Felszólalás adatai

A Felvidéken élő magyar nemzetrész talán a leginkább megfélemlített kisebbségben élő nemzeti közösség a Kárpát-medencében. A 68 évvel ezelőtt hatályba léptetett Beneš-dekrétumok a magyarokra nézve teljes jogfosztottságot és tömeges kitelepítéseket vontak maguk után. Ezek a jogszabályok ma is érvényben vannak, a magyarok jogfosztottsága részben ma is fennáll. Nem őshonos államalkotó nemzetnek tekintik őket, hanem kollektív jogokat nem élvező nemzeti kisebbségnek. A folyamatos alárendeltséggel párosuló állandó megfélemlítés az alapvető oka annak, hogy az önrendelkezés iránti igény leginkább csak a lelkek mélyén szunnyad. Közvélemény-kutatások igazolják, hogy a reménytelenség elmúlt két évtizedében folyamatosan csökkent a felvidéki magyarok önrendelkezés iránti igénye. 1994-ben 82 százalék kívánta az autonómiát vagy a társnemzeti státust. 1999-ben már csak 70 százalék, míg 2008-ban 67 százalék. Apátiába esett közösségnek nincs jövője.

A Kárpát-medence teljes magyarságának kell lelket önteni felvidéki nemzettársaiba, miközben mindenki saját problémáival is küszködik. Világossá kell tenni: ami egyedül nem megy, az együtt sikerülhet, sikerülni fog. Ehhez azonban mindenkinek vállalni kell a küzdelmet. A rövid távú vélt vagy valós előnyöket a hosszú távú érdekeknek kell alávetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ránézünk a Felvidék etnikai térképére, magától adódik a területi autonómia lehetősége. Meg kell győzni az újsütetű szlovák állam politikusait, hogy az Európai Unióban nem veszélyezteti semmi Szlovákia területi integritását. Egy svájci típusú kantonrendszer bevezetése vagy egy dél-tiroli autonómiamodell létrehozása társadalmi békét, politikai stabilitást és gazdasági fellendülést hozna a térségbe. Ezt távlati célként kell kitűzni. Első lépésben azonban a túlélés biztosítása érdekében személyi elvű kulturális autonómiát kell biztosítani a magyaroknak északi szomszédunknál.

A szlovák aggodalmak eloszlatásához fontos körülményként kell kiemelni, hogy a közvélemény-kutatások bizonyítják, a felvidéki magyarok nem elutasítóak a velük együtt élő szlovákokkal szemben. Hetvenhárom százalékuk elfogadja a történelmileg kialakult együttélést, jó szívvel venné a társnemzeti viszony kialakítását.

2010 óta a Magyar Közösség Pártja, az MKP, ismét programszerűen vállalja az autonómia ügyét. A Felvidéken is nyilvánvalóvá vált, az elmúlt húsz évben a kis lépések taktikája nem hozott semmi érdemleges eredményt, a magyarok számaránya rohamosan csökken. A szülőföldön boldogulást csak a tényleges és teljes körű autonómia vagy a társnemzeti státus garantálja. A magyarországi politikának ezt minden eszközzel támogatni kell a kétoldalú kapcsolatokban és nemzetközi szervezetekben egyaránt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)