondolom, az elmúlt 4-8 évnek - vagy akár az elmúlt 20 évnek is - nagyon nagy hibája, azon politikusoknak, akik ma az Országgyűlés falai között ülnek, és akkoriban részt vettek az ifjúságpolitikai munkában - attól függetlenül, hogy mondjuk, a környezetvédelmi civil világból, a szakszervezeti ifjúsági világból vagy a politikai ifjúsági világból is jöttek -, nagyon nagy felelőssége és nagyon nagy hibája az, hogy nincs ifjúsági törvény.

(11.50)

Ha az ifjúsági törvénynél tartunk, akkor meg kell említeni, hogy a polgári kormány időszakának a végén Deutsch Tamás akkori ifjúsági és sportminiszter beterjesztett az Országgyűlés elé egy ifjúsági törvényt, amelyet akkor az összes magyarországi ifjúsági ernyőszervezet - Magyarországon akkor három ifjúsági ernyőszervezet volt a különböző politikai háborúk, politikai törések miatt - véleményezett, viszont ugyanaz történt az akkor benyújtott törvényjavaslattal is. De nem teljesen mondok igazat, mert nem ugyanaz történt, mert az az Országgyűlésben az általános vita szakaszáig sem érkezett el. Majd amikor 2002-ben megérkezett az új Medgyessy-kormány, akkor visszavonta azt a benyújtott törvényjavaslatot, de új formában 2002-2006, majd 2006-2010 között, ha őszinték vagyunk, senki nem terjesztette be a Magyar Országgyűlés elé; se a kormány, se fideszes, se KDNP-s, se MSZP-s képviselőtársaim, akik most itt vannak a parlamenti vitában. Rétvári Bencére ez nem vonatkozik, hiszen ő 13 vagy 14 - nem tudom pontosan, hány - hónapja országgyűlési képviselő, ő tehát ezt nem tudta megtenni. De azt gondolom, a többi képviselőnek felelőssége lett volna, hogy az ifjúsági törvény meg tudjon születni.

Azok a képviselők, akik ma itt ülnek a parlamenti vitában, annak idején, amikor néhány hónapja a nemzeti ifjúsági stratégia vitája folyt itt az Országgyűlés falai között, s én felvetettem, hogy Magyarországon egy civil szervezet kezdeményezésére van egy aláírásgyűjtés, hogy még ebben a ciklusban szülessen meg az ifjúsági törvény, akkor képviselőtársaim csak mosolyogtak: ó, ifjúsági törvény, de jó lenne, ha volna. Aztán amikor beérkezett az Országgyűlés falai közé, akkor a benyújtó MSZP-s képviselőtársaim, Török Zsolt és társai elfelejtették azt egyeztetni az ellenzéki képviselőkkel. Akár közösen is benyújthattunk volna egy jó ifjúsági törvényt, mert azt gondolom, a mai vitában senki nem vitatja, hogy egy jó ifjúsági törvényre szüksége volna Magyarországnak. Miért van szükség egy jó ifjúsági törvényre? Azért, mert Magyarországon évek óta nincs ifjúsági és sportminisztérium. Az én felfogásom szerint az ifjúsági és sportminisztériumot csak akkor lett volna szabad megszüntetni, ha már van egy jó ifjúsági törvény, hiszen egy jó ifjúsági törvény tudta volna helyettesíteni az ifjúsági minisztériumot.

Én értem képviselőtársam felvetését, de azt gondolom, hogy nem egy politikus hibája - amit elkövetett vagy nem követett el, ezt majd a bíróság megállapítja - kapcsán kell megállapítani, hogy szükség van-e ifjúsági törvényre vagy sem. Kellett volna ifjúsági törvény, én mindenféleképpen ezt gondolom.

Az meg, hogy miért alakult így a dolog? Ha őszinték vagyunk, teljesen értelmetlenül beszélt Török Zsolt képviselőtársam, aki a jegyzőkönyv számára beszélt az elmúlt tíz percben, s az elmúlt öt és fél percben én is csak a jegyzőkönyv számára tudtam beszélni, hiszen ez a törvény nem lesz elfogadva ebben az országgyűlési ciklusban. Kíváncsian várom, hogy képviselőtársaim, akik hozzá fognak szólni a vitához, miképpen gondolják azt, hogy ebben a ciklusban ez a törvény át fog-e menni vagy sem, s abban az esetben, ha támogatják ennek a törvénynek a megszületését, akkor a saját frakciójuk révén mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat átmenjen. Egyébként pedig ha ma zárulna le az általános vita, akkor egyetértenék Ágh Péter fideszes képviselőtársamnak az irányú ügyrendi javaslatával, amit néhány perccel ezelőtt mondott, hogy a nap végéig lehessen beadni módosító javaslatokat. Én is elkészítettem jó néhányat, csak azért nem nyújtottam be őket, mert ha ebben a ciklusban nem kerül sor a részletes vitára, akkor teljesen értelmetlen benyújtani ezeket a módosító javaslatokat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, Pettkó képviselő úr. Két percre megadom a szót Rétvári Bence képviselő úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kezdte Török Zsolt képviselőtársam a felszólalását, nézzük meg időrendben, hogy mik történtek. Ő valóban végignézte az időrendi történéseket, de csak az egyik oldalról, a másik oldalt viszont kihagyta. Hiszen nemcsak ők terjesztették elő, és nemcsak most merült fel az igény arra, hogy az ifjúsági törvény megszülessen, hanem ezt mind Gyurcsány Ferenc akkori ifjúsági miniszter, mind pedig Göncz Kinga megígérte. Tehát ez nem egy új keletű igény, a kormánynak erre nagyon sok korábbi javaslata volt.

Mi továbbra is arra vagyunk leginkább kíváncsiak, hogy ennek a törvénynek az előkészítésére elég sok közpénz fordíttatott, mintegy 300 millió forint körüli összeg, ennek ellenére ezt most pár kormánypárti képviselő nyújtotta be. Akkor mire fordítódott az az összeg? Ha nem tudjuk pontosan ennek a 300 millió forintnak - szakértői díj, tanácsadói díj, ki-ki minek akarja, nevezze - a sorsát, akkor erről a kérdésről valójában nem tudunk dönteni. Ők használták föl ezt a 300 millió forintnyi közpénzt? Az MSZP-képviselők szakmai munkáját segítette ez a 300 millió forint, amit az ifjúsági tárca költött el? Vagy ott van az ifjúsági tárcánál, és soha nem fogják benyújtani?

Magyarul: ez egy kidobott pénz volt és soha semmire nem használták fel? Ha ilyen jó képességű képviselők vannak, akik maguk is törvényjavaslatot tudnak írni, akkor pedig miért költ erre az ifjúsági tárca 300 millió forintot? Célszerű volt-e, hasznos volt-e, törvényszerű volt-e ezeknek a megpályáztatása? Nem lehetséges, hogy korábban ott volt ez a törvényjavaslat, hiszen - mint Pettkó András is elmondta - az első tervek 2000-ben megszülettek, 2002-re egy komplett törvényjavaslat áll rendelkezésre az ifjúsági tárca fiókjaiban. Mégis miért volt akkor szükség egy 300 millió forintos megbízási díjra, tanácsadói szerződésre, hogy kodifikálják ezt a törvényjavaslatot? Mielőtt erről vitatkozunk, ezekre a kérdésekre okvetlenül választ kellene kapnunk.

Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Rétvári képviselő úr. 15 perces időkeretben Ágh Péter képviselő úr hozzászólása következik.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy jó ifjúsági törvényre - ahogy Pettkó András mondta - valóban szükség van. Viszont eltelt nyolc év úgy, hogy egy jó ifjúsági törvény benyújtására valóban nem került sor. Hiszen emlékezzünk arra - ahogy Rétvári Bence képviselő úr is mondta -, hogy 2002 és 2006 között egészen pontosan 330 millió forintot költöttek el, fizettek ki szakértőknek arra, hogy készítsék elő ezt a bizonyos törvényt. Akkor ez nem történt meg, ebben a ciklusban pedig az utolsó napokra marad a törvény tárgyalása. Azt gondolom, ez jól kifejezi azt, hogy mennyire ad hoc módon és hirtelen álltak neki e törvény tárgyalásának. Csak azért került benyújtásra ez a törvényjavaslat, hogy a szocialista képviselő urak elmondhassák, valamit próbáltak tenni. Az azonban, hogy valamit próbálnak tenni, nem feltétlenül elég. Lett volna ennek a törvényjavaslatnak a jó kidolgozására nyolc év.

Három pontot említettem az általános vita első részében - ezt most is hangsúlyozni szeretném -, amire nem kaptunk választ, viszont valamilyen szinten akár rossz törvényjavaslattá is teheti ezt a szöveget. Ugyanis a benyújtott javaslat több ponton érinti az önkormányzati törvényt, amely kétharmados. Azt gondolom, hogy a benyújtott módosításoknak alapvetően erre kell felhívniuk a figyelmet, ha ehhez be kívánunk adni módosító javaslatokat.

Emellett a mostani törvényjavaslat több ponton ellentétes az Országgyűlés által konszenzussal elfogadott nemzeti ifjúsági stratégiával. Abban egyébként az szerepel, hogy a cselekvési terv alapján a kormánynak kell benyújtani ifjúsági törvényjavaslatot. Erre nem került sor.

Azt gondolom, hogy ez a törvény akár alkotmányellenes is lehet, és ennek alapján bízhatunk abban, hogy az elkövetkezendő ciklusban már egy jó, minden törvénynek és előírásnak megfelelő javaslatot tud kidolgozni a következő parlament.

Arról már csak az említés szintjén szeretnék beszélni, hogy ez a bizonyos törvényjavaslat megsejteti a zánkai gyermeküdülő privatizációját. Azt gondolom, hogy ezzel nem érthetünk egyet, hiszen ez a balatoni objektum olyan kikapcsolódási lehetőséget biztosít a magyar fiataloknak, amire szükség van.

Továbbá az is kérdés, hogy a javaslatban szereplő nemzeti ifjúsági képviselet részeként működő civil ifjúsági szervezetek tagozat nem lehet az Európai Ifjúsági Fórum tagja, mert szervezetének, feladatainak törvényi szabályozottsága ellentmond a Forum COMEM 073501. számú dokumentumában foglaltaknak.

Számos ilyen hiba van, amit módosítani kellene. Ha lenne még idő erre, akkor ezt nyilván meg is tudnánk tenni. De ez az utolsó pillanatban idekerült dokumentum jól tanúsítja azt, hogy a kormány, illetve a szocialista képviselők hűbelebalázs módjára próbáltak meg az utolsó pillanatban foglalkozni az ifjúsággal.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(12.00)

ELNÖK: Köszönöm, Ágh Péter képviselő úr. Két percre megadom a szót Rétvári Bence képviselő úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismételten Török képviselő úrnak címezném a szavaimat az előző felszólalása kapcsán. A korábbi általános vitaszakaszban is, bár akkor kicsit szlengesebben kifejezve önmagát, de az otthonteremtés, a pályakezdés és a képzés kapcsán jelölte meg azt a három pontot, ami a fiatalok számára a legfontosabb. Én azért szeretném megkérdezni tőle, hogy miért csak az utolsó hónapokban jut eszükbe, amit nyolc évig kellett volna csinálniuk, miért csak az utolsó hónapokban vannak olyan bátor szólamaik, amelyek a fiatalok számára valóban fontosak, de az elmúlt nyolc évben kellett volna a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak ebbe az irányba fordítani az ország hajóját.

Ha csak a Népszabadság címlapját nézzük meg a mai napon, óriási betűkkel írja, hogy 31 ezer létesítendő új lakás helyett csak 23 ezer jött létre 2008-ból 2009-re vonatkozólag. Ebben nyilván valamelyest benne van a válság hatása is, de még inkább felerősíti ezt a hatást az az elhibázott otthonteremtési politika, ami Magyarországra jellemző volt, hiszen jól láthattuk akár a földhivatalok forgalmán, akár a közjegyzők beszámolóiban, hogy hogy pörgött a lakáspiac, és hogyan vásároltak fiatalok új lakást, és próbálták meg az életüket elkezdeni. Ehhez képest az elmúlt nyolc évben ezzel ellentétes folyamatok voltak, az MSZP-SZDSZ-korszakban ezeket a támogatásokat leépítették, és a fiatalok számára az, amit ő fontosnak tartott, az egyik pillére, az otthonteremtés egyre nehezebbé és nehezebbé vált.

Ugyanígy a pályakezdés területén is láthatjuk, hogy 25 százalék körül van a pályakezdő fiatalok munkanélkülisége, ami 5-6 százalékkal magasabb, mint az európai uniós átlag. A képzés terén pedig csak azt láthatjuk, hogy folyamatosan csökken azok száma, akik a felsőoktatásba jelentkeznek, és nem jelenik meg úgy, hogy más hiányszakmába - ami akár kétkezi munkás lehet, akármilyen asztalos vagy egyéb lapszedő munka, amik mindig az első helyen szerepelnek a Foglalkoztatási Szolgálat adatai között -, nos, hogy ezekre a képzésekre több fiatal jelentkezne, és ezeket a hiányszakmákat jobban betöltenék.

Nem az utolsó hónapban kellene bölcseket mondani, hanem nyolc évig kellett volna (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bölcsen kormányozni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Rétvári képviselő úr. Újabb kétperces, Pettkó András képviselő úr.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitához három gondolatot szeretnék még mindenféleképpen hozzátenni. Azt gondolom, hogy ebben a ciklusban már nem lesz ifjúsági törvény, ezért a következő ciklusba bejutó képviselőknek és a következő ciklus kormányának lesz feladata, hogy legyen ifjúsági törvény Magyarországon.

Azért, tisztelt képviselőtársaim, három lényeges kérdés van, amit, azt gondolom, mindenféleképpen meg kell oldani, amit már évek óta nem tudunk megoldani, ha őszinték vagyunk. Mi az első? Az egységes ifjúsági ernyőszervezet létrehozása. Igen, képviselőtársaim, az elmúlt húsz évben mi, ifjúságpolitikával foglalkozó politikusok számtalanszor szétvertük azokat az ernyőszervezeteket, amelyek már majdnem megalakultak. Volt itt bombariadó, képviselőtársaim, nagyon jól tudják, és egyéb más események, tehát azt gondolom, hogy olyan egységes ifjúsági ernyőszervezetet kell létrehozni, amiben minden ifjúsági szervezet benne van, és benne van minden politikai ifjúsági szervezet is kivétel nélkül. Ennek a megcsinálására szükség van.

A második fontos kérdés az, hogy mondjuk ki itt, a Parlament falai között, a politikai ifjúsági szervezeteknek anyagi támogatást kell kapniuk az Országgyűléstől, legális módon. Azt gondolom, az elmúlt húsz évben ezt mi, politikusok nem tudtuk megoldani. Utoljára legálisan 1988-ban, huszonkét évvel ezelőtt volt a költségvetésnek a fő során a KISZ-nek állami támogatása, több mint egymilliárd forint. Ahhoz, hogy új politikusgenerációk tudjanak felnőni, szükség van a politikai ifjúsági szervezetek hivatalos támogatására, és akkor többet nem lesz olyan bírósági ügy, ami most is folyik.

A harmadik terület, hogy igenis fel kell mérni az ifjúsági vagyont. Én is azt gondolom, hogy Zánkát nem szabad privatizálni, de nemcsak Zánkát, hanem más olyan fontos vagyonrészeket sem szabad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) privatizálni, amire szüksége van az ifjúságnak annak érdekében, hogy a nemzet gyarapodni tudjon.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Ágh Péter képviselő úrnak adom meg a szót.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én államtitkár úrhoz szeretnék kérdést intézni, ha lehet. Arról nyilatkozott az államtitkár úr az imént, hogy a kormány támogatja a benyújtott javaslatot. A kérdésem az lenne, hogy volt-e összehasonlító elemzés a nemzeti ifjúsági stratégia és a törvényjavaslat között, hiszen látható, hogy ezek számos ponton ütköznek egymással.

Továbbá, a kormány hogyan kívánta azt a helyzetet megoldani, hogy a benyújtott törvényjavaslat által számos költségvetési tétel kellene hogy létezzen, amikor nem létezik? Erre mi a kormány megoldása, ha, tegyük fel, elfogadásra kerülne ez a bizonyos törvény?

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, Ágh Péter képviselő úr. A következő hozzászóló Varga László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azért kértem normál hozzászólást, mert ugyan röviden szeretnék szólni, de vélhetően nem férek bele két percbe, és ha már egy kétperces hozzászólás előttem elhangzott, arra rögtön reagálnék is Pettkó András képviselőtársamnak.

Három dolgot emelt ki, és azt kell mondjam, hogy nagyon kiváló dolgokat, és mindhárommal mélyen egyetértek. Tehát itt rögtön van egy közös platformunk. Egy közös ernyőszervezetről sokszor beszéltünk mi is a baloldalon, ez egy végtelenül szükséges dolog. Voltak erre törekvések az elmúlt időszakban. Hogy ez maradéktalanul nem sikerült, ez igaz, és azt gondolom, ebben tovább kell lépni.

Nem feltétlenül törvényi akadályai voltak ennek, hanem egyéb politikai problémák voltak. Ezeket mihamarabb orvosolni kell. Remélem, hogy a következő ciklusban erre mindenképpen lehetőség lesz.

Politikai ifjúsági szervezetek támogatása és állami támogatása - mondjuk, egyáltalán a politikai ifjúsági szervezet mint jogintézmény szabályozása várat magára. Ebben pont Pettkó képviselő úrral volt is egy közös módosító indítványunk még talán két éve, ha jól emlékszem, ez sajnos akkor nem kapott többségi támogatást, de ebben is mélyen egyetértünk, azt gondoljuk, hogy egy átlátható, demokratikus alapot kell teremteni az ifjúsági szervezeteknek és a felnövekvő generációnak arra, hogy demokratikus alapjogokat tanuljon, és politikai ifjúsági szervezetek keretében tudjon politizálni.

Az ifjúsági vagyont nem szabad tovább privatizálni, gondolom, itt a nagy táborokra gondolunk - Zánka, de még sorolhatnánk. Teljesen egyetértek, így van, nem is volt ilyen terv, és nem is lehet ilyen terv a baloldalon, azt gondolom, a későbbiekben sem.

Egy-két pontban azért én is elmondanám a véleményemet a kialakult helyzetről és az idevezető útról, hiszen ez egy nagyon fontos kérdés. Úgy is lehet fogalmazni, hogy 2002 egy demarkációs vonal ebben a tekintetben. Kimondható, hogy 2002-ig semmiféle jogszabályi úton nem fogadott el olyan szabályt, stratégiát, határozatot, törvényt az ifjúságról, erről a korosztályról, erről a korcsoportról, az ezzel kapcsolatos közfeladatokról az Országgyűlés, amiről tetszenek beszélni, hogy az elmúlt nyolc évben miért nem történt ez meg. Magyarán, 2002-ig nem született meg az ifjúsági törvény. Ebben valóban van egy szakmai, nem csak politikai konszenzus, valóban rengeteg civil szervezet és valóban nagyon sok partnerszervezet szerintem minden politikai oldalon ennek az elfogadását kezdeményezte, zászlajára tűzte.

Az azonban mégiscsak igaz, hogy nem is oly régen elfogadtunk a nemzeti ifjúsági stratégiát, közel konszenzussal - ha jól emlékszem, és nem csalnak emlékeim, talán tíz-egynéhány tartózkodás vagy nem szavazat lehetett a Házban -, ami szerintem egy példaértékű dolog. Ennek komoly szakmai előkészítése volt, és végre a négyévenkénti ifjúsági kutatások eredményeit talán egy stratégiai gondolkodás követheti, amely nyilván a megfelelő következtetéseket a közös gondolkodásban, politikai, szakmai oldalról levonja, és ezeket kétévente cselekvési programokkal, konkrét költségvetési számokban is megfogható tartalommal tölti fel.

Tulajdonképpen azt gondolom, hogy a mi munkánk ebben a ciklusban itt le is zárulhatott volna, ha nem lenne mindannyiunk környékén - ha őszinték vagyunk, akik ezzel foglalkozunk - egy nagyon komoly szakmai és civil nyomás abban a tekintetben, hogy jó volna ezeket az ifjúsággal kapcsolatos közfeladatokat, illetve egyáltalán az ezzel a korosztállyal kapcsolatos gondolkodást törvényi szintre emelni, törvényi szinten szabályozni.

A stratégia elfogadása után ez a fajta igény számomra és szocialista képviselőtársaim számára ismét világossá vált, és ismét felvetettük ennek a szükségességét. Többször kezdeményeztünk konzultációt parlamenti pártok ifjúsági szervezetei között erről, hogy esetleg egy többpárti benyújtás talán sikeres lehetne ebben az ügyben. Sajnos, erre nem került sor, nem tudtuk közösen benyújtani ezt a törvényjavaslatot, de azt gondolom, hogy ha a ciklus végén is, de szükségesnek láttuk, hogy ez a törvény a Ház elé kerüljön.

(12.10)

Milyen normaszövege van ennek a törvénynek? Hiszen itt mi nem a részletes vita stádiumában tartunk, valójában az általános vitánál vagyunk, tehát nem merülhetünk el feltétlenül egyes részletekben, de azért azt mondjuk ki, hogy ez a normaszöveg változatlan tartalommal került benyújtásra, és az volt az eredeti kezdeményezők szándéka - és mondok itt kezdeményezőket, hiszen talán az ifjusagitorveny.hu, ha nem csal az emlékezetem, ezen fogtak össze civil szervezetek annak tekintetében, hogy akár népi kezdeményezéssel is éljenek, hogy az Országgyűlés foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Szóval a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől a cserkészeken át az úttörőkig nagyon sokféle civil szervezet kezdeményezte ezt, a szakszervezeti világ is talán. Lehet, hogy sok mindenkit kihagytam még ebből a felsorolásból, nyilván így van, de azt gondolom, hogy ez egy olyan politikán túlmutató összefogás volt mindenképpen, még ha lehet talán még másokat is ide felsorolni, ami azt jelenti, hogy ez egy közös felelősségünk, a parlamentben politizáló összes képviselő közös felelőssége ez a benyújtás és a mihamarabbi elfogadás.

Tehát azt gondolom, hogy eleddig nem jött ellenzéki oldalról módosító, ennek nyilván lehet sokféle oka. Lehet az is az oka, hogy azt gondolják képviselőtársaim, hogy már úgysem tudjuk ebben a ciklusban elfogadni, de az biztos, hogy a civilek által kezdeményezett összefogás normaszövegével kapcsolatban eleddig nem volt tételes módosítójuk.

Technikai és elvi lehetőség egyébként lenne még az elfogadásra, ezt mindannyian tudjuk, tehát van olyan technikai lehetőség, amellyel 22-én még a Ház ezt a normaszöveget el tudja fogadni. Jó lett volna talán konzultálnunk arról még korábban, hogy ha itt vannak tételek, pontok, passzusok, amivel nem értünk egyet, akkor ezeket már a benyújtás stádiuma előtt, az azt megelőző egyeztetéseken is lehetett volna javasolni. Arra meg, hogy a civilek milyen normaszöveget kezdeményeztek: nyilvánvalóan az évekkel korábbi folyamat által generált normaszöveget, tehát a szakmai előkészítés során is létrejövő normaszöveget kezdeményezték.

A jogszabály 2011. január 1-jétől lenne hatályos a jelen helyzet szerint. Ez jogokat és persze kötelezettségeket is megállapít, és komoly kötelezettségeket ró valóban az önkormányzatokra, és 2010 nem egyszerű év, hiszen ez az önkormányzatok és az ország életében sem egyszerű év, hiszen válság van. Tehát azt gondolom, hogy az előkészítés kiváló lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak is, hiszen még tíz hónapjuk van felkészülni arra az időszakra, hogy mi lesz akkor, ha ezt a törvényt elfogadja az Országgyűlés, tíz hónap alatt erre fel lehet készülni, és a költségvetési hatások is a 2011-es költségvetésben jelentkezhetnek ennek kapcsán. Szerintem ez egy korrekt, megfelelő idő, és azt gondolom, hogy ha valóban nem tudunk olyan technikai értelmű konszenzusra jutni, hogy 22-én ezt még elfogadja a Ház, akkor május-június magasságában a következő Országgyűlésnek ez alapján az egyébként benyújtott törvényjavaslat alapján van lehetősége akár apróbb módosításokkal is elfogadni ezt a törvényt. Ha meg elfogadja, akkor az önkormányzatoknak is és minden szereplőnek van ideje erre a továbbiakban felkészülni.

A törvényt azért nyújtottuk be képviselőtársaimmal, mert szakmai körökből és az ifjúsággal foglalkozó körökből kérték ezt. Igen, ez egy valóban régi adóssága a Háznak, húszéves adóssága, ez két polgári-jobboldali kormánynak is adóssága, és végül is fogalmazhatunk úgy, hogy a baloldali kormányoknak is, bár az egyetlen határozott keret az ifjúságról való gondolkodás kapcsán a tavalyi évben a szocialista kormányzás idején jött létre. Tehát 2009-ről beszélünk, nemzeti ifjúsági stratégiáról beszélünk és ez alapján létrejövő cselekvési programokról, amelyek már, azt gondolom, önmagukban markánsan változtatnak azon a kereten, ahogy gondolkodhatunk, és mindenképpen az ifjúság valós és itt elhangzó problémáiról, a kábítószer-fogyasztásról, munkahelyzetről, lakhatási helyzetről világos kép és világos stratégia, hogyan lehet ezen javítani, változtatni. Valószínűleg ezért fogadtuk el ezt a jogszabályt konszenzussal.

A civilek kérték, hogy legyen még egy lépcső, lépjünk tovább, ezt a folyamatot indítottuk el, és ezt a folyamatot szeretnénk még ebben a ciklusban befejezni. De kívánom a következő Országgyűlésnek, hogy ha ez most nem sikerül, akkor ebben a civil és szakmai gondolkodásban továbblépve fogadja majd el ezt a jogszabályt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Varga képviselő úr. Kétpercesek következnek. Elsőként Rétvári Bence képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak pontosítani szeretném Varga képviselő úr mondatait. Azt mondta, hogy nem jöttek létre ezek a konzultációk, amelyek az előző napirendhez hasonlóan, mondjuk, egy ötpárti javaslatként tudták volna a parlament asztalára letenni az ifjúsági törvényjavaslatot. Ez azért nem jött létre, nem azért, mert nem született megállapodás ezen a konzultáción, hanem létre sem jött ez a konzultáció. Hiszen ezek szerint csak tervbe volt véve MSZP-s képviselőtársainknak, aminek örülök, hogy tervezték, hogy ötpárti egyeztetést tartanak, de végül ez nem jött létre, ellentétben azzal, ami 2002 előtt volt, hiszen akkor Ujhelyi István képviselte azt a politikai családot, amelybe Varga képviselő úr is tartozik, és így jöhetett volna létre valamilyen konszenzus, és kerülhetett volna a parlament asztalára ez a törvényjavaslat. Úgyhogy nem volt ilyen konzultáció, nem amiatt nem ötpárti ez a javaslat.

Hadd idézzem Török képviselő urat az előző napi vitából, amit a törvényjavaslat szövegével, minőségével kapcsolatban megfogalmazott, hogy bizonyára számos ponton kell, hogy módosító indítványt nyújtsanak be, vagy fogadjunk be mi magunk is a javaslathoz. Tehát az előterjesztők is tudják, hogy ez egy olyan javaslat volt, amelyhez módosító indítványokra van szükség ahhoz, hogy valóban működő törvényjavaslat legyen.

Tehát amikor a Fidesz és a KDNP képviselői benyújtják módosító javaslataikat, valamelyest egy konszenzus van ebben a kérdésben, itt valóban szükség van ilyesfajta javítgatásra, hogy ez a törvény működő legyen. Többek között azon a területen is, hogy a felállítandó ifjúsági ombudsman kapcsán egyáltalán mi a véleménye az általános ombudsmannak, mi a véleménye az oktatási jogok ombudsmanának. Egyáltalán hogyan befolyásolja az ő tevékenységi körüket, megszűnik-e, mondjuk, az oktatási jogok biztosa, hiszen az ő funkcióját átveszi-e ez az új ombudsman, illetőleg amire itt már célzás történt, Török Zsolt szintén az egyik pillérként mondta a fiatalok számára az üdültetés lehetőségét - de hova tűnt az a közvagyon, amit táborozásra és szabadidőre lehetett fordítani az NGYIK-ben? Az egész közalapítványi üdülővagyon eltűnt, Zánka maradt mindössze belőle, ami nagyon furcsán, még gazdasági társasági formáját tekintve is szabályozva lenne ebben a törvényben, ami nagyon ritka, hogy máskor törvényben szabályozzuk azt, hogy egy kezelő szervezet kft.-ként vagy rt.-ként működik. Itt, azt hiszem, egy kicsit kilóg a lóláb abba az irányba, amit Ágh képviselőtársam is mondott.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Rétvári képviselő úr. Kettő percre Pettkó András képviselő urat illeti a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Én is támogattam ennek a törvénynek a megalkotását, létrejöttét, hiszen amikor a stratégia vitája folyt itt, az Országház falai között, akkor jó néhányszor elmondtam, hogy kell ifjúsági törvény. Csak azt nem értem meg, hogy a benyújtó képviselők tényleg miért nem egyeztettek Rétvári Bencével, aki évek óta az ifjúságpolitikában dolgozik, akár a fideszes képviselőkkel, vagy jó néhány olyan emberrel, aki tényleg ezen a területen, azt gondolom, hogy az ifjúságpolitikához ért, támogatható, praktikus javaslatokat tudott volna tenni.

Egyetértek azzal is, hogy ennek a benyújtott javaslatnak van jó néhány olyan szakasza, amelyik kétharmados, magyarul abban az esetben, ha át is menne, akár a köztársasági elnök, akár az Alkotmánybíróság visszadobhatná, ha nem kétharmaddal kerülnének elfogadásra az egyes szakaszok.

Egyébként visszatérve Zánkához, azért én emlékszem arra, hogy Geberle Erzsébet képviselőtársam nyújtott be olyan törvénymódosítást, amelyben Zánkát visszatettük volna a törzsvagyonhoz, nemcsak ő, hanem másik három képviselő jegyezte ezt a módosítást, sajnos az Országgyűlés elé nem került ez a javaslat, hiszen ha a törzsvagyonba be tudott volna kerülni Zánka, akkor csak országgyűlési felhatalmazással lehetett volna privatizálni ezt az intézményt. Ha ekkora nagy a konszenzus ezen a területen, akkor nem értem, hogy miért nem tettük meg ezt mi, országgyűlési képviselők.

És még egy tévedésre szeretném fölhívni a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét. Ennek a ciklusnak a végén minden képviselőnek azok az önálló indítványai, amelyeket benyújtott, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról is érkezett be, megszűnik, és amennyiben bármelyik képviselő újra képviselő lesz, akkor be kell nyújtani annak érdekében, hogy elkezdődjön ismét a törvényjavaslat vitája. Tehát ha ez a törvényjavaslat nem kerül elfogadásra, akkor ezt akár kormány-előterjesztésként, akár képviselői előterjesztésként valakinek ismét be kell nyújtani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát újra elkezdődik majd az általános vita.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, Pettkó képviselő úr. A következő kétperces: Varga László képviselő úr, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Csak nagyon-nagyon röviden, és tényleg nem húzva az időt, talán egy percet, ha igénybe fogok venni.

Valóban kezdeményeztünk ilyen többpárti megbeszélést, ami valóban nem jött létre, tehát ebből konzultáció nem volt. Rétvári úrnak mondom, hogy még abban az időszakban, amikor a felsőoktatás keretein belül vagy a környékén, intézmények környékén való politizálásról konzultáltunk, ekkor váltottunk erről szót.

(12.20)

Anyagot is vittünk egy ilyen megbeszélésre. Később valóban szakmai mélységekben elmerülő konzultáció - óvatosan fogalmazok - azért nem jöhetett létre, mert valóban voltak politikai fenntartásai több rajtunk kívül álló ifjúsági szervezetnek, talán az időpont tekintetében is, talán a mód tekintetében is. De a lényeg a lényegben, hogy mi mindenképpen kezdeményezőek voltunk ebben a tekintetben.

Összességében véve, ha jól értem Pettkó képviselő úr szavait, akkor jogtechnikai lehetőség mindenképpen van arra, hogy akár változatlan normaszöveggel tárgyalja tovább a következő Országgyűlés ezt az előterjesztést. Hogy most ki ennek az előterjesztője, azt hiszem, ebből presztízskérdést senki nem fog csinálni. A lényeg azonban az lenne, hogy a civil szervezetekkel közösen, szakmai konszenzus alapján ez a fajta tartalom akár technikai módosításokkal elfogadásra kerüljön, és '11. január 1-jétől valóban legyen hatályos ifjúsági törvény ebben az országban. Én a következő ciklusban is, akármi lesz is a személyes sorsom, azt gondolom, ezt támogatom, és a zászlómra fogom tűzni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Varga képviselő úr. Ágh Péter képviselő úrnak adom meg a szót két percben.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak rövid kiegészítést szeretnék tenni Varga László korábbi hozzászólása kapcsán. Abban arról beszélt, hogy 2002 egy demarkációs vonal volt az ifjúság világát érintően. Azért rögzítsük az igazság és a jegyzőkönyv kedvéért, hogy '98 és 2002 között épült ki a magyar ifjúsági intézményrendszer, az az időszak volt az, amelyre talán most is büszkén tekinthetünk mindannyian vissza, hiszen akkor történtek azok a megalapozó lépések, amelyek mára sajnos teljes mértékben leépültek az elmúlt nyolc év szocialista kormányzásának köszönhetően. Akkor történtek az első lépések például ifjúsági törvény létrehozásának ügyében - erről Rétvári Bence képviselőtársam már beszélt -, és sajnos ez a folyamat akkor megakadt, olyannyira, hogy most jutottunk el ismét odáig, hogy ifjúsági törvényről beszéljünk.

És beszélt Varga László képviselő úr arról, hogy milyen jó, hogy a nemzeti ifjúsági stratégia végre létrejött a tavalyi évben. Azért azt ne felejtsük el, hogy azt is már 2003-ra ígérték, pont Török Zsolt, a mostani törvényjavaslat egyik benyújtója beszélt arról, hogy 2003-ra a nemzeti ifjúsági stratégia elkészülhet. Ehhez képest el kellett telnie 5-6 évnek, hogy azzal az Országgyűlés foglalkozni tudjon. Azt gondolom, hogy a nemzeti ifjúsági stratégia és az ifjúsági törvény elfelejtésének a folyamata jól szemlélteti azt, hogy ez a kormány mennyire elfelejtette a fiatalokat.

Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, Ágh Péter képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Nincs jelzés.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom.

Soron következik a kampányfinanszírozás átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Tóbiás József, Magyar Szocialista Párt, képviselő önálló indítványát T/11446. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/11446/3. sorszámon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen három ajánláspontot tartalmaz, amelyek összefüggenek. Indítványozom, hogy ezeket egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitát az ajánlás 1-3. pontjaira tekintettel megnyitom. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, a részletes vitát lezárom.

Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Nincs jelzés.) Nem. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fórumáról szóló határozati javaslat részletes vitája. Szili Katalin, Magyar Szocialista Párt, Teleki László, Magyar Szocialista Párt, Balog Zoltán, Fidesz, Farkas Flórián, Fidesz, Szászfalvi László, Kereszténydemokrata Néppárt, képviselők önálló indítványát H/11394. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig H/11394/6. sorszámon megkapták és megismerhették.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító javaslatokat két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Felkérem a jegyzőt, ismertesse az egyes vitaszakaszokat: