Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A most benyújtott törvényjavaslatnak bizonyára sok, a közvéleményt érintő része kerülhetne megvitatásra, mégis kezdeném azzal a szakmai módosítással, amely szerintem nagyon sok vállalkozónak, különösen külföldi vállalkozóknak az életét majd meg fogja nehezíteni, tehát az adózás rendjéről szóló rész, amely szerintem szakmailag a legtöbb problémát válthatja ki.

Sajnálatos, hogy a tevékenységüket itt leépítő, illetve beszűkítendő külföldi, sőt egyre gyakrabban magyar tulajdonú cégek döntéseit kiváltó okokról az államigazgatási és a politikai intézmények nem hajlandóak tájékozódni. Pedig ha a szakértőknek álcázott udvari költők műveinek és a divatos szólamokat szajkózó bennfentes újságok cikkeinek olvasása helyett ezt megtennék, nagyon meglepődnének a távozás, illetve a tevékenység-visszafogás valódi okain. A nagytőke által Magyarországon kiemelten szponzorált monetáris dogmatikus hazugságokkal szemben ugyanis az élőmunka költségének emelkedése egyáltalán nem szerepel a tőkeforgalmi mérleg negatívvá válását előidéző, valóban jelentős tényezők között. Még az úgynevezett bérarbitrázs-vállalkozások tulajdonosai, illetve menedzserei sem az átlag-, s főleg nem a minimálbér magas színvonalára, hanem egyéb körülményekre, mint például az ösztönzők alkalmazását, pozitívakat és negatívakat egyaránt megnehezítő, tágan értelmezhető, túl gyakran változó, belső ellentmondásokat tartalmazó, ésszerű költségek vállalásával nem betartható szabályokra, a jogsértő vállalkozásokkal és alkalmazottakkal, illetve a packázó hatóságokkal és hivatalokkal szembeni jogérvényesítés súlyos fogyatékosságaira panaszkodnak.

Tehát az a problémánk, hogy tartunk tőle: mindazon folyamatok mellett, amelyek az elmúlt másfél-két évben felerősödtek Magyarországon, és amelyek miatt nagynevű külföldi cégek Magyarország elhagyása mellett döntöttek, a most bevezetésre kerülő adózás rendje keretében megfogalmazott eljárási rend még további fájdalmakat fog okozni a jelenlévőknek, és még inkább elriaszthatja mindazokat, akik arra gondolnának, hogy esetleg Magyarországon mint uniós tagországban lehet jó érzéssel, érzelem nélkül, de mégiscsak a közgazdaságtani racionalitásoknak megfelelően gazdasági tevékenységet folytatni.

(12.10)

Már most látható, hogy a kormányzati szervek helytelen feladatsúlyozása és súlyos mulasztásai miatt a csatlakozás időpontjáig a szabályozási hiányosságokat csak formálisan lehet esetleg majd pótolni. Nagyobb a valószínűsége azonban annak, hogy a harmonizációs rohammunka ez év májusára, júniusára marad, és a honi joganyagnak a közösségivel való részletes tartalmi összecsiszolása még hosszú éveket vesz majd igénybe, meghosszabbítva ezzel az amúgy is elnyúló, bizonytalan, átmeneti jellegű időszakot.

Ezekre az évekre is az idegesség, az egyedi kezdeményezések nyújtása lesz a jellemző. A posztkommunista technokrácia számára ezek az igazán otthonos körülmények, ezek között lehet ugyanis az úgynevezett szakértők vagyonosodását szolgáló módon feloldani a versenysemlegesség deklarált követelményét és a tőkeimporthoz fűződő nemzetgazdasági érdek közötti ellentmondást.

Sajnálatos, hogy az amúgy is rossz szabályozás a kiszámíthatóság és a tervezhetőség irányába tett lépés helyett a tisztviselőknek adott nagyobb döntési jog és szabadság irányába mozdult el. A Horn Gyula-i parafrázist e tervezetre alkalmazva: ez minden, csak nem EU-jogharmonizáció. A talán éppen ebből a célból felerősített politikai csatazaj elnyomta a felkészülés fogyatékosságai miatt aggódók hangját. A Magyar Demokrata Fórum ugyanis szinte minden, gazdaságot érintő törvény vitájában felhívta a figyelmet a komplexitás hiányára, az összefüggéseknek a vállalkozásokra, a magyar polgárok mindennapjaira gyakorolt hatásai bemutatásának elmaradására.

A beterjesztett tervezetek általános és részletes indoklása mára teljességgel formálissá vált, sajnálatos módon még a szakértőknek sem jelent már sokat. Félünk attól, hogy ehhez a tervezethez hasonlóan a korábbiaknak és a jövőbelieknek sem a valós harmonizáció az igazi céljuk, hanem jobb esetben a magyar érdekek sutba dobásával az EU-apparátus által kiadott irányelvek szolgai átvétele, rosszabb esetben pedig a módosítás örve alatt a posztkommunista technokraták érdekeinek érvényesítése.

Nem tartjuk természetesnek, de az előterjesztések már említett fogyatékosságai miatt rákényszerülünk, hogy a tervezetet a módosítandó és az EU-s joganyaggal összevessük, mintegy versenyre kelve a minisztériumi tisztségviselőkkel és a kormány szakértői háttérembereivel.

Államtitkár úr expozéjában említette, hogy mintegy 10, pontosabban úgy fogalmazott, hogy több mint 10 törvényt módosít ez a salátatörvény. Ez az állítás önmagában így igaz, de messze van a valóságtól. Több mint 10-et, valóban, mert 21-et módosít. Tehát több mint 20-at, ezt is mondhatta volna államtitkár úr, hiszen a fő fejezeti részben módosít, ha jól számoltam, 13 önálló törvényt, majd pedig, ha a zárórendelkezéseket is belevesszük, még inkább izgalmassá válik a kép. Tehát összességében ez a benyújtott törvénytervezet 21 törvényi ponthoz nyúl hozzá. Ez egy Oscar-díjra érdemes szám, sajnálatos módon a negatív előjellel együttvéve. Ezek között mindössze három olyan van, amelyet az elmúlt 15 év alatt nem módosítottak. Az összes többit az előző időszakban hónapról hónapra módosították.

Vajon számon fogja-e valaki kérni, hogy a jogszabályalkotásért felelősök ezt milyen előkészítés után nyújtották így be? Orrára koppint-e valaki a pénzügyminiszternek, hogy milyen jogon csapja be a képviselőket már a tervezet címével, jogharmonizációnak hazudva egy új, általunk nem támogatható, az EU-normákhoz nem közelítő törvénytervezetet?

Az előterjesztett 78 paragrafusból mindössze 6-ban fedezhető fel igazán a jogharmonizációs indítékkal szolgáló törvénymódosítás. Az utóbbi másfél évben egy sajátos jogszociológiai kísérlet tanúi lehettünk. Ez a kísérlet azt próbálja bebizonyítani, hogy az Oszmán-Török Birodalom defterdárjainak módszerei összeegyeztethetők a XXI. század Európájának szabályaival - szerintünk nem. Hipotézisekre is lehet adófizetést alapozni, úgy tűnik, a törvény-előkészítő szerint igen - szerintünk nem.

Lesz legalább egy olyan komoly stratégiai befektető, aki a vállalati személygépkocsi-adó bevezetéséhez hasonlóan tolerálni fogja a telefon, majd később az internet, sőt a zuhanyzó, a mellékhelyiség - az előbbieknél is magánjellegű okokra visszavezethető - használatát terhelő járadékot. S akkor még nem is beszéltünk az iroda- és üzemépületek előtti dohányzás alapján kiszabható közterület-használati díjról, és eljuthatunk esetleg a füstadó kérdéséig. Csak arra kell ügyelni, úgy néz ki, a jelenlegi törvény előkészítői erre különösen ügyeltek, hogy a kísérleti adónemek lehetőleg ne függjenek az adóalany tevékenységétől, jövedelmi helyzetétől, s befizetésük, illetve behajtásuk a vagyon elvételével, illetve a jövőben esetlegesen keletkező jövedelem megterhelésével is könnyen teljesíthető legyen.

Sajnos, mindez nem tekinthető a valóságtól teljességgel elrugaszkodott túlzásnak, mert a kormány most erre tesz kísérletet. Aki ezt megteszi, nem fog csodálkozni, hogy az ellehetetlenült egzisztenciák, az otthontalanok száma ugrásszerűen nő, néhány év múlva meghaladja a félmilliót is. E törvénytervezet is, elfogadása esetén ezt a folyamatot fogja erősíteni.

A törvénytervezet néhány pontját külön ki szeretném emelni. Az már csak egy nyelvtani fogalmazásbeli csúcs, ahogy az internetes szolgáltatót leírja. Itt szó szerint szeretnék idézni, így nevezi őt: “a törvény hatálya kiterjed az Európai Közösség tagállamainak területén székhellyel, telephellyel, állandó lakhellyel, szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező, az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott elektronikus szolgáltatást nyújtó olyan adóalanyra, aki…ö Nos, ez az internetes szolgáltató, négy sorban, egy bővített mondattal leírva.

Sajnálatos módon ismételten kísérletet tesz a kormány, hogy az EU-ban egyébként nem ismert, nem EU-konform evát hogyan kellene beilleszteni az adózás rendjéről szóló törvénybe. Kíváncsian várjuk, hogy a gyakorlatban ez működni fog-e.

Utána mintegy másfél-két oldalon keresztül arra tesz kísérletet, hogy az egyébként alanyi áfamentességgel rendelkezőket hogyan kell visszacsempészni mégis az áfakörbe. Véleményünk szerint ezt a szabályozást így feltétlenül ki kellene hagyni. Itt ugyanis, mint említettem, nem másról van szó, mint hogy az alanyi áfamentességgel rendelkezőket az EU-ból származó import esetén áfafizetővé kell változtatni. Valamint az adózás szempontjából fontos paraméterek megállapításának kötelezettségét természetesen az ellenőrző hatóság korlátlan utólagos felülbírálati lehetőségével az adózóra hárítja, megkerülve és az adózó nyakába varrva ezzel az adózási rendszerbe valóban nehezen beilleszthető árfolyamkezelés problémáját is.

A következő nagy kísérlet a kamatjövedelmek rendezése. Az egész eljárás összességében a következőt fogja eredményezni: mindazok, akik általában olyan adóalanyok, akiknek nincs lehetőségük a táskás pénzek behozatalára, csak Magyarországon nyilvántartott, egyszerű számlavezető állampolgárok és számlatulajdonos állampolgárok, nos, az ő rendszerüket teljesen lefedve és minden adóelvonási lehetőséget megtartva és megadva kerülnek az APEH felügyelete alá. Megint azok az egyszerű adóalanyok járnak majd rosszul, akik nem tudnak külföldre utazni járandóságuk felvételéért, illetve hitelkártyájuk elintézéséért, és a belföldi kifizetőhelyeken keresztül ezáltal megfoghatók lesznek.

Mindebben a jogalkotók mélységes cinizmusa a legszörnyűbb, hiszen a tényt ők is tudják, mégis megalkotják az itthoni, külföldről nem készpénz formájában vagy kártyás művelettel, hanem átutalással jövedelmet kapót az előbbiekkel szemben diszkrimináló szabályt. Majd még azt kellene tisztázni, hogy tulajdonképpen a bankautomatáknál a felvételnél hogyan tudnak azonosítást végezni, mert nem biztos, hogy a kártya tulajdonosa egyben a készpénzfelvevő személy is, nem kell, hogy azonosak legyenek.

Egy újabb fejezetben, óvatosan ugyan, de kiterjesztik az APEH központi kapcsolattartó irodájának először is a létrehozását, másodjára ennek a feladatát. Itt igazán nehéz ismételten EU-konformitásról beszélni, mert tartok tőle, hogy egy ilyen iroda - nevezzük most irodának úgy, ahogy az előterjesztésben is látható - gyakorlatilag újabb csapás lesz a magyarországi tőkeimportra. Aztán leírják, hogy ennek a KKI-nak milyen feladatai lennének, például információt hogyan adhat ki külföldi hatóságoknak. Ebben rögtön megkülönböztetik a magyar állampolgárokat, ugyanis egyik fejezetben leírják, hogy a kért adóadat kiadása üzleti titok felfedezéséhez vezetne, vagy egyéb módon jogrendbe ütközne, ekkor megtagadja a KKI az adatok kiadását.

(12.20)

Már csak az a kérdés, hogy ki dönti el, hogy ez a helyzet fönnáll-e, azaz a belső körről nem adnak ki adatokat, míg az egyszerű állampolgárt teljesen kiszolgáltatottá teszik.

Nagyon örültem a szabad demokraták felszólalásának, hogy semmilyen új adónemet nem vezetnek be. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a 10. §-ban új adónem kerül újabban megnevezésre; nem a telefonadóról beszélek, hanem a termékimportot terhelő adóról. Legyenek szívesek értelmezni, hogy mit jelent ez! Próbáltuk értelmezni államtitkár úrral is, de határozottan mondom, új adónemről van szó; a 10. §-ban és utána több helyen való megismétlésével bevezetésre kerül a termékimportot terhelő adó fogalma.

Az már más kérdés, hogy a vámhatóságnak ezen jogkörében teljesen ellentétesen rendelkezik. Hiszen egyszer azt mondja, hogy az általános forgalmi adó kivételével szabhat ki, vethet ki adófajtákat - és leírja a törvénytervezet, hogy milyen adófajtákat - a vám- és pénzügyőrség, de utána, ahogy megmondja, hogy az általános forgalmi adó kivételével teheti csak meg, rögtön a b), c) pontban felsorolja, hogy mégis vannak olyan helyzetek, amikor az áfát majd a vámhatóság fogja nevesíteni és kivetni.

Nagyon örülünk annak, hogy az elektronikus bevallásokkal az adóhatóság a honlapján közzéteszi a bevalláshoz szükséges nyomtatványokat. Egy apró kiegészítést fogunk tenni: ingyenes, letölthető formában legyenek szívesek ezt közzétenni, mert - már minden apró részletre oda kell figyelnünk - az EU-ban ezt legalábbis így szokás.

A két nagyon sokat vitatott kérdésről még további hozzászólásban fogunk említést tenni, és részletesebben elemezni: az egyik a Sulinet, a másik pedig a nagy sláger, a telefonadó kérdése.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)