Felszólalás adatai

A törvényjavaslat éppen ezért abba a folyamatba illeszkedik bele, amelynek célja az új életpályamodellek kialakítása, ennek azonban előfeltétele, méghozzá alapos érvek okán is, hogy a közigazgatásban dolgozók élvezzék a társadalom megbecsülését, azáltal, hogy feladatukat korszerű szakmai ismeretek birtokában végezhessék, törvényesen, hatékonyan, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul szolgálva láthassák el.

Nos, a törvényjavaslat előre meghatározott fejlesztési célokat és irányokat követ, annak köszönhetően, hogy a Magyary Zoltán közigazgatás-fejlesztési program kiemelt területként határozza meg a köztisztviselői kar megújítását. Ez olyan alapvető érdek, különösen a most zajló, a napokban zajló, az elmúlt hónapokban zajló nagy nemzetközi kihívások okán is, ami mindenképpen szükségessé teszi ennek a karnak a stabilitását, tervezhetőségét. Az ez alapján készült kormányzati személyzeti stratégia jelölte ki azokat a hosszú távú célokat és irányokat, amelyek végrehajtási eszköze a most elkészült törvényjavaslat is.

Két fő célkitűzésről beszélhetünk. Egyfelől elősegíti a kormány-tisztviselői, köztisztviselői, valamint a hivatásos rendvédelmi és hivatásos katonai illetmények összehangolását, másfelől nézve megteremti a tisztviselői életpálya megújításához szükséges feltételeket. Lényeges és alapkérdés itt az átjárhatóság megteremtése. Itt a közszolgálati életpályák összehangolásáról, egymásba hangolásáról szól, és azt szeretnénk elérni, hogy a jövőben ne egymás mellett, elszigetelten fussanak ezek az életutak, hanem az átjárhatóság megteremtésével és a közös keretek kiépítésével szélesebb karrierlehetőségek táruljanak a tágabb értelemben vett közszolgálatban dolgozók előtt. Így a karrier nemcsak egyirányú előmenetelt jelent számukra, hanem az életutak közötti váltást biztosítva, a közszolgálat más területén történő elhelyezkedés lehetőségét is, szélesebb perspektívát, nagyobb lehetőséget mindenki számára.

A hivatások közötti átjárhatóság, a többi jogállási törvény megfelelő módosításával együtt a kormánytisztviselők, rendőrök, katonák, vám- és pénzügyőrök területén és több hivatásos állománynál dolgozóknál, az önkormányzatoknál és más autonóm szervezeteknél a köztisztviselők számára tágítja a karrierlehetőségeket. Ennek érdekében a hivatásos állományból a közigazgatási szerveknél elhelyezkedni kívánók számos könnyítési lehetőséget kapnak, így például bizonyos feltételekkel mentesülnek a képesítési feltételek, a próbaidő kitöltése alól, a közigazgatási gyakorlati évekbe be kell számítani a hivatásos szolgálati jogviszonyban szerzett gyakorlatot, sőt szolgálati jogviszonyban szerzett gyakorlatnak minősül a közigazgatási tapasztalat is.

Nem e törvényjavaslatban szerepel, de azt hiszem, itt fontos kiemelni, hogy az átjárhatóságra is figyelemmel kerül sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezetének, képzésének kialakítására, továbbá az egyes hivatások vizsgarendszerének összehangolására is. Ez is azt mutatja, hogy egy nagy ívű, előre és jól továbbgondolt rendszerről van szó.

A tisztviselői életpálya megújítása alapvetően érdeke az abban résztvevőknek is, számunkra, egyszerű állampolgárok számára is. Nos, ennek a tisztviselői életpályának a megújítását szolgálja a szabályozási rendszer egységesítése, a személyzeti igazgatás fejlesztése és természetesen a jogviszony egyes elemeinek átalakítása is a fenti célok megvalósítása érdekében. A szabályozási rendszer egységesítése esetében a törvényjavaslat jelentősen átalakítja a közszolgálati szabályozás struktúráját, belső szerkezetét, és az eddig széttöredezett, a belső koherenciát nagyrészt elvesztő közszolgálati szabályozás egységesítésére kerül sor, jelentősen egyszerűsítve ezzel a jogalkalmazó szervek munkáját.

(21.50)

Így például a szociális partnerek régóta hangoztatott kívánságának is eleget téve a törvényjavaslatba beépülnek az új munka törvénykönyvének a közigazgatás személyi állományára irányuló szabályai. Ez természetesen nem mechanikusan, szóról szóra mindent átvéve történik, hanem a közigazgatás speciális igényeinek, speciális feladatainak figyelembevételével.

Megszűnik a polgári törvénykönyv háttérjogszabály funkciója is, s a javaslat világosan kijelöli a közszolgálatban szabályosnak nem tekinthető más foglalkoztatási formák, mint például a munkaszerződés alkalmazásának a kereteit is. Ennek megfelelően a törvényjavaslat fő szabályként mondja ki, hogy a közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő feladat ellátására kizárólag kormányzati szolgálati, illetőleg közszolgálati jogviszony létesíthető.

Nos, ezek a változások mind az egységesítés irányába hatnak, és egyúttal azt is nyomatékkal kifejezik, hogy a kinevezéssel mint közjogi aktussal létrejövő kormányzati szolgálati, illetőleg közszolgálati jogviszony alapvetően különbözik a felek közötti megállapodásra épülő jogviszonyoktól, amelynek keretében a tisztviselő nem egy egyszerű munkát végez, hanem a jogszabályok által meghatározott, kötött feltételek mellett, a köz érdekében és a köz javára szolgálatot teljesít. Ez talán a leginkább elhatárolható, és talán a népességünk nagy részében könnyen megemészthető különbség is. Azt hiszem, hogy ennek a kihangsúlyozása a jövőben a nagyobb megbecsülés irányába is fog hatni.

Ezek tehát egyrészt a megbecsülés, a stabil életpálya mellett az egységesítés irányába is hatnak, és egyúttal azt is kifejezik, hogy ez az új szabályozás ez mellett egyfajta indokolt differenciálás szempontjait is figyelembe veszi oly módon, hogy a kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályokat tekinti elsődlegesnek, és ezekhez képest határozza meg külön fejezetben a helyi önkormányzatoknál és az egyéb autonóm szervezeteknél foglalkoztatott köztisztviselőkre alkalmazandó eltérő szabályokat.

A törvényjavaslat a minisztériumok, a kormányhivatalok, a központi hivatalok kormánytisztviselőinek és kormányzati ügykezelőinek kormányzati szolgálati jogviszonyára, továbbá az autonóm szervezeteknél, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalánál, a Köztársasági Elnöki Hivatalnál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságán, illetőleg a helyi önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselők, ügykezelők közszolgálati jogviszonyára terjed ki.

Közszolgálati tisztviselők egyrészt a kormányzati szolgálati jogviszonyban állók, másrészt a közszolgálati jogviszonyban álló szakmai vezetők, kormánytisztviselők és a kormányzati ügykezelők, közszolgálati jogviszonyban pedig a köztisztviselők és közszolgálati ügykezelők állnak. Ez az elhatárolás, csoportosítás is a tisztánlátást szolgálja.

A rendőrségnél, a büntetés-végrehajtásnál és a katasztrófavédelem szerveinél foglalkoztatott kormánytisztviselőkre szintén e törvény szabályait kell alkalmazni. Emellett a szakmai állami vezetők, így a közigazgatási államtitkár, a helyettes államtitkár és a jegyző jogállása is az új törvényben kerül szabályozásra.

A törvényjavaslat külön része tartalmazza a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalók jogállására vonatkozó eltérő szabályokat is. A személyzeti igazgatás esetében közszolgálati rendszerünk belső egyensúlya részben a stratégiai gondolkodás, valamint a karrierértékek következetes érvényesítésének hiánya miatt bomlott meg. Erre tekintettel ez a törvényjavaslat külön rendelkezik a közszolgálati személyzeti igazgatással kapcsolatos feladatokról, a közigazgatási személyzeti politika irányainak és elveinek meghatározásáról, a személyzeti politikai döntések meghozatalához szükséges statisztikai adatok rendszerezett gyűjtéséről, valamint felhasználásáról is, a továbbképzési rendszer irányításáról, továbbá a közszolgálati jogszabályok végrehajtásának ellenőrzéséről. Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy meggyőződésünk lehet, hogy ezek a változások egy érdemi rendszerirányítás kialakításához fognak vezetni.

Átalakul, és államtitkár úr jelezte is, a személyzeti igazgatás mellett az érdekegyeztetés rendszere is. Ennek leglényegesebb elemeként a törvényjavaslat a magyar kormány-tisztviselői kar létrehozásáról rendelkezik. Szakmai berkekben vita folyt arról, hogy ez egy klasszikus kar, avagy egy klasszikus kamarai feltételekkel bíró szervezet. Úgy vélem, hogy a jogszabálytervezet kellő mértékben és kellő pontossággal eligazít bennünket ebben a kérdésben.

A kar létrehozásának kiemelt célja, hogy olyan közös értékalapú, egységes hivatásrend kialakítására kerüljön sor, amely hozzájárul a közigazgatás működése iránti állampolgári bizalom megerősödéséhez. Ennek érdekében a kar által ellátott érdekképviselet tágabb értelemben és tágabb tevékenységi kört fed le, mint az érdekvédelem. És talán az előbb említett fél mondatomra is magyarázat ez a megfelelés.

A teljes közigazgatás szakmai törekvéseit kell és hivatott ez előmozdítani. Tevékenységének a célja az együttműködés és az érdekkiegyenlítés a nemzeti érdekekkel összhangban. A törvényjavaslat ennek figyelembevételével határozza meg a kar feladatát, amely a kormány-tisztviselői hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben az érdekképviselet, a kormány-tisztviselői kar tekintélyének védelme, konzultáció a kormánytisztviselők foglalkoztatása és hivatásgyakorlása feltételeit befolyásoló jogszabályok megalkotásában, etikai eljárás lefolytatása, díj alapítása, szakmai konferenciák szervezése, valamint tagjai számára jóléti, szociális és egyéb kedvezményes szolgáltatások nyújtása. Az említett, tulajdonképpen komplex célok megvalósítása érdekében a tagság valamennyi kormánytisztviselő számára kötelező, a kormány-tisztviselői jogviszony feltétele.

Külön szeretném itt hangsúlyozni, hogy a kar létrehozása mellett megőrzésre kerül a központi és helyi szinteken egyaránt a szociális partnerekkel való érdekegyeztetés is. Tehát nem helyette, hanem ez mellett történik ez az érdekegyeztetés, és itt is lesznek természetesen ehhez kapcsolódóan változások. Ezek közül kiemelkedik, hogy a központi érdekegyeztetés eddigi két fóruma egységesítésre kerül, és közszolgálati érdekegyeztető fórum néven működik a közigazgatási szervek, valamint a közszolgálati tisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint megfelelő megállapodások kialakítása céljából.

A törvényjavaslat nem eredményezi a szakszervezeti jogok csorbulását, különösen figyelemmel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO alábbi egyezményében foglaltakban, és itt most eltekintenék a 136-os egyezmény, illetve a 154-es egyezmény citálásától, mindenesetre úgy vélem, hogy az ebben foglaltakkal valóban párhuzamos, és megfelelő módon van a törvényjavaslatban ez szerepeltetve.

Természetesen az életpálya-megújítás érdekében változik a jogviszony néhány tartalmi eleme is, átalakul a teljesítményértékelés rendszere. Nagyon fontos, hogy a karriermenedzselési rendszer kialakításra kerüljön, amelyben az erőforrás-tervezési, a személyzetfejlesztési és -ösztönzési módszerek együttesen, egymással koherens kapcsolatban állva kerülnek alkalmazásra. Ezek együttesen biztosítják majd, hogy a jobb teljesítmény elismerése a karrier kibontakozásán keresztül magasabb díjazásban fejeződjön ki.

Fejlesztésközpontú egyéni teljesítményértékelésben a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúllyal kell megjeleníteni a munkamagatartás, a hozzáállás jövőbe mutató értékelését. Azt hiszem, hogy ez egy olyan példamutató szándék ebben a javaslatban, amit nemcsak itt, hanem az élet más területén, a munka világának más területén is hasznos lenne minél gyorsabban bevezetni.

A rugalmasság érdekében megszűnik az ügykezelők illetménytáblája, a továbbiakban a munkáltató garantált bérminimum, illetve az illetményalap hatszorosának körüli mértékben meghatározott felső korlát keretei között állapítja meg az illetmény összegét, figyelembe véve a szolgálatban eltöltött időt is. Azt hiszem, hogy ez szintén egy előremutató és megfelelő életutat biztosító rendszerré válik.

A munkaköri pótlék bevezetésének lehetősége lépést tesz a munkaköralapú rendszerre való áttérés irányába. A munkaköri pótlék bevezetésére a javaslat szerint 2012. július 1-jétől kerülne sor.

A törvényjavaslat rögzíti a kormány-tisztviselői hivatásetikai alapelveket és kötelezettségeket. Azt hiszem, ezt nem lehet elég hangsúllyal kiemelni, hiszen minden közszolgálatot ellátó tisztviselőtől elvárható a hűség és elkötelezettség, a nemzeti érdekek előnyben részesítése, az igazságos és méltányos jogszolgáltatás, méltóság és tisztesség, az előítéletektől való mentesség, a pártatlanság, a felelősségtudat és szakszerűség, az együttműködés, az intézkedések megtételére irányuló arányosság és védelem.

A vezetőkkel szemben támasztott további alapelvek a példamutatás, a szakmai szempontok érvényesítése, a számonkérési kötelezettség. Úgy vélem, hogy ezek az értékek, ezek az alapértékek elősegítik azt, hogy egy olyan kar alakuljon ki, amelyikre méltán büszkék lehetünk.

(22.00)

A T/5003. törvényjavaslat közpolitikai célja valóban az, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti rendelkezéseket megalkossa. Hihetetlen sok és árnyalt módon kerülhet erre sor, hiszen az államtitkár úr is felsorolta azokat a törvényeket, amelyek egy jelentős módosításon esnek keresztül. Azt hiszem, hogy ez egy hihetetlen nagy feladat, aminek a megoldása külön dicséretet érdemel.

Fontosnak tartanám még kiemelni a törvényjavaslat kapcsolatát, viszonyát a kormányprogramhoz. Ennek érdekében hadd idézzek a nemzeti együttműködés programjából: "Fontos, hogy a társadalom tagjai felelős és megbízható partnerként tekintsenek az államra. Mára a közhatalom működése alapjaiban nélkülözi a kiszámíthatóságot és a stabilitást.

A szétzilált és leépített közigazgatás nemcsak a mindennapi lét kerékkötője, de a gazdasági fellendülés akadálya is, ma mind a piaci szereplőknek, mind az állampolgároknak csak terhet jelent, nem segítséget. Újra kell építeni az államot, ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának és annak, hogy visszaadjuk a közigazgatás rangját. Csak így teremthető meg az erős és hatékony állam, amely a társadalom bizalmából képes újra megerősíteni a demokrácia alapintézményeit és a jogállamiság értékrendjét."

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a nemzeti együttműködés programja kellőképpen kijelölte azokat az irányokat, ami a két előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán előttünk kell hogy lebegjen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)