Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Hát, azt hiszem, hogy ha néhány generáció múlva visszanézné valaki ezt a zárszámadási törvényjavaslatot, azt gondolom, hogy roppant módon megdöbbenne. Mert mit látna ebben a zárszámadásban? Hogy Magyarország 2018-as költségvetésében csak a jövőre nem költött, illetve persze, ez így egy kicsit sarkos megfogalmazás, mondjuk úgy, hogy nem költött elégséges módon. Mert mi kapott kevesebb forrást? A környezetvédelem. Mi volt alulfinanszírozott a teljes költségvetésben? Az oktatás és az egészségügy. Most nem fogom megismételni azokat a tételmondatokat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim elmondtak, de azt gondolom, nagyon jól leírja az a példa, amit a képviselőtársaim elmondtak, hogy míg egy Aldiban a pénztáros 300 ezer forint fölött bruttó keresettel tud elhelyezkedni, addig egy pályakezdő pedagógus nettó 135 ezer forintot keres. Azt gondolom, a legnagyobb hibája ennek a költségvetésnek és annak a teljesülésének is, hogy semmit nem tanultak vagy vettek észre abból, hogy ha önök nem biztosítanak kellő mennyiségű forrást, és ezt nem támogatják meg a szükséges döntésekkel a környezetvédelemre, akkor fel fogjuk élni a jövőnket. És nem arról beszélek, hogy a klímaváltozással kapcsolatos feladatainkat nem finanszírozzuk meg, hanem arról beszélek, hogy a klímaváltozástól független módon a környezetvédelem ma Magyarországon nincs kellően finanszírozva. Arról beszélek, hogy az oktatás nincs kellően finanszírozva, és csodálkozunk, hogy nincsenek pedagógusok. Érdemes volna beszélgetniük egy-egy egyetemi tanárral, hogy hogy néznek most ki a jelentkezések a tanári szakokra. Ugyanez a helyzet az egészségüggyel, ahol pontosan látjuk, hogy akadozik a gépezet, akadozik a gépezet, és nem az önök finanszírozása tartja mozgásban ezt a rendszert, hanem a benne dolgozók elhivatottsága.És mégis azt mondom, hogy ezen túlmenően is vannak benne hibák, mert ez a költségvetés nem tudott választ adni gyakorlatilag egyetlenegy olyan kérdésre sem, ami ma a társadalmat kiemelten feszíti. Gondolok itt elsősorban a lakhatási válságra vagy a devizahitelesek helyzetére is. Tudom, tudom, ismerem a dörgést, önök megoldották a devizahitelesek problémáit. Hát akkor, kedves képviselőtársam, mert látom, bólogat, számokat fogok (Dr. Szűcs Lajos: Nem erre! Nem erre bólogattam!), számokat fogok felsorolni. 2018 a családok éve. 2018-ban 3212 kilakoltatást foganatosítottak, de ami még ennél is szörnyűbb, hogy 6 ezer darab kényszer-értékesítés történt.

Ez azt jelenti, hogy ha ez 6 ezer családot érintett, akkor több mint 15 ezer ember került az utcára vagy került ki az otthonából. Tizenötezer ember! Ez egy közepes település mérete ma Magyarországon. Azt gondolom, hogy annak ellenére nem tettek semmit a devizahitel-károsultakért 2018-ban, hogy 2018-as adat szerint 114 ezer jelentős késedelemben levő jelzáloghitel volt. 2018-ban 114 ezer! Azt gondolom, hogy önök elégedettek voltak azzal a megoldással, hogy hozzájutottak kedvezményesen önkormányzati lakásokhoz, amit vagy értékesítettek dupla vagy tripla pénzért, az ön politikai közösségének a tagjai, igen, igen, az ön politikai közösségének a tagjai. Ha gondolja, ülés után elmegyek, és neveket fogok hozzá prezentálni. Na most, ezzel szemben önöknek ezt sikerült csak támogatniuk; igaz, az önkormányzati választások budapesti eredményei meg is adták rá az első körös választ.

Azt gondolom, mindent elmond az önök társadalompolitikájáról, hogy a nyaralást 5 százalékos áfa sújtja ma, az éttermi étkezést 5 százalékos áfa sújtja ma, de ha kenyeret akarok venni, az már 18 százalékos áfateher alatt van, ha répát vagy zöldséget akarok venni, az már 27 százalékos áfateher alatt van. Na, ez az önök társadalomképe, mert a jómódúaknak lesz pénze kifizetni a magas összegű áfát, a kevésbé jómódú pedig majd valahogy megoldja! Én azt gondolom, hogy ez a legnagyobb baj az önök költségvetésével, zárszámadásával, hogy nem a társadalomról, hanem önmagukról szól.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiból.)