Felszólalás adatai

Az eredeti javaslatban véleményem szerint nem véletlenül szerepelt, és amikor önök ezt benyújtották, mivel az anyakönyvi eljárásról szóló törvény kapcsán egy elég részletesen, szakértők által kidolgozott javaslatról beszélünk, tehát nem csak egy olyanról, amit itt gyakran be szoktak nyújtani és nem kellően megfontolt, vélhetően az lehetett az alkotók, illetve a tervezetet megfogalmazók szándéka, hogy bizonyos esetekben akár egy e-mailben is lehessen bizonyos adatokat kikérni. No, természetesen vélelmezhetően ez nem azt jelenti, hogy azonosítás nélkül, személyazonosítás nélkül is meg lehet kapni ezeket az adatokat, egyrészről ha ezek az adatok nem szerepelnek a kérelemben, akár mondjuk, egy e-mailben, akkor már nem fogják tudni beazonosítani az azt kérőket, mondjuk egy anyakönyv, okirat igénylése esetén, de ha benne szerepelnek, akkor még mindig felmerülhet, hogy kis túlzással nem a szomszéd adataival szeretném az ő anyakönyvi kivonatát kikérni. Ebben az esetben viszont az átvételnél vagy a postázási címnél ez meghatározásra kerül, hogy hová küldik ki, és ugyanúgy a szomszédnak fogják kiküldeni, hiába akart vele bárki visszaélni, legfeljebb kap egy olyan okiratot, amit ő nem kívánt kikérni. Hozzáteszem, hogy mivel itt illetékfizetési kötelezettség is szokott párosulni, ez a gyakorlatban egy nehezen elképzelhető kategória.

Viszont összefoglalva: az, hogy már a kérelmet is csak minősített elektronikus aláírással vagy minősített elektronikus úton kelljen benyújtani, ezzel nem értünk egyet, és ebben az esetben, bárki is volt a szakmai előkészítője ennek a passzusnak, vele értenék egyet, és a 2. ajánlási pontnál jobb lenne, ha az Országgyűlés ezt nem támogatná.

A következő, amihez szeretnék hozzászólni és egy szintén fontos kitétel, ez most pozitív irányban, a 21. módosító javaslat, amely egyébként megegyezik a 20-assal. Gondolom, Schiffer András lehetett az, aki benyújtotta először, és az egy furcsa véletlen, hogy kormánypárti képviselőtársaink is hasonló javaslatot nyújtottak be, ilyennel, azt kell mondjam kicsit cinikusan, hogy soha nem találkoztunk még. Viszont ez egy fontos módosítás a születési anyakönyv tartalma tekintetében, ami azt jelenti, hogy a származási hely és ne csak a születési hely kerüljön feltüntetésre, például amikor valaki egy kisebb településről származik, akkor nem feltétlenül az adott kórház és a születési hely az, ami a származási hely is egyben.

Ami viszont érdemibb - és még csapataink harcban állnak, ahogy szokták mondani -, ez a 24. javaslat, amely nem szól másról, és érdekes módon Gyimesi képviselőtársam is ugyanazt szó szerint, ha nem is indoklásában szó szerint azt a javaslatot nyújtotta be, amit Gyüre Csaba és Korondi képviselőtársammal benyújtottunk, és ez az anyakönyveknek, a már levéltárban őrzött anyakönyveknek a kutathatóságára és megismerhetőségére utal.

(19.10)

Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az eredeti javaslat esetében kizárták volna azt, hogy akárki, akár az érintett hozzátartozója betekintést nyerhessen akár a felmenőinek az anyakönyvi kivonataiba is. Hozzáteszem, hogy ez a kutathatóságot is ellehetetleníteni, de a családon belüli megismerhetőség korlátozása és a családfakutatás korlátozása elfogadhatatlan. Itt nem ismételném meg az általános vitában elmondottakat, de ez mindenképpen egy jelentős korlátozás, és úgy tűnik, hogy a kormányoldalról Gyimesi képviselőtársam is úgy gondolja, hogy igazunk lehet, amikor szeretnénk a jelenleg hatályos állapotot fenntartani, ami egy adott személy halálát követő 30 év után a korlátlan megismerhetőséget tűzné ki a zászlajára. A kormányzat érzékelte az általános vitában, illetve gondolom, az egymás közti egyeztetések alapján is, hogy itt egy kicsit túlszaladt a kés, ahogy mondani szokás, és a legfajsúlyosabb államtitkokhoz képest is egy jóval szigorúbb szabályozást próbálnak bevezetni, lévén, hogy a minősített adatok esetében is van egy védelmi idő, amit persze meg lehet hosszabbítani néhány alkalommal, de ez nem lehet örökké tartó. Ebben az esetben tulajdonképpen örökre elzárták volna ezeket a levéltári anyakönyvi kivonatokat, akár a családfakutatástól vagy akár a történelmi kutatásoktól is elzárva.

Én úgy gondolom, hogy ezt a 24. javaslatot kellene támogatnia az Országgyűlésnek, a jelenlegi állapot fenntartását, de hozzátenném és hangsúlyoznám, hogy ez megkapta az egyharmadot a bizottsági szavazáson, úgyhogy kikérés nélkül is a Ház elé került. Úgy gondolom, hogy akkor még van esély arra, hogy a tisztelt Ház támogassa ezt a javaslatot.

A másik javaslat, ami ezzel konkurál, és már annak is tudunk örülni, hogy itt két konkuráló javaslatból mindegyik egy pozitívabb helyzet, mint ami a beterjesztett törvényjavaslatban van, ez a 29. módosító, illetve van még néhány pont, amely ezt tárgyalja, de itt most a 29.-re térnék ki, amely "Az anyakönyv kutathatósága" címet illesztené az anyakönyvi eljárásról szóló törvénybe. Erre mondtam, hogy azt érzékelte a kormányzat is, hogy egy kicsit necces, ami beterjesztésre került, hogy így fogalmazzak. Viszont úgy érzem, hogy még egy kicsit ezzel a javaslattal is távol kerültünk a realitásoktól, lévén, hogy itt kibújt a szög a zsákból, mert önök itt arra hivatkoznak és azt próbálják megteremteni, hogy bizonyos adatok, amelyek eddig vagy abban a korszakban, amikor születtek, teljesen nyilvánosak voltak, így például akár a vallásra lehet gondolni vagy arra, hogy milyen betegségben hunyt el valaki, ha ezek már kellően régi és levéltári anyakönyvekben szerepelnek, nos, ezeket az adatokat se lehessen, csak a hozzátartozók részére kiadni, tulajdonképpen akkor se, ha eltelt már nagyon sok idő vagy történelmi távlatokból kell szemlélni. És mindezt arra hivatkozással teszik, hogy ez személyazonosításra alkalmas, kiadása az új törvények, tehát az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szerint különleges adatnak minősül.

Mi ezzel a probléma? Az a probléma, hogy dogmatikailag megint összekeveredtek a fogalmak, lévén, hogy az előbb említett törvény és egyáltalán a személyhez fűződő jogok az élő személyhez kapcsolódnak, ebben a kontextusban értelmezhetők. Ha valaki elhunyt, akkor utána ezek kegyeleti joggá alakulnak át, és egyébként, ahogy a Btk. szerint és egyéb törvényi védelmek kegyeleti jogként illetik meg az elhunytat, illetve adott esetben a hozzátartozók felléphetnek e jogok sérelme kapcsán, ahogy az idő telik, a kegyeleti jog jellege - ha szabad így fogalmaznom - egyre erősödik. Tehát nem beszélhetünk valójában ilyen adatokról elhunyt emberek esetében, tehát a személyes adatok kiesnek.

Erre mondta Répássy államtitkár úr a bizottsági ülésen, hogy igen, de valaki felmenőinek az adataiból a jelenleg élő személyek, leszármazók a különleges személyes adataira vonatkozóan is egyfajta következtetés vonható le. Ez azért megint egy nagyon érdekes kérdés, és mivel ezt államtitkár úr pont vallási szempontból fogalmazta meg, ezért felmerül a kérdés, hogy mennyiben gondolják komolyan azt, ha valaki felmenőinek - és most itt személyes példával és ahogy a bizottság előtt elmondtam, szintén egyfajta coming outtal élek (Mile Lajos: Na, te is?), tehát ha apai ágon katolikus felmenőim vannak - tehát ezt megosztom az ország-világgal, mint egyfajta különleges személyes adatot, egyébként én ezt egyáltalán nem szégyellem -, viszont anyai felmenők között református vallásúak vannak, és valaki nagyon ravaszan elkezdi az én családfámat kutatni, és a hátam mögött kikéri ezeket az adatokat, mert mondjuk, én titkolom a vallásomat, egyébként római katolikus vagyok, ezt is elmondom, tehát a poént ilyen formában lelőttem, de ha ezt én nem mondanám el, és valaki a felmenőim kapcsán szeretné ezt kideríteni, akkor elég nagy gondban lenne, lévén, hogy a keresztény vallás ellenére több irányzattal is találkozhatnak. Arról nem is beszélve, hogy ha még egyfajta totót kezdenének el játszani, hogy apai vagy anyai irányba nagyobb a valószínűség, akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi van, ha valaki ateistának vallja magát, és azt mondja, hogy én márpedig annak ellenére, hogy a szüleim vagy a nagyszüleim, dédszüleim milyen vallásúak voltak, nem gyakorlom a vallásomat. Vagy továbbmegyek, esetleg más vallást vesz fel az adott illető. Mondjuk, én áttérhetek a buddhista hitre, ha az áll hozzám a legközelebb.

Tehát nem tudom értelmezni, hogy az, hogy az én dédszüleimnek, nagyszüleimnek, ükszüleimnek vagy akármelyik felmenőmnek már levéltári anyagok között őrzött anyakönyvi kivonataiban esetleg az ő vallásukra utaló meghatározás szerepel, hogy egyrészt ez rám nézve miért sérelmes, hogy ezt valaki megtudja... - én büszke vagyok az őseimre, szerintem nem vagyok én ezzel egyedül, sok képviselőtársam is ugyanúgy, illetve nem tudom, van-e itt olyan, aki ne lenne büszke a saját őseire és ne vállalná ezt fel.

A másik fele meg, ahogy mondtam, következtetés és egyértelmű következtetés ebből nem vonható le, főleg nem olyan mértékben, ami veszélyeztetné az élő személynek a személyhez fűződő jogait.

Tehát úgy gondolom, összefoglalva ezt a kérdéskört, hogy túlzott félelmek és túlzott megfelelni vágyás vezérli a kormányzatot, mert attól még, hogy az alkotmányügyi bizottság terjesztette be, azért egy kormány által előterjesztett módosításként kell hogy értelmezzük. Ez így, ebben a formában még mindig túlzott, bár ahogy mondtam, azért egy kicsit előrelépés, már az eredeti javaslathoz képest. És a kutatási szabadság, illetve a személyhez fűződő jogok konkurálása, illetve a túlzott félelmeik okán esetleg olyan történelmi tényeket és a történelmi kutatást is el fogják lehetetleníteni, ami pedig önöknek se lehet céljuk. Úgyhogy arra szeretném kérni önöket, hogy az előbb említett, egyébként Gyimesi képviselőtársuk által is beadott módosító javaslatot támogassák, és így a jelenlegi rendszert tartsák hatályban.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)