Felszólalás adatai

Éppen ezért is feltétlenül fontosnak tartom, hogy néhány dolgot helyre tegyünk. Visszafelé haladva, Ferenczi Gábor képviselőtársam hozzászólásában több olyan, azt gondolom, túlzó megállapítás is volt, finoman fogalmazva, amit tőle nem szoktam meg. Éppen ezért is csodálkozom, hogy ilyen téves megállapításokra jut például azzal, hogy csökken a felsőoktatásban a hallgatói létszám. Tegye már meg, hogy ezt valamilyen statisztikával prezentálja nekem, mert lehet, hogy a jelentkezők létszáma csökken, erről beszélgettünk több alkalommal, de amíg a felvételi nem dőlt el, ne előzze meg az ön véleménye, miszerint csökkenni fog a felsőoktatásba felvettek létszáma. Nehogy túl nagy legyen a csodálkozása majd, amikor meglátja a felvételi számokat, és abban arra kell majd valamilyen választ találnia a Jobbiknak, hogy minden időknél több államilag támogatott fiatal kerülhet be a magyar felsőoktatásba. Tehát ezért javaslom, hogy ezekkel a megfogalmazásokkal kicsit óvatosabban érdemes bánni.

Mint ahogy azzal is, hogy a duális rendszer csődöt mondott. 2011 végén fogadtuk el a szakképzési törvényt. Ebben a tanévben tudott elindulni ez a munka. Ahhoz, hogy ennek a csődjét megállapíthassuk, hogy ez az új rendszer gondot vagy csődöt jelent, legalább néhány év lehetőséget biztosítson képviselőtársam is arra, hogy ennek az eredményét valóban közösen levonhassuk. Például azt, hogy az első tanulók kikerülnek az új szakképzési rendszerből, és aztán meglátjuk, hogy ők milyen módon tudnak munkát találni a munkaerőpiacon.

Azt a megfogalmazást is szeretném újra visszautasítani, ami arról szól, hogy azt szeretnénk, hogy a multiknak olcsó munkaerőt képezzünk. Ez a kormány volt az, amely megemelte a minimálbért, például csak az olcsóságra való hivatkozásul ezt hadd mondjam. Természetesen egyikünk szerint sem elegendő még mindig ez a bérezés a munkaerőpiacon. Mégis azt gondoljuk, hogy ezen az úton kell továbbhaladni, és ehhez valóban arra van szükség, hogy jól képzett szakmunkások kerüljenek ki az iskolákból, hogy a multik is kénytelenek legyenek tovább emelni ezeknek a munkavállalóknak a bérét. Azt a példámat megint hadd mondjam el az Országgyűlésben, hogy az egyik tatai munkahelyen a legnagyobb munkaadónk, körülbelül ezer embert foglalkoztatnak, keresett egy diplomás, több nyelven beszélő menedzsert valamilyen komolyabb feladatra. Száznégyen jelentkeztek erre az állásra mindenféle diplomával. Kerestek egyszerű hegesztőt is, és erre a hegesztői állásra pedig öten pályáztak. Azt gondolom, ez azt mutatja, hogy valóban szükség van arra, hogy minél szélesebb körben és minél magasabb színvonalon képezzünk olyan szakmunkásokat, akik utána a munkaerőpiacon jó állásokat tudnak találni. Egyébként ebben a gyárban is például, de az ország több területén is CNC-forgácsolót, hegesztőt, jó szakembereket töméntelen mennyiségben tudnak felvenni ma is ezek a cégek. Tehát erre vonatkozóan, azt gondolom, nagyon helyes az az irány, amit a kormány kitűzött és amilyen irányba elindultunk.

Azt a mondatát, hogy nem sikerült úgy ez a szakképzési törvény, ahogy a Jobbik elvárta volna tőlünk, fájlalom és valóban sajnálom, de talán érthető, hogy mégis, annak ellenére, hogy igyekeztünk minél több jobbító szándékú és segítő véleményt a törvényjavaslatainkba belefogalmazni, ahogy az előző vitánál is konkrét példa volt arra, hogy a jobbikos javaslat is bekerült a törvényjavaslatba, így tettünk a szakképzési törvénynél is. Ennyi volt a jó javaslat, amit be tudtunk fogadni. Ezt sajnáljuk.

Az uniós visszafizetéseket is emlegette a képviselőtársam. Pontosan arról beszéltem a felvezetőben, hogy azért is van szükség erre a határidő-módosításra, hogy a tiszkeknél felvett uniós támogatások felhasználását követő ötéves fenntartási időszak abszolút biztosított legyen. Nem ez az egy év fogja ezt biztosítani, hanem pontosan ez az átalakítás kell hogy olyan körülményeket és olyan rendszert hozzon létre, amely az uniós támogatások fenntartási időszakára vonatkozó előírásokat is maximálisan kielégíti. Pontosan ezért javaslom, hogy a 92. §-t fussa át még egyszer, képviselőtársam, mert abban elég precízen megfogalmaztuk, hogy a tiszkekből átalakuló integrált szakképzés során milyen komoly figyelemmel kell lenni az uniós pénzek sorsára.

Sós Tamás képviselőtársam véleményére elég nehéz reagálni, mert kicsit nehezen volt érthető a logikája, különösen az 5. § bekeverésével elveszítettem a fonalat. Azt érzékeltem csak a mondandójából, hogy azt a rendszert nem igazán sikerült az MSZP-s oktatáspolitikusoknak áttekinteni, ami az új szakképzéssel összefüggésben kialakult. Talán ezért látja kaotikusnak a helyzetet, és próbál olyan példákat hozni, amelyek eddig mindig, minden körülmények között előfordultak, egy ekkora intézményi rendszerben egészen biztos, hogy vannak trehány, nemtörődöm és oda nem figyelő emberek is.

(21.30)

Hála a Jóistennek, nagyon-nagyon kis létszámban, és azt szeretném kérni, tegye meg, hogy államtitkár úrnak továbbítja annak az intézménynek az elérhetőségét, ahol ez a vizsgáztatási meg nem jelenés előfordult, mert azt gondolom, a fenntartónak érdemes erről mindenképpen tudnia. Minden egyes ilyen esetre egyenként figyelünk oda, és szeretnénk azt, hogyha nemcsak a vizsgáztatás során, hanem a kamarával kialakult új helyzetben is ezeket az anomáliákat a lehető legrövidebb időn belül megoldjuk, és a helyzetet kezelni tudjuk. Ehhez van szükségünk információra, ha önhöz eljutott ilyen információ, akkor az a javaslatom és kérésem: tegye meg, hogy ezt átadja.

Köszönöm szépen még egyszer a jobbító szándékú hozzászólásaikat, és azt remélem, hogy az elfogadott, majdan, néhány nap múlva megszavazott törvényjavaslat segítségével a szakképzési törvényünk további építése során szintén tudunk még közösen eszmét cserélni, és mindez segíteni fogja azt, hogy egy jó szakképzési törvény legyen a tanulók és az iskolák számára és Magyarország felvirágoztatására.

Elnök úr, még egyszer köszönöm szépen, hogy észrevette, hogy van lehetőségem fölszólalni.