Felszólalás adatai

Ha jól értettem a vita menetét és a kormánypárti vezérszónokokat, akkor az államosításra azért van szükség, mert az önkormányzatok mind anyagi, mind szakmai értelemben nem képesek ellátni a feladatukat az oktatásszervezésben. Ez nem állja meg a helyét, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis önök az önkormányzatok terepén a kórházakat, a járóbeteg-ellátást, a szociális intézményeket, a nem önkormányzati világban a köztestületeket, most legújabban a Vöröskeresztet söprik be az államigazgatás alá. Önöknél az állam a hatalom eszköze, ezért tehát az államosítás ebben a tekintetben sem a közoktatás megjavítás szolgálja, hanem pusztán azt, ami önöknek a kormányzati filozófiájuk: a mindenható állam majd gondoskodik mindenről, és persze csak akkor, ha az állam önök.

Azért is vagyok kénytelen ezt mondani, tisztelt képviselőtársaim, mert világosan látszik az, hogy nem tudnak érveket mondani az államosítás oldalán, hiszen nemcsak hogy nem áll majd fel az a mamutintézmény, amely januártól majd próbálja vezényelni a közoktatás ügyét, hanem azokat az érveket sem lehet megalapozottnak tekinteni, amelyek a minőség javulására utalnak. Erről majd a finanszírozás kapcsán szeretnék beszélni.

Azért fontos szót ejteni arról, hogy nincsenek érdemi érvek az államosítás mellett, mert láthatóan önök sem tudják még, hogyan fog működni ez a rendszer. Akkor, amikor érvekre kerül a sor, itt már volt Orwell-idézet néhány, én is hadd idézzek egyet, csak egy másik klasszikusból: önök ezt a klasszikus mondatot veszik elő, hogy a négy láb jó, a két láb rossz. Érveink ugyan nincsenek, de ez jó, mert az önkormányzati világ nem volt jó, pedig az önkormányzatok világában az önkormányzatok megtanultak együtt élni a közoktatás szervezésével. Kaptak szép feladatokat (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Mi az eredménye?), néha szembesültek újakkal is, amikor térségben kellett ezt megoldani, és persze szembesültek rengeteg bajjal, a gyermeklétszám csökkenésével, amiről a fideszes képviselőtársamtól eltérően nem úgy vélekedem, hogy pusztán csak azért csökkent a gyermeklétszám, mert kevesebb gyermek született, hanem mert a közép- és nagyvárosokban az oktatás, a közoktatás más fenntartói szerkezete is megjelent. Ez egy középvárosnál egyharmaddal csökkentette az önkormányzati intézményben tanulók számát. Név és cím a szerkesztőségben, képviselő úr, megmondom, hogy hol és mikor volt ez.

Az önkormányzatok tehát ezt a feladatot megtanulták és tudtak vele élni, ezért tehát az a rendező elv, amely szerint ők ezt nem képesek ellátni, ezért söpörjük be állami irányítás alá, azért nyakatekert, mert ha önök úgy gondolják, hogy ez kellő mértékben finanszírozható, akkor miért nem segítik meg az önkormányzatokat a finanszírozással és a szakmai megtámasztással. Igencsak kézenfekvő lenne azt mondani, hogy ha valóban van rendelkezésre álló pénz, akkor ezt tegyük az önkormányzatokhoz, és csinálják ezt a feladatot úgy, jól, mint ahogy eddig.

A finanszírozás tekintetében pedig én teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondták, hogy az önkormányzatok ilyen vagy olyan, kisebb vagy nagyobb mértékben járultak hozzá az intézmények fenntartásához, a legkevésbé talán a kollégiumi ellátásban, és azt hiszem, hogy lefelé haladva a rendszerben egyre többel. Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, a mostani finanszírozáshoz ez a pénz nincs meg. Ezt önök pontosan olyan jól tudják, mint mi. Ez a pénz hiányzik, ezért a finanszírozás - Pokorni úr szép szavával szólva - lefelé fog nivellálni, és lefelé fog minőséget "teremteni" akkor, amikor majd finanszírozni kell ezeket az intézményeket. De ugyanez a helyzet egyébként a képzés tekintetében is, hiszen látni való, hogy az a mondott nagyon sok, tanárokat képző felsőoktatási intézmény nemhogy kiteljesedne és lehetőségeket kapna, hanem éppen ellenkezőleg, forrásokat vonnak el tőlük és csökkentik a lehetőségeiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miután az oktatásügy természetesen a gyerekért van, de pedagógus nélkül nem létezik, az ő helyzetükről is ejtsünk egy kicsit szót. Akkor, amikor az önök gazdasági minisztere bejelentette, hogy felfüggesztik úgymond a pedagógusok bérfejlesztését jövő év szeptemberétől, akkor, azt hiszem, hogy azt a lehetőséget is eljátszotta, hogy ez bármikor létrejöjjön a belátható jövőben. Tisztelt képviselőtársaim, 758 milliárdról tett említést a vezérszónokuk akkor, amikor a közoktatás finanszírozásáról volt szó, ez a gazdasági miniszter pont ilyen értékben tett le egy megszorítócsomagot érdekes módon.

(13.50)

Ezért tehát - most nagyon nem akarok durváskodni -, ha a nem egészen átgondolt gazdaságpolitika lyukainak tömködésére lehet 758 milliárdot szánni megszorításból, akkor miért nem abban gondolkodnak, hogy tisztességes finanszírozást teremtsenek a közoktatásnak, normális gazdaságpolitikával természetesen, amely legalább biztosítaná, hogy mondjuk, a közalkalmazotti körben ne az legyen a bérhelyzet, hogy az elmúlt 8 hónapban 3,6 százalékkal bírt növekedni a bruttó bér, miközben 6 százalékkal az infláció. Tehát veszteség éri a pedagógusokat, mert az ő helyzetükben ez rosszabb, nem beszélve a kafetéria lehetőségének elvesztéséről is, ami nettó bércsökkenést fog létrehozni. Ezért tehát a hangzatos szavak mellett nagyon jó lenne, tisztelt képviselőtársaim, hogyha ilyen nagyon prózai ügyekkel foglalkozva próbálnák javítani a közoktatás ügyét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)