A felszólalás szövege:

HENDE CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye a 2. cikk (1) bekezdésében kinyilvánítja, hogy a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson jogosultak választójogukat gyakorolni.

A választójog az egyik legfontosabb állampolgári jog, hiszen egy politikai közösség, egy állam csak akkor lehet hosszú távon életképes, ha a polgárok magukénak érzik a törvényeket, és aktív polgárai az adott államnak. Ennek pedig nemcsak az a feltétele, hogy részt vegyenek a törvényhozás működésében, hanem az is, hogy képesek legyenek jó döntéseket hozni.

Tisztelt Ház! Soha ekkora nemzetközi érdeklődés nem övezte a magyar országgyűlési választásokat, mint idén, 2022-ben. Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon a Magyarország körül külföldről és belföldről együttesen és szinergikusan keltett hisztéria mekkora szerepet játszott mindebben, de tény, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet vizsgálóbizottsága 45 országból 312 megfigyelőt delegált. Végül e szervezet kijelentette, hogy a választás demokratikus volt, megfelelő jogi körülmények között zajlott, a választás megszervezésével és technikai lebonyolításával kapcsolatban is mindent szabályosnak talált.

Ezek után felvetődik az emberben a kérdés, még rátekintve arra a tényre is, hogy soha még ennyi megfigyelő nem volt, külföldi megfigyelő, akik mindenhova rátekintéssel és bejárással bírtak, és a saját jelentésük szerint munkájukban senki nem gátolta őket, mindent megvizsgáltak, és mindent helyesnek találtak. Soha nem volt még arra példa, hogy az ellenzéki pártok igen nagy számban delegáltak Budapestről  vidéki szervezeteik gyengesége miatt  vidéki szavazókörökbe megfigyelőket.

Mérő László, a nagyszerű matematikus és ismert ellenzéki aktivista maga is ilyen megfigyelő volt. Az én választókerületemben például Falus Ferenc  az azóta elhunyt volt országos tiszti főorvos  volt fél éjszaka kénytelen kedves feleségével együtt számlálni a szavazatokat. Szóval, Mérő László is kijelentette, hogy ha jól meggondolja, akkor egészen biztos abban, hogy ha ők nincsenek ott, akkor is ugyanaz az eredmény született volna. Tehát a nemzetközi megfigyelőkkel teljes mértékben egybehangzott az ellenzéki, Budapestről delegált, vidékre ejtőernyőztetett szavazatszámláló bizottsági tagok megállapítása.

Nálam, Szombathelyen, az én választókerületemben egyébként két EBESZ-megfigyelő működött, egy nagyon szimpatikus, idősebb holland úr és egy még annál is szimpatikusabb fiatal cseh hölgy, akik valóban fáradhatatlanul járták a kampányirodákat és a kampányeseményeket, mindenütt ott voltak, mindent megfigyeltek. Én nagyon nagy nyitottsággal fogadtam őket a többi kollégával együtt, hiszen semmi sem megnyugtatóbb, mint amikor a ránk szórt csalási vádakkal szemben elfogulatlan, pártatlan külföldi megfigyelők állapítják meg, hogy bizony-bizony minden a törvénynek megfelelően zajlott.

Ezért is olyan meglepő, hogy az egyik ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció politikusai rendre azt mantrázzák, hogy törvénytelen a kormány. Ebben benne van persze az az állítás is, hogy maga a választás is törvénytelen kellett hogy legyen, hiszen a parlament választotta meg a kormányt, a kormány csak úgy lehet törvénytelen, hogyha a parlament is törvénytelen módon jött létre.

Még egy tényt szeretnék idecitálni. Tehát soha nem volt még ennyi megfigyelő, soha nem volt még ilyen sok megfigyelő, és soha még nem volt ilyen kevés panasz a választási eredmények megállapításával vagy a választási eljárással kapcsolatban. Tehát akkor, amikor maga a választás zajlott, egyrészt árgus szemekkel figyelték a nemzetközi megfigyelők, figyelték az ellenzéki pártok Budapestről vidékre delegált megfigyelői a szavazatszámlálást és az egész eljárást, és mindezt olyan mértékben találták rendben lévőnek, hogy soha még a demokrácia története során ilyen kevés jogorvoslati kérelmet nem terjesztettek elő. Tessék ezt akkor most összevetni azzal az állítással, hogy törvénytelen a kormány, és törvénytelen a parlament, és probléma volt a választáson! Hát, miért nem akkor tetszettek szólni, kérem szépen?

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De ha ezt így gondolják, akkor persze felvetődik az is, hogy rendkívüli mértékben következetlen az álláspontjuk, mert egy törvénytelen parlamentben ugyan hogy lehet részt venni. Hát, akkor miért tetszenek itt ülni? Akkor miért veszik fel a képviselői tiszteletdíjat? Nyilvánvaló, hogy ez a törvénytelen kormányozás csak egy ilyen politikai termék. Ezt mantrázzák, hátha egyszer majd foganatja lesz, de a valóságban önök sem gondolják komolyan, mert ha komolyan gondolnák, akkor a DK szellemi holdudvarának bal szélén helyet foglaló Bauer Tamás mint szellemi fárosz iránymutatását követnék, és bojkottálnák a parlament működését, bojkottálnák a tisztségviselést, és bojkottálnák a működést.

Ezt azonban nem teszik, hanem szórják a rágalmat, hogy úgy mondjam, folyamatosan a kormányra, csak az a baj, hogy mandinerből önökre is visszahullik, mert ha észleltek valamilyen problémát a választással kapcsolatban, miért nem tettek panaszt. Miért nem fordultak a bírósághoz, kérem szépen? Nyilvánvalóan azért, mert ezt a jelzőt kitalálták, azt hitték, hogy ez majd segít önöknek kitörni, abból a kátyúból kikecmeregni, ahova április 3-án kerültek, de rossz hírem van, a jelek szerint a kormány törvénytelenezése nem segít önökön. A legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy nemhogy új szavazókat nem szereztek, tisztelt Ház, hanem megtartani sem tudták az április 3-án még megvolt szavazóikat.

(20.00)

Ezért a 4. §-sal kezdtem én a hozzászólásomat, amely a megfigyelők jogosultságait szabályozza, és gyakorlatilag a jövőre nézve is teljes szabadságot ad. Tessenek idecsődíteni bárkit, bármennyi megfigyelőt, mi örülünk neki, mert mindez minket erősít  tetszik érteni? A negyedik kétharmad után mondom ezt az igen tisztelt DK-s képviselőtársnak, aki ma nyilván reagál minderre.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat, összhangban azzal az állásponttal, amit a Nemzeti Választási Iroda elnöke itt az alakuló ülésen a beszámolójában kifejtett, és amit részletesen idézett már államtitkár úr, viszonylag kisebb jelentőségű  hát, persze a választójogban minden részletszabály nagy jelentőségű, hiszen az egyik legkényesebb része az alkotmányos berendezkedésnek, az alkotmányjognak a választási joganyag , de mégis azt kell mondanunk, hogy túlnyomórészt technikai jellegű módosításokat tartalmaz. Ennek az az egyszerű oka, hogy az élet mindig hoz elő új problémákat. Soha nem volt még olyan, hogy egy országos népszavazást és egy országgyűlési választást egy időben bonyolítottunk le, és ez óhatatlanul számos olyan kérdést hozott a felszínre, amelyeknek a megoldása összhangban a választási szervekkel, a kormány mint előterjesztő szerint is fontos, és nekünk mint országgyűlési képviselőknek, az a kötelességünk, hogy megvizsgálva ezeket a pontosító, cizelláló értelmező szabályokat, segítsünk a joganyag tökéletesítésében.

Mégis van egy olyan szabály, amivel kapcsolatban hosszasabban szeretnék szólni. Ugye, emlékeznek rá, hogy Marosvásárhely közelében találtak feltűnően érdekesen, provokatív módon elhelyezett, félig megsemmisült levélszavazatokat, amelyek meg voltak égetve, de csak annyira, hogy jól lehessen azért látni, hogy abban a zsákban bizony kizárólag az ellenzéki pártokra leadott levélszavazatok voltak, mert hát így lehetett azt a látszatot kelteni, hogy valakik összegyűjtötték  ki tudja, milyen módon, mert hát ez egy nagy kérdés, hogy lezárt borítékból hogyan nyerték volna ki ezeket  az ellenzékre leadott szavazatokat, és azt megsemmisítve megakadályozták, hogy az beszámolódjon a választási végeredménybe. Érdekes, hogy igen hasonló jelenség volt megfigyelhető négy évvel ezelőtt is, ugyanígy találtak levélszavazatokat, érdekes módon a mostani feltalálási helynek a közvetlen közelében. Annak, aki elárulja majd, hogy vajon melyik közismert, szélsőliberális, baloldali újságírónőnek a lakásához van közel mind a két helyszín, annak majd egy üveg jó bort szívesen biztosítok.

Nos, teljesen világos, hogy ez egy provokáció volt, arra igyekeztek felhasználni azonnal, egy emberként ráugorva a témára az ellenzéki pártok, hogy az összes, határon túl leadott levélszavazat megsemmisítését követeljék.

Nyilvánvaló, a Választási Bizottság megkísérelte tisztázni a tényállást, nagyon sokan, többek között Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is elmondta ezzel kapcsolatos álláspontját. Elég volt a tényeket egymás mellé rakni, hogy a durva, aljas csalási kísérlet és provokáció lelepleződjék. Tehát sajnos a Kúria két döntésében is megállapította, hogy a magyar választási szerveknek, így az Országos Választási Bizottságnak sincs hatásköre a Románia területén elkövetett, a választás rendjét sérteni látszó cselekmény, rendellenesség kivizsgálására. Így tehát soha nem fogjuk megtudni, hogy ki égette meg ezeket a szavazólapokat, hogyan szerezte be, és milyen szándékkal helyezte el, mert hiányzott az a szabály, ami most bekerül a törvényjavaslat és a törvénynek is egyben az 1. §-ába, amikor is azt mondja, hogy e törvényt kell alkalmazni Magyarországon és Magyarország területén kívül. Tehát a jogalkalmazásnak a területi hatályát tulajdonképpen a Föld bármely pontjára kiterjeszti, és az a rossz hírem van annak a személynek vagy azoknak a személyeknek a számára, akik esetleg harmadjára is megpróbálnák, netán pont megint ugyanazon a környéken, ugyanolyan módon a választási csalás látszatát kelteni, és elhitelteleníteni a határon túli magyarok szavazatait és annak megsemmisítését kérni, hogy nem fog immár menni, mert a magyar szerveknek és a magyar bíróságoknak meglesz a lehetősége az ilyen törekvések kivizsgálására.

Én egyébként megértem, hogy nagyon-nagyon fájdalmas a DK-nak, az MSZP-nek és a kapcsolt részeiknek az a választási eredmény, amely az elcsatolt területeken élő magyar állampolgárok levélben leadott szavazataiban megnyilvánul. De kérem, hogy ne a tükörre haragudjanak, gondoljanak vissza 2004. december 5-ére, és tudják, a székelyeket különösebben nem érdekli az, hogy hol, milyen zsákban milyen lapokat tetszik találni. A lényeg az (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az idő lejártát)  köszönöm szépen a figyelmeztetést, elnök úr , hogy ők tudják, hová kell tenni a voksot.

Államtitkár úr ismertette a törvényjavaslat többi rendelkezését, én azokra nem akarok kitérni, de amit elmondtam vezérszónoklatként, azt fontosnak tartottam közölni. Támogatom a törvényjavaslatot, és kérem, hogy az Országgyűlés is támogassa. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

HENDE CSABA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztésünk az úgynevezett emléktörvények nem túl hosszú sorába illeszkedik. Kiemelkedő jelentőségű eseményeket, mozzanatokat, pillanatokat szoktunk, szokott a magyar Országgyűlés már több évszázadra visszanyúlóan emléktörvényekben rögzíteni és a megemlékezését és a tiszteletét ilyenformán leróni.

A törvényjavaslat nagyon rövid, mindössze két érdemi szakaszból és egy hatályba léptető szakaszból áll. Az 1. §-ban kimondja, hogy „Az Országgyűlés az 1222. évi Aranybulla emlékét és a magyar nemzet szellemi öröksége részeként annak jelentőségét törvényben örökíti meg.” A 2. §-ban kifejti, hogy „Az Országgyűlés április 24. napját az Aranybulla Napjává nyilvánítja.” Április 24e Szent György napja, és a hagyomány és a kollektív emlékezet szerint ezen a napon került kibocsátásra az az aranypecséttel, függőpecséttel ellátott bulla, vagyis királyi rendelet, mai szóval törvény  hiszen akkor még nem volt Országgyűlés, a királyok alkották a törvényeket , amely döntő jelentőségű alkotmányos önazonosságunk tekintetében.

Engedjék meg, hogy röviden idézzek az ez év október 5-én ebben a házban, a Felsőházi teremben tartott nagyszerű konferencián dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke által elmondott nagyszerű előadásból, tényleg csak röviden. Tehát idézem: „A magyar Aranybullát Európa első szabadságlevelei között tartjuk számon mint a társadalmi szerződések korabeli kifejeződését. Az Aranybulla egyszersmind a magyar történeti alkotmány egyik kezdeti és legfontosabb dokumentuma. Forrása annak a történeti alkotmánynak, amely az elmúlt évszázadok során organikusan fejlődött, és amelynek egy következő, a jelenben nemzetünk életét meghatározó másik szegletköve Magyarország Alaptörvénye, amely  idézet  ’jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.’” Ezek a mondatok határozzák meg tulajdonképpen az alkotmányos önazonosság lényegét: az a keret, az a forma, amelyben élni szeretnénk  mondja az Alaptörvény, tehát ahogy magunkat elhelyezzük a világban, ahogy magunkat látjuk a körülöttünk élőkkel való kapcsolatban, és ahogy olyan közviszonyokra vágyunk, amelyekben komfortosan, jól szoktuk érezni magunkat immár ezer éve itt a Kárpát-medencében.

Elmondja aztán azt is az Alkotmánybíróság elnöke, és ez rámutat az Aranybulla és az egész történeti alkotmány napjainkban is élő és hatályos voltára és jelentőségére, tehát azt mondja az Alkotmánybíróság elnöke: „Amikor 2011-ben hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, az egyik legtöbbet vitatott rendelkezés az R) cikk volt, amely szerint  idézet  ’az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.’” Adott esetben tehát az Aranybulla rendelkezései ma is a jogértelmezés zsinórmértékéül szolgálhatnak. Ennek rendkívül nagy jelentősége van, e felismerésnek köszönhető az a heves vita, amely annak idején az Alaptörvény vitája során, mintegy tíz évvel ezelőtt az R) cikkely körül folyt.

Miért fontos, hogy ragaszkodjunk alkotmányos önazonosságunkhoz? Erre pedig azt mondja az Alkotmánybíróság elnöke, idézem: „Ma, amikor mind társadalmi, mind alkotmányjogi dimenzióban minden relativizálódik, fontos, hogy megőrizzük identitásunk alapjait, hogy jogi kultúránk ne válhasson gyökér nélkülivé. Az Aranybulla a magyar alkotmányosság fejlődésének kezdőpontja, amely önmagában is jelkép, annak jelképe, hogy a közhatalom gyakorlása nem lehet korlátok nélküli, hogy a fennálló társadalmi rendet védelmezni kell, s a hatalom gyakorlóinak mindenkor el kell számolniuk a nemzet felé, a nemzet azonban önmaga kell hogy döntsön saját sorsa felől.” Ez az a szilárd meggyőződés, amely a Szent István-i államalapítás óta, végig az ezer év alatt meghatározta viharos évszázadaink küzdelmeit.

Engedjék meg, hogy most magát az Aranybullát szólítsam. Sokat beszélünk róla, de talán túl keveset olvassuk, úgy vagyunk vele, mint Szent István király intelmeivel, azt sem árt akár napi rendszerességgel, mint a Bibliát, forgatni. Engedjék meg, hogy rámutassak az Aranybulla egyes pontjainak, a 31 pont közül néhánynak a felidézésével, hogy mennyire korszerű, mennyire aktuális és mennyire irányadó a mai napig, és mennyire egybevág a mi alkotmányos identitásunkkal, azzal a jogi kerettel, amelyben jól érezzük magunkat, az Aranybulla, ez az idén 800 éves csodálatos dokumentum.

II. Endre király már a bevezető részben kétszer hivatkozik a legfontosabb dologra, a Szent István király által elrendelt szabadságokról beszél, és kijelenti később, hogy országunk lakóinak azt a szabadságot engedélyezzük, amit a szent király adott. Tehát világosan leszögezi, félreérthetetlenül, hogy a Szent István-i alapokra építkezik. Ez az a gondolat, amely az elmúlt ezer évben, akkor, amikor a magyar érdek kormányozta ezt az országot, és nem külső erők befolyása érvényesült, minden esetben a szilárd szegletkő volt.

(10.50)

Minden esetben az a sziklára épülő ház képe jut eszünkbe a Bibliából, amely minden viharnak képes ellenállni. Hiszen ne feledjük el, hogy alig 19 évvel az Aranybulla kibocsátása után jött a tatár veszedelem, és mégis az Aranybullában foglalt és a Szent István király által kiadott törvényekben, a Szent László törvényeiben és Kálmán törvényeiben foglalt alapokon újra tudott épülni és még erősebbé tudott válni a magyar állam.

Mik ezek a szabadságok? Mi a legfontosabb ebben a dokumentumban? A 2. pontban a király kijelenti: azt is akarjuk, hogy sem mi, sem utódaink soha ne vessenek fogságra vagy bántalmazzanak szervienseket, hacsak korábban nem idézték meg és bírósági eljárásban nem marasztalták el őket. Ez egy döntő jelentőségű pont. Ez tökéletesen megegyezik az akkori idő egyik legfejlettebb államának, Angliának a Magna Chartájával, melyet néhány évvel korábban, 1215-ben bocsátottak ki. Ez a szabadságelvonás és a bármifajta szankcióval való sújtás tilalma bírói eljárás nélkül.

Ugyanígy a törvény előtti egyenlőség nagyon fontos jogelvét fejezi ki a 8. pont, amikor azt mondja, hogy a nádor különbségtétel nélkül ítéljen országunk összes lakója felett. Tehát mindenkire azonos a törvény, és azonos mércével mér az igazságszolgáltatás.

S végül ugyanebbe a körbe tartozik a 28. pont is, amely kijelenti, hogy amennyiben valakit bírósági eljárásban elmarasztaltak volna, a hatalmasok közül senki se védelmezhesse meg. Tehát senkit nem lehet letartóztatni bírói ítélet nélkül, mindenkire ugyanaz a törvény érvényes, de akit elítéltek, azt senki nem védheti meg a hátrányos jogkövetkezményektől. Ez egy olyan, máig érvényes fontos zsinórmérték, amelyet követnünk kell.

Nagyon fontos a hadviselésre vonatkozó pont, a 7. Ez így szól: ha pedig a király az országon kívülre szándékozna hadat vezetni, a szervienseknek ne kelljen vele menniük, hacsak nem az ő pénzén, és visszatértét követően hadbírságot ne szedjen tőlük. Ha azonban ezzel szemben hadsereg törne az országra, egyetemlegesen mindnyájan menni tartozzanak. Ugye, milyen ismerős ez az 1848-as 12 pontból is? Az idegen katonákat vigyék el tőlünk, a magyar katonákat meg hozzák haza. És ha ellenség törne ránk, akkor mindnyájan kötelesek vagyunk a honvédelmi kötelezettség alapján a hazánkat megvédeni. Egy ma is élő, érvényes jogelvről kell beszélnünk itt is.

Aztán ott van a 30. pont, amely kimondja, hogy a nádoron, a bánon, valamint a király és a királyné udvarispánján kívül két méltósága senkinek ne legyen. Tehát az álláshalmozás és az összeférhetetlenség fontosságát és annak első szabályozását megtaláljuk az Aranybullában.

Végül  és már tényleg rövid leszek  a leggyakrabban idézett pont a 31., az utolsó pont, amely az ellenállási jogot tartalmazza. A korban egészen meglepő módon korlátozza önmagát a szuverén, az abszolút hatalommal rendelkező uralkodó, a magyar király, amikor azt mondja: elrendeljük azt is, hogy ha mi vagy utódaink közül valaki ezen rendelkezésünknek bármikor ellen szándékozna szegülni  mármint az Aranybullában foglalt rendelkezéseknek , egyrészt a mostani és a jövőbeni püspökök, másrészt a többi jobbágyok és az ország nemesei összességükben és egyenként oklevelünk felhatalmazása alapján bármiféle hűtlenség szégyenbélyege nélkül szabadon rendelkezzenek a velünk és utódainkkal szembeni ellenállás és ellenszegülés felhatalmazásával. Ez az a gondolat, amely végigkíséri szabadságküzdelmeinket is, de megjelenik és alapjává válik a ’48-as szabadságharc leverése utáni passzív rezisztenciának, az egészen a kiegyezésig tartó ellenállásnak, amely végül elvezetett a sok jót, sok áldást, aztán később sok rosszat hozó kiegyezésig.

Mindezeket az illusztrációkat azért hoztam, hogy mindenkit biztassak arra, hogy vegye kézbe és olvassa el az Aranybullát. Én ezt Szovák Kornél fordításában a Rubicon című kitűnő folyóirat ez évi 6. számából idéztem.

Tisztelt Országgyűlés! Azt kérem tehát, hogy felismerve az Aranybulla, a 800 éve kibocsátott Aranybulla döntő jelentőségét a magyar állam és a magyar nemzet megmaradásában  ami sajnos nem esik egybe , támogassa ezt az előterjesztést, és iktassa törvénybe az Aranybulla emlékét, és minden év április 24-ét tegye az Aranybulla napjává. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HENDE CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném köszönetemet kifejezni, hogy itt ma a Házban valamennyi felszólaló a támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot, és érezhető volt a közös nemzeti büszkeségünk azon tény fölött, hogy óriások vállán állunk, és ez kötelezettséget szab mindnyájunknak arra, hogy e történelmi falak között méltóak legyünk a nagy elődökhöz.

Ami pedig a vita itt-ott kissé elkalandozó és áthallásos részeit illeti, azt kell mondjam, hogy az Aranybulla ismét bizonyította, hogy korokon átívelő, ma is aktuális üzenetekkel rendelkezik, amelyek megfelelő alkalmazása ugyancsak a mi feladatunk.

Még egyszer köszönöm, hogy ilyen aktívan részt vettek ebben a vitában. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

HENDE CSABA (Fidesz): Előterjesztőként szeretnék majd.

HENDE CSABA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Rendkívül nagy örömömre szolgál, hogy teljes egyetértés övezte a törvényjavaslatunkat a vita során, és bizony átsütött ezen a vitán az a jogosan érzett nemzeti büszkeség, amelyet a fölött a vitathatatlan történelmi tény fölött érzünk, hogy ezelőtt éppen 800 esztendővel Magyarország, az akkori magyar állam a jogállamiság és az alkotmányosság egy olyan minőségi szintjére lépett, amely az akkori Európa egyik legélenjáróbb országává tette a mi hazánkat. Ebből a szempontból különösen jó erre visszagondolni, amikor manapság sokan és sokszor leckéztetik Magyarországot jogállamisági kérdésekben, köztük olyan államok is, amelyek adott esetben az Aranybulla kibocsátását követően mintegy 700 esztendővel  nem 200, hanem 700 esztendővel  jöttek létre, de ezt csak zárójelben mondom.

Nagyon fontosnak érzem, hogy ezentúl minden esztendőben módunk lesz megemlékezni április 24-én, Szent György napján, ami amúgy is a tavasz, az újrakezdés napja, az Aranybulla megszületéséről annak kihirdetésének történeti hagyományban meghatározott napján.

Még egyszer köszönöm minden frakció és minden felszólaló képviselő támogatását, és kérem, hogy a holnapi zárószavazáson szíveskedjenek támogatni egyhangúlag a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)