Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom, és mint ahogy államtitkár úr is jelezte, valóban nem érkezett módosító indítvány a javaslathoz, így részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön pedig a törvényjavaslat elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/6374. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/6374/1., 6. és 7. számokon kapták meg képviselőtársaim, amelyek szövegét a honlapon is megismerhetik.

Most az előterjesztői expozé következik, megadom a szót Avarkeszi Dezső államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nincs könnyű helyzetben a kormány akkor, amikor az utóbbi időben a szellemi tulajdon bármely területén progresszív lépéseket kíván tenni, mert gyakran ellentétes érdekek között kell kiegyensúlyozott szabályozást alkotnia és végrehajtania. Még akkor is így van ez, ha egyébként vitathatatlan, hogy mind az innovációnak, mind a kultúra fenntartásának, fejlődésének, finanszírozásának olyan eszközeiről van szó, amelyekről nem lehet lemondani, és amelyeket nem lehet mással pótolni, helyettesíteni.

A tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat a szellemi tulajdon egyik fő területén, a szerzői jogban kíván megtenni néhány olyan lépést, amely részben átfogóbb, a szellemi alkotások védelmét célzó koncepcióba is illeszkedik, másrészt a szerzői jog területén felmerült egyedi problémákra is választ kíván adni. Talán érdemes kiemelni, hogy a törvényjavaslat egyes elemei kifejezetten úttörő jellegűek, ahogy az egyébként is jellemző a hazai szerzői jogi jogalkotásra.

El kell itt mondani azt is, hogy a módosítást hosszú szakmai előkészítő munka előzte meg, a tervezet egyes elemei már négyéves múltra tekintenek vissza. A javaslat egyes elemei az Európai Bíróság legújabb gyakorlatának való megfelelés céljával készültek, másokra amiatt van szükség, mert a szerzői jogi szakértő testületben végzett elemező, értékelő munka olyan pontokra világított rá a hatályos szerzői jogi rezsimben, amelyeknek jogalkotás útján történő egyértelművé tétele indokolt. A tervezet sajátossága az is, hogy egyes, a szélesebb értelemben vett szakma által is gyakran problematizált témákban határozott válaszokat ad, tükrözve ezzel a kormány korábban említett progresszivitását ezen a területen.

Kérem, engedjék meg, hogy itt a tervezet három fő pillérére és egy különösen érzékeny pontjára hívjam fel a figyelmüket. Elsőként mindenekelőtt a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos módosításcsomag érdemel figyelmet. Az utóbbi években számos problémával kellett szembenézni a kormánynak ezen a területen. Mind a közös jogkezelő szervezeteket felügyelő oktatási és kulturális tárca, mind a jogalkotás előkészítéséért felelős többi szervezet, így az igazságügyi tárca és a Magyar Szabadalmi Hivatal is kapott olyan jelzéseket, amelyek nyomán szükségessé vált a jelenlegi szabályok felülvizsgálata. A módosítást komoly elővizsgálatok alapozták meg, ebben mind a szellemi tulajdonért felelős kormányhivatal, mind akadémiai szereplők részt vettek.

E munka eredményeként leszögezhetem, hogy jelenleg nincs kényszerítő szükség a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó alapvető szabályok átalakítására, amelynek jelenlegi rendje fontos eszköz a kulturális sokszínűség fenntartásában is. A javaslat nyomán elsősorban a közös jogkezelő szervezetek díjszabásaira, tarifáira vonatkozó jóváhagyási eljárás válik cizelláltabbá. Célunk az, hogy az ártárgyalásokon a felhasználói oldal is megfelelő szerepet kapjon, hiszen a díjak megfizetése az ő terhük. És azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a pénzek működtetik a kulturális infrastruktúra jelentős részét.

Az eljárás kiegészül továbbá olyan szabályokkal is, amelyek alapján a díjszabást jóváhagyó szervnek több szempont és szabály segít majd a díjszabások kiegyensúlyozott jóváhagyásában. Ezenkívül a közös jogkezelő szervezetekkel kapcsolatos állami feladatok végzésének rendje is átalakul. Ezek a feladatok jórészt elkerülnek a kulturális tárcától, és a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, valamint az igazságügyi tárcához, a két másik, a szerzői jogért felelős szervhez kerülnek.

Az átalakításnak nincs olyan szakmapolitikai indoka, amely a szerzői jogi védelmi rendszer tartalmi átalakítását vonná maga után. Egyszerű feladatvégzési, hatékonysági megfontolások alapján következik be a változás, és természetesen ez nem érinti, nem érintheti a kulturális tárca általános feladatkörét és véleményezési lehetőségét a kormányzati munka körében, a kulturális szempontok érvényesítésében.

Tisztelt Országgyűlés! Másodikként meg kell említeni azt a szabálycsoportot, amelynek célja, hogy a nyilvános haszonkölcsönzésről szóló 2006/115. EK-irányelv követelményeinek eleget tegyünk.

(10.20)

Ennek értelmében a jövőben díj fogja megilletni az irodalmi és zeneművek szerzőit a műveik könyvben, illetve kottában való haszonkölcsönzései után, vagyis a nyilvános könyvtári kölcsönzések után. Azonban ezt a díjat a kormány nem kívánja a könyvtár olvasóival megfizettetni, és az is nagyon nehezen kivitelezhető lenne, hogy a könyvtárak maguk állítsák elő e díjak fedezetét. Így ezt az összeget, számos európai uniós ország által követett minta nyomán, a költségvetés fogja biztosítani a jogosultak számára. Így a javaslat különösen figyel arra, hogy ne csökkenjen közvetlenül a könyvtár-látogatási és közvetve az olvasási kedv, és ezáltal a könyvtárak által betöltött alapvető fontosságú kultúraterjesztő funkció is érintetlenül érvényesülhessen.

Kedves Képviselőtársaim! A javaslat harmadik pillére egy olyan szabályrendszer bevezetését célozza, amely ugyan figyelembe vesz külföldi példákat, de Európában egyelőre egyedülállóan konkrét megoldást biztosít az úgynevezett árva művek jogszerű felhasználhatóságának biztosítására. Árvának tekinti a szerzői jogi zsargon azokat a műveket, amelyek még védelem alatt állnak, de nem ismerjük a szerzőjüket, vagy nem tudjuk, hol tartózkodik a jogosultjuk. Ez sajnos egyre gyakrabban fordul elő, részben a hosszú védelmi időnek, részben pedig olyan történelmi tényeknek köszönhetően, amelyeknek eredménye, hogy számos jogosult elvándorolt, utódaik a világ különböző részein telepedtek le, és elérésük, beazonosításuk megközelíti a lehetetlent.

Engedjék meg, hogy felidézzem azt a pár évvel ezelőtti törvényt, amely a magyar filmvagyon sorsát kívánta rendezni. Sok, a két világháború között készült filmről, a nemzeti filmvagyon értékes alkotásairól még ma sem tudhatjuk, hogy kik a jogosultjaik. E helyzet kezelése érdekében egy speciális engedélyezési rendet vezetünk be. A szabályozás értelmében a felhasználási engedélyt a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal, a Magyar Szabadalmi Hivatal adja majd meg. Természetesen, ha a jogosult időközben az engedély hatálya alatt vagy azt követően meghatározott ideig ismertté, illetve elérhetővé válna, a tervezet biztosítja, hogy újra tudja gyakorolni az engedélyezés jogát. Mivel azonban ezekben az esetekben az engedélyt már korábban jogszerűen megszerezte a felhasználó, ezért az ő jóhiszeműségére tekintettel biztosítékokat is beépít a tervezet az érdekek kiegyensúlyozott érvényesülése céljából. Bízom benne, hogy ez a modell az Európai Unió számos országában követőkre fog találni.

Tisztelt Országgyűlés! Végül, kérem, engedjék meg, hogy a magáncélú másolás szabad felhasználásával kapcsolatos módosításra is felhívjam a figyelmüket. Nem vitatva azt, hogy a szerzői jogi szabályozásnak elsősorban az otthonaink falain kívüli viszonyokat kell rendeznie, az sem hagyható válasz nélkül, hogy egész kulturális iparágak lehetetlenülnek el azáltal, hogy olyan illegális fájlcserélő rendszerek juttatják el a közönséghez a zenét és a filmet, amelyeknek nyereségeiből, óriási bevételeiből az arra érdemesek semmilyen módon nem részesülnek.

Nem állhat a kormány olyan állásponton, amely ugyan üdvözli azt, hogy egyre több kulturális javat fogyasztunk hétköznapjainkban, de nem segítjük, hogy a jogosultak ebből a sikerből megfelelően részesüljenek. A megoldás kétirányú kell hogy legyen, ezt tükrözi a jelen módosítás. A magáncélú másolás szabad felhasználását egyes szélsőséges esetekben ki kell zárni, ilyen a szándékos fájlcserélés. Ezt jelenti a magáncélú másolás jogszerű forrásra korlátozása, amely összhangban áll a nemzetközi és közösségi jogi normákkal is.

Ugyanakkor a jóhiszemű fogyasztókra ésszerűtlen és betarthatatlan kötelezettségeket róni nem lehet, tehát a szigorítás ellenére a magáncélú másolatkészítés szabad felhasználását széles körben fent kell tartani, és a jogosultak számára, szintén a nemzetközi és a közösségi jogi normákkal összhangban, ezen jogszerű felhasználások után más módon kell ellentételezést biztosítani. Ennek tesz eleget az üreshordozó-díj megfizetésére vonatkozó kötelezettség. Ezt a jogintézményt, szintén hatástanulmányokra támaszkodva, jelenleg nem indokolt megváltoztatni, kizárólag büntetőjogi támogatását kell megerősíteni, amelyet a Btk. szintén önök előtt fekvő javaslata teljesít.

Ez a megközelítés, amit a jogrendben kívánunk tükröztetni, miszerint csak a szabad felhasználás alá eső cselekményekkel kieső díj kompenzációját célzó üreshordozó-díj megfizetésének elmulasztását, de soha nem magát a magáncélú másolást szankcionálhatja büntetőjogi tényállás, megfelel az arányosság általános követelményeinek, és illeszkedik a kormány által elfogadott, hamisítás elleni nemzeti stratégia alapvető célkitűzéseihez is.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem önöket, hogy az elhangzottak alapján a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok állásfoglalásának ismertetése következik 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló T/6374. számú törvényjavaslatot bizottságunk megtárgyalta, és a bizottsági ülésen az államtitkár úr által elmondottak kapcsán ellenvélemény nem fogalmazódott meg, észrevételeket tett a bizottság, illetve hozzászólás született.

Ennek kapcsán egyetlenegy dologra térnék ki, ami várható a törvény vitája kapcsán. Ez a nyilvános haszonkölcsönzésre vonatkozó egyes rendelkezéseket módosítaná a tekintetben, hogy nyilvánvalóan örvendetes, hogy a haszonkölcsönzési irányelvnek megfelel Magyarország, amennyiben reményeink szerint ezt a törvényjavaslatot elfogadja, de a javaslat szerint amellett, hogy az állam nyilvánvalóan átvállalja ennek az egyszeri díjnak a fizetését, az erre vonatkozó jogszabályok hatályba léptetése mellett fontos lenne, hogy ezt a díjat a szerzők, a jogosultak már 2010. január 1-jétől megkapják.

Nyilvánvalóan erre részletesebben nem térnék ki, hiszen módosító indítványok már érkeztek, fognak is még, tehát a részletes vitában erről még tudunk a továbbiakban beszélni. Ezt csak azért tettem az asztalra itt a bizottsági vélemény kapcsán, hiszen azt gondolom, hogy erre hozzászólások fognak érkezni már az általános vitában is.

Azzal együtt, hogy még egyszer mondom, ellenvélemény a bizottsági ülésen nem fogalmazódott meg, semmilyen érv nem hangzott el a módosítás ellen, mégsem egyhangúan döntött a bizottságunk, hanem 16 igen szavazattal, 13 tartózkodás mellett a tárgysorozatba-vételt és az általános vitára való alkalmasságot is támogatta a bizottság.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Mohácsi József képviselő úrnak, a sport- és turisztikai bizottság előadójának.

MOHÁCSI JÓZSEF, a sport- és turisztikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A sport- és turisztikai bizottság október 14-én tárgyalta a törvényjavaslatot, és mint Avarkeszi Dezső államtitkár úr említette, ez a törvényjavaslat egy közepes terjedelmű módosítása a szerzői jogi törvénynek, ami alapvetően három pillérre épül. Az első a közös jogkezelés egyes kérdéseinek átalakítása, így különös figyelmet lehet szentelni a díjszabás jóváhagyásának, illetve az állami felügyeleti rend átalakulásának.

A másik rész a nyilvános haszonkölcsönzési jog EU-s jogharmonizációja, amelynek eredményeként az irodalmi zeneművek nyilvános haszonkölcsönzése vagy egyszerűbben szólva, könyvtári kölcsönzése után a szerzők számára jogdíj fog járni a jövőben. Tekintettel arra, hogy ma a könyvtárlátogató közönség jó része egyetemistákból és nyugdíjasokból áll, ezért a kormányzat nem vállalja azt, hogy az olvasókra hárítsa ennek a jogdíjnak a megfizetési kötelezettségét, így a kulturális kormányzat költségvetéséből kerül majd ez kifizetésre a jogosultak számára. Egyébként pedig egy újonnan felállítandó közös jogkezelő szervezeten keresztül fogják folyósítani ezt a díjat.

(10.30)

A harmadik rész az úgynevezett árva művekre vonatkozik. Árva műnek azokat a műveket tekintjük, amelyek szerzői jogi oltalom alatt állnak, de nem ismerjük, vagy nem találjuk szerzőjüket, ebből fakadóan pedig jogszerűen nem lehet őket felhasználni, hiszen a szerzői művek felhasználásához engedély szükséges. Hogy ezt az engedélyezést legalábbis a jóhiszemű felhasználók esetében pótolni lehessen, új engedélyezési rendszer kerül bevezetésre. Az engedélyeket ezeknek a műveknek a tekintetében a Szabadalmi Hivatal fogja adni egy speciális eljárás keretében. Abban az esetben pedig, ha akár az engedély időtartama alatt, akár azt követően egy meghatározott ideig ismertté válna a szerző, illetve más jogosult, az érdekek kiegyensúlyozott figyelembevételére alkalmas rendet állapít meg a tervezet. Ezen három pilléren kívül a szerzői jogi törvény módosítása kisebb terjedelmű módosításokat is tartalmaz.

A sport- és turisztikai bizottság, mint az előttem szóló képviselőtársam is említette, 9 igen szavazat és 7 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta. Kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot támogassák szavazataikkal. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15 perces időkeretben; elsőként Tellér Gyula képviselő úrnak, Fidesz.

TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A szerzői jogról szóló törvényhez benyújtott módosító törvényjavaslat igen szerteágazó, a másolási jogsértések szankcionálásától kezdve egészen a haszonkölcsönzésen át vagy éppen a tarifamegállapítás szervezeti kereteiig sok mindent módosít. Én most a harmadiknak megnevezett kérdéssel szeretnék foglalkozni, miután úgy gondolom, hogy ez a súlyponti kérdése az egész törvénymódosításnak. Azt gondolom, hogy a szerzői jog jogosultja, a felhasználó és az állam között a tarifamegállapítás tekintetében egy klasszikus tripartit viszony áll fenn. Ez a tripartit viszony erősen analóg azzal a másik tripartit viszonnyal, ami a munkás, a munkáltató és a kettőjük alkuját felügyelő állam között van.

A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a tripartit viszonyban a tőke van az erő pozíciójában, tehát a tőkés vállalkozó, a foglalkoztatott, a munkás pedig gyenge pozícióban van. Ugyanez a helyzet a szerzőijog-tulajdonosokkal kapcsolatban, leszámítva azt a néhány vagy legalábbis erősen kisebbségben lévő szerzőijog-tulajdonost, akik nagyon keresett műveket alkottak, ezért jó alkupozícióban vannak. Egyébként a szerzőijog-tulajdonosok is gyenge helyzetben vannak ebben az alkuban. Ahogyan két évszázad munkaharcai a munkás-munkáltató viszonyban igyekeztek kiegyenlíteni a munkás hátrányát, és nagyjából egyenlő pozíciót létrehozni, azt gondolom, a szerzői jog lépései is voltaképpen ilyen irányú előrehaladást tettek. A jelenleg hatályos szerzői jog pillanatnyilag olyan állapotot rögzít, ahol a szerzőijog-tulajdonosok pozíciója bizonyos tekintetben ki van egyenlítve a tőketulajdonosok, illetve a tőkés vállalkozók szempontjaival szemben.

Nyilvánvaló, hogy ahol technikailag lehetséges, ma is egyéni alkuk állnak fenn a felhasználó és a jogtulajdonos között, ahol azonban ez technikailag nem lehetséges, ott közös jogkezelő intézmények álltak fel. Ezek egyesületi formában működnek, és valójában nem egyszerűen csak a jogdíjak begyűjtői és újraosztói, hanem ők kötik meg a szerződést, és érdekvédelmi munkát is végeznek, érdekvédelmi szervként is működnek. Ráadásul a tarifamegállapításban döntő szerepük van. Természetesen a hatályos törvény szerint is a tarifamegállapításban nem diktátum jön létre a közös jogkezelő szervezetek részéről, hanem beszámítják valamilyen módon a felhasználói érdekeket, és a végén az általuk megnevezett tarifákat miniszter hagyja jóvá vagy utasítja el, és akkor az alkufolyamat megismétlődik. Az erőkiegyenlítés bizonyos alkotói területeken, ráadásul ezek a legszélesebbek, ténylegesen létrejött.

Mi a helyzet a törvényjavaslattal, ami előttünk van? A nagy kérdés az, hogy ha egyszer létrejött ez a bizonyos erőegyensúly, akkor mit módosít a jelenlegi törvényjavaslat. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatban két nagyon figyelemre méltó és fontos változás van, amelyeket tekintetbe kell venni. Az egyik az, hogy ez a javaslat a Szabadalmi Hivatalt kvázi hatósági helyzetbe hozza. A közös jogkezelő szervezetek felügyeletét, nyilvántartásba-vételét a Szabadalmi Hivatalra ruházza át a törvényjavaslat. A Szabadalmi Hivatal mérlegeli, hogy vajon léteznek-e, megvannak-e azok a feltételek, amelyek a bejegyzéshez szükségesek. A bejegyzéskor gyakorlatilag bekéri a bejegyzendő közös jogkezelő szervezetek teljes adattárát, ugyanakkor valamilyen, általam rejtélyesnek tartott okból egy saját önkéntes műnyilvántartó munkát végez, egy saját önkéntes műnyilvántartást hoz létre, amelyért díjat szed.

Azonkívül a Szerzői Jogvédő Hivatal súlyát növeli, hogy az a bizonyos szerzői jogi szakértői testület mellette működik. Jó lenne pontosan tudnunk, hogy mit jelent a "mellette" szó. Valószínűleg azt jelenti, hogy rendszeres munkakapcsolat és személyi kapcsolat van a Szerzői Jogvédő Hivatal és a jogi szakértői testület között, esetleg ez a bizonyos szerzői jogi szakértői testület segít a Szerzői Jogvédő Hivatalnak előkészíteni azokat az előterjesztéseket, amelyeket a felügyeletet gyakorló miniszternek kell küldeni. Vagy pedig szervezi, illetve meghatározza azokat az egyeztetési eljárásokat, az egyeztetési eljárások szabályait, amelyek egyet nem értés esetén a szerzői jog tulajdonosa, illetve a közös jogkezelő szervezet és a felhasználó között jönnek létre. Tehát ezek a testületek is igen nagy hatalommal és befolyással rendelkeznek az alkufolyamat fölött.

Nagy kérdés ebben a folyamatban, hogy vajon hogy kerül ide a Szabadalmi Hivatal. A Szabadalmi Hivatal egy kitűnő hivatal, ahogy információim mondják, ez a kitűnő hivatal azonban eredendően iparjogvédelmi kérdésekkel és védjegykérdésekkel foglalkozott, és alapvetően a hivatal működésében az a szellemitulajdonias szemlélet uralkodott, amelyik azokat az alkotásokat, amelyeket iparjogvédelem alá vett, szellemi tulajdonnak tekintette, a tulajdon mindenféle sajátosságával együtt, egyebek között az elidegeníthetőség sajátosságával is. Nagy kérdés, hogy miért éppen a Szabadalmi Hivatal kapja ezt a sajátos hatósági funkciót a közös jogkezelő szervezetek fölött.

(10.40)

Ráadásul a törvényjavaslat alapján a Szabadalmi Hivatal a közös jogkezelők nemzetközi kapcsolatait is az ellenőrzése alá vonja, egyetértésével készülnek az előterjesztések a miniszter számára. Szinte nincsen a szerzői jogban olyan vertikálisan mozgó információhatás, utasítás, előírás, amelyikbe a Szabadalmi Hivatal valamilyen módon, akár mint előterjesztő, akár mint tanácsadó, akár mint egyetértési joggal felruházott szervezet ne lépne bele.

Ami a tarifamegállapítást illeti, az a helyzet, hogy ha már itt a tripartit viszonynak az egyes szereplőit nézzük, a Szabadalmi Hivatal, tetszik, nem tetszik, mindig is az ipar képviselője volt, ha úgy tetszik, a tőke érdekeit szolgálta vagy a tőke érdekeit képviselte. Eléggé meglepő, hogy most egy operettnek vagy egy filmnek a készítői egy ilyen szervezet, ilyen szervezeti előzményekkel rendelkező és kvázi hatósági jogosítványokkal felruházott szervezet keretei közé kell hogy beilleszkedjenek.

A törvényjavaslatban azt, hogy itt a tőkeérdek az eddigieknél erősebb képviseletet kap, az is mutatja, hogy a jelentős felhasználó formális szabályozást is kap. A jelentős felhasználó fogalmát világosan meghatározzák, és megnövekszik a szerepük az egész egyeztetési folyamatban. Azt mondhatja valaki, hogy ez tévedés, amit én mondok, szó sincs ilyesmiről, szó sincs arról, hogy a tőkeoldal súlya növekednék, szó sincs arról, hogy az eddig is a tőkeoldalt képviselő Szabadalmi Hivatal a tőkeérdek alapján módosítaná vagy befolyásolná a lehetőségek szerint ezeket a folyamatokat. Én erre a következőt mondom: elhinném, hogyha a törvény mellé volna mellékelve egy olyan hatástanulmány, amelyik az eddigi tarifamegosztásokról, illetve tarifamegállapításokról és most a törvénymódosítás alapján várható tarifamegállapításokról egy világos, táblázatszerű adatsort közölne. Ilyen hatástanulmány azonban, annak ellenére, hogy ezt, az ilyennek a készítését a jogalkotásról szóló törvény előírja, ilyen hatástanulmány a törvény mellett nincsen.

Az a helyzet, hogy a tőkeérdek felé való elmozdulásnak nemcsak a tarifamegállapításban megállapítható súlyeltolódás a jele, hanem valami mélyebb folyamat is. Ez a mélyebb folyamat talán úgy jellemezhető, hogy a szerzői jog alá tartozó és egyébként szellemi tulajdont is jelentő vagy képviselő művek és alkotások a személyiségijogias jellegük rovására inkább a tulajdonjogias oldaluk alapján szerepelnek és határozódnak meg. Ez azért nagyon súlyos dolog, mert egy folyamatnak a közepén tartunk. Ez a módosítás vagy ez a javaslat is, amiről tárgyalunk, egy folyamat részét képezi, és ennek a folyamatnak ez jól megállapítható jellegzetessége, tehát hogy a szerzői jognak a személyiségi joghoz kapcsolódó, tehát a személyiségijogias oldalát igyekszik elhallgatni, és a tulajdonjogias oldalát hangsúlyozni, s ezzel, kvázi az iparjogvédelem alá tartozó műveket és a szerzői jog alá tartozó műveket a szellemi tulajdon fogalma alá bevonva, a kettő közötti gyökeres és lényeges különbséget elmosni. Én nem akarok itt ad hominem érvelni, de az államtitkár úr, aki az előterjesztője ennek a törvényjavaslatnak, az első szava az volt, hogy szellemi tulajdon, nem az, hogy személyiségi jog és a személyiségi joghoz kapcsolódó viszonyok.

Ennek következtében a hatástanulmány nélkül nem tudjuk igazán megmondani, hogy ezek a folyamatok csakugyan abba az irányba vezetnek-e, mint amit én itt elmondtam, vagy pedig csak egy tökéletesebb megoldásai valamilyen tárgyalási technikának. Az államtitkár úr arra hivatkozik, hogy a felmerült egyedi problémák vezettek a tárgyalási keretek módosításához, vagy voltak olyan jelzések, amelyek idevezettek, de hogy ezek pontosan mik voltak, aminek alapján mi is el tudnánk dönteni, hogy csakugyan aránytalanságok vannak a jelenlegi rendszerben, és azt csakugyan úgy kell kijavítani, mint ahogyan ez a törvényjavaslat teszi, ezt megítélni nem tudjuk.

Azt gondolom, hogy ezek a fogalmi csúszások, amelyek a személyiségijogias oldal felől a tulajdonjogias oldal felé tolják az egész probléma kezelését, ez is azt mutatja, hogy itt az elidegeníthetőség és mögötte a tőkeérdek az, amely az egész folyamatot meghatározza. Ennek következtében a Fidesz a törvényjavaslatot nem tudja támogatni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, KDNP.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az alkotmányügyi bizottságban történtekről való tájékoztatás szó szerint megfelel a valóságnak, az ellenzék ott a bizottsági ülésen nem fogalmazott meg kifogásokat - ez nem azt jelenti, hogy egyetértünk a törvényjavaslattal. Annál is inkább, mert a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága tárgyában született határozathozatal is kimutatta, hogy a 13 ellenzéki képviselő tartózkodott a szavazás során. Ennek az indokát megpróbálom összefoglalni, anélkül, hogy részletekbe mennék, elmondanám a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának az álláspontját.

Az általános vitára való alkalmasság vizsgálatánál egy lényeges kérdés, hogy a törvényjavaslat előterjesztése időszerű-e. Itt az első kérdés, amire mi azt mondjuk, hogy nem, és rendkívül elhibázott időpontban kerül a tisztelt Ház elé. A tisztelt Ház mai napirendjének következő témája lesz a polgári törvénykönyv általános vitájának folytatása. E törvényjavaslat vitája már megkezdődött, és ott megfogalmaztuk azt a kereszténydemokrata álláspontot, amely szerint a polgári jog részének tekintjük mint személyiségi jogot a szellemi alkotások jogát is.

Összecseng álláspontom az előttem felszólalt Tellér Gyula fideszes képviselőtársam álláspontjával, és hogyha ezt a tézist elfogadjuk, akkor azért mondom, hogy nem időszerű ennek a törvényjavaslatnak a jelenlegi vitája, mert a polgári törvénykönyv igen messze van még a végkifejlettől, és mi azt várjuk, hogy a szerzői jognak az alappilléreit is a polgári törvénykönyv, a majdan elfogadásra kerülő polgári törvénykönyv tartalmazza. Ezt követően kerülhet sor a polgári törvénykönyv hatályba léptetésével kapcsolatos egyéb jogszabályok meghozatalára. Ez az, amit az időszerűséggel kapcsolatban szeretnék elmondani.

Maga az expozé is azt tartalmazta, hogy tulajdonképpen semmi olyan sürgető kérdés nem merült fel, amely indokolta volna ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését. Nagyon furcsa a közös jogkezelők működési rendjével kapcsolatos csomagnál az az álláspontunk szerint teljesen indokolatlan és az expozé által sem alátámasztott módosítás, hogy az egész felügyeletet, az állami felügyeletet most ezzel a törvényjavaslattal ki kívánják venni a kultúráért felelős miniszter hatásköréből, és át akarják tenni az igazságügyi és rendészeti miniszter felügyelete alá.

(10.50)

Mélyebbre mennék: Tellér Gyula képviselő úr feszegette azt a kérdést, hogy kerül be az egész csomagba a Szabadalmi Hivatal. Nos, a Szabadalmi Hivatal, amelyik iparjogvédelemmel foglalkozott klasszikusan, és a műszaki újszerűség, a műszaki újdonság volt tevékenységének az alapja, egy huszáros fordulattal pár évvel ezelőtt kapta meg hatáskörébe a szerzői jogot is, ami álláspontom szerint már akkor is téves döntés volt, s most a hatáskörök megerősítése pedig ennek a téves döntésnek a továbbfolytatása, sőt felnagyítása lenne.

Amikor az expozéban a díjmegállapítással kapcsolatos eljárásról beszélt az államtitkár úr, akkor kihangsúlyozta, hogy a felhasználók érdekeit is figyelembe kell venni, mert a felhasználók a kultúra területén az infrastruktúra biztosításával a magyar kultúráért a legtöbbet teszik. Ebben igazat adok neki, csak akkor kérdezem, miért vesszük ki a kulturális miniszter kezéből ezt az anyagot, ha a kultúráért felelős felhasználókat nem a kulturális miniszter fogja irányítani, és az állami ellenőrzést nem ő fogja elvégezni. Maga az expozé se tudta megmagyarázni ennek a váltásnak a lényegét. Ezt a váltást semmilyen körülmények között nem tudjuk támogatni. Ennek megfelelően a szükséges módosító indítványokat be is adtuk, helyesebben: most adja le a frakciónk, de erre nem kívánok kitérni, ezt természetesen majd a törvényjavaslat részletes vitájánál fogjuk kihangsúlyozni.

Ahogy államtitkár úr csomagokra bontotta expozéjában a törvényjavaslatot, én is igyekszem ezt a rendet tartani. A könyvtári kölcsönzéssel kapcsolatban a törvényjavaslat azt helyezte kilátásba, hogy 2011. január 1-jétől lesz csak ilyen támogatása a szerzői jog tulajdonosainak. Örömmel hallottam a bizottsági véleményt ismertető képviselőtársamtól, hogy van olyan módosítás, amely szerint ez előbbre kerülne. Hozzáteszem, hogy tegnap a Parlamenti naplóban kifogásoltam és nevesítettem is, milyen furcsa az, hogy a mai kormány adományokat helyez kilátásba egy jövendő kormány pénztárcájának a terhére. No, ezzel a kérdéssel már nem kívánok foglalkozni. Remélem, hogy a 2010. január 1-jére vonatkozó módosító indítványt a Ház elfogadja, és akkor ez a probléma megoldódik.

Foglalkozni kell viszont az úgynevezett árva művekkel kapcsolatos kérdéskörrel. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a Magyar Köztársaság úttörőmunkát végez, mert sehol Európában ilyenfajta szabályozás nem létezik. Ezt mi vezetjük be először. Én ennek a bevezetésével rendkívül óvatos lennék, mert lazaságra, visszaélésre és igen sok később jelentkező problémára ad lehetőséget az, ha a pillanatnyilag ismeretlen helyen tartózkodó vagy a felhasználó által megkeresni nem kívánt szellemi alkotás jogtulajdonosa háta mögött valaki engedélyeket ad és különböző megállapodásokat köt. Rettenetesen veszélyes terület; óva intem a kormányzatot ennek az árvaellátásnak a bevezetésétől.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek azok a lényeges kérdések, amelyekre való tekintettel azt mondjuk, hogy a törvényjavaslatot jelen formájában semmilyen körülmények között nem tudjuk támogatni. Igyekszünk módosító indítványokkal javítani rajta, és ha ezeket a kormányoldal elfogadja, és megfelelő módon sikerül ezt az előterjesztett törvényjavaslatot javítani, akkor készek lennénk annak támogatására. Ez azonban jelen pillanatban nem áll módunkban.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Balsai István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fölösleges ismétlések elkerülése végett csak röviden utalok mindarra, amit egyrészt a frakciónk nevében elsőként felszólaló Tellér képviselőtársam és az imént a KDNP részéről Rubovszky György képviselő úr elmondott.

A legsúlyosabb problémának mi is azt látjuk generálisan, amit az előttem felszólaló érintett, hogy abban a helyzetben, amikor - bár nem akartuk, hogy tovább folytassák a polgári törvénykönyv általános vitájának a tárgyalását, mégis - sor kerül a polgári törvénykönyv vitájára, és ha így megy tovább, és a parlament öt frakciója nem következetes - mint ahogy tegnap sem volt az, a múlt héten még igen - abban, hogy nem kívánja a polgári törvénykönyv elfogadását, tehát vitájának a lezárását abban a formában, ahogy az most elénk lett terjesztve, akkor előáll az a helyzet, hogy el lesz fogadva egy általunk nem támogatott polgári törvénykönyv - remélhetőleg addig nem lép hatályba, amíg nincs megfelelő többségünk annak megváltoztatására -, ugyanakkor tárgyalunk a Ptk.-ba szorosan illeszkedő olyan szerzői jogi tárgyú mélyreható törvénymódosításról, amely néhány évvel ezelőtt született meg, és ezek szerint azóta problémákat jelentő és a polgári törvénykönyvből kikezelt formájú önálló részterületét képezi a civilisztikának.

Tisztelt Országgyűlés! Ezzel semmiképpen nem érthetünk egyet, és osztjuk a több mint tíz éven keresztül működő polgári jogi kodifikációs bizottságnak és a bizottság elnökének a gondolatait - Vékás Lajos professzor úrra gondolunk -, aki úgy gondolta - lehet, hogy ezért számított eretneknek, és ezért vették ki kezéből a végső változat kidolgozásának a feladatát -, hogy mindenképpen a polgári törvénykönyvben kell szabályozni azt az elvet, amely még a jelenleg hatályos polgári törvénykönyv korábbi hatálya alatt fennállott, amely egyenesen megtiltja azt a gyakorlatot, ami immár tíz év óta fennáll, hogy egy jogalkalmazó szerv, a Magyar Szabadalmi Hivatal egyúttal jogszabályt is előkészítsen, és lényegében a kormány nevében előterjesszen. A Magyar Köztársaság jogállami intézményei közül sehol nem fordul elő, hogy a jogalkalmazó hatóság, közigazgatási szerv, hivatal - vagy hívjuk bárminek - végezze el a saját képmására formált olyan jelentős jogszabályszerkesztést és -előterjesztést, mint a szellemi alkotások joga, ami az újabb elnevezés szerint most már szerzői jognak minősül. Ez az alapvető kifogásunk önmagában elfogadhatatlanná teszi a jelenlegi, ily módon nem is időszerű javaslatot, ami a szerzői jogról szóló hatályos, 1999-ben elfogadott és később hatályba lépett jogszabály módosítását jelenti.

Ahogy már elhangzott, a módosítás elsősorban azért időszerű a kormány, pontosabban, a kormány mögött álló Szabadalmi Hivatal szerint, mert az Európai Unió irányelveivel és az Európai Bíróság esetjogi gyakorlatával nem kompatibilis, és elsősorban a közös jogkezelés tárgyában kell változtatni. Igen ám, de ezt a változtatást úgy csinálja meg a jelenlegi javaslat, hogy lényegében nem változtat.

(11.00)

Tehát az a nem meglévő összhang, amely az Európai Unió alapelveire, a szolgáltatások szabad mozgására és a letelepedés szabadságára vonatkozó kifogást illeti - és amely miatt Magyarországgal szemben is, másokkal szemben is a luxemburgi bíróság előtt, a Bizottság kezdeményezésére eljárás folyik -, nos ebben, bár aktuális lenne valamilyen közös álláspont kialakítása azon túlmenően, hogy a javaslat felemlíti ennek a ténynek a meglétét, valójában ugyanolyan, végeredményben változatlan: a közös jogkezelés területén nem végzi el azt a megkívánt európai elvárást, amely tehát magával vonta az eljárást. Ha nem várt esetben az az eset következik be, hogy a luxemburgi bíróság a Bizottságnak ad igazat - az Európai Bizottságnak -, és Magyarországot elmarasztalják, akkor egy most tárgyalt törvényjavaslat viszonylag rövid időn belüli újabb átgondolására, újragondolására lesz szükség.

Ezt azért mondom, mert tudom, hogy a tisztelt képviselőtársaim nem ezt tartják a legfontosabb kérdésnek, és ezzel igazuk is van, de azért mégsem járható út az a magyar jogalkotásban, hogy úgy vagyunk tagjai az Európai Uniónak, hogy mégsem vesszük tudomásul, vagy nem várjuk meg azon a fontos területen - a szellemi alkotások, jogi szabályozását értem ez alatt - a döntést, hanem megyünk a magunk jó régi - nem akarok az elmúlt rendszer jogrendszerére hivatkozni - kitaposott útján, és megint csak egy monopolhelyzetben lévő Szabadalmi Hivatal érdekeinek megfelelően szabályozunk.

Itt már elmondták - távollétemben is hallottam -, hogy szakmailag és úgy általában az ügyet érintőleg évszázados történetet, a területet illető jogi fejlődést illetően teljesen érthetetlen és indokolatlan, hogy miközben a törvény biztosítja az értékeket és a szabályozás tekintetében a művelődésért és kultúráért felelős miniszter valamilyen jogosítványát, az egész ügyet kiveszi és áttelepíti az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és miniszter felügyelete és kompetenciája alá.

Nem akarok itt kitérni arra, hogy miért nem értünk egyet ezzel a kormányzati szerkezetbeosztással, amelyet az Alkotmánybíróság előtt is megtámadtunk. Hát, lassan őrölnek az Alkotmánybíróság malmai, két és fél év még ehhez kevés volt, hogy elbírálják, de lassan majd módunkban áll ezt megváltoztatni Alkotmánybíróság nélkül is - úgy gondolom -, de ebben az aktuális kérdésben, tehát hogy a Kulturális Minisztérium 50-60 éves szakmai felügyeleti jogát egy teljesen más területet jelentő és másfajta elveket érvényesítő miniszter és minisztérium apparátusa alá helyezték, semmiképpen nem helyeselhető. Egyetértek az előttem felszólaló Rubovszky képviselő úrnak ezzel kapcsolatos fejtegetésével.

Itt szó esett, többen is, államtitkár úr is fontosnak tartotta a haszonkölcsönzési jog, tehát az eddig nem létező, a közkönyvtárakban és máshol hozzáférésre kerülő és a szerzői jog védelme alá tartozó művek használatáért, kölcsönbevételéért, elolvasásáért s a többi valamilyen, a szerzőket illető díjazás, honorárium kérdésének az ügye. Ez szintén az Európai Bíróság ezzel kapcsolatos döntésének a következménye. Egyet is lehetne érteni tulajdonképpen ezzel, hogyha a szerzők egyébként nem teljesen minden szempontból kielégítő jogi helyzetét kicsit javítja, kicsit honorálja. Azt azonban, ahogy ez itt elhangzott, semmiképpen sem tudjuk elfogadni, hogy ezt a nem tudom, milyen becslések alapján 200-300 millió forintnak becsült... - nem tudjuk, ez miért ennyi, mert mint mindig, ez esetben is hiányzik egy olyan hatástanulmány, ami ezt alátámasztaná - nos, semmiképpen nem támogatjuk azt, hogy majd egy másik kormány nyakába varrják ezt. Ezért még a 2010. januári hatálybalépést is kicsit későinek tartjuk. Ha egyszer a törvény hatályba lép, akkor szerintünk ez együttesen kell hogy megtörténjék.

Nagyon egyetértek, végezetül néhány gondolat erejéig kitérek az előttem felszólaló Rubovszky képviselő úrnak arra a fejtegetésére, ami az úgynevezett árva művekre vonatkozik. Miről is van szó? Az expozéban, ha jól emlékszem rá, mert még azt végighallgattam, tulajdonképpen az államtitkár úr - a 70 éves védelem alatt álló, és ismeretlen vagy felderíthetetlen, vagy a történelem és egyéb vihar miatt nem ismert szerzők műveiről van szó - filmbeli példákat mondott, ha jól értettem. Tehát ez már önmagában egy nagyon szűk terület, hiszen a '40-es években gyártott magyar vagy nem is tudom, milyen jelzővel illethető, tehát mondjuk, szerzők szerint magyar, hazai alkotások repríze. Tudom, hogy van egy televíziós csatorna, amely előszeretettel - nyilván ingyen és mindenféle jogot figyelmen kívül hagyva - vetíti ezeket a filmeket. De valójában nagyon nehezen tudom elképzelni azt - egyetértve Rubovszky képviselő úrral -, hogy a valódi szellemi alkotások tekintetében, tehát könyvek, zeneművek, klasszikus, a műfaji kategóriában árva lenne egy mű, amelyet egyébként annak tartalmára tekintettel sokszor és sokadszor kívánnak kiadni, és ily módon közkinccsé tenni anélkül, hogy a szerzőt fel tudnák deríteni.

Véleményem szerint ennek az intézménynek az elvi megteremtését ugyan lehet üdvözölni, de ahogy ez elhangzott már, ismételten a Magyar Szabadalmi Hivatal diszkrecionális jogkörévé kívánja tenni a jogszabály azt, hogy tovább erősítse ennek a hivatalnak a szerepét.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Összegezve tehát, ahogy ez már elhangzott részünkről, mi sem tudjuk a jelenlegi formájában elfogadni a javaslatot, és amennyiben a kilátásba helyezett módosító indítványok elfogadásra kerülnek, akkor ezt az álláspontunkat lehet, hogy felül fogjuk vizsgálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban jelentkezett képviselők sora véget ért. Felszólalásra jelentkezett a helyszínen Varga László, az MSZP képviselője. Öné a szó 15 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Eredetileg nem terveztem hozzászólást a bizottsági ajánláson kívül, de egy-két dologra - azt gondolom - feltétlenül reagálni kell, ami elhangzott a teremben. Először is nagyon örülök annak, hogy végre elindult egy vita erről, egy intenzív kommunikáció pártok, pártok szakértői között az adott témáról. Szerencsésebbnek tartottam volna, hogyha már a bizottsági ülésen elkezdjük ezt a folyamatot, de valamiért ez most így alakult.

Elhangzott többek szájából az, hogy Ptk.-t szeretne elfogadni az Országgyűlés, és kodifikációs problémák vannak, merthogy ezt az adott témakört miért nem a Ptk.-n belül szabályozzuk, és hogy Vékás Lajos professzor úr több mint tízéves folyamat keretében készíti elő az új Ptk.-t. Ha több mint tízéves ez a folyamat, akkor csak az asztalra tenném azt a költői kérdést, hogy akkor '99-ben egyébként egy korábbi, még a Horn-kormány idején elfogadott kormányrendelet jogalkotói munkáját folytatva a Fidesz-kormány miért fogadta el szintén egy önálló jogszabályban a szerzői jogról szóló törvényt. Azt gondolom, akkor ezen a folyamaton már akkor el kellett volna gondolkodni.

Egyébként, amennyire én látom ezt az európai és nemzetközi gyakorlatban, azért a legtöbb helyen önálló jogszabályban szabályozzák a szerzői joggal kapcsolatos egyes tételeket, illetve a szellemi alkotások jogával kapcsolatos egyes tételeket. Úgyhogy azt gondolom, ez önmagában azért elég sovány kifogás lehet, csakúgy, mint a Szabadalmi Hivatal túlhatalmának ilyetén való kidomborítása. Hiszen azért az igazságügyi miniszter ott van ennek a folyamatnak a végén. Tehát a kormány egyik minisztere ott van ennek a folyamatnak a végén. Tulajdonképpen a Szabadalmi Hivatal egyfajta egyeztető eljárást bonyolít le, és a határidők és minden egyéb garanciális szabály azért az előterjesztés alapján lehetővé teszi minden jelentős felhasználónak, érdekeltnek, hogy elmondja a véleményét ebben a tekintetben.

(11.10)

Három csoportra bontotta a többség a jogszabályt, illetve az előterjesztést. Én alapvetően azért kétfelé bontanám. Az egyik: a közös jogkezelést végző szervezetek tekintetében nyilvánvalóan gyakorlati tapasztalatok, az elmúlt időszak, elmúlt évek tapasztalatainak beépítése történik meg a törvényjavaslat szerint. A másik két tekintetben pedig a haszonkölcsönzési irányelv, illetve a digitális ajánlás és sok minden más európai uniós irányelvnek a beépítése zajlik a hazai jogba. Tehát a másik csoportot, azt gondolom, mérlegelhetjük, nyilván majd a részletes vitában elvitatkozhatunk egymás módosító javaslatairól, de azért azt gondolom, abban nem lehet köztünk vita, hogy ha az Európai Unió elvár tőlünk egyfajta jogharmonizációt, akkor ha ez megtörténik, ez nyilvánvalóan nem lehet egy felesleges dolog vagy felesleges kérdés.

Nem hangzott el a vitában, de tudható azért, hogy a kormány ezt már régóta igyekezne előterjeszteni. Várható volt a tavaszi ülésszakra való beterjesztése ennek a törvényjavaslatnak. Nyilvánvalóan az európai uniós elvárásoknak való megfelelés és a hazai szakmai érdekeknek, szakmai elvárásoknak való megfelelés optimumát igyekezett úgymond a kormány megtalálni. Úgy érzem, hogy ez tavaszra még nem sikerült. Jogos észrevételek érkeztek például a Magyar Zenei Tanácstól, amely testület véleménye hozzám is eljutott. Ezeket a szakmai észrevételeket a kormány az előkészítés során beépítette a törvényjavaslatba, ez alapján azt gondolom, hogy a közös jogkezelést végző szervezetek jogi szabályozása, eljárási rendje, azzal kapcsolatos jogorvoslati kérdések kapcsán egyfajta optimum született. Nyilván nem lehet minden érdeknek teljesen megfelelni, de azért az világosan látszik, és ez viszont már elhangzott több fórumon, hogy az előzetes egyeztetés során szakmai észrevétel, hiányérzet nem volt ebben a tekintetben. Úgyhogy a közös jogkezelést végző szervezetek tekintetében ennyit tennék hozzá, annyival persze, hogy a szocialista frakció nevében szocialista képviselőtársaimmal is már adtunk le a vonatkozó részekkel kapcsolatos eljárásjogi, illetve hiánypótló módosító indítványokat, amelyek még jobbá tehetik a szabályozást.

A nyilvános haszonkölcsönzés kapcsán hangzott el több esetben, nem is értettem pontosan, hogy igazából most minek kellene megfelelni, hogy egyrészről ugye, nyilvánvalóan minél hamarabb fizessük ki azt a díjat a szerzőknek, ami egy európai uniós irányelv szerint jogosan megilleti őket, másrészről meg ne most tárgyaljuk ezt a törvényt, ne fogadjuk el, mert egyébként meg majd, amikor egyszer a Ptk.-t tárgyalja az Országgyűlés - önök szerint remélhetőleg minél később akkor ezek szerint -, akkor majd beépíthetők oda ezek a rendelkezések. Tehát szerintem azt el kellene dönteni, hogy azt a fajta jogosultságát elismerjük-e a szerzőknek, hogy a nyilvános haszonkölcsönzés után őket díj illeti meg. Szerintem érdemes az irányelv szerint elismerni ezt a kérdést, és ha ezt elismertük, akkor utána meg érdemes üdvözölni a kormánynak azt a szándékát, hogy ezt a fajta díjigényt - mivel aránytalanul korlátozná például a könyvtárakban a kultúrához való hozzáférést - az állam térítse meg, állítsa be költségvetésébe.

Szerintem ez üdvözlendő dolog, és üdvözlendő volna az, hogy ez minél hamarabb történjen meg. A mi javaslatunk szerint, amely módosító javaslattal éltünk a kormány előterjesztése irányában, amennyiben ez a felkészülés - nyilván itt adatbázisokat kell frissíteni, összehangolni, felállítani - a 2009-es évben megvalósítható, akkor ezt a fajta díjat tulajdonképpen a szerzők irányában már a 2010-es évtől kívánatos lenne az állami költségvetésből téríteni. Még egyszer mondom, ez a felhasználókat nem érintené, hiszen ilyen módon az elfogadandó indítvány szerint ezt az állam átvállalná. De persze a módosító indítványokról majd a részletes vitában fogunk beszélni.

Az árva művek kapcsán vetődött még föl sok kérdés, aminek nyilvánvalóan nem a Szociális Minisztériummal van összefüggése, hogy finoman mondjam. Ez egy olyan kifejezés, ami arra vonatkozik, hogy olyan alkotásokról van szó, amelyeknek a jogosultjai úgymond ismeretlenek vagy ismeretlen helyen tartózkodnak. Elhangzott az, hogy hosszú a védelmi idő, ez a 70 év, és ha visszaszámoljuk ezeket az évtizedeket a magyar történelemben, akkor igen viharos időszakok is voltak ebben. Nyilván történelmi okokból sokan lehetnek, akik ismeretlen helyen tartózkodhatnak vagy ismeretlenek. No pláne, ha jogutódjaik vannak, azok már nehezen követhetők.

Ezeknek a műveknek a felhasználását és a jogszerű felhasználását biztosítani kell. Igaz, hogy úttörő munka ez a munka, de azt gondolom, hogy kellő garanciákat tartalmaz a törvénymódosítás ebben a tekintetben, és kellő garanciákat tartalmaz arra is, hogy úgymond, ha előkerül a jogosult, akkor ez a fajta joga feléled, és nyilván nem vitatva az előző időszak felhasználásának jogszerűségét, a következő időszakra akár meg is tilthatja a felhasználást, de nyilvánvalóan díjigény illeti meg a teljes felhasználási időszakra is.

Összességében véve azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslat beterjesztése abszolút indokolt. Ugyan a közös jogkezelő szervezetek szabályozásának körét alapvetően nem bolygatja meg, de egyértelműsít és pontosít. Én azt gondolom, hogy az optimumot próbálta sokféle érdek és elvárás között megtalálni. Olyan nyilvánvalóan jelentős hagyományokkal bíró és különösen ezen a téren jelentős hagyományokkal bíró európai uniós tagországok folytatnak hasonló folyamatot az ő törvényhozásukban, mint például Hollandia és Csehország. Tehát azt gondolom, hogy nem egyedülálló folyamat azért, amit mi folytatunk ebben a tekintetben, és más országok is gondolkoznak a saját jogszabályaikban, kultúrájukban meglévő hagyományokat összehangolni az európai uniós elvárásokkal.

Azt gondolom, az, hogy nem tavasszal jött be a jogszabály, sokat javított ezen a helyzeten. Mindenféle szakmai észrevétel, így a Zenei Tanács észrevétele is beépíthető volt, és még egyszer mondanám, hogy a szakmai szervezetek, bármennyire is hangzottak el itt problémák a Szabadalmi Hivatal belépése, vagyis szerepének erősödése kapcsán, elfogadhatónak tartották ezt a fajta szerepet.

Összességében véve, nyilvánvalóan jómagam is jegyzek pár módosító indítványt Hajdu Attila képviselőtársammal, ezt a részletes vitában ismertetni fogjuk. A szándékunk nyilvánvalóan az, hogy jobbá tegyük az előterjesztést. Az előterjesztésre azonban szükség van a hazai tapasztalatok és az Európai Unió elvárásai miatt, úgyhogy javaslom az Országgyűlésnek, hogy részletes vita után majd a zárószavazáson fogadjuk el ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Rubovszky György, a KDNP képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Varga képviselő úr ellentmondást vélt felfedezni azon ellenzéki előadásból, hogy a polgári törvénykönyv hatálybalépését, vagyis elfogadását be szeretnénk várni, illetve mi később akarunk pénzt adni a haszonkölcsön jogosítottjainak.

Tisztelt Képviselő Úr! E törvényjavaslat előterjesztése szerint a haszonkölcsön jogosultjai 2011-ben kapnak először pénzt. Én bízom abban, hogy az Országgyűlés 2011 előtt el fogja tudni dönteni, hogy a polgári törvénykönyv terén mégis milyen álláspontra helyezkedik. Nincs semmi ellentmondás. Itt gyakorlatilag arról szól a történet, hogy a képviselő úr most megpróbált egy olyan ellentmondást az ellenzék nyakába varrni, amit a kormány követett el; adok is valamit, de nem adok semmit: kilátásba helyezem, hogy majd kapnak díjat. Nem hiszem el, hogy a felkészülés ilyen hosszú idő, ez kizárólag pénzkérdés! A kormány nem adja most oda azt a pénzt, ami minden további nélkül egyszerűen kiszámítható és kifizethető lenne.

(11.20)

Nem adja pénz hiányában, és egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy azzal ismeri el, hogy jár, hogy majd egy jövendő kormány zsebében kurkászik, és egy jövendő kormánynak ír elő kötelezettséget. Tehát a mi előadásunkban semmi ellentmondás nincs. A 2010-es dátum is elegendő ahhoz, hogy a polgári törvénykönyv körüli vita végre nyugvópontra keveredjen.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Varga László, az MSZP képviselője.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen Rubovszky képviselőtársamnak, akinek nagy tisztelője vagyok. Nagyon örülök annak a megnyilatkozásának, hogy ezek szerint 2010-ben várható a következő országgyűlési választás, hiszen azután állhat fel egy új kormány. Ezt én is így gondolom.

Mindent egybevetve azonban úgy gondolom, hogy ha a módosító indítványunkat elfogadja az Országgyűlés, akkor már 2010. január 1-jétől megilleti ez a díj a szerzőket. Azt gondolom, hogy mivel ez 250-270 millió forint környékére becsült összeg - ez már a médiában is többször elhangzott -, ennek a megfizetése január 1-jétől komoly dolog lehet a szerzők részéről. Persze, ez a probléma sem volt az asztalon. Hozzá kell tennem, hogy erről sem láttam tömegével napirend előtti felszólalásokat vagy adott esetben azonnali kérdéseket az illetékes miniszternek címezve. Azt gondolom tehát, hogy ezt a problémát is a kormány tette az asztalra.

Úgyhogy, ha tényleg segíteni akarunk ennek a megoldásában, akkor a módosító indítványok elfogadása után azzal segítünk a legtöbbet, ha elfogadjuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy látom, hogy nincs több felszólalási igény a monitoromon. Már jelezte államtitkár úr, hogy szeretne válaszolni a vitában elhangzottakra, úgyhogy meg is adom neki a szót, természetesen. Avarkeszi Dezső államtitkár úr, parancsoljon, öné a szó.

DR. AVARKESZI DEZSŐ, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy nagyon tartalmas és érdemi vita folyt a benyújtott törvényjavaslatról. Örülünk, hogy itt legalább meghallhattuk az érveket, ellenérveket, nem úgy, mint a bizottságban. Ezt nem kritikaként akarom mondani, valóban annak örülök, hogy ez itt elhangzott. Van olyan kiindulási alap, amiből kiindulva érdemes tárgyalnunk, megnézni, hogy milyen módosító indítványokat fognak képviselőtársaim benyújtani. Eddig szinte kizárólag kormánypárti képviselők nyújtottak be módosító indítványt, egy kivétellel; egy olyan módosító indítvány van előttünk, amit ellenzéki képviselő nyújtott be, egy viszonylag kis terjedelmű módosítást.

Természetesen meg fogjuk vizsgálni ezeket a módosító indítványokat, hogy mi az, ami támogatható közülük és mi nem. Azt hiszem, hogy a kormány nevében mondhatom, hogy abszolút nyitottak vagyunk abban, hogy valóban egy jó törvény szülessen.

A vita néhány elemére szeretnék kitérni, szeretnék válaszolni néhány elhangzott felvetésre. Az egyik az, hogy szükséges-e egyáltalán ez a módosítás, időszerű-e ez a módosítás. Meggyőződésem szerint szükséges és időszerű is, elsősorban az uniós joganyaggal és elvekkel való összhang megteremtése érdekében, mint ahogy az expozéban is utaltam erre, illetve több hozzászólásban is történt erre utalás. Részben a nyilvános haszonkölcsönzés szabályainak az európai uniós joghoz való igazítása érdekében, e szabályok megteremtése érdekében hozzá kellett nyúlnunk a joganyaghoz. De a másik ilyen szempont az Európai Uniónak azon törekvése, hogy az európai kulturális értékeket, javakat minél jobban meg tudjuk őrizni, és itt többen említették az Európai Bizottság által kezdeményezett törekvéset, ami az árvajogokra vonatkozik és nem az árvaellátásra. Gondolom, véletlenül hangzott csak el ez a kifejezés. Ennek is eleget kívántunk tenni.

Ugyanakkor az elmúlt időszakban több nagyon fontos olyan anyag került a kormány elé, olyan tudományos kutatások, amelyek szintén azt szorgalmazták, hogy bizonyos területeken változtassunk. Említeném csak a Tudományos Akadémia segítségét is a törvényjavaslat előkészítése során. Talán a legnagyobb kifogás az állami szervek munkamegosztásában bekövetkező változtatások miatt hangzott el, részben a Szabadalmi Hivatal feladatainak növekedése, illetve ilyen jellegű feladatainak megteremtődése miatt, másrészt pedig a minisztériumok közötti munkamegosztás kérdésében.

Úgy gondolom, hogy a szellemi alkotások joga területén a Szabadalmi Hivatalt tapasztalatai mindenképpen predesztinálják arra, hogy ezt a feladatot is jó színvonalon el tudja látni. Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy például a díjszabások kérdésében nem önkényesen járhat el a Szabadalmi Hivatal, illetve a minisztérium, hiszen a díjszabások kézhezvételét követően haladéktalanul véleményt kell kérnie részben a jelentős felhasználóktól, másrészt a felhasználók érdek-képviseleti szervezeteitől, de a kultúráért felelős minisztertől, az informatikáért felelős minisztertől is, és e vélemények alapján döntheti el azt, hogy milyen előterjesztést tesz a igazságügyért felelős miniszter számára jóváhagyás céljából. Tehát egy viszonylag széles körű vélemény alapján alakulhat ki csak ez az előterjesztés.

Az pedig a Magyar Országgyűlésnek a rendszerváltás óta folytatott szinte teljesen töretlen gyakorlata - talán csak az utóbbi hónapokban történt ebben bicsaklás -, hogy a mindenkori kormányoknak adatik meg az a lehetőség, hogy azt a döntést meghozzák, hogy a különböző tárcák milyen feladatokat lássanak el, a kormányzati feladatokat milyen szervezetben kívánják a továbbiakban végrehajtani. Erre az esetek többségében a mindenkori ellenzék is igennel szokott szavazni. Tisztelettel kérem, hogy ettől a hagyománytól ne térjünk el.

Még egyszer szeretném megerősíteni azt, hogy a benyújtott módosító indítványokat az igazságügyi tárca, illetve a kormány alaposan meg fogja vizsgálni, és minden jó javaslatra a fogadókészségünkről előre is szeretném önöket biztosítani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát ezennel lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és részletes vitára későbbi ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Önök a törvényjavaslatot T/5949. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/5949/1-7. számokon kapták kézhez. Természetesen mindannyian megismerhették az Országgyűlés honlapján is.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak fogom megadni a szót 15 perces időkeretben. Tájékozatom önöket, hogy írásban kilenc képviselő jelezte felszólalási igényét. A sorban első Frankné Kovács Szilvia, az MSZP képviselő asszonya. Öné a szó, képviselő asszony, parancsoljon!