Felszólalás adatai

ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azzal kezdeni, hogy nyilvánvaló, egy ilyen javaslatnak akkor van értelme, ha összefüggésben van mindazzal, amit a médiatörvény keretében a magyarországi médiaszabályozás, illetve a közmédiumok működtetése terén, mint intézményrendszer, a benyújtott törvényjavaslatok kialakítottak. Ez az intézményrendszer a törekvését tekintve egyrészt egy konvergens médiahatóság kiépítését szolgálja.

Mit jelent a konvergens médiahatóság? Azt jelenti, hogy egyesül benne két alapvető funkció, nevezetesen a korábbi, nálunk ORTT-ként ismert funkció, ami a média tényleges tartalmi ellenőrzésével, tartalmi szabályozásával foglalkozik. Ez alapvetően normatív kritériumok alapján megítéli, hogy például a médiumok valóban azokat a tartalmakat szolgáltatják-e, amelyeket akár közszolgáltatási, akár más típusú, például frekvenciahasználati szerződésben annak idején vállaltak, és természetesen feladata a médiatörvényben vállalt, a médiatörvényben biztosított különféle ellenőrzési jogosítványok gyakorlása.

A másik oldalról konvergens a médiahatóság abban az értelemben, hogy hozzákerül egy olyan funkció, amit Magyarországon még Nemzeti Hírközlési Hatóságként ismertünk meg. A Nemzeti Hírközlési Hatóság alapvetően bizonyos értelemben részben ugyanezt a szférát a másik oldalról ellenőrzi. Ellenőrzi a frekvenciahasználatot például a más irányú kérdésekben, értelemszerűen ellenőrzi gyakorlatilag az infrastrukturális részét ugyanannak, amit a média tartalomszolgáltatásként biztosít.

A világ nagy része abba az irányba megy, hogy ez a két kérdés összefügg egymással. Azt gondolom, ez abszolút érthető. A konvergens médiahatóságok az utóbbi 10-15 esztendő szabályozási döntései során sorra alakultak ki a tengerentúli országokban. Ebben értelemszerűen különösen élen járt a sok ilyen tekintetben amúgy is úttörő szerepet vállaló Ausztrália, Új-Zéland, de úttörő szerepet vállalt ebben végül Anglia is, hiszen végül ott is elmozdultak egy konvergens médiahatóság irányába, több skandináv ország alakított ki konvergens médiahatóságnak megfelelő rendszert.

(23.10)

Most ez a konvergens médiahatóság a kialakulásával értelemszerűen másféle típusú funkciókat is hoz magával. Míg, mondjuk, az ORTT idején nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy mondjuk egy Országos Rádió és Televízió Testületnek rendeletalkotási jogköre legyen, addig a Nemzeti Hírközlési Hatóság már a működése során is alkotott egyébként normatív értelemben jogszabályokat, amelyeket nem minden alkalommal persze maga a hivatal alkotott meg, van, amikor az azt felügyelő miniszter tette.

De a konvergens médiahatóságok indulásával egyidejűleg elindult az a nemzetközileg is jelentkező trend, ami arról szólt, hogy az Európai Unió sorra alkotta meg azokat az irányelveket, amelyek a hírközlési területre vonatkoztak. Kicsit előrehaladottabb állapotban is volt talán az ezzel kapcsolatos EK-irányelvek rendszere, mint amennyire ez a médiaszabályozás területén van. Ez kialakította azt a rendszert, hogy a 2009-es EK-irányelv például, ha azt most megpróbálom idézni, elég világosan beszél arról, hogy a hírközlési szabályozó hatóságok függetlenségére vonatkozó követelmény, hogy a rájuk bízott feladatok teljesítésével kapcsolatban függetlenül járnak el, és más szervtől nem kérhetnek vagy fogadhatnak el utasításokat. A tagállamok biztosítják, hogy a hatóságok elkülönített éves költségvetéssel rendelkezzenek. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok megfelelő anyagi és humán erőforrásokkal rendelkezzenek a rájuk bízott feladatok ellátásához. Ezek a 3-3a. cikkekben találhatók a 2002/21-es EK-keretirányelv 2009. évi módosításában.

És ehhez kapcsolódik az, hogy ezt a legtöbb hasonló tagállam úgy kezdte megoldani, hogy ezt a függetlenséget részben azzal is biztosította, hogy egyébként azoknak a díjaknak a beszedéséhez kötötte, amelyeknek a meghatározása amúgy is ezeknek a hatóságoknak a jogkörébe tartozik, mondván, hogy akkor az innen származó bevétel egyébként ott is marad a hatóságnál.

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy bizonyos értelemben így járunk el mi is, hiszen aki nyomon követte egyébként nemcsak a médiatörvényben kialakított intézményrendszert, hanem hogy például a mostani költségvetés során a költségvetés parlamenti vitája során milyen belső döntéseket hoztunk meg, akkor az is látszott, hogy egyébként például frekvenciahasználati díjakból, díjfizetésekből származó bevételek, amelyeket mind ez idáig az előző években még az önálló Nemzeti Hírközlési Hatóság gyakorlatilag befizetett a költségvetésbe - nem kevés pénzről beszélünk, mert ez körülbelül 9 milliárd forintos nagyságrendnek felel meg -, ez most már nem jelentkezik a költségvetés bevételeként a 2011-es esztendőben, hanem igazodva ahhoz a kialakított intézményi rendszerhez, a konvergens médiahatóságok szabályozási gyakorlatához, ez úgy biztosítja az önálló költségvetést, hogy egyébként ott is marad értelemszerűen magánál a konvergens médiahatóságnál, illetve a testületnél.

Azt gondolom, hogy ennek a jegyében természetesen innentől kezdve gyakorlatilag, ha ragaszkodunk az EK-irányelvben rögzített elvekhez, akkor úgy biztosítható az intézményi függetlensége a médiahatóságnak, azaz a konvergens médiahatóságnak, ha gyakorlatilag az önálló költségvetését úgy is biztosítjuk, ha ezt a pénzt otthagyjuk nála, akkor az ezzel kapcsolatos felhasználási döntéseket is, tehát ezeknek a díjaknak a nagyságát például ő maga határozza meg. Nyilvánvaló, ez már csak azért is célszerű, mert egyébként ő az, aki érdekelt abban is ebben a formában, hogy lássa, hogy ezek milyen piacszabályozó funkcióval és jelentőséggel bírnak.

Ez alapvetően három díjtípusra terjed ki, a frekvenciadíjra, az azonosító díjra és az igazgatási szolgáltatási díjra. Gyakorlatilag ennyi a tárgya annak az alkotmánymódosítási javaslatnak, amely rendeletalkotásra vonatkozóan most idekerült az Országgyűlés színe elé. Ezen a hármon, tehát a frekvenciadíj, az azonosító díj és az igazgatási, szolgáltatási díj meghatározásán túl az NMHH elnöke nem terjeszkedhet. Tehát azt szeretném eloszlatni, amit itt néhány helyen hallottam, de azt gondolom, abszolút félreértést jelent, a médiát és a hírközlést továbbra sem lehet majd rendeleti úton szabályozni. Erre vonatkozóan semmilyen felhatalmazást nem ad ez a módosítás, és értelemszerűen ez nem is tartozik a konvergens médiahatóságoknál a rendeletalkotás témakörébe. A szabályozást a törvény biztosítja, azokat az elveket a törvény rögzíti le, azoknak a végrehajtási rendszerét a törvény határozza meg, és abból származnak egyébként a hatóságnak, illetve elnökének, a Médiatanácsnak a jogkörei. De ennek a rendeletalkotási joghoz semmi köze nincs. Az csak és kizárólag erre a három díjtípusra terjed ki, és értelemszerűen, a díjtípusok meghatározásán keresztül, a bevételek otthagyásával garantálja is az önálló intézményként működő konvergens médiahatóság intézményi függetlenségét.

Gyakorlatilag azt gondolom, így alkot egy kerek, összefüggő rendszert a konvergens médiahatóság kialakítása, és éppen ezért azt gondolom, hogy van helye az elnök rendeletalkotási jogának. És azt gondolom, hogy ráadásul ennek ma már Magyarországon meg is vannak - hogy úgy mondjam - a párjai. Hiszen az autonóm államigazgatási szervek önálló rendeletalkotási joga most már több helyen is rögzítve van, egyrészt rendelkezik ilyen autonóm rendeletalkotási joggal a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a parlament mostani döntéseinek az értelmében, a kormány ezt ebben a formában támogatta is, és végül is a parlament túlnyomó többsége is támogatta.

Azt gondolom, ez nem egyedi helyzet itt sem, itt is felhívnám a figyelmet arra, hogy aki követi a pénzügyi szervezetek világának a változását, itt is előfordult most már több helyen a világban, hogy egyébként kapott egy ilyen szervezet önálló rendeletalkotási jogot. Háromféle példa működik alapvetően Európában. Az egyik ott is egy konvergens hatóság, tehát amelyik összevonja a jegybanki és a pénzügyi felügyeleti jogköröket, és az automatikusan mindenhol rendelkezik önálló rendeletalkotási joggal. A másik az, ahol a kettő szét van választva, ott adott esetben az is előfordul, hogy valamelyik része kormány alá van rendelve, és ott el van vonva az önálló rendeletalkotási jogkör. Ahol viszont a két szerv önállóan, külön-külön működik - ez egyébként, megjegyzem, elég ritka -, ott mind a kettőnek megvan a rendeletalkotási joga.

Tehát ennyiben Magyarország ezen a téren is fölzárkózott ezekhez a szokásokhoz és szokásrendhez. Én azt gondolom, hogy itt ebből a szempontból tehát... - és a Nemzeti Banknak pedig nálunk most már évtizedekre visszamenően megvan ez a rendeletalkotási joga, pontosabban a Nemzeti Bank elnökének, és gyakorlatilag ehhez zárkózik fel harmadikként ebben a formában a konvergens médiahatóság elnökének rendeletalkotási joga.

Azért szerettem volna önöknek ezt elmondani, mert így, azt gondolom, kialakul egy világos kép arról, hogy ez a rendeletalkotási jog valójában miről szól, milyen logikába illeszkedik bele, hogyan biztosítja az intézményi függetlenséget. Itt az intézményi függetlenség keretrendszerébe tartozik bele az, hogy az intézményileg független médiahatóság egyrészt maga dönthet a működési feltételeiről, maga határozhatja meg az ehhez kapcsolódó díjak beszedését, ő rendelkezik az innen származó bevételekkel, ennek révén autonóm módon biztosított a költségvetése, tehát pénzügyi eszközökön keresztül, mondjuk, nem lehet a kormány részéről rövid pórázra fogni. Nagyjából ez az, ami intézményi értelemben meghatározza egy konvergens médiahatóság működési jogköreit és lehetőségeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha innentől kezdve ezt a logikát végül is elfogadjuk, akkor már legfeljebb egyetlenegy vitatémát hozhatunk fel, hogy ezt mikor érdemes meglépni. Értelemszerűen nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon van egy alkotmányozási időszak, a következő év tavaszán a magyar parlament minden valószínűség szerint új alkotmányt fogad el. Természetesen abszolút elképzelhető, hogy ennek az alkotmánynak, új alkotmánynak a keretébe illesztjük bele ezt is. De ha ezt a logikát elfogadjuk, amit az előbbiekben elmondtam, akkor innentől kezdve persze ez tud lenni egy praktikus érv, hogy halasszuk addigra, de igazából én azt gondolom, hogy ami jó akkor, akkor természetesen jó most is, minden további nélkül, tehát ebben nincs olyan hatalmas nagy időbeli különbség. Valójában ebből a szempontból mindegy. A médiatörvény előterjesztőiként azért gondoltuk azt, hogy idehozzuk a parlament elé döntésre ezt az alkotmánymódosítást, illetve az ehhez kapcsolódó, az ebben rögzített rendeletalkotási jogot, mert azt gondolom, hogy ez az intézményrendszer, amit a médiatörvény kialakított végül a médiaalkotmánnyal egyetemben, az így válik teljessé és egésszé.

Hogy a parlament mikor hozza meg ezt a döntést, hogy ez teljessé és egésszé teszi, időben majdnem mindegy. De egy építményt nem érdemes ebben a formában csonkán hagyni. Ez tehát az alapvető érvelésem és indokom arra, hogy miért érdemes egyébként ezzel a kérdéssel egyáltalán a parlamentnek most foglalkoznia, erre vonatkozóan az álláspontját kialakítania, és esetleg a döntést meghoznia.

És arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, nem akarom kihasználni a teljes időkeretet, hogy itt majd a vita során, ha lehet, akkor most próbáljunk meg ténylegesen ennek a tárgyára koncentrálni, mert nyilvánvalóan tudom, hogy majd az általános médiaszabályozásra vonatkozóan itt most szélesre fog nyílni az ajtó, és mindenki arról fog alapvetően beszélni. Én azt gondolom, jobb lenne, ha igazából szűken maradva, ennek a tartalmáról is beszélnénk, ami gyakorlatilag itt, önök előtt fekszik, hiszen ez csupán egy nagyon szűk hatáskörre vonatkozik, még egyszer említeném, ennek a három díjnak a meghatározására adott rendeletalkotási felhatalmazást.

(23.20)

Természetesen elfogadom, ha a képviselőtársaim ezen túlterjeszkednek, de csendben szeretném előre megjegyezni, hogy előterjesztőként én viszont maradnék annál, ami az általam előterjesztett alkotmánymódosításnak a lényege. Az összes többi tartalmi észrevételre, tekintettel arra, hogy a parlament ezeket részben már megvitatta a médiatörvény vitájánál, gondolom, majd még a záróvitájánál is meg fogja vitatni, nem fogok kitérni a zárszavamban, azokra a hozzászólásokra fogok reagálni, amelyek értelemszerűen az előttünk fekvő indítvány lényegi tartalmára vonatkoznak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)