Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologban egyetértünk Répássy képviselő úrral, persze egy picit, nyilván az árnyalatokat tekintve más megközelítésben. De az egyik, hogy valóban a közjegyzők nagy napja van, mert a harmadik törvény, amivel a Ház foglalkozik ma e témakörben, teszem hozzá, hogy én ezt rosszallóan mondom, ahogy ezt az elmúlt törvény vitájában is kifejtettem. Tehát például Lázár képviselő úr az előző javaslatát nyugodtan behozhatta volna ide, és akkor megspórolunk egy vitát, és még a lóláb se lóg ki annyira.

A másik, amivel egyetértünk, hogy valóban - hogy fogalmazott képviselőtársam? - egy jogi tárgyú törvényeket korrigáló vagy korrekciót végrehajtó, vagy átvezető törvényről van szó. Ezt úgy szoktuk hívni, hogy egy jó kis salátatörvény, amiben van minden. Szó sincs arról, hogy itt az ügyvédi tevékenységről szóló törvény hatálybalépésével összefüggő törvényeknek a módosításáról lenne szó, bár kétségkívül oda van téve elegánsan egy félmondattal, hogy „és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról”, azaz „és minden másról”, lehetett volna ezt is írni az előterjesztőnek.

Én nem szeretem az ilyen törvényeket, de érdekes, hogy visszanéztem, most úgy adódott, egy régi felvételt, ha még emlékeznek rá, képviselőtársaim, akik szintén régóta tagjai a parlamentnek, volt egy ilyen műfaj, hogy Parlamenti napló. Ez egy műsor volt az M1-en, és ott éppen Salamon képviselő úr annak idején kárhoztatta rettenetes módon a salátatörvényeket és fejtette ki azt, hogy ez miért nem jó. De hogy egy kicsit a mai naphoz közelebb is érjünk, Áder János köztársasági elnök, Kövér László házelnök szintén felemelte szavát ezekkel szemben.

Természetesen azzal kapcsolatban, és itt nyilván más a dolga egy ellenzéknek és más a dolga a kormánypártnak vagy az előterjesztőnek és a kormánypárti képviselőnek, alapvetően nyilván az önök feladata az, hogy méltassák, dicsérjék a törvényt, az én feladatom pedig az, hogy nyilván szót ejtve arról, hogy mi az, amit el tudunk fogadni, de azért mégis a kritikáját fogalmazzam meg az előttünk fekvő javaslatnak.

Éppen ezért én hosszan nem foglalkoznék azzal, amiről Répássy képviselő úr is beszélt, államtitkár úr is beszélt, valóban vannak olyan részei a törvényjavaslatnak, amelyek abszolút indokoltak az ügyvédi törvény módosítása miatt. Tehát itt ezekkel értelemszerűen kifogásunk nincsen. Itt nyilván gondolok akár egyébként valóban a közjegyzői törvényre, a sza­badalmi ügyvivőkről szóló törvényre, az áldozatsegítésről szóló törvényre, a kárenyhítésről szóló tör­vényre és a jogi segítségnyújtásról szóló törvényre.

Azonban itt hadd ragadjak le rögtön egy gondolat erejéig, és talán ez az egyik legkomolyabb kritika, hiszen most már nem lehet arra hivatkozni, hogy a Be.-t először intakt módon be kell terjeszteni, a Pp.-t először intakt módon be kell terjeszteni. Most már tényleg a kiegészítő törvényjavaslatok vitájának a szakaszánál tartunk. És ha államtitkár úr emlékszik rá, amikor a Be. törvény vitájánál, sőt a Pp.-nél is vitatkoztunk arról, hogy bizony a jogi segítségnyújtásról szóló törvény az komolyabb korrekcióra szorul, nem is korrekcióra, hanem hadd mondjam azt, hogy egy komolyabb tartalmi módosításra, és akkor önök megígérték azt, hogy a két nagy kódex hatálybalépése után erre is sor fog kerülni. Most itt vagyunk, rengeteg minden módosul ebben a törvényben, kivéve azokat a fontos szakaszokat, amelyekről annak idején beszéltünk.

Megállapodtunk abban és megállapítottuk azt, hogy helyes az - itt a Pp.-re utalok elsősorban, de természetesen a Be. is bevehető ebbe a körbe -, hogy ha bővül azoknak az eljárásoknak a köre, ahol a jogalkotó az ügyvéd jelenlétét követeli meg, azaz az ügyvédkényszeres ügyeknek a száma. Ez természetesen a szakmaiságot elősegítheti, fokozhatja, de akkor jó és akkor helyes ez, hogyha mellétesszük a másik alapelvet biztosító feltételrendszert is, azaz hogy valóban a jog előtt mindenki egyenlő legyen, legyen az büntetőeljárás vagy legyen az polgári eljárás. Márpedig a mai szabályok ezt nem biztosítják.

(14.40)

Természetesen ennek a százszázalékos biztosítása illúzió, de törekedni kell arra, hogy ez minél inkább így legyen.

A jogegyenlőséget, akár a jogtudomány területét vesszük, már az ott kialakult álláspontokat, akár a nemzetközi gyakorlatot, sztenderdeket, akár a magyar jogfelfogást, azért erősen meghatározza az, hogy kinek van lehetősége jogi képviselet igénybevételére. Azok, akik jómódú emberek, azoknak van ilyen lehetőségük, hiszen választhatnak a 6 ezer budapesti és 12 ezer egyébként országosan működő ügyvéd és ügyvédi iroda között. De azok, akiknek nem teszi lehetővé az anyagi lehetőségük, azok bizony hátrányba kerülnek, és ha a jogi segítségnyújtásról szóló törvény nem teszi lehetővé a jelenleginél lényegesen szélesebb körben azt, hogy ügyvéd segítségét vegyék igénybe azok, akik rászorulnak, és nem tudják az ügyvédi munkát megfizetni, akkor a jogegyenlőség sérülni fog. És amit a jogszabály-módosításnál az egyik oldalon nyerünk, azaz a magasabb fokú szakmaiságot, azt a másik oldalon meg elveszítjük. Senki nem kerülhet azért hátrányba, mert nincs pénze ügyvédre, nem eshet el a perlés lehetőségétől, mert nincs pénze ügyvédre.

Én azt gondolom, ha az eljárásjogi törvények vitáján túl vagyunk, és most már a kapcsolódó törvények vitájánál tartunk, és itt is módosul nemcsak a Be.-re vonatkozó szabályrendszer, hanem a Pp.-re vonatkozó szabályrendszer is, indokolt lenne az, hogy a kormány végre beterjessze azt, amit ígért. És kérdezem államtitkár urat, hogy miért nem teszi. Tehát a segítségnyújtásról szóló törvény kapcsán miért nincs előttünk most ebben a törvénycsomagban az a javaslat, amelyik kibővíti azoknak a körét, akik ezt igénybe vehetik ezekben az eljárásokban? Annál is inkább kérdezem ezt okkal, mert az ötpárti egyeztetésen erre kaptunk ígéretet, hogy ez így lesz. Kaptunk arra ígéretet, hogy a kormány előtt már ott vannak ezek a tervezetek, már dolgoznak rajta, és egyébként egyetértenek ezzel a felvetéssel. Ha ez így van, akkor szeretném megkérdezni, hogy hol vannak ezek a szabályok. Ezt én egy olyan hiányosságának érzem ennek a törvényjavaslatnak, ami önmagában is elgondolkodtatna, hogy ha minden mással egyetértünk, ami benne van, támogassuk-e, mert enélkül az egész, hogy úgy mondjam, rendkívül igazságtalan, hadd fogalmazzak így.

Az, hogy ennyi törvény még módosul a szükséges mellett, az pedig, azt kell hogy mondjam, az igazságügyi miniszter felelőssége és az igazságügyi kormányzat felelőssége. Ugyanis ezek a törvények nem szükségszerűen kellene hogy módosuljanak az új ügyvédi törvény hatálybalépésével, mert például a Pp.-módosításra itt az ügyvédi törvényt úgymond kiegészítő törvénycsomagban 18 tételben kerül sor - mondjuk, számos szövegcserés módosítással -, aminek az égadta világon semmi köze a törvényekhez. Számtalanszor elmondtuk már, tisztelt képviselőtársaim, azt, hogy elképesztően silány minőségben és trehány módon terjeszti elő az Igazságügyi Minisztérium a javaslatait. Annak a minisztériumnak, amelyiknek nemhogy a saját jogalkotási munkájára, hanem más minisztériumok jogalkotási munkájára is figyelni kellene, hogy az koherens legyen, hogy az szakszerű legyen, ehhez képest az önöktől érkező javaslatok, államtitkár úr, a szakmai minimumot is nélkülözik. Az, hogy a Törvényalkotási bizottságban, még egyszer mondom, az Igazságügyi Minisztériumtól származó előterjesztéseknek több tíz oldalas korrekcióját kelljen végrehajtani a zárószavazás előtt, és ezek mind szövegpontosítási, stiláris módosító javaslatok, illetve koherenciazavart kiküszöbölő javaslatok, ez elképesztő. Hát, mit csinálnak önök a minisztériumban?! És ez a javaslat ugyanerről árulkodik, tisztelt államtitkár úr.

Az, hogy a Pp.-t, még egyszer mondom, 18 tételben kell módosítani ebben a javaslatban, az, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről szóló jogszabályt máris módosítani kell - ez, egyébként csak úgy mondom zárójelben, 2007. évi LIII. törvény, tehát nem olyan régi -, vagy még a hatályba sem lépett, választottbíráskodásról szóló törvényt három tételben kell módosítani, sőt ami a legszebb, magát az ügyvédi tevékenységről szóló törvényt 9 tételben és rengeteg szövegcserés módosítással kell korrigálni - hát milyen minőségű munka ez, államtitkár úr?! Én azt gondolom, hogy ezek elfogadhatatlanok.

És hadd mondjam még azt: nem tudom, hogy volt-e olyan parlamenti frakció, amellyel egyeztettek, vagy nem volt, na de azért van talán rossz tapasztalatuk arról, hogy a le nem egyeztetett kétharmados törvényeknek mi a sorsa itt az Országgyűlésben most, ugye? Ehhez képest a javaslat több sarkalatos rendelkezést tartalmaz, tartalmaz ilyet a médiatörvényről, a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló törvényről, aztán a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényről, a legfőbb ügyész, az ügyészek jogállásáról szóló törvényről - gondolják, hogy ezt megszavazzuk?

Államtitkár úr, én azt gondolom, hogy bizony legalább a kétharmados törvényekben némi konzultáció indokolt lenne. Nem feltétlenül mondok én ötpártit, teljesen fölösleges ezt ennyire formalizálni, de némi egyeztetésre talán szükség lenne, és akkor lehetne arról szó, hogy az ember ezt támogatja. Sőt mi több, még akkor is támogatja, hogyha - természetesen nem mint a kofák, piaci alapon értem - kapunk valamit cserébe érte. Nem mi, hanem a magyar állampolgárok, olyan javaslatok támogatását, amit mi fontosnak tartunk. Tehát például, amit én említettem, itt van ez a jogi segítségnyújtásról szóló törvény. Ha például tudunk abban egyeztetni, hogy ez módosuljon, akkor nyilván mi is nyitottabban állunk egy kétharmados törvény támogatása elé; ha nem, akkor nyilván mi sem. Meg természetesen itt van még, amit régóta emlegetünk, hogy az OBH elnökének és a Kúria elnökének a pályázatok érvénytelenné nyilvánításával kapcsolatos jogkörén ejtsünk némi változtatást. Erről is már beszéltünk sokszor, megint idehozom, mert megint e témakörben van itt előttünk kétharmados módosító javaslat. Akkor hozzuk be, beszélgessünk arról, hogy mire volna szükség, mellétesszük a javaslatainkat, és adott esetben meg lehet egyezni - de így nem.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, a javaslatnak vannak tehát olyan részei, amelyek a mi meglátásunk szerint is szükségesek és indokoltak. Én a magam részéről leszoktam arról, hogy módosító indítványokat nyújtsak be, ugyanis teljesen mindegy, hogy mit nyújtok be, az el van utasítva, merthogy ellenzéktől származik. Úgyhogy én most elmondtam, amit én gondolok, és akkor be lehet terjeszteni kormánypárti módosítót, amit nem ciki megszavazni. És ebben a témakörben, nyilvánvalóan, ha olyan, akkor mi is támogatni fogjuk, mert még egyszer mondom, van ennek a javaslatcsomagnak olyan része, amit tudunk támogatni. Sőt mi több, tisztelt képviselőtársaim, még azt is mondom, hogy az általam kárhoztatott rendelkezések közül is van olyan, amit támogatni tudunk, ugyanis a kritikám nem arra vonatkozott, hogy az, ami most itt van, az rossz, hanem arra, hogy hogy lehet úgy törvényt alkotni, hogy egyébként ennyi korrekcióra van szükség.

Úgyhogy nyilván a módosító javaslatok és a hozzáállás függvényében tudunk beszélni tovább erről a javaslatról, így, jelenlegi formájában biztosan nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet.