Felszólalás adatai

Amikor először átolvastuk ezt az anyakönyvi jogszabályt, akkor azt láttuk, hogy egy alapvetően szakmai alapon megalkotott, pozitív irányba mutató, az eljárás gyorsítását és ügyfélcentrikusságot feltételező jogszabályról van szó. Mindannyian, akik kritikus szemmel néztük ezt a jogszabályt, ugyanott akadtunk fenn, ugyanazon a szakaszon, a törvény 79. §-án, amely az anyakönyvek megismerhetőségéről és kutatásáról szól. Az ember nyilván próbál utánajárni azoknál a szakembereknél is, akik családfakutatással foglalkoznak, és folyamatosan nézik a régi anyakönyveket, azokból állítják össze a családfákat. Ilyen szakemberekkel beszélgetve kiderült, hogy a szakma teljes felháborodását váltotta ki a törvénytervezetnek ez a paragrafusa. Amikor megkérdeztem, mi lehet az oka annak, hogy maga az egész mű szakmailag egy jó törvény, ehhez képest bejön egy olyan paragrafus, amely egy nem szakembernek, olyannak, aki nem a családfakutatással foglalkozik, megüti a szemét, akkor az illető szakember csak annyit mondott, hogy ez a paragrafus a lex Szegedi Csanád. Nem is mondtam volna mindezt el, ha a mai bizottsági ülésen nem Répássy Róbert államtitkár úr hivatkozik gyakorlatilag ugyanerre, amikor Staudt Gábor képviselőtársam kérdésére adott válaszában éppen Szegedi Csanád esetét hozta fel ezzel a paragrafussal kapcsolatban, és a családfakutatók is ezt hozták ki.

S ha már itt tartunk: már többször is kifejtettük, a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tartja jónak azt, ha eltitkoljuk azokat, amik a régi anyakönyvekben szerepelnek, ha a kutatás számára sem tesszük lehetővé az abban foglaltakat. Ez a módosítás gyakorlatilag az adattovábbítás nem teljesíthetőségéről nyilatkozik, azaz az adattovábbítás semmilyen formában nem lenne teljesíthető adott esetben a levéltári anyagokból. Mi azt gondoljuk, senkinek nem lehet az érdeke, hogy ilyen módon beszűkítsük ennek a lehetőségét.

Azt is elmondtam az általános vita keretében, hogy arról is tájékoztattak bennünket, hogy ezek az adatok már nagyrészt nem csak a levéltárak birtokában vannak meg, hiszen egyrészt mikrofilmre vették, másrészt digitalizálták a szabad kutathatóság idején. Ezért már vannak olyan adatbázisok, amelyekkel az államtól teljesen különálló nem állami szerv, hanem akár egyházak, más jogi személyek rendelkeznek. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy ha itt a teljes tiltás valósulna meg, akkor bizonyos szervezeteknek monopóliumként lenne adott maga az adat, amely értéket is jelent, tehát ezzel mintegy kvázi különleges hatalommal ruházza fel az állam, a jogalkotó azokat a szerveket, amelyek ezekkel az adatokkal már rendelkeznek, hiszen kizárólagosan ők lesznek azok, akik ezzel foglalkozhatnak, akik ezeket fel tudják használni, akik hasznosítani tudják, és ezáltal nem kis pénzforráshoz, egy különleges anyagi monopóliumhoz is juttatná hozzá őket az állam ezáltal. Nagyon örülök annak, hogy ezt a problémát az előterjesztők is belátták, és bizottsági módosítóban bejött egy javaslat azzal, hogy még nem döntötte el a kétharmados többség, hogy melyik javaslatot fogja támogatni, azt, amelyiket Gyimesi Endre képviselőtársam, Staudt Gábor, Korondi Miklós és jómagam nyújtottunk be, vagy pedig a bizottsági módosítót. Mi azt mondjuk, hogy a korábbi szakmai álláspontoknak és az egyeztetéseknek mindenképpen az felel meg, amit mi nyújtottunk be módosítóban, ez pedig a korábbi 16-os, most pedig 24. számú módosítása - ez az ajánlási száma - lenne az eddigi jogszabálynak.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a módosítást támogassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)