Felszólalás adatai

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/10107. számon, a határozati javaslatot pedig H/10634. számon kapták kézhez. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/10107/1-4. számokon, valamint H/10634/1. számon megismerhettek.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló határon túli magyar szervezetek képviseletében megjelent Jakab Sándor urat, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Szövetsége alelnökét (Taps.), Kovács Miklós urat, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét (Taps.), Gajdos István urat, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnökét (Taps.) és Józsa László urat, a Vajdasági Magyar Szövetség Magyar Nemzeti Tanácsa elnökét. (Taps.) Ők a helyszínen kísérik figyelemmel munkánkat.

Most az előterjesztői expozék következnek. Elsőként megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

CSIZMÁR GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínűleg a teremben ülőknek nem kell bemutatnom a Szülőföld Alapot, hiszen az alap már 2005 óta, ötödik éve működik. Inkább tehát az érdeklődő közvéleménynek szánom szavaimat. Amikor 2005-ben az Országgyűlés törvényben döntött az alap létrehozásáról, az volt az elképzelésünk, hogy jelenjen meg egy olyan elem a külhoni magyarok támogatási rendszerében, amely stabil, kiszámítható forrást nyújt a szülőföldön való boldoguláshoz, anyagi és szellemi gyarapodáshoz, az anyanyelv és a kultúra megőrzéséhez, valamint a Magyarországgal való kapcsolatok ápolásához, amely nem függ pártpolitikától, költségvetési tárgyalásoktól, amely a változó, időnként válságokkal terhelt körülmények között is megbízhatóan, törvényben garantáltan biztosítja a szomszédos országokban élő magyarság identitásának megőrzését.

A Szülőföld Alap rendszerének kialakításában a szomszédos országokbeli magyarságot képviselő szervezetek is részt vettek, az itt ülő képviselőit e szervezeteknek magam is köszöntöm, és örömmel látom, hogy részt vesznek a parlamenti vitában. Ez is hozzájárult és hozzájárul ahhoz, hogy az alap működése elfogadott legyen az érintett magyar szervezetek, intézmények körében. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy létrehozása óta az alaphoz több mint 15 ezer pályázat érkezett be, amelyek közül mintegy 8500 programot támogatottak a döntéshozó kollégiumok a határon túli oktatás, kultúra, egyházi tevékenység, média, önkormányzati együttműködések és az informatika területén.

A kiosztott támogatások összege az alap működésének öt éve alatt meghaladta a 8 milliárd forintot, ami olyan kiemelt célok megvalósítását segítette elő, mint a magyar nyelvű felsőoktatás fejlesztése, a szórványoktatás támogatása, a regionális jelentőségű kulturális szervezetek programjainak támogatása, az informatikai ellátottság növelése, a határon átnyúló együttműködések ösztönzése.

(14.50)

A tavalyi évben több olyan új elem is jelentkezett a Szülőföld Alap életében, amelyek kiemelt jelentőséggel bírnak a külhoni magyarság szempontjából. Ilyen volt többek között a magyar-magyar kapcsolattartási támogatás bevezetése. A kormány áttekintette azt, hogy milyen eszközökkel tudja a továbbiakban erősíteni a külhoni magyar közösségek és az anyaország közötti kapcsolatokat, hogyan tud még hatékonyabban hozzájárulni a külhoni magyarok identitásának, anyanyelvének, kultúrájának megőrzéséhez. E cél érdekében a kormány úgy döntött, hogy 2008-től a Szülőföld Alapon belül többletforrást biztosít a magyar közösségek és az anyaország közötti kapcsolattartás erősítéséhez. Az alap ezzel hozzájárult ahhoz, hogy megkönnyítse a Magyarország schengeni csatlakozásával hátrányos helyzetbe került szerbiai és ukrajnai magyarok kapcsolattartását az anyaországgal.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A kapcsolattartási támogatás regionális lebonyolítására a Szülőföld Alap nyílt pályázat útján választott ki egy-egy helyi lebonyolító szervezetet, amelyek ellátják a támogatások kifizetésével kapcsolatos feladatokat. A magyar-magyar kapcsolattartási támogatások kifizetése folyamatosan zajlik, eddig mintegy 30 ezer szerbiai és ukrajnai magyar részesült ebből a forrásból.

Ugyancsak 2008-hoz kötődik az elektronikus pályázati rendszer bevezetése, amely lehetővé teszi, hogy a külhoni magyar szervezetek már elektronikus formában is éljenek a pályázati lehetőségekkel, megkönnyítve a pályázatok benyújtását, csökkentve a ráfordított időt és költségeket. A rendszer sikeresen mutatkozott be. Az első pályázati fordulóban a pályázók fele már a papír nélküli internetes felületen történő benyújtást választotta, és ez az arány azóta tovább nőtt.

A korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően a Szülőföld Alap a tavalyi évben is bevonta a határon túli szervezeteket a kis összegű projektek támogatásának lebonyolításába, a nagyobb régiók, Románia, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna esetében a felhasználható források 10 százalékát pályázati úton kiválasztott lebonyolító szervezetek osztották már szét a helyi közösségek között. Ennek azért van nagy jelentősége, mert sok olyan kis összegű támogatást igénylő program fejlesztésigénye merül fel a határon túli területeken, amelyek a Szülőföld Alap kollégiumai által nehezen támogathatók, de helyi jelentőséggel bírnak. A kis összegű pályáztatást lebonyolító szervezetek a Szülőföld Alap támogatási céljainak teljes körét igyekeztek lefedni a pályázataik meghirdetésekor, egyaránt támogatták a kulturális rendezvények megszervezését, oktatási tananyagok és segédanyagok beszerzését, tanulmányi versenyek, szaktáborok megrendezését, kisebb informatikai eszközök megvásárlását vagy az önkormányzatok közötti, határon átnyúló programok megvalósítását. A lebonyolító szervezetek igyekeztek a lehető legtöbb programot támogatásban részesíteni, ezért az átlagos támogatási összeg a kis összegű pályázatok esetében 150 ezer forintot tett ki.

Összességében a Szülőföld Alap 2008-ban mintegy 3000 beérkezett pályázat sorsáról dönthetett, amelyek közül hozzávetőleg 1500 projekt részesült támogatásban. A források elosztásában továbbra is érvényesült a régiók közötti szolidaritás. Szerbia és Ukrajna magyarsága a lakosságszámnál nagyobb arányban részesülhetett a támogatási keretekből.

Tisztelt Országgyűlés! A támogatott programok közül említhetők Románia esetében a művelődési egyesületek, mint például az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és az Erdélyi Múzeum Egyesület, valamint a kulturális programok támogatása, így például Csíki Székely Múzeum "Nagybányai művésztelep" című kiállítása vagy a "Kulturális félsziget" megrendezése. Ezen túl az alap támogatása hozzájárult a gyulafehérvári római katolikus Szent Mihály székesegyház felújításához. Oktatási téren az alap támogatta a dévai Téglás Gábor iskolacsoport fejlesztését, valamint a Kallós Zoltán Alapítványon keresztül a válaszúti szórványkollégium működését. Egyes programjainak megvalósításához kiegészítő forráshoz juthatott a nemzeti jelentőségű intézményként megjelölt Sapientia Egyetem, továbbá a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet és az Iskola Alapítvány is. Kiemelt szerepet kapott az uniós strukturális alapok forrásbevonásának ösztönzése a romániai önkormányzatokban, valamint a falugondnoki hálózat kiépítése is.

Szlovákiában az alap elsősorban a művelődési ernyőszervezetek támogatásán keresztül járult hozzá a kulturális programok megvalósításához. Az oktatás fejlesztése sem szorult háttérbe, amelyet a Selye János Egyetem támogatása, valamint a felnőttképzés keretében több Start-képzés megszervezése is igazol. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége támogatása egész évben biztosította a közoktatás fejlesztésével kapcsolatos programok megvalósítását. Az alap forrásaiból került sor a Fórum Kisebbségkutató Intézet programjainak támogatására, amelyek a szlovákiai magyar kultúra dokumentálásához járultak hozzá.

Szerbia esetében kiemelt figyelmet kapott a könyvkiadás támogatása, illetve a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet dokumentációs központjának fejlesztése. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség lebonyolításában több szórvány művelődési ház került felújításra. Az alapból jelentős fejlesztési támogatáshoz juthatott a zentai és a szabadkai tehetséggondozó gimnázium és az Újvidéki Tudományegyetem magyar kara is, de sor kerülhetett a Szerbián kívül szerzett graduális és posztgraduális képesítések honosítási költségeinek támogatására is.

A magyar nyelvű média jelentős szerepet kapott: a Mozaik TV és a Pannon TV is e támogatásból valósíthatta meg tavalyi programjait. Ezen túlmenően az alap hozzájárult az e-magyar pontok eszköz- és tartalomfejlesztéséhez is.

Ukrajnában többek között a kárpátaljai magyar könyvek sorozatkiadását említhetném, de az alap támogatásából került sor a 13. Kárpát-medencei magyar kulturális napok rendezvénysorozat megrendezésére, valamint a tiszacsomai görögkatolikus templom felújításának folytatására is. A felsőoktatás a tavalyi évben is a figyelem középpontjában állt. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelvű tanszékeinek fejlesztése is támogatást kapott. Ezen kívül a szakmai kollégiumok, a kárpátaljai szórványiskolák működési feltételeinek javítását is támogatandónak ítélték.

Horvátország esetében a támogatások között meg kell említeni a pélmonostori tájház és népfőiskola, valamint a nagypiszanicai református gyülekezet imaházának felújítását.

Szlovéniában egyebek mellett a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet keretében működő Bánffy Központ programjai részesültek kiemelt támogatásban.

Ausztriában a Burgenlandi Magyarok Népfőiskolájának kulturális programjai, továbbá a Bécsi Magyar Iskola működtetése kapott fontos támogatást.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! Összefoglalásként, úgy gondolom, eddigi működése során a Szülőföld Alap már bebizonyította, hogy igenis lehet átlátható, jól működő, az uniós normáknak megfelelő támogatási struktúrát működtetni. Remélem, hogy az alap az új, változó, gyakran nehéz gazdasági körülmények között is képes lesz hatékonyan hozzájárulni a külhoni magyar közösségek életminőségének jobbításához és nemzeti identitásának megőrzéséhez.

Kérem a tisztelt Házat, hogy a jelentést fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kékesi Tibornak, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadójának, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. KÉKESI TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Képviselőtársak! A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységének értékelését az alapról szóló törvény értelmében nem pusztán a zárszámadás részeként, hanem önálló beszámolási kötelezettséggel önállóan is kell tárgyalnia az Országgyűlésnek.

Az önálló beszámolási kötelezettség oka nyilvánvalóan az a különleges figyelem, az a speciális funkció, amit az alap a határon túli magyarság kulturális, oktatási, foglalkoztatási és ehhez kapcsolódóan a szülőföldön való boldogulását segítő tevékenysége megkíván.

(15.00)

Ugyanakkor pedig egy keretet akar szolgáltatni ahhoz, hogy ezek a források, ezek a pénzeszközök átlátható és nagyon jól ellenőrizhető módon kerüljenek felhasználásra, éppen azért, mert ezen a területen nemcsak az a fontos, hogy felhasználásra kerüljenek, azok konkrétan ellenőrizhetők legyenek, hanem a lehető legjobban hasznosuljanak, a lehető leginkább azoknak a szempontjait vegye igénybe, akik a címzettjei ezeknek a forrásoknak.

A tevékenységnek éppen ezért egy, már tulajdonképpen régóta kialakult eljárásrendje és ebből adódóan egy célrendszere van, úgy is mondhatnám, hogy tartalma van. A beszámoló maga is egy kialakult formarendszert és tartalmat követ, talán ez a hátránya is meg az előnye is. Nem feltétlenül köszönnek vissza azok a specialitások, amelyek egy folyamatot jelentenek, nem feltétlenül ismerhetjük meg, bár most államtitkár úr kiegészítése formájában átfogóbb adatokat is hallottunk, mint amelyek a beszámolóban le vannak írva, és évről évre bizonyos ismétlésekbe belebocsátkozunk az eljárásrend, a különféle döntési mechanizmusok ismertetése kapcsán.

Éppen ezért itt talán kritikaként és segítségképpen megfogalmaznám azt, hogy időnként magát a folyamat egészét is be kellene mutatni, valamint az évek közötti változást egyfajta bázisszemlélettel is talán be lehet mutatni. Most én megpróbálom, államtitkár úr, az alap egész történetét, én pusztán csak a 2007. és a 2008. évi globálisabb számok közötti változásra merek vállalkozni - mint tényadatok bemutatása.

Az alaphoz 2008-ban körülbelül 2900 pályázat érkezett, ami 10 százalékkal haladja meg a 2007. évi pályázatok számát. Ugyanakkor örvendetes, hogy az az 1400-at meghaladó darabszám, ami a 2008. évben győztes pályázatként van regisztrálva, azoknak a száma 20 százalékkal növekedett az előző évhez képest.

A pályázatok igényei, az abban megfogalmazott forrásszükséglet mind a két évben nagyjából azonos nagyságrendet, azonos értéket képvisel, 6,4 milliárd ezek összege, és nincs túl nagy különbség a díjazott, a sikeres pályázatok tekintetében sem. Ezek a 2 milliárd forint körül szóródnak 2007-ben és 2008-ban is. Egy minimális, 2 százalékos csökkenés van a 2008. évre vonatkozóan.

A források tekintetében az Állami Számvevőszék a zárszámadásban megfogalmaz egy kritikát is, ami egy kicsit persze éppen ellentmond annak a különleges figyelemnek, amire hivatkoztam a felvezető részben. Ez pedig arra vonatkozik, hogy általában a magyar költségvetésben lévő alapok többnyire valamiféle külső szereplők, vállalkozások, vállalkozók, magánszemélyek befizetéseiből, kötelező vagy vállalt forrásaiból táplálkoznak, és így 50 százaléka vagy akár az egésze az alapoknak ezekből a befizetésekből áll össze.

Sajnos, ilyen szempontból a Szülőföld Alap kivétel, mert egy 760 milliárdos nagyságrendet, ami a Munkaerő-piaci Alapból, a vállalkozások ilyen irányú befizetéseiből kerül tulajdonképpen egy áttétel kapcsán a Szülőföld Alapba felhasználásra, illetve az 1 százalékos állampolgári befizetésekből, ami mintegy 72 milliós nagyságrendet ér el, tehát összességében érzékelhető egy 830 milliós tétel, ami az egész alap mintegy 3 milliárdos kiadási költségéhez képest csak olyan 28 százalékot foglal el. Itt ez egy probléma, hogy egy ilyen típusú külső forrás integrálása érdekében, mondjuk, az alapszerű működés indokolt-e. Nos, ebben a dilemmában kell majd megtalálnunk az igazságot; valószínűleg nem most, de ez is latba esik.

Az alap működése szempontjából a regionális egyeztető tanács az, ami a fő irányelveket megszabja, és ezek lényegében változatlanok. Egy, a régiók szerinti és a három kollégium szerinti felosztás van, működik. A régiók felosztásában nem történt változás, bár ide szükségképpen el kell hogy mondjam, hogy mivel a jogszabályok és maga az alap működése megengedi, hogy a külföldre irányuló tevékenységet végző, ezt a munkát segítő magyarországi civil szervezetek is kapjanak az összforrás 5 százaléka mértékéig pénzösszeget, van egy nem ellentmondás, de egy nehéz összevetés a tervezés és a beszámolás között, mert a beszámolóban ez az 5 százalék magyarországi forrásként jelenik meg, míg a tervezésnél nyilván ez benne van a különféle régiók számára egyébként változatlan mértékű felosztásban. Szerencsésebb lenne talán, ha az egyeztető tanács ezt az 5 százalékot már a tervezésnél figyelembe veszi, és esetleg az 5 százalékon belül érvényesíti azt a felosztási arányt, ami egyébként a különféle országok, szomszédaink közötti ilyen megosztást reprezentálja.

A másik a kollégiumi felosztás. Három kollégiumban kerültek szétosztásra a feladatok a maguk specialitása szerint, ahol megint csak ott vannak a külhoni magyar szervezetek, legitim szervezetek képviselői, és akár szavazati, akár tanácskozási joggal tudnak a döntéseknél véleményt mondani, tudják azokat megfelelően, helyes irányba befolyásolni. Itt egyetlen érdemi változás történt, egy funkció a korábbi önkormányzati részből átkerült a kulturális kollégiumhoz, és ez egy forrásallokációt is jelentett, egy 5 százalékos forrásátcsoportosítás történt az önkormányzati kollégiumtól a kulturális kuratórium irányába. Az egyébként a számok ellenőrzéséből tetten is érhető, hogy valóban precízen, ennek megfelelően használta fel a forrásokat, mind a régiók, mind a kollégiumi szakfeladatok tekintetében a Szülőföld Alap.

A bírálatok egyébként kritikamentesek voltak, tehát itt tetten érhető az, hogy valóban nem mások feje felett hozzák meg azokat a döntéseket ezek a kollégiumok, amelyek rájuk vonatkoznak. Tetten érhető, érzékelhető, hogy a vélemények, bár nem tudom, hogy teljes mértékben-e, de mindenképpen a kritika megfogalmazásának küszöbszintje alatti módon, tehát magyarul: bírálatmentesen kerültek a pályázatoknál megfogalmazásra, és az értékelések ennek megfelelően alakultak.

A felhasználás ellenőrzésének három szintje van, és ez a három szint is érzékelhetően megvalósult. Az első természetesen a pályázati elbírálás során, illetve annak a végén jelentkező értékelés, ami egyfajta szakmai beszámolóból és pénzügyi elszámolásból áll. Ennek ugyan vannak negatív kimenetei is, de az ellenőrzésből éppen az derül ki, hogy az odafigyelés ezen a szinten is megtörténik. Sajnos, 12 esetben mintegy 6 millió forint értékéig visszautalásra került a sor. Ebben az a megnyugtató, hogy pénzügyileg is rendezett az ellenőrzés eredménye, tehát nem tűntek el a pénzek, hanem a nem megfelelő vagy nem felhasznált források visszakerültek az alap pénzeszközei közé.

A következő ilyen ellenőrzési szint a helyszíni ellenőrzés, ahol tulajdonképpen a programok, a projektek megvalósulását, azoknak a pályázati anyagokban megfogalmazott teljesülését hivatva ellenőrzik a helyszínen is az anyagokat. Ilyenre 91 esetben került sor, és bár kellett korrigálni, hiányt pótolni, de ebből eredő további következmény már nem volt.

(15.10)

A harmadik ilyen szint a monitoring, tehát a pályázatok hatásának, hatékonyságának utólagos figyelése. Ez most van kialakulóban, de már 293 esetben kérdőíves, utólagos felméréssel próbálta az alap bemérni, hogy valóban jó célokra, jó irányokba és eredményesen sikerült-e a forrásokat felhasználni, és nyilván itt van lehetőség azt is megkérdezni, hogy a kollégiumokban képviselt vélemények valóban ott a közvetlen helyi közösségek véleményével egyező, azonos irányba hatnak-e.

Itt azonban megint egy megjegyzést kell tegyek, hogy a monitoringnak egy nagyon fontos része, hogy a pályázati anyagok akkor is ismertek és adatbázis szinten ismertek legyenek az alapnál, ha azok a másodlagos elosztásban, tehát az államtitkár úr által is említett 10 százalékos, kis összegű támogatások keretében kerültek felhasználásra. Itt még bizonyos adathiányok, feltöltési problémák vannak, bár a monitoringhoz a pályázat-nyilvántartó rendszer lényegében összeállt.

Pozitív az alap működésével kapcsolatban, hogy az egyébként engedélyezett 10 százalékos működési költség helyett csak 7,5 százalék volt az allokált működési kiadások összege. Természetesen a könyvvizsgálói ellenőrzés szintén pozitív eredménnyel zárult, ezt megerősíti a zárszámadási jelentés is, a könyvvizsgáló valósnak és megbízhatónak tartotta az alap beszámolóját. Ezzel együtt a költségvetési bizottság is általános vitára alkalmasnak, majdan elfogadásra megfelelőnek minősítette és ajánlja az Országgyűlésnek is a Szülőföld Alapról szóló 2008. évi beszámolót.

Elnök úr, köszönöm a szót és köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, öt-öt perces időkeretben. A kulturális, valamint a külügyi bizottságban is megfogalmazódott kisebbségi vélemény.

A többségi véleményt Bókay Endre fogja ismertetni, aki a kulturális bizottság álláspontját teszi közzé. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

BÓKAY ENDRE, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A kulturális bizottság a tegnapi ülésén vitatta meg az elé került, Szülőföld Alapról szóló beszámolót. Emlékeztetőül hadd mondjam el, hogy 2005-ben a II. törvény hozta létre ezt az alapot 1 milliárd forinttal, azzal a céllal, hogy elsősorban a szülőföldjén élő magyarság kulturális boldogulását, identitását segítse elő, és a szellemi gyarapodásához, az anyanyelv fejlesztéséhez járuljon hozzá. Később ezek a célok kiegészültek a magyar közösséggel való kapcsolattartással is.

2006-ban a törvény módosítása keretében az Apáczai Közalapítvány, illetve az Illyés Közalapítvány tevékenysége is az alapba került. Ekkor döntöttek a szakképzésnek egyfajta bevonására az alap keretébe, hiszen a saját szülőföldjükön tanuló diákok részére is egyfajta támogatást próbáltunk ennek keretében nyújtani. Itt a szakképzés, a felnőttképzés és az egyetemi képzés támogatásáról volt szó.

Az alap működése meglehetősen jól fejlődött, jól alakult ki. Az elvi iránymutatást a regionális egyeztető fórum végzi el, és emellett működik egy társadalmi tanácsadó testület. A testületekbe bevonták magukat az érintetteket is, tehát a különböző környező országokban élő magyarság közösségeit, civil szervezeteit, vezető testületeit, mind az elvi, mind pedig a konkrét döntési folyamatokba is. Azt hiszem, hogy ez így is volt korrekt.

A működésnek több elve született meg, tehát a források felosztásának. Az oktatási, szakképzési kollégium az 50 százalékát osztotta fel, a kulturális, egyházi és médiakollégium a 40 százalékot, az önkormányzati együttműködési és informatikai kollégium a források 10 százalékát osztotta fel. Mindhárom kollégiumnak lehetősége volt arra is, hogy úgynevezett kisebb összegű támogatásokat adjanak. Ezek általában 100 és 500 ezer forint közötti összegeket tettek ki. Az átlag ezekben az esetekben 150 ezer forint volt.

Mint már hallottuk, közel 3 ezer pályázat érkezett be, a pályázatok elbírálása két részben történt, egy első és egy második féléves időszakban. Ezt azért is tartjuk logikusnak, mert akik nem tudták még a programjaikat vagy a tevékenységüket úgy megszervezni, ne legyen az, hogy egy évben kiosztottuk a pályázati összegeket, és utána a következő évben, vagyis a második félévben már nincs lehetőség a támogatási források megszerzésére.

Az alap összege, kerete nőtt az elmúlt időszakokban, mint említettem, az 1 milliárd forint a későbbiekben még 1 milliárddal növekedett.

Azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Szülőföld Alap nem pusztán az egyetlen támogatási forma a határon túl élő magyarság részére is, hiszen ha most jól emlékszem, talán a beszámolóban is fölhoztak egy példát, hogy a Kárpátaljai Magyar Főiskolát például nemcsak a Szülőföld Alap keretében támogatták, hanem a MeH keretéből, és az Oktatási Minisztérium is támogatta, nyilván azért, mert egy felsőfokú oktatási intézményről van szó, és az számukra fontos volt.

A stratégia elég jól kidolgozott a támogatás elvei tekintetében, viszont az ÁSZ is felhívta a figyelmet arra, hogy magáról a hasznosulásról nincsenek kellő információink. Ne értsék félre, nem arról van szó, mint ahogy Kékesi Tibor az előbb említette, hogy esetleg nem látjuk a pénzek útját és felhasználását, nem erről van szó. Arról van szó, hogy mivel 2005-ben hoztuk létre ezt a Szülőföld Alapot, azt is szeretnénk, hogy ha az évenkénti támogatás egy logikai sorba, egymásra épülne. Tehát ha valamely tevékenységet, kulturális vagy bármely más tevékenységet megkezdenek a területen, akkor ezeknek a fejlődését is biztosítsa, s ne csak ilyen pontszerűek legyenek a támogatások, hogy egy-egy esetben kap valaki pénzt, amikor elér egy kritikus pontot, hogy egy minőségi lépést tegyen, akkor már esetleg nem kap forrást hozzá. Tehát ezt szeretnénk ösztönözni, és az ÁSZ is erre hívta fel a figyelmet, hogy mérjük föl ezeket a lehetőségeket, értékeljük, és ezt a fejlesztési célt tűzzük ki.

Ennek a célnak az érdekében - szintén Kékesi Tibor említette már - több mint 210 ilyen kérdőívet küldtek ki, amelynek a feldolgozása most is tart, egy picit csúsztak a válaszok és a visszaküldések. Ettől reméljük azt, hogy már nemcsak a felosztásban tudunk kialakítani egy stratégiát, hanem azt is tudjuk figyelni, hogy ezek a juttatások, támogatások folyamatos épülési lehetőséget biztosítanak-e a határon túl élő magyarok kulturális identitásának fejlesztése érdekében. Ennek keretében javasolja a bizottság elfogadásra a beszámolót.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Tellér Gyulának, aki a kulturális bizottság kisebbségi véleményét fogja önöknek ismertetni. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

TELLÉR GYULA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink, akik a határon túli magyarok képviseletében megjelentek! Tegnap a kulturális és sajtóbizottsági ülés megtárgyalta a Szülőföld Alap 2008-as tevékenységéről szóló J/10107. számon benyújtott beszámolóját. Ezt a megtárgyalást nézetem szerint mint szót némi megszorítással kell érteni, az a helyzet ugyanis, hogy a kulturális és sajtóbizottság ülésén a kormányoldal a beszámolóval kapcsolatos nézeteit szóban nem, csak szavazásban fejezte ki, amennyiben megszavazták a beszámolót.

Verbálisan az ellenzék lépett fel, és bizonyos fenntartásait hangoztatta a beszámolóval kapcsolatban. Főleg két megjegyzést tett vagy hármat, mondjuk inkább így, ezeket szeretném most röviden ismertetni.

Az első megjegyzésünk az volt, hogy természetesen igen-igen fontos intézménynek tekintjük a Szülőföld Alap intézményét, és a funkcióját, a határon túli magyarság magyarnak való megmaradását, kultúrájának, sajtójának, oktatási rendszerének, önkormányzati rendszerének a támogatását döntő fontosságúnak ítéljük. Tehát ilyen értelemben egyetértés van a kormányoldal és az ellenzék között.

Mégis, a beszámolóval kapcsolatban két kritikai jellegű megjegyzést tettünk, egy kisebb súlyút és egy megítélésem szerint nagyobb súlyút. A kisebb súlyú az, hogy a határon túli magyarok intézményei több csatornán keresztül kapnak támogatást, részint a Miniszterelnöki Hivatal közvetlenül nyújt támogatást például bizonyos felsőoktatási intézményeknek, de ugyanezek az intézmények pályázathatnak a Szülőföld Alap pályázati rendszerén keresztül is bizonyos forrásokhoz.

(15.20)

Ezt a tényt sem említi a beszámoló, ennek következtében nem is indokolja, hogy mi indokolja azt, hogy például egy határon túli felsőoktatási intézmény számíthat egy bizonyos összegre a Miniszterelnöki Hivatal támogatásából, de a neki jutó forrásoknak egy részében bizonytalan, mert hiszen a pályázati elbírálási rendszeren keresztül kell megkérnie és lehet megkapnia ezeket az összegeket. Erről a kérdésről a beszámoló nem szól egy szót sem. Ezt hiányoltuk belőle.

A másik probléma nézetem szerint súlyosabb. Bár az előttem szóló Bókay képviselő úr a "stratégia" szót említette, mi úgy látjuk, hogy miközben támogatási célok kitűzése van, de egy ennél általánosabb stratégia nem férhető hozzá; végső soron a regionális egyeztető tanács egy korábbi értekezletének nem is a jegyzőkönyve, hanem az ismertetése szolgálhat ilyen stratégiául. Egyébként megnéztem a honlapon, ott ilyen stratégia nincsen, ilyen című dokumentum nincsen. Ez főleg azért lényeges, mert mint azt más előttem szóló is említette, ahhoz, hogy a Szülőföld Alap tevékenységét értékelni lehessen, és meg lehessen állapítani, hogy sikeres-e, vagy sem, ahhoz valamilyen mércére volna szükség; pontosan ez a mérce volna egy előre kitűzött stratégia, amelyik hozzásegítene utána bennünket, hogy elbíráljuk, vajon teljesült-e ez, vagy sem.

Értesülünk a beszámolóból, hogy folyik egy ilyesfajta értékelés, de nem tudjuk, hogy milyen alapon, és a beszámoló szerint a felmérésnek, a beszámoló szava szerint monitoringnak az alapjául szolgáló kérdőíveket május 31-éig kellett benyújtani. A beszámoló dátuma 2009. június; hogy azóta elkészült-e vagy nem készült el a beszámoló, erről, megint csak azt mondom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a Szülőföld Alap honlapján nem található semmilyen utalás és semmilyen adat (Az elnök ismét csenget.), illetve ilyen jellegű dokumentum, tehát amelyik ezt a monitoringot képviselné, nincsen. Itt jegyzem meg egyébként (Az elnök ismét csenget.), hogy igen-igen nagy sajnálatomra a Szülőföld Alap honlapján a 2008-as pályázati eredmények (Az elnök folyamatosan csenget.) nem olvashatók, vagy legalábbis tegnap, amikor én erre kísérletet tettem, nem voltak olvashatók, tehát nem nézhető végig, hogy kik pályáztak sikerrel. Köszönöm szépen.

Mindennek következtében az ellenzék tartózkodással szavazott.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hat perc négy másodperc. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Varga Lászlónak, aki a külügyi bizottság előadója. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem rövidre fogni, hiszen nagyon sok gondolat elhangzott már, amit eredetileg elmondtam volna.

A nemzetpolitikának már ötödik éve fontos szereplője a Szülőföld Alap, amely mára a külhoni magyarok pályázati úton történő támogatásának legjelentősebb intézményévé vált. 2005-ös indulása óta kiszámítható forrást jelent a szülőföldön való boldoguláshoz, anyagi és szellemi gyarapodáshoz, az anyanyelv és kultúra megőrzéséhez, valamint a Magyarországgal való kapcsolatok ápolásához.

Az alap 2007-től kibővült forrásokkal működik, a tavalyi évben is több mint 2 milliárd forint került kiosztásra. Az alap támogatásai tekintetében az elvi irányítás, a döntés és a végrehajtás egymástól elkülönült, szigorú összeférhetetlenségi szabályok alapján történik, ez biztosította a források felhasználásának politikamentességét. Ennek szellemében tevékenykedett a regionális egyeztető fórum, amelynek keretében a miniszterelnök vezetésével a kormány képviselői és a külhoni magyarság választott vezetői együttesen határozták meg az adott régiók aktuális fejlesztési céljait, és ennek szellemében folytatták tevékenységüket a szakmai kollégiumok, amelyek szintén szigorú összeférhetetlenségi szabályok mellett, politikamentesen végezték most is szakmai tevékenységüket.

A regionális egyeztető fórumon a külhoni magyarság vezetőinek javaslata alapján a speciális célokon túl valamennyi közösség esetében megfogalmazódott támogatási prioritás a magyar nyelvű köz- és felsőoktatás, valamint az írott és elektronikus média és a kulturális intézményrendszer támogatása volt. További célként jelent meg az önkormányzati programok, illetve a szórványban élő magyarság programjainak támogatása.

A 2008 szeptemberében újdonságként bevezetésre került elektronikus pályázati rendszer lehetővé tette, hogy a különböző szervezetek elektronikus formában is éljenek a pályázati lehetőséggel. A pályázók száma ennek köszönhetően is közel 3 ezerre nőtt, közülük pedig mintegy 1500 pályázó nyert el támogatást.

Elmondható: a Szülőföld Alap eddigi működése során bebizonyította, hogy ki lehet építeni átlátható, jól működő, az uniós normáknak megfelelő pályázati rendszert. Reméljük, hogy az alap a gazdasági válság által teremtett körülmények között is képes lesz hatékonyan hozzájárulni a külhoni magyar közösségek együtt maradásához, életminőségének javításához, nemzeti identitásának megőrzéséhez.

A külügyi bizottság a jelentést még a múlt heti ülésén tárgyalta meg, és valóban, a külügyi bizottság ülésén is megfogalmazódott kisebbségi vélemény; én a többségit ismertetem. Néhány gondolat talán ennek kapcsán is, hiszen erről is lesz egy politikai vita is, mindig is szokott lenni az elmúlt években is. Én úgy gondolom, hogy az, hogy több mint 15 ezer pályázat érkezett be az alap indulása óta, hogy mintegy 8500 nyertes kaphatott támogatást ilyen módon, az, hogy politikamentesen a határon túli szervezetek képviselői is be vannak vonva ezeknek a forrásoknak az elosztásába, az mind-mind azt mutatja, hogy ez egy olyan segítség a határon túli szervezetek számára, amely minden eddiginél szélesebb kört biztosít rendezvényeik, egyéb intézményeik működtetéséhez.

Az alacsony működési költségről már sok minden elhangzott, tehát ez egy hatékonyan működő alap. Valóban van még rajta mit igazítani, segíteni, hiszen támogatást sohasem lehet eleget adni a határon túli magyar szervezeteknek, a határon túli magyarság képviselőinek, remélem azonban, hogy ellenzéki képviselőtársaim is csak politikai ügyet igyekeznek ebből csinálni, hiszen annak ellenére, hogy nem egy konzervatív kormány, hanem egy baloldali kormány nemzetpolitikájának a terméke ez az alap, annak ellenére, azt gondolom, az is bizonyítja, hogy milyen sikeres, hogy a mai nap is itt vannak a határon túli magyar szervezetek képviselői. Ők jól nyilatkoznak erről a támogatási lehetőségről, igénybe is veszik, örülnek ennek a lehetőségnek. Remélem, hogy nem fogunk ebből a későbbi években komoly politikai vitát csinálni, és tud ez az alap tovább fejlődni, és egy kurzusokon, ciklusokon átívelő üggyé válni majd a későbbiekben is a magyar politikai életben.

Ezzel együtt még egyszer: tehát a bizottság többségi álláspontja az, hogy általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést; a kisebbségi álláspontot pedig nyilván ismerteti majd képviselőtársam.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Kelemen Andrásnak, aki a külügyi bizottság kisebbségi álláspontját fogja ismertetni.

Parancsoljon!

DR. KELEMEN ANDRÁS, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Többségi véleményt képviselő képviselőtársamnak legszívesebben békülékenyen azt mondanám, hogy rendben van, de azért muszáj a bizottságban elhangzott kisebbségi véleményről néhány szót szólnunk.

A Szülőföld Alap 2008. évi működéséről szóló beszámolóban elsősorban az tűnt fel nekünk, hogy összevetve az egy évvel előbbivel, nem tartalmaz újdonságot. Ez lehet jó hír is meg rossz hír is természetesen. Mi azt értjük ez alatt, hogy az alap forrásai megrekedni látszanak azon a szinten, amit a meghaladni kívánt korábbi alapítványok voltak képesek nyújtani, és amelynek összetevői a költségvetési törvényben szereplő 1 milliárd forint, a Munkaerő-piaci Alapból a határon túli célokra szánt rész, ami 2008-ban 760,2 millió forint volt, valamint csatlakozó elemként a kapcsolattartási támogatásnak elkeresztelt vízumdíj-kompenzáció a délvidéki és kárpátaljai magyaroknak.

(15.30)

Ez a kormányzati vállalás, tudjuk, abból a keserves tényből fakad, hogy Szerbia és Ukrajna nem lévén az Európai Unió tagja, és így a schengeni folyamatban nem vehet részt, így a két állam területén élő magyarok kapcsolattartása megnehezedett Magyarországgal, és ennek keretében a vízumdíj elengedése nem áll módjában országunknak.

Keveset lehet tudni a Miniszterelnöki Hivatal átcsoportosítással nyerhető összegéről - ezt már előttem is említették képviselőtársaim -, hiszen ez lehetőségként szerepel a törvényszövegben, és az alapot felügyelő miniszter mérlegelési körébe vonva arról viszont nem kaptunk tájékoztatást, hogy az erre vonatkozó döntés esetenként vagy összességében milyen alapon, milyen források és feladatok terhére történik.

Hiányoltuk annak érdemi kifejtését, hogy ez a támogatási rendszer mennyiben haladja meg a korábbiakat, hiszen ne felejtsük el, hogy öt évvel ezelőtt ezzel az indokkal indult ez a rendszer. Tehát mennyiben haladja meg a korábbiakat, amelyek megszüntetésekor pedig hatékonyságfokozást helyezett kilátásba a törvényalkotó?

Továbbra sem látjuk, hogy mik az indokai és milyen eredményességű a szomszédos országokban működő állami intézmény támogatása, mert felfogásunk szerint alapvetően az az adott szomszéd állam feladata kell legyen. Tehát nagyon le kéne szabályozni, hogy amit mi támogatásként adunk, az ténylegesen hogyan hasznosul és milyen érdemi eredményt hoz.

Kifogás hangzott el továbbá több szájból is, most is a pályázati pénzekre vonatkozó, többször bejelentett tételes nyilvántartás hiányosságairól, a pályázati eredmények megítéléséről.

A felsoroltak alapján a külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó parlamenti bizottság ellenzéki képviselői ezt a beszámolót nem tartják kielégítőnek és elfogadhatónak. A további vitában természetesen bővebben áll módomban kifejteni a véleményünket.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Botka Lajosnénak, az oktatási bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

BOTKA LAJOSNÉ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság szeptember 16-án megtárgyalta az előttünk álló beszámolót, illetve a beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslatot. Hallgatva a többi bizottságot azt kell mondanom, hogy nagy boldogság, hogy jó helyen vagyok, mert e napirend tárgyalása kapcsán az oktatási és tudományos bizottság ez évben a 2008-as beszámoló vitáját szakszerűen, nyugodtan, higgadtan, pártpolitikai indulatoktól mentesen, sőt nosztalgiamentesen folytatta le - a nosztalgiamentességet a régebbi közalapítványokra értem -, és ami a lényeg, egyhangú támogatásáról biztosította a mai tárgyalási sorozatba vett beszámolót és határozati javaslatot.

Én magam úgy ítélem meg, hogy ez a summázott jelentés - amit bizottsági előadóként önökkel megoszthatok - azt is mutatja, hogy az oktatási és tudományos bizottság megtanulta olvasni a dokumentumokat, vagyis a címéről, a Szülőföld Alapról szólt a bizottsági vita, és a Szülőföld Alap beszámolójáról szólt a határozati javaslat, nem keverte össze az oktatási és tudományos bizottság egyetlen képviselője sem ezt a napirendi pontot a határon túli magyar szervezetek, intézmények támogatási rendszerével. Hozzáteszem, a napirendi vita természetesen alkalmas lehet arra is - akár itt, az általános vita kapcsán -, hogy fölvethetünk olyan strukturális kérdéseket is, amiket itt néhány képviselőtársam bizottsági előadóként már megfogalmazott.

Az oktatási és tudományos bizottság ülésén az írásos dokumentum és a szóbeli ismertetés alapján is tudomásul vettük, hogy egy évek óta jól kialakult struktúrában működik a Szülőföld Alap, a rendelkezésre álló források mellett. Mi értéknek tekintettük azt a kapcsolattartási támogatási forrást 760 millió forint összegben, amely - mint tudjuk - újszerű, és a schengeni csatlakozás után két ország, Ukrajna és Szerbia magyar lakossága számára, még ha utófinanszírozással is, de rendkívül fontos segítséget nyújt, éppen a vízumkényszer okán.

A bizottsági tárgyalás során megállapítható, hogy a szervezeti rendnek megfelelően alapvetően a felelősségmegosztásra törekedett a Szülőföld Alap, akkor, amikor a magyar költségvetés pénzét úgy osztja el a határon túli intézmények, szervezetek között pályázati úton, hogy azoknak a pályázati prioritásait, céljait, eljárásait és döntéseit nem magára vállalja, nem egy hivatal végzi, hanem a határon túli képviselők felelősségmegosztási rendszerében. Azok tudják legjobban, hogy hol szorít a cipő, akik ezt a támogatást, ezt a segítséget igénylik. Ezt a rendszert jónak tartjuk, ebben a rendszerben nagyobb biztonságot látunk a tekintetben, hogy ténylegesen a szükségszerű helyekre megy a támogatási forrás.

A mi bizottsági ülésünkön nem hangzott el kritika a tekintetben, hogy vannak szervezetek és intézmények, amelyek a Szülőföld Alapból úgymond évek óta támogatást kapnak, hiszen pontosan ezek azok a nagy jelentőségű szervezetek, intézmények, amelyek a magyar identitás, kultúra, nyelvápolás, oktatás területén kiemelkedők. Mi ezt inkább értéknek tekintjük, semmint kritikának.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk megemlíteni - én személy szerint egyébként képviselőként a KMKF oktatási és kulturális albizottságának társelnökeként Kárpátalján néhány konkrét intézményben tapasztalatot szereztem a kisebb összegű helyi elosztást illetően -, hogy ott több kritika érte, s ez is nyilván az ismert magyar kultúránk része, hogy minél közelebb van a döntés, annál jobban kritizáljuk, minél távolabb van, annál inkább elfogadjuk, nos, a lényeg az, hogy amivel tovább lehetne lépni, hogy a pályázók számára ezt az egész működési mechanizmust talán propagálni kellene. Kik azok a szervezetek helyben, kik azok a képviseletek, amelyek ezekben a pályázati kiírásokban az ő helyi érdekeiket képviselik, jól képviselik-e és megfelelő arányban.

Azt remélem, hogy az oktatási és tudományos bizottság egyhangú támogatása és szakszerű munkája segítheti a parlamenti döntést. Elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A képviselői felszólalások következnek. Először természetesen az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály rendelkezése szerint 15 perces időkeretben. Nálam három név volt eredetileg, de egy ki van húzva, Tellér képviselő úré. Ez helyes? (Tellér Gyula: Igen.) Képviselő úr jelzi, hogy igen. A két írásban jelentkezett felszólaló: Szászfalvi László, a KDNP képviselője, valamint Kelemen András, a Fidesz képviselője.

Először megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak. Parancsoljon!

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szülőföld Alap 2008. évi működéséről szóló beszámolóval kapcsolatosan - bár egyelőre nagyon szépeket is hallottunk mind a két oldalról - engedtessék meg, hogy néhány bevezető gondolatot mondjak, amely nem konkrétan a beszámolóhoz kapcsolódik, de az előbb képviselő asszony lehetőséget biztosított arra, hogy tágabb körben is beszéljünk erről a kérdésről.

A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja az, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormánynak köszönhetően sajnos évek óta nincs nemzetpolitikánk, nincs nemzetstratégiánk. Bár itt a KMKF megemlítésre került, amelynek én magam is tagja vagyok, és azt gondolom, ez egy jó kezdeményezés, de mindannyian tudjuk, mindannyian érezzük azt, hogy a KMKF nem helyettesíti, nem helyettesítheti az állami, a kormányzati stratégiát, a nemzetstratégiát, illetve az alkotmánynak, az alkotmányos kötelezettségünknek való megfelelést. A 2004. december 5-ei népszavazás egy nagyon negatív időszakot jelentett a nemzetstratégiai alakítás szempontjából, s úgy ítéltük és úgy ítéljük meg, hogy abban az időszakban éppen ezért terjesztette elő a kormány a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslatot. Talán egy kis lelkiismeret-furdalása is volt a kormányzati oldalnak akkor. A népszavazási kampány idején a Gyurcsány-kormány sok nemtelen eszközt is bevetett, az anyaországi társadalom nyers ösztöneire is épített, aminek következménye a totális bizalmatlanság lett.

(15.40)

Ma tehát - sőt azt mondhatom, ma is - még mindig azt mondhatjuk, hogy a legnagyobb probléma a nemzetstratégia kérdésében, a közös Kárpát-medencei nemzetstratégiánk összefüggésében a bizalmatlanság. Azt gondolom, egy nemzetstratégiát, nemzeti jövendőt, a Kárpát-medencei magyarság jövendőjét nem lehet bizalmatlanságra építeni. Újra bizalmat kell építenünk, de mindehhez olyan kormányzati, állami politikára, olyan kormányzati elszántságra lenne szükség, amely mind az anyaországban, mind a határon túli magyar nemzettestekben, illetve a világ magyarságában a bizalmat újraépíthetné.

A Szülőföld Alap helyzete a nemzetpolitikában érvényesített "koncepcióváltást", illetve a határon túli magyar támogatási rendszer 2006. évi átalakítását követően, azt mondhatjuk, hogy konszolidálódott. A beterjesztett beszámoló egyes részei szó szerint megegyeznek a 2007. évi működésről szóló beszámoló szövegével. Az alap forrásai a magyar-magyar kapcsolattartásra jutó célzott összegeket leszámítva lényegében nem nőttek, így tehát forrásait és a támogatás jellegét tekintve a Szülőföld Alap továbbra sem lépett túl azon a szerepen, amelyet az Illyés és az Apáczai közalapítványok játszottak 2007-et megelőzően. A Szülőföld Alap 2008. évben kapott forrásai nagyságrendileg megegyeznek azzal az összeggel, amit az Illyés és az Apácai közalapítványok 2003-ban együttesen felhasználtak, beleértve a Munkaerő-piaci Alap akkori hozzájárulását is.

Más szóval a megújuló támogatáspolitika forrásai az elmúlt öt évben nem növekedtek, ellentétben a központi költségvetés kiadási összegeinek a növekedésével. Az alap bevételeinek harmada, egymilliárd forint a költségvetési törvényben nevesített forrás, negyede a Munkaerő-piaci Alapból a határon túli magyarok szakképzése, felsőoktatása és felnőttképzése támogatására szolgáló, korábban az Apáczai Közalapítvány által felhasznált összeg. További negyede a magyar-magyar kapcsolattartási támogatás, 720 millió forint, ami lényegében vízumdíj-kompenzáció a vajdasági és a kárpátaljai magyarok számára, a bevételek 15 százaléka pedig a Miniszterelnöki Hivatal előirányzaton belüli átcsoportosításából származik. Ennek összegével az alapot szabályozó törvény nem foglalkozik, mindössze lehetővé teszi a belső átcsoportosítást. Az erre vonatkozó döntés az alapot felügyelő miniszter mérlegelési jogkörébe tartozik. Az alap beszámolójából, de más költségvetési intézmény beszámolójából sem derül ki, hogy ennek a mérlegelésnek mi az alapja, mik az indokai, és a Miniszterelnöki Hivatal határon túli támogatásra rendelt forrásai és feladatai közül melyek terhére történik.

Az előző évhez képest a kiadási oldalon is állandóság mutatkozik mind az országok, mind a támogatási prioritások tekintetében. A beszámoló nem foglalkozik azzal, hogy az új helyzet kihívásainak megfelelő, és arra kellő hatékonyságú választ adó támogatási rendszer az alap indulása óta eltelt négy évben mennyiben volt képes megfelelni a létrehozásakor kitűzött céloknak.

Ahogyan a bevételi és kiadási szerkezet, illetve a támogatási prioritások állandósulnak, úgy a párhuzamosságok is fennmaradtak az alap és a központi költségvetési támogatás előirányzatai között. Az alap továbbra is számos olyan szervezetnek nyújt pályázati alapú támogatást, amelyet a MeH szakállamtitkársága nemzeti jelentőségű intézményként folyamatosan támogat. Az utóbbi formának pedig éppen az volna az értelme, hogy az adott szervezet előre tervezhetően juthasson hozzá a biztonságos működéshez szükséges forrásokhoz, és ne kelljen évente különböző pályázatokon indulva, talán politikai követelményekhez is igazodva összeszedegetni az egyébként beígért támogatásokat. Különösen furcsa ez a párhuzamosság annak fényében, hogy a MeH költségvetése - mint a beszámoló is tartalmazza - évről évre saját támogatási előirányzatai terhére finanszírozza a Szülőföld Alapot. Ezt a pénzt pedig közvetlenül is fel lehetne használni a nemzeti jelentőségű intézmények - amúgy szűkös - folyamatos támogatására.

Ugyancsak visszatérő és a stratégiát is érintő probléma a támogatási gyakorlattal kapcsolatban, hogy a nyertes pályázók egy része a szomszédos országban működő állami intézmény, amelynek fenntartása elvben az adott szomszédos állam feladata lenne. Különösen kritikus pontja ennek a körnek a kárpátaljai magyar felsőoktatás, ahol az ukrán állam által az adminisztratív ellehetetlenülés felé hajszolt II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mellett jelentős támogatásban részesül a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány is. Ebben az esetben nemcsak a támogatás elvi kérdéseit kellene tisztázni, hanem a technikai részleteket is világossá kellene tenni, azaz az alap által támogatott civil szervezet hogyan kapcsolódik be egy idegen állam intézményfejlesztési programjába. Milyen kétoldalú megállapodás alapján, milyen munkamegosztás szerint, milyen költségek átvállalásával finanszírozza ez az alapítvány az Ungvári Nemzeti Egyetemet?

A beszámoló alapján 2007-hez képest a beérkezett pályázatok száma 11 százalékkal, a támogatásban részesített pályázatok száma pedig 19 százalékkal nőtt. A beadott pályázatoknak csupán a fele részesült támogatásban. A megítélt támogatás átlagos összege viszont 19 százalékkal csökkent, alig haladta meg az 1,3 millió forintot. Ebből arra következtethetünk, hogy a döntéshozók a beadott pályázatok közül jellemzően az alacsonyabb összegűeket preferálták, illetőleg hogy rendszeres gyakorlattá válhatott, hogy az alapból a megvalósítandó projekteket, programokat csak mintegy felerészben támogatja a kormányzat. Nem térek ki itt a konkrét adatokra, számokra, hiszen ez megtalálható, mindenki előtt ott van a beszámolóban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék röviden kitérni arra is, hogy az Állami Számvevőszék is megfogalmazott néhány kritikát a Szülőföld Alap működésével kapcsolatban a 2008. évi zárszámadás ellenőrzéséről szóló T/10380. számon megkapott jelentésében. Idézem a legfontosabbakat ezek közül.

A kollégiumok tagjait és elnökét tevékenységükért díjazás nem illeti meg, de jogosultak az alap tevékenységével közvetlenül összefüggő igazolt utazási és szállásköltségeik megtérítésére; a költségtérítés elszámolásának rendjét a miniszter 2007. évben nem szabályozta, az elszámolás rendjéről a szabályzatot 2008. év októberében adták ki. A pályázati felhívások nem tartalmazták az alapról szóló törvényben meghatározott elemeket teljeskörűen. A pályázati kiírásokban megjelennek az érvénytelenség esetei, de a pályázat elbírálásának szempontjait nem szerepeltetik. A pályázati felhívás nem tartalmazza továbbá a pályázat elbírálásához szükséges adatokat, dokumentumokat, a támogatási szerződés megszegésének a szankcióit. A miniszter az MPA képzési alaprészéből átcsoportosított rész terhére nyújtott támogatásokról, ezen belül a támogatás formája, mértéke, célja, támogatottak köre bemutatásával a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter részére az adott tárgyév vonatkozásában részbeszámolót nyújtott be. A forrásátadás, a pályázati kiírás és a döntések elhúzódása miatt az ezekből nyújtandó támogatások átutalása 2009. év első felében valósul meg, a beszámoló végleges benyújtására a helyszíni ellenőrzés lezárását követően kerül sor.

Ez utóbbi megállapításból kitűnik, hogy az alapból a kormányzat sokszor csak késve, utófinanszírozásban volt képes támogatni fontos programokat és projekteket. Ez az elmúlt években elharapózó sajnálatos kormányzati gyakorlat egyszerűen ellehetetleníti számos intézmény, számos civil szervezet és számos program megvalósulását, illetve működését.

Mindezekre tekintettel a Kereszténydemokrata Néppárt ezt a beszámolót nem tudja így elfogadni. Kérem, hogy fogadják a javaslatunkat és a véleményünket így.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Botka Lajosné, az MSZP képviselő asszonya. Parancsoljon, öné a szó.

BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném, ha félreértés szentesítené azt a képviselői hozzászólást, ami 2 perc 56 másodpercig nem a Szülőföld Alap beszámolójáról, tehát nem a napirendről szólt. Képviselőtársaim, én arról beszéltem, hogy ma a Szülőföld Alap tevékenységéről szóló beszámoló van napirenden, és nem a határon túli támogatási rendszer teljes áttekintése. Tehát ez egyértelmű állásfoglalás ezzel kapcsolatban. Szívesen veszek részt egy olyan, akár parlamenti vitában is, amikor ezt az egész rendszert áttekintjük, akár a szervezeti megoldásait. Egyetértek, racionalizálni lehetne, jobbítani lehetne, de ma erről van szó.

(15.50)

És ha már szóltam, még egy véleményt meg szeretnék fogalmazni, ami a stratégiai célok hiányáról szólt képviselőtársam szavaiból. Amikor a Szülőföld Alapról döntöttünk - ez egy megfelelő jogalkotási dokumentum volt 2005-ben és azóta is -, egyértelmű és világos nemzetpolitikai célok, stratégiai célok és értékek fogalmazódtak meg, hiszen mire is szolgál ez?

Nemzetpolitikánknak ugyan külön törvénye nincs, de a Szülőföld Alap esetében is a nemzeti identitás, az anyanyelv, a kultúra, a szülőföldön való boldogulás, az anyaországgal való kapcsolattartás és együttműködés, hogy csak a leglényegesebb elemeket említsem, ezek segítése, és hozzáteszem, a Szülőföld Alap egész rendszere nem gyámkodik, nem Budapest-központú, hanem azok részvételével működik, akiket támogatni szeretnénk. Egyetlenegy dolog még: a kárpátaljai két felsőoktatási intézmény helyzete nem olyan egyszerű, ahogy ön lefordítja. Nyilván egy főiskolai és egyetemi képzési profil összehangolására lenne szükség, hiszen részben vannak párhuzamosságok, és nyilvánvaló, hogy az ottani pedagógusképzésben többek között a két intézménynek létfontosságú, hogy szakmai megállapodásra jusson.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szászfalvi László képviselő úr két percben kért szót, parancsoljon!

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen. Nyilván nem vitatkozni szeretnék képviselő asszonnyal, mert úgy gondolom, hogy nagyon sok dologban egyetértünk, feltételezem; legalábbis a KMKF gyakorlata ebben erősített meg talán mindannyiunkat. De pontosan erre is szeretném ráirányítani a figyelmünket, hogy nagyon sok KMKF-dokumentumban, -állásfoglalásban - bizonyára emlékszik a képviselő asszony - konkrétan, szó szerint benne szerepelt a MÁÉRT hiánya, eltűnése, amit a KMKF egyöntetűen, egyhangúlag fogadott el, hogy tudniillik sajnálattal vettük azt tudomásul, hogy a MÁÉRT mint intézményesített együttműködés, együttgondolkodás, a nemzetstratégia alakításának az egyik legfontosabb és legnagyobb mozgástérrel bíró és legnagyobb legitimitással rendelkező fóruma, testülete megszűnt, leépült, eltűnt. Ez, azt gondolom, nagyon fontos, mert enélkül, ennek hiányában pontosan ez a bizonyos nemzetstratégia, amiről én is említést tettem, ön is - nem szerettem volna két és fél percig beszélni róla, de úgy látszik, hogy annyit sikerült -, azt gondolom, mégis fontos lenne, hogy ezt újraépítsük, újragondoljuk, és együtt dolgozzunk ezen. Mert beszélhetünk a támogatáspolitikáról, beszélhetünk konkrétan a Szülőföld Alapról természetesen. Ennek is vannak pozitívumai, de vannak hiányosságai, amiket fel is soroltunk, meg el is mondjuk nyilvánvalóan, de azt gondolom, hogy ennek a támogatási rendszernek egy konszenzussal elfogadott nemzetstratégián kell alapulnia, mert azt gondolom, anélkül hiányos lesz, bizonytalan lesz, illetve instabil lesz.

Azt gondolom még hozzátéve, hogy valóban nem gyámkodni kell, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy van egy alkotmányunk, ebben az alkotmányban viszont olyanfajta kötelezettsége van a magyar államnak, a mindenkori magyar kormányzatnak, a mindenkori Magyar Országgyűlésnek, amelyet nem kerülhet meg és nem testálhat át másra vagy másokra.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Írásban jelezte felszólalási igényét, és most megadom a szót Kelemen Andrásnak, a Fidesz képviselőjének, parancsoljon!

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Senki ne csodálkozzék, ha azt érzékeli, hogy Szászfalvi László helyzetértékelésével sokban egyetértek - mondhatnám, mindenben -, hiszen mindketten az MDF eredeti nemzetpolitikai felfogását hoztuk át új frakciónkba.

A Szülőföld Alap a 2005. évi II. törvénnyel született meg, a korábbi határon túli támogatási rendszer megszüntetésével. Egyetértek az előttem szólóval is természetesen abban, hogy tulajdonképpen a 2004. december 5-i népszavazásnak egy kormányzati emlékműve ez. Ugyanis ennek a méltatlan kormányzati kampánynak a sodrában jelent meg az, amit új nemzetpolitikának kezdtek nevezni, egy ilyen döntéssorozat, amely nem csupán a korábbi pályázati lehetőségeket változtatta meg, de eltörölte a most is fájlalt Magyar Állandó Értekezlet intézményét is. Ezért már a következő évben a Szülőföld Alap-törvényt magát is módosítani kellett több okból is, de azért feltétlenül, mert első változatában még a HTMH kezelte volna a Szülőföld Alapot, amit nehéz elvárni egy megszüntetett hivataltól.

A nyomdafestéket talán akkor jobban tűrő indoklás az volt, hogy a támogatásokat bővíteni kívánja a kormány, ez persze alapjában nem valósult meg, és ma már a válságra hivatkozva feledésre is ítéltetett, másrészt a forrásokkal takarékosabban kívánt bánni, vagyis olcsóbban kívánta működtetni a támogatási rendszert. Ennek persze mindjárt ellentmondott a következő évben az a változtatás, amelynek során az alap működésére fordítható költségek korlátja 5 százalékról 10 százalékra duzzadt. Bár kétségtelen, hogy talán az ezzel kapcsolatban elhangzott tavalyi bírálatok nyomán ezt nem merítették ki.

Tavaly itt Kiss Péter miniszter úrral jól elvitatkoztunk azon, hogy tulajdonképpen hogyan látjuk az elosztási rendszer működését, mert mi kezdettől fogva kifogásoltuk, és ez a kifogásunk lényegileg fennmaradt, bár azóta néhány módosítás történt, hogy az alap törvénnyel kialakított irányítási rendszere alapvetően túlközpontosított. És lehet, hogy ezt egyesek nosztalgia jellegű felvetésnek ítélik, ha visszaemlékszik az ember a korábbi pályázati rendszerre, én inkább azt mondanám, hogy összehasonlítási alap, egy természetes összehasonlítási alap, hogyan működött az egyik rendszer, hogyan működik a másik rendszer. Mi úgy ítéljük meg, hogy elveszett az Illyés Közalapítvány demokratizmusa, az a döntésmegosztási rendszer, amelyben a helyi, határon túli alkuratóriumok kezdeményezési lehetőséggel rendelkeztek.

Mit mondhatunk egy olyan támogatási rendszer működéséről, amelyben a miniszterelnök vezeti a javaslattevő szervet, a regionális egyeztető fórumot, az illetékes miniszter nevezi ki a kollégiumok tagjait, sőt elnökét is, s amely terület döntései a miniszter jóváhagyásával válnak csak érvényessé? Milyen lehet annak a szakállamtitkárnak az ellenőrző feladata, aki a saját miniszterelnöke, vezető kormánytagja által kinevezett és vezetett testületek munkáját kellene el- és felülbírálja?

Ilyen szempontból érdekesen hangzik a beszámolóban, ha az ember elolvassa, hogy a Szülőföld Alap egyrészt politikamentesen végzett szakmai tevékenységről beszél, és öt sorral lejjebb azt olvashatjuk, hogy az alappal a nemzetpolitikáért felelős miniszter rendelkezik. Egyszer talán nem ártana tisztázni a fogalmakat. Itt is majdnem belecsúsztunk egy olyan vitába, hogy most politikai jellegű döntések születnek-e, avagy sem. Azt hiszem, a fogalmak talán néha szándékosan is kavarodtak össze.

Azt hiszem, ha mindezeket végiggondoljuk, kevéssé csodálható, hogy a Szülőföld Alap helyzete a meghirdetett új hullámot - hogy idézzem -, a nemzetpolitikában érvényesített koncepcióváltást követően megmerevedett. Talán furcsa ez a szó itt, hogy megmerevedett, de arra utal ez a jelenség, hogy a beterjesztett beszámoló egyes részei szó szerint megegyeznek az egy évvel korábbi beszámoló szövegével.

Engedjék meg nekem, hogy magamnak okozván nehézséget, ne részletezzem azokat a kifogásokat, amelyeket Szászfalvi László képviselőtársam előttem már mondott, de hadd tegyek hangsúlyt néhány elemre csupán, még ha ezzel az előadásom talán kicsit töredezettnek is fog tűnni.

Az, hogy a magyar-magyar kapcsolattartási támogatás, amely lényegében vízumdíj-kompenzáció, összefügg azzal a kormányzati hivatkozással, hogy a schengeni folyamat miatt alakult ez ki, ez megint arra emlékeztet engem, amikor Európát okoljuk olyasmiért, aminek nagyrészt mi vagyunk az okai. Végül is a népszavazást követő helyzetben alakult ki ez a szituáció, hiszen azt is mondhatnám, hogy ez tulajdonképpen most már a rossz lelkiismeret ára - valami ilyesmit említett előttem Szászfalvi képviselő úr is -, hiszen nem rendeztük tisztességgel a határon túli magyarok magyar állampolgárságát.

Az alap bevételeit nem elemezném, hiszen ezt elmondták előttem, de annyit mondanék, hogy kudarcot vallott a személyi jövedelemadó 1 százalékának erre szánhatósága, ami viszont megint csak a 2004-es népszavazás fényében nem csodálható. Ha egyszer valami ellen ilyen erőteljes kampány folyik, nyilván utána ugyanarra támogatást szerezni a lakosságtól ugyancsak kérdéses, hogy lehetséges-e.

(16.00)

Nem részletezném, mert már elmondták a Miniszterelnöki Hivatal előirányzatán belüli átcsoportosításnak a kérdéseit, de ezt mint bizottsági kisebbségi véleményt már mondtam is. A szomszédos országokban működő állami intézmények támogatási kérdéseiről magam is a tavalyi beszámoló kapcsán Kiss Péter miniszter úrral folytattam egy eszmecserét, és utána ezt írásos kérdésben is megkérdeztem tőle. Érdemi és kimerítő választ sajnos nem tudtam nyerni.

Az elérhető számokat tanulmányozva az derül ki, hogy az alap forrásai - a magyar-magyar kapcsolattartással nevesített célzott összegeket leszámítva, ahol világos az összeg rendeltetése és helyzete - nem utalnak a beígért, idézném a korábbi kormányzati indoklást: az új helyzet kihívásainak megfelelő válaszra. Le kell szögeznem, hogy a határon túli magyarokat támogató költségvetési alrendszerben - forrásait és a támogatás jellegét tekintve - a Szülőföld Alap továbbra sem lépett túl azon a szerepen, amit az Illyés és az Apáczai Közalapítvány játszottak az előző pályázati rendszerben.

Az előző évhez képest a kiadási oldalon is a veszteglés jellemző mind az országok, mind a támogatási sorrendek tekintetében. Ez azért érdekes, mert mintha a határon túli magyarok helyzete és szükségletei semmit sem változtak volna a korábbiakhoz képest, mintha nem alakultak volna ki újabb gondok egyes szomszédainknál. Azt mondhatnám, hogy befagyott a rendszer, állandósult a bevételi és a kiadási szerkezet, állandósultak a prioritások, sőt elmondható, hogy a korábbiakban sokszor elátkozott párhuzamosságok is fennmaradtak az alap és a központi költségvetés támogatási előirányzatai között. Az alap többes támogatásáról már többen beszéltek, ezt nem részletezném.

Mindezek alapján az az érzésem, hogy a Szülőföld Alap olyan agyaglábú óriásnak tűnik, amely sajnos nem is vált óriássá. Az említett működési forma önkényes döntések lehetőségét adja, a helyben kialakuló szükségleteket és azok változását nem követheti, döntései kormányhoz kötöttek, és így megvalósítja a támogatottak függését. Nemcsak a döntések motivációi nem követhetők, hanem többszöri felvetésünk ellenére szintén súlyosan hiányos a támogatások nyomon követésének lehetősége a nyilvánosság számára. Amennyiben megvan a kormányzati akarat, javítani kellene a döntésmegosztást és az átláthatóságot, és akkor a működés érdemibb elbírálását is ez tenné lehetővé.

Tisztelt Ház! Bár képviselőtársnőnk részéről hallottuk azt, hogy a határon túli támogatási rendszer ennél szélesebb, és ezzel ne foglalkozzunk most, én azért éppen az esetleges hallgatók számára külön hangsúlyoznám, hogy a költségvetési logika alapján a Szülőföld Alap működéséről szóló vitának nem tárgya az oktatási-nevelési támogatások kérdése - mert nagyon sokan, választópolgárok ezzel a kérdéssel kerestek meg ennek kapcsán már többször engem. Tehát hadd mondjam azt, hogy így a határon túl élő magyarok magyaroktatásával kapcsolatos ezen eszköz hatékonyságának elemzésére nem itt térhetek ki, pedig az egyértelmű, könnyű belátni, hogy ugyanúgy a magyar közösségek életben maradásához tartozó kérdés, mint a Szülőföld Alap felhasználásának ügyei.

Zárógondolatként engedjék meg nekem, hogy ugye, az köztudott, hogy Trianon óta a magyarok egyharmada határainkon kívül él. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán legutóbb is elhangzott igények és tervek fényében talán érdemes volna ennek megfelelő súlyán kezelni a közösségünk fennmaradásához és talán még fejlődéséhez is szükséges támogatási szükségletek kérdését mind mennyiségileg, mind összegszerűségében. Mert jól hangzott az, hogy öt év alatt 8 milliárd forintot költöttünk erre, de ha a dolog jelentőségét nézzük, el lehet gondolkodni, hogy hogyan kellene ezt továbbfejleszteni. Én azt hiszem, ez az egész nemzet érdeke.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a helyszínen jelentkezett képviselők felszólalásai következnek. Egy képviselő jelezte eddig felszólalási igényét, Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. 15 perces időkeretben öné a szó, parancsoljon, képviselő úr!

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előttünk van egy okmány, az Országgyűlés határozata, aminek a funkciója: beszámoló, beszámoló a Szülőföld Alap tevékenységéről. Amit hallottunk, az értékes, hasznos akkor is, amikor dicséri, elismeri és akkor is, amikor a hiányosságokra mutattak rá a hozzászólók, nem is annyira hiányosságokra, hanem hogy hogyan lehetne még hasznosabb, vagy másképpen formálni.

Engedtessék meg, hogy az én hozzászólásom, amelyik gyökerezik abban, hogy mikor ez az okmány megérkezett a postában valamikor, elolvasgattam, de különösen most, amiket hallok; én híve vagyok annak, hogy az Országgyűlés legyen egy olyan hely, ahol hangosan is gondolkozunk, egymást meghallgatjuk, és egymás gondolatait bővítjük, vitatjuk, nos, persze hozzáadva ahhoz, ami eredetileg jött hozzánk az országgyűlési határozat formájában.

Amit én itt megkísérlek nehány percben - szeretném, ha együtt tennénk, tisztelt képviselőtársaim -, nézzük ezt a témát mint sikertörténetet. Sikertörténet ez? Ahogy halljuk, úgy látszik, nem. Nem az, egyetértek Szászfalvi képviselő úrral és másokkal, akik rámutattak a fogyatékosságaira vagy legalábbis a potenciál mögött való maradásra, mert hiszen nem mindig úgy lehet lemaradni, hogy az ember hibákat csinál, hanem úgy, hogy nem teszi meg azt, amire lehetősége van. Nos, a jelen témánkban a beszámoló úgy válaszolhatná meg ezt a kérdést, hogy sikertörténet, vagy nem, vagy mennyiben és mennyiben nem, hogy néhány mérési, értékelési kritériumot állítanánk föl: vagy úgy, hogy megvan, már valaki tanácsolta, vagy mi magunk kiagyaljuk a mérési, értékelési kritériumokat.

Eszembe jut az, hogy megint ez a téma is, ahogy foglalkozik vele most az Országgyűlés, abba a - mondanám - hibába esik, hogy úgy nézzük, úgy mérjük, hogy mennyi pénzt költünk rá, s nem úgy mérjük, hogy mit teljesít ez a vállalkozás, ez az igyekezet, ez az intézmény, a Szülőföld Alap. Persze, hogy könnyebb az elköltött pénzt mérni, mert az ennyi forint, oda van írva, valahol van egy lista, és sok vagy kevés, általában kevés, de a pénz egy megbízható, érthető mérőeszköz, de a sikert, a teljesítményt sokkal nehezebben lehet mérni. Ez nem úgy van, mint az atléta versenye, hogy fut, és aki előrébb van, és aki hátrább marad... - az idő vagy a távolság vagy valami objektív mérési kritérium létezik.

Mi lehetne a mi esetünkben? Jó volna, ezt tanácsolom magunknak és azoknak, akik az elkövetkezendő időben ennek végrehajtása során a következő években ilyen tervezgetéssel foglalkozunk, hogy gondolkozzunk a sikertörténet mérésének a módszerén, az eszközein. Mert az, hogy elköltöttünk - jól hallottam, igen - 2 milliárd forintot, és van 15 ezer pályázó, és volt 8 ezer nyertes, ezek jók, valami elinduló vagy összehasonlító alapok. De amikor arról van szó, amit éppen Szászfalvi képviselő úr szavaiból hallottam, ha jól emlékszem, a bizalomépítés - no, most egy forint vagy egymillió forint mennyi bizalmat épít? Ó, hát ez ám aztán az érdekes! Én legalábbis ezt tartom érdekesnek, mert ha úgy költődik el az a pénz, hogy több bizalmat épít, vagy kevesebb bizalmat épít, bizony ez nagy különbség.

(16.10)

És az, hogy egyik vagy a másik történik azzal az egymillió vagy itt kétmilliárd forinttal, az aztán attól függ, hogy mi az az intézményrendszer, amit erre használunk, kik azok a személyek, akik csinálják, milyen célokat tűztünk ki. A bizalomépítés valami olyan synergistic - hogy is mondjuk ezt magyarul - hatás, amikor egy meg egy nem kettő, hanem három vagy négy, mert fölerősítik egymást. Vagy pedig használhatjuk a régi fizikai példát, amit elemi iskolában vagy középiskolában tanulunk, hogy az emelő hatása, hogy mennyit emel, és milyen összetételekkel. Nos, ez az, ami kívánatos volna. Ezt tanácsolom szívesen. Én magam is részt vettem, különböző más témájú vagy hasonló témájú írásaimban ilyesmik előfordultak, de erre a témára bizony kívánatos és hasznos volna.

Vissza arra, amivel kezdtem, a sikertörténet mérésére. Engedtessék meg, hogy mondjam itt, hogy a siker, a Szülőföld Alap címen elköltött pénz, az erre fordított költségvetési forintok sikere úgy is megjelenhet, hogy újabb forintokat vonz oda. Tehát nemcsak az, hogy jól költöm el, jól költődnek el azok a forintok, amiket könnyen vagy izzadva az Országgyűlés megszavaz és odakerül, hanem úgy is, hogy vonz oda valahonnan olyan helyről, ahol vannak forintok, például a magánszektorból. Vannak olyan intézmények, emberek, csoportok, közületek, akik azt mondják, hogy jé, itt olyan jól megy valami, hogy én ott szeretnék betársulni, és akkor az állami, a költségvetésből jövő forinthoz betársul egy gazdag ember, egy vállalkozás, vagy akár távolba szakadt magyarjaink.

Én eléggé ismerem az Amerikai Egyesült Államokat, az Észak-Amerikában élő millió vagy még több magyart, náluk ez szokásos, és annyi, nem is jelentéktelen pénzösszegeket adnak jó célokra. Jobb lenne, ha az a jó cél többször magyar cél lenne, Magyarországon, de ott a helyi iskolában, a helyi egyetemen, a helyi egyháznak, a helyi valamilyen alapítványnak, ha valami jól megy, és akkor nem akar belőle kimaradni. Ez az amerikai ezt megszavazza; a jó dologból nem szeretnék kimaradni, tehát én is beteszem a magam félmillióját vagy hárommillióját, attól függően, hogy ki hogyan van. Ennek a mentalitásnak az előhozatala..., tudom, hogy ezt csak előhozom én most, nem nagyon szokásos ez a mi társadalmunkban, bár azt hiszem, hogy volt valamikor ilyen a történelmünkben, ha visszanyúlunk, hogy hogyan keletkeztek annak idején iskolák meg kollégiumok meg más közintézmények.

Tisztelt Országgyűlés! Ezeknek a közületi és magánszerveknek az együtthatása, együtthatója olyan távlat, olyan horizont, ami fölsorolásomnak egyik szándéka, célja, mint gondolat nem légből kapott. A példáim ugyan tengerentúliak, de az az egymillió vagy kétmillió magyar, aki kitántorgott - ahogy a költő mondja -, a közül bizony sokan vannak, akik keresik, sokan, mérhető számban vannak, akik keresik, és valahová megöröklik, valaki megörökli az ő vagyonukat vagy hagyatékukat.

Azzal fejezném be, tisztelt Országgyűlés, hogy említek egy példát, egy eseményt, beszámolok arról, ami a Szülőföld Alap témája a legszorosabban, a szülőföldön való jó érzés és megmaradás, és a szülőföldnek még kedvesebbé tétele témájához tartozik. A szórvány kalákaszolgálatról szólok, ez nem nagyon ismerős intézmény Magyarországon, valahogyan nem. Valahogyan az 1943-44-es évekből, ami megmaradt az akkori függetlenségi mozgalmaink idejéből, erről itt-ott szó van, de nem nagyon, sokkal kevesebb, mint amennyi akkor volt. Szórvány kalákaszolgálat: ez egy önkéntes, elsősorban a független diák-ellenállási mozgalmak összefogása volt, hogy a szórványban lévő magyarokhoz könyv juttatódjék el. 1943-ra, Teleki Pál miniszterelnök halála után, meg amikor már sok minden más jelből tudott volt, hogy a trianoni országhatárok fognak újra megvalósulni, mert Hitler háborúja olyan volt, amilyen volt, és Magyarország úgy fog belőle kikerülni, ahogyan kikerül, a trianoni Magyarország. Tehát akkor az volt a szándékunk - én része voltam ennek a diák függetlenségi mozgalomnak -, hogy minél több magyar nyelvű könyv legyen azokon a vidékeken, azokban az országrészekben, ahol magyarok élnek, de nem lesz Magyarország, tehát Erdély, Felvidék, Délvidék, a trianoni Magyarország határain kívül.

Könyveket gyűjtöttünk, aztán rájöttünk, hogy könyveket vásárolunk, aztán rájöttünk, hogy ahhoz pénzt gyűjtünk, hogy százezres példányban könyvek eljussanak. Hogyan? Nehéz volt összegyűjteni, nehéz volt, de éppen ez volt ennek a dolognak a dinamikája, hogy ment. Egypár nevet hadd említsek, akik talán másképpen ismerős nevek: Kiss Sándor, Bélyácz Iván, Szíj Rezső, Németh Kálmán, akit ismerünk, a csángók plébánosa, azután én magam is, Zsindelyné Tüdős Klára, az akkori világ nagyasszonya. A könyveket postán, egyenként, sőt még olyan módon is szerveztük, hogy Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, a 2. hadsereg parancsnoka valahogy társadalmi úton, katonái révén vittek ötven vagy húsz vagy száz könyvet egyes erdélyi falukba, valahol elhelyezték, és aztán majd szétosztják. És ha öt évig vagy 150 évig lesz idegen rezsim, uralom abban a világrészben, országrészben, lesznek könyvek, és emberek, családok egymás között cserélgetik. Így gondolkoztunk akkor, a szülőföld és a szülőföldért való intézményrendszer.

Azzal fejezem be, képviselőtársaim, hogy pár hónappal ezelőtt Sepsiszentgyörgyön jártam; Sepsiszentgyörgy, mindenki tudja, hol van, mit jelent. Valaki előhozott nekem egyet, amikor ilyesmiről beszélgettünk, hogy ez a könyv abból a világból való. Tessék elképzelni, hogy milyen csodák vannak! Elnézést kérek, ha a példám néha nem mai napi, de gondolatébresztő, remélem.

Azzal fejezem be, tisztelt Országgyűlés, hogy a sikertörténet akkor lesz látható, akkor lesz mérhető, ha a képzelőerő több, és az emberi szolidaritás és az összetartás, mert akkor a forint is többre képes. Az, amit mi szűk adófillérekből valahogyan nehezen kiizzadunk, és olyan célokra, erre a célra szánunk, az a forint többet megmozgat, és a Szülőföld Alap valóban többet fog szolgálni, és több eredménnyel jár, több sikerrel jár.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy látom, hogy nincs több felszólalási igény a képviselők részéről.

Úgy látom, államtitkár úr már jelezte, hogy kíván szólni a vitában elhangzottakra, így meg is adom neki a szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

CSIZMÁR GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki, az érdeklődő hallgatók nézik, vagy a vendégek közül valaki elvesztette volna a fonalat, hogy itt most milyen napirendet tárgyalunk, akkor szeretném mondani, hogy a Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámolót tárgyaljuk.

(16.20)

Ugyan nem mindig ehhez szóltak hozzá a képviselőtársak, de azért illő tisztelettel figyelmeztetem őket, hogy nem a határon túli magyarság támogatási rendszeréről, nem a nemzetpolitika eszközrendszeréről és annak összes összefüggéséről, nem a negyvenes évek akcióiról és sok minden másról nem kellett hogy szóljon ez a beszámoló, és nem kellett volna szóljon a vita, mert arról kellett volna szóljon a vita, hogy 2008-ban a Szülőföld Alap hogyan működött.

Én örülök neki, hogy ellenzéki képviselőtársaim, Szászfalvi László, Kelemen András és Horváth János képviselőtársaim nem erről beszéltek, mert ez azt jelenti, hogy a beszámolóval elégedettek, valószínűleg annak tartalmát nem nagyon tudták bírálni, ezért inkább kerestek olyan témákat, amelyek nincsenek benne a napirendben és nincsenek a beszámolóban, és helyette arról beszéltek, elővéve néhány lejárt politikai lemezt, amelyek néha már recsegtek is. Ez megnyugvással tölt el, azt kell mondjam. Ugyanakkor megköszönöm a kormánypárti képviselők közül Kékesi Tibor, Bókay Endre, Varga László és Botka Lajosné képviselőtársaimnak azt, hogy a beszámolóhoz kapcsolódóan néhány konstruktív javaslatot tettek a következő évekre vonatkozóan.

Kelemen András említette, hogy a Szülőföld Alap befagyott, és ólomlábakon álló szervezet. Nagyon érdekes egy ötödik évét kezdő szervezetre azt mondani, hogy ez egy befagyott szervezet. Gondolom, ha minden évben más célkitűzések lettek volna, akkor meg azt mondaná, hogy követhetetlen a Szülőföld Alap működése, mert minden évben más célokat tűz ki. Ez az ismert történet, hogy ha a kormány fején van sapka, akkor az a baj, ha nincs sapka, akkor meg az a baj. Úgy gondolom, erénye a Szülőföld Alapnak az, hogy kiszámítható, tervezhető, lehet pontosan tudni a méretét is és a vállalt célkitűzéseit is.

Itt szeretném jelezni, hogy azzal a kritikával kapcsolatban, hogy hiányzik a stratégia, muszáj felhívnom két dologra a figyelmet. Az egyik az, hogy a Szülőföld Alap stratégiáját maga a törvény fogalmazza meg, nem kell más stratégiát kitalálni, a Szülőföld Alapról szóló törvény fogalmazza meg a stratégiát, azt követi a döntéshozatali mechanizmus. Másrészt meg az, hogy mi a fazonja a Szülőföld Alapnak, hogyan működik, azt pedig az a regionális egyeztető fórum szabja meg, amelyben ott ülnek a határon túli magyar szervezetek képviselői, ők vannak döntő többségben. És én, higgyék el, a lehető legnagyobb toleranciával vagyok a képviselőtársak véleménye iránt, de számomra talán fontosabb, hogy a határon túli magyar szervezetek képviselői elégedettek a Szülőföld Alap működésével, elégedettebbek, mint önök.

Én örülök is neki, azt gondolom, az ő elégedettségük fontosabb, mint a mi elégedettségünk. Merthogy épp ez a lényege ennek a Szülőföld Alapnak, és egyébként a határon túli szervezetek, közösségek támogatási rendszerének is, amit ez a kormány működtet, hogy alapelvnek tekinti, hogy nem Budapestről kell megmondani, hogy Romániában, Szerbiában, Ukrajnában, Szlovákiában, Ausztriában vagy Horvátországban élő magyarok számára mi a jó, hanem a helyi szervezetek pontosan tudják, hogy nekik mi a jó, pontosan tudják, hogy az ottani közösségeknek mi a jó, és nem Budapesten kell ezt eldönteni.

Nem kell - és itt Horváth képviselő úrral kell hogy vitatkozzak, nem kell - mérési, értékelési kritériumokat itt Budapesten ebben a Házban kitalálni. Elég pontosan tudják azt a határon túli magyar szervezetek, hogy mi az, amire forrásokat kell biztosítani, mit kell támogatni, és egy rendezvénynek, egy fejlesztésnek, egy intézményi programnak a sikere tökéletesen elég mérce ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy a Szülőföld Alap egy sikertörténet.

Felvetődött a vitában néhány konkrét kérdés, és ebben szeretnék néhány mondatos reflexiót tenni. Az egyik az, hogy hiányolták néhányan, hogy a beszámolóból nem derül ki, hogy még miféle támogatásokat kapnak határon túli közösségek, szervezetek, intézmények. Ha valaki ennek tényleg utána akar nézni, és nem csak ürügyként használja a Szülőföld Alapról szóló beszámolót arra, hogy a kormány felé mindenféle vagdalkozásokat tegyen, akkor nyissa ki a 2008. évi zárszámadási törvényt és a hozzá kapcsolódó összes mellékletet, és elmélyedhet abban, hányféle formában milyen források biztosítják a határon túli szerveződések támogatását. Nem ebben az előterjesztésben kellett tehát ezt bemutatnunk, hanem a zárszámadási törvényben és a hozzá kapcsolódó mellékletekben.

Ugyanide tartozik az a kérdés, hogyan s miért van az, hogy intézmények többcsatornás támogatást kapnak. Nemzeti intézményekről van szó. Nagyon egyszerű a válasz erre, ezt önök is tudják, mégis felvetik egy ilyen vitában; ellenzéki képviselőtársaknak szól. Nagyon egyszerű, a Miniszterelnöki Hivataltól kapott támogatások általános működési támogatások, a Szülőföld Alaptól kapott támogatások pedig ezen intézmények egyes szakmai programjainak, projektjeinek a támogatása. Ez a kettő közt a különbség, de ez köztudomású, sajnálom, hogy erre fel kell hívnom a figyelmet e vita keretében is.

Volt egy hiányérzet itt a vitában, szintén ellenzéki képviselőtársaim vetették fel, hogy hiányzik az egyes támogatások értékelése, nincs benne a beszámolóban. Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ez a 2008. évi beszámoló, nem 2008-ban történt meg, hanem 2009-ben kezdődött el az a fajta kérdőíves felmérés, amiről önök említést tettek. Valóban nem érkezett be minden kérdőív határidőre. Azt tudom önöknek vállalásként mondani, hogy novemberre feldolgozva a nyilvánosság elé fogjuk tárni a Szülőföld Alap működésének a felmérését szolgáló kérdőívekre adott válaszokat, azok összegzett tapasztalatait. Azt kérem, ne ettől a beszámolótól kérjék számon, mert ez a beszámoló egy 2008-as elszámolás, de hogy egyébként az alap hogyan működik és ez hogyan értékelhető ennyi év után, ez a helyi magyar szerveződések, közösségek, intézmények véleményére kell hogy alapozódjon, ezt az összegzést el fogjuk végezni és közzé fogjuk tenni. Azt gondolom, ez természetes igény, és igyekszünk is ennek megfelelni.

Felvetették többen, hogy nem találják a 2008. évi pályázatokat tételesen, konkrétan. Kétféle segítséget is szeretnék ajánlani. Egyrészt ha megnyitják a Szülőföld Alap honlapját, akkor az archívumi rovatban meg fogják találni, ha pedig még mindig nem sikerült megtalálni, akkor Nagy Imre kollégám, a Szülőföld Alap Iroda vezetője - itt van a szakértői páholyban - el fogja önöknek mondani, hogy technikailag mi a megoldása annak, hogy megtalálják a pályázatokat. Nincs semmi titkolnivaló, nincs semmi elrejtenivaló, ennek az alapnak a működésére pont az a jellemző, hogy egy politikamentes, transzparens, mindenki számára hozzáférhető információkat tartalmazó működési mód.

Összességében szeretném megköszönni valamennyi képviselőtársamnak, aki vette a fáradságot, hogy elolvasta az előterjesztést és javaslatokat fogalmazott meg az előterjesztés alapján, köszönöm szépen a hasznos vitát. Bízom benne, hogy a következő esztendőben is az alap olyan beszámolót terjeszthet az Országgyűlés elé, amely maga mögött tudhatja a határon túli magyar szervezetek, szervezetek képviselőinek, közösségeinek és intézményeinek egyetértését, támogatását és sikereit.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát ezennel lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, így részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön a határozati javaslat elfogadásáról fogunk majd dönteni.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a kulturális és sajtóbizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig.

(16.30)

Önök a beszámolót J/8670. számon, a határozati javaslatot pedig H/9207. számon kapták kézhez. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyeket J/8670/l., 2. és 3., valamint H/9207/1. és 2. számokon megismerhettek.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a testület vezetőit, elsősorban Majtényi László urat, aki az ORTT elnöke, akik itt a helyszínen is figyelemmel kísérik ennek a napirendi pontnak, pontosabban napirendi pontoknak a tárgyalását.

A szokásos rendünknek megfelelően az előterjesztői expozék következnek. Legelőször megadom a szót Majtényi Lászlónak, az Országos Rádió és Televízió Testület elnökének, az első napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Kérem, elnök úr, fáradjon a vezérszónoki előadói szószékhez.