Felszólalás adatai

Az 1. kapcsán inkább azt emelném ki, ami nincs benne. Elég nehéz helyzetbe hoznak bennünket azáltal, hogy egy általunk nem látható, a rendszerben még nem szereplő kapcsolódó módosítóról kell hogy valamifajta vitát folytassunk.

Viszont nagyon örülök valaminek. Ez egy rendhagyó vita abból a szempontból, hogy az általános vitában elhangzott szinte összes jobbikos érvet, amely jobbításra vonatkozott az előterjesztést illetően, önök megfogadták, és úgy látom, hogy a többségét be is építették a végső javaslatba. Azt mondom, hogy ha ezen az úton lehetne elindulni a törvényalkotás, törvényhozás során, bizony az ország sokkal előrébb jutna. Nagyon ritkán van módunk elismerni ezt a teljesítményt, de le a kalappal önök előtt, hogy az összes jobbikos, javító módosítási tervezetet elkezdték beépíteni. Mindjárt meglátjuk a részletes kifejtésből, hogy mi az, amivel kapcsolatban sikerült, és hol nem teljesen.

A 3. és a 4. ajánlási pontok kapcsán teljesen indokoltak azok a kiterjesztések, amelyeket mind Kiss Sándor képviselőtársam, mind egyéb képviselők tesznek. Nyilvánvaló, hogy a visszaváltási kötelezettség tekintetében a 6. helyett a 12. hónap bevezetése olyan könnyítést biztosítana, ami valóban mérhető lenne. De az előbb említettekre muszáj reagálnom pár szóban.

Nem tudjuk, hogy ez a láthatatlan kapcsolódó módosító, ami mögött jogos, hogy toljuk ki a határidőt, mert kerüljön benyújtásra, és legyen jobb ez a rendszer, mint amilyen most, de nem tudjuk, hogy rendezi-e például azt, hogy részvénytársaság, kft., szövetkezet mellett egyéb társulási formák is alapíthassanak úgynevezett pénzhelyettesítő formákra vonatkozó társulásokat. Jelesül két dologra gondolok: alapítványokra és önkormányzati társulásokra. Tehát két olyan formára, ami jellemzően nem profitorientált, és jellemzően más országokban is nagyon hatékonyan tudja ezt a rendszert működtetni. Tehát nagyon kérem, hogy kétpercesben vagy máshogy, de hadd kapjak választ erre, hogy ezekre a formákra is megtörténik-e ez a kiterjesztés.

Nagyon-nagyon örömteli, hogy nem kell a forintértéket minden esetben feltüntetni. Önöknek Sopronban is nagyon nagy könnyítést okoz ez, hiszen ha vissza kellene vonni ezeket a pénzhelyettesítőket és újranyomtatni, ez nemcsak zavart kelt a piacon, de bizalomvesztéshez is vezet, másrészt bizonyos fajta helyi pénzek tekintetében nem is lehet kivitelezni. Viszont abban az esetben pedig a hatóság lényegében azért, mert teljesíthetetlen a követelés, a kivonásra is jogosítványt kaphat, ami nyilvánvalóan nem lehet cél.

További értelmetlen szűkítő kikötés volt az, hogy a kibocsátó megnevezése mellett a kibocsátó elérhetőségét is fel kellett volna tüntetni a pénzhelyettesítőkön. Ezt az általános vita során nemes egyszerűséggel a "baromság" szóval illettük. Egyébként nem mi, hanem a téma szakértői, akikkel sajnos önök nem ültek le tárgyalni. Bár bizottsági szakaszban először azt mondták, hogy tárgyaltak, aztán az ott lévő előterjesztő közölte, hogy nem tudja, kivel tárgyaltak, végül beismerte, hogy nem tárgyaltak az illetékesekkel. De nagyon örülünk, hogy ezt megtették. Őszintén értékelem, hogy azóta erre a tárgyalási fordulóra, ha jól tudom, a maga teljes egészében sor került, és lám, a jobbikos jobbító javaslatok beépültek. Ez pozitív, de fel kellene oldani azt, hogy a kibocsátó megnevezése mellett ne szerepeljen feltétlenül a kibocsátó elérhetősége, főleg ne utólagos kötelezettség gyanánt, amikor a XXI. században egy egyszerű kereséssel bárki rátalálhat arra, hogy ki a kibocsátó, egyáltalán nem titkos információról van szó tehát.

Végül pedig fontos kérdés adódik azzal kapcsolatban, hogy az eredeti előterjesztésben szereplő nyilvántartási kötelezettség rendszeren belül marad-e, ez megint csak indokolatlan terheket róna a kibocsátókra, de még a forgalmazókra is, vagy pedig ennek szűkítésével vagy eltörlésével könnyebbé tesszük-e a későbbi kibocsátók számára, hogy hasonló konstrukciókkal jelenjenek meg a piacon.

Összefoglalva el kell mondanunk, hogy a pénzhelyettesítők esetében le kell szögezni: nem lehet cél, hogy átvegyék a nemzeti valuta szerepét. Ez nem is volt cél soha, viszont olyan kiváló kiegészítő eszközökről van szó, amelyek mobilizálhatják a helyi gazdaságot, a helyi termékek és a helyi vállalkozók szolgáltatása iránti keresletet erősíthetik. Egyértelmű, hogy abban a válságkorban, amelyben élünk, élni kell ezzel a fegyverrel, és a lehető legszélesebb kiterjesztésben kell használni. Tehát az üzenetünk kettős: egyrészt elismerésemet kell kifejeznem amiatt, hogy a Fidesz-KDNP nem szégyellte a Jobbik szinte összes javító módosító javaslatát befogadni. Bár nyilván a láthatatlan kapcsolódó módosítójukból még kiderül, hogy ez a maga teljességében sikerült-e, vagy csak az alapelveket, alapfilozófiát sajátították el. Mi ezt nem sajnáljuk, nagyon szívesen megosztjuk bárkivel.

(20.00)

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ezen rendszer csak akkor működhet hatékonyan, ha az összes általam felsorolt visszásságot és problémát azokkal konzultálva oldják meg - oldjuk meg -, akik a valóságban működtetnek ilyen rendszereket. Hosszú távon egyébként nem tartanám butaságnak egy olyan munkacsoport felállítását, amely a sikeresebb - nálunk helyi pénz szempontjából sikeresebb - országokban működő modellek tanulmányozásával folyamatosan be tudná építeni azokat a már jól bevált eszközöket a hazai rendszerekbe is, amelyek adott esetben más, és nem feltétlenül csak nyugat-európai gazdaságokban bizonyítottak. Egyáltalán nem csak a WIR-re gondolok, bár a 65 ezer elfogadóhelye nagyon is tisztességgel azt mutatja, hogy ez a rendszer működtethető, de az is látható, hogy a teljes gazdasági és gazdálkodási filozófia átalakításához hozzájárulhat az, hogy a pénzhelyettesítők vagy úgynevezett helyi pénzek térnyerése végre akadálytalan lesz, és a hatóságok ezt nem akadályozzák, hanem tisztességes előírásokkal az állam és a törvényhozó elősegíti.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)